A felismerés dicséretes!

Az illetékesek belátták, hogy az átalakítás, aminek alapja a reváns alapú politika volt, csődöt mondott. Az indoklásban ugyan azt állítják: a korábbi államosítási elképzelések végrehajtásának előzményeként javasolták a járó beteg szakellátást a szociális szolgálat fennhatóságába utalni. Hibás, zavaros és nagy károkat okozó döntés volt! Az indoklásban citált ok pedig nem igaz, mert ilyen jellegű követelményt nem tartalmazott az önkormányzati tulajdonú szakrendelőre vonatkoztatva.

A döntést a semmit figyelembe nem vevő hataloméhség, a vezetői gőg, a végrehajtói megalkuvás, és a „múltat végképp eltörölni” akaró bolsevik beütésű szemlélet táplálta. Még 2010-ben a csepeli Fidesz mai vezetői táblákat mutogatva ígérgették a Kvassai hídnál, hogy a választás megnyerését követően „felkarolják a csepeli egészségügyet, visszaállítják a Csepeli Kórházat”!

Történt azóta valami ez ügyben?

Csak az, ami az országban mindenütt: az egészségügy kiszipolyozása, az orvosi, szakszolgálati személyzet kivándorlása, a szakma tekintélyének lerombolása és a több éves hosszúságú várólisták megalkotása.

Csepelen pedig a meglévő új rendelők kiüresítése, a minőségi szakrendelések visszafejlesztése, az előírt kötelező vizsgálati idő bevezetése, az egészségügyi személyzet megfélemlítése, a kirúgások, titkosítások és titoktartási nyilatkozatok megalkotása. Béremelés csak vezetők számára történt az elmúlt 5 évben.

A végrehajtók pedig a szakma presztízsét kicsit sem óvó, csak a paternalista politikai vezető kívánságát teljesítő szerviesekké váltak. Nem csoda, hogy a beosztást helyben dolgozó nem vállalta, és a helyettesek kijelölése is a pályázatot beadókból kerültek ki. (Ezek közül is volt olyan, aki már nem bírta az itteni igazságtalanságot, az elviselhetetlen munkahelyi légkört: inkább elment!) A szakmai vetélkedés, a vezetői rátermettség mérlegelésének lehetősége szinte a nullára csökkent, így a kontraszelekció egyre nagyobb teret nyert. Az OEP finanszírozási keret kiosztását kizárólag a vezetés és a politika határozza meg.

A háziorvosoknak, gyermekorvosoknak, védőnőknek, beteg közösségeknek, ápolói szervezeteknek, egyéb kapcsolódó civil közösségeknek (pl. mozgássérülteknek), netán szakszervezeteknek ehhez semmi közük! Őket meg nem kérdezik! Azt, hogy nekik mi a jó, majd megmondja a kisfőnök, a főigazgató, meg a politika. Aztán örüljön neki, mert más választása nincs!

Megkezdődött a szakértelem degradálódása.

Kiváló orvosok, nővérek, szakdolgozók, tekintélyes szakemberek, tudományos fokozattal rendelkező vezető szakorvosok hagyták el a rendelőintézetet az alatt az időszak alatt, míg itt a fülkeforradalom eszetlensége tombolt. (Korábban három orvos-tanár, kandidátusi fokozatú tudós orvos tevékenykedett Csepelen a szakrendeléseken, a csepeliekhez való kötődés miatt. Ma egy sem!) Nem ismerik a Zbignew Brzezinski által leírt figyelmeztetést: „a vezetők minőségének hanyatlása a rendszer hanyatlását jelenti”!

A mi esetünkben sajnos menthetetlen a visszafejlődés. A gyógyítás minőségének és az emberi empátiának a hanyatlását vizionálja. (Ezt az intézmény névválasztása is demonstrálja!) Ez első körben a szakrendelőben dolgozókra, de azonnali áttételben a betegekre, hozzátartozókra is kiterjed. A főigazgató által a képviselő testület termébe beidézett halál nem az ellenzék aknamunkájának valóságban realizált eredménye!

A szervezeti változtatás jó és reménykeltő dolog: a hozzáértők és jóakaratúak kezében. Eredménye viszont csak akkor lehet, ha szemléleti változással is párosul. Sajnos ebből a rendszerből nem csak a minőség, de az együttérzés és a szeretet is hiányzik.

Acsarkodás és kibabrálás, protekciózás uralkodik!

Nincs változás, a régi-új rendszerben is a mostani szemlélettel csak az átverés, a másik becsapása, a nép kommunikációs úton történő manipulálása és félrevezetése történik. Ezzel pedig nem hogy eredmény, de a túléléshez szükséges látszat sem produkálható!

Horváth Gyula 

Forrás: hgyula.hu