XXI. KERÜLETI HÍRHATÁR - Egy Parkinson-beteg naplója

XXI. KERÜLETI HÍRHATÁR
   
 2018.12.10.
 Hétfő
Ma Judit napja van.
Holnap Árpád napja lesz.
   EUR árfolyam
   323,21 Ft
   CHF árfolyam
   286,17 Ft
   
   
   
   
   
   

 

MINDEN HÍR | AKTUÁLIS | SZÍNES | VÉLEMÉNY | RENDŐRSÉGI HÍREK | SPORT | KULTÚRA | TÖBB HÍRHATÁR | HELYBEN VAGYUNK!

    
2015. 06. 04. 22:00     


Egy Parkinson-beteg naplója
Fehér György június 5-én, pénteken, délután 4 és 5 óra között dedikálja könyvét a könyvhét rendezvényén, a Vörösmarty téren.

Kun Zsuzsa, a Klubrádió szerkesztő-műsorvezetője vezette le a június 4-i sajtótájékoztatót a Magyar Újságírók Országos Szövetségének székházában, amelyen Fehér György „Utazás Parkinzóniába – egy Parkinson-beteg naplója” című, a Könyvhétre megjelent – barátok, szakmai társak példaértékű összefogásával kiadott – kötetét mutatták be.


 

A szerző villamosmérnök, újságíró, lapszerkesztő, aki – már nagybeteg korában, 2007-2010 között – évekig publikált a Csepel újságban is, a lap külső munkatársaként.

A hajdan autós újságíróként, lapszerkesztőként és rali-versenyzőként is kitűnően szerepelt Fehér Györgynek az utóbbi csaknem húsz évben elhatalmasodó betegsége miatt fel kellett hagynia kedvenc elfoglaltságaival, s családi körbe visszavonulva küzdött a kórral.

 

Felesége, Éva (aki optimizmusával, derűjével betegsége első percétől segíti férjét) is elkísérte a sajtótájékoztatóra, s a betegség miatt a szóbeli kommunikációban gátolt Gyuri helyett válaszolt a kérdésekre (az újságírói szakmában – és itt Csepelen is – sokan csak Fehér Gyuriként ismerik és szólítják az elsőkönyves szerzőt).

 

Brenyó József, a művet kiadó, és útjára bocsátó I.A.T. Kiadó igazgatója mellett Tóth Gábor Ákos, az egykori barát és munkatárs, a könyv társ-szerkesztője is részt vett a sajtótájékoztatón.

 

Az idei könyvhét main-stream-je, közös nevezője az összefogás, a compassió, az együtt szenvedés és a barátság. Ez a könyvhét könyvein jól érzékelhető, s erre a könyvre is ez jellemző. A könyvből sugárzó élni akarás, az elementáris erővel feltörő életerő, az áradó életkedv, vidámság, boldogság-szomjúhozás megragadta a kiadót és valószínűleg magával ragadja majd az olvasót is.

Olyan ez az egész könyv, mint egy rossz álom, amelyből felébredve nem akarjuk elhinni, hogy ez velünk megtörtént, s még mindig az élet szép momentumaira emlékezünk. A szerzőnek pedig egyfajta terápia, maga az írás.

 

Gesztesi Károly színművész olvasott fel a betegséget méltósággal viselő alkotó humort sem nélkülöző művéből részleteket.

 

 

Nem valószínű, hogy valaha, valaki vette volna a bátorságot, hogy könyvet írjon arról, amit eddig hét lakat alatt féltve őrzött. Sokáig én is mély hallgatásba burkolóztam!

Ám egyszer csak kiborult a bili, s tartalma kötésig áztatta a klinika folyosóját.


Jobb lett volna ez nem megvárni. De hazardíroztam, és 19-re is lapot kértem! Be is sokalltam!

Ma már beszélnék, de nem tudok, mert a Parkinson-kór megfosztott ettől a kommunikációs lehetőségtől. Kézzel írni sem nagyon tudok, mert nincs az a földi halandó, aki a macskakaparássá degradálódott betűimet elolvasná! 

De, szerencsére létezik számítógép és a szövegszerkesztő. Ezek nélkül ugyanis nem születhetett volna meg ez a könyv!

Beteg vagyok, egyelőre még nem gyógyítható, de nem is halálos, csupáncsak Parkinson-kóros beteg. Akiben ezt a – talán már kétszáz éve ismert – nyavalya, kórságot 40 éves korában, tehát tizennyolc évvel ezelőtt fedezték fel.

A helyzet eleinte évről évre, aztán hónapról hónapra, majd napról napra rosszabbodott. Manapság pedig szinte percről-percre csúszom lejjebb, egyre lejjebb…

Bár a betegség nem gyógyítható, tünetei gyógyszeres kezeléssel elég hosszú ideig, elég jól kordában tarthatók.

Egyszer azonban eljön az idő, amikor már nem segítenek a hagyományos gyógyszerek, tabletták.

Akkor lehet szó a duodroppa kezelésről, amelynek lényege, hogy egy gyógyszerpumpával egyenletesen juttatják a szervezetbe a gél állagú medicinát. Ehhez egy szondát vezetnek a hasfalon át a vékonybélbe, ahol azonnal felszívódik és hat a gyógyszer.

Ha már ez sem segít, akkor jöhet a neuro-pacemaker, s vele az agyműtét, melynek során két elektródát ültetnek az agyba, és ezeken keresztül elektromos pulzussorozattal ingerlik az agy fekete magját.

A beteg mindkét módszerrel éveken keresztül csaknem teljes értékű életet élhet.

Ám a sokáig szedett gyógyszerek nemcsak használhatnak, hanem árthatnak is. Megjelennek a mellékhatások, amelyek egyenest a pszichiátria zárt osztályára is elvihetnek. Onnan pedig nagyon nehéz a visszaút!

Nekem is csak feleségem emberfeletti munkájával, és áldozatkész segítségével sikerült.

 

Budapest, 2015. május 15.

Fehér György

Okleveles villamosmérnök, rokkantnyugdíjas újságíró”

 

 

A továbbiakban a Gyurinak feltett kérdésekre adott válaszokból idézünk:

 

–  A betegség hatására Gyuri teste egészen lefagy, mozdulatlanná dermed, nem tud szólni, teljesen olyan, mintha kiszállna a testéből, csak fekszik, és nem tud megmozdulni sem, se kezét, se lábát nem tudja mozditani. Napközben, az időnkénti felfokozott állapotban túlmozgásos lesz, amikor valamiért izgul, de legtöbbször mozgásképtelen.

 

–  Amikor a betegség hatásai először jelentkeztek, először csak azt vette észre, hogy megbotlik a szőnyegben, minden kisebb akadályban, amit korábban könnyedén átlépett. Furcsa lett a járása, kezét nem úgy tudta használni, mint addig – valami más lett. Aztán jött az aluszékonyság. Nem lehetett tovább titkolni – önmaga előtt sem – beteg! Nagy szerelmét, az autóvezetést is fel kellett adnia, s munkahelyén is gondot okozott.

 

–   Pokoli nehéz így élni. Éjszaka időnként – a fulladás, a rémálmok, a halálfélelem idején – felvetődött a gondolat, jobb lenne, ha véget érne minden. De reggel mindig megbánta és szégyellte az éjszakai gondolatokat. Éjszaka nem megy a gép, s Gyuri fadarabként fekszik. Nappal egészen más, élni akar, s abban bízik, hogy az orvostudomány fejlődése megoldja a betegség gyógyítását.

 

– Eleinte csak szövegforgácsok készültek, azzal a céllal, hogy a betegségre felhívjuk a figyelmet. Majd később, a sokasodó szövegrészekből – mit a kirakós puzzle-kép – összeállt a könyv. Ahogy állapota engedte, rövid részeket írt meg kiválóan, hisz betegsége miatt a folyamatos munkára nincs lehetősége. Szeretné megmutatni nekünk, egészségeseknek, mit érez, hogyan él, egy Parkinson-beteg, s közben, kontrasztként, gyermek- és fiatalkori emlékeit idézi fel. A rossz jelent és az idilli fiatalságot állítja egymás mellé: reméli, hogy ebből az olvasó megérti, hogyan kéne élni, egymásra jobban odafigyelni, hisz mi is kerülhetünk hasonló helyzetbe!

 

 

Fehér György június 5-én, pénteken, délután 4 és 5 óra között dedikálja könyvét a könyvhét rendezvényén, a Vörösmarty téren.

 

21. kerületi Hírhatár Online

 

 


További hírek

  Észrevétel - 2.
2018. 11. 23. 17:14 21keruleti-hirhatar.hu
  Észrevétel - 1.
2018. 11. 23. 17:08 21keruleti-hirhatar.hu
  Kit érdekel?!
2018. 11. 23. 16:53 21keruleti-hirhatar.hu
  A KÉK – Csepelről, Csepelen (is)
2018. 11. 23. 15:33 21keruleti-hirhatar.hu
  Csepeli véradás
2018. 11. 23. 14:24 21keruleti-hirhatar.hu
  Tanuljon szakmát ingyen!
2018. 11. 21. 14:01 21keruleti-hirhatar.hu
  A lakáspiacról
2018. 11. 09. 23:20 21keruleti-hirhatar.hu
  Önkéntesen, önzetlenül...
2018. 11. 09. 22:19 21keruleti-hirhatar.hu
  Az adománybolt megnyitott
2018. 11. 06. 10:22 21keruleti-hirhatar.hu
  November 5., 11 órától nyitva: adománybolt Csepelen!
2018. 10. 30. 15:06 21keruleti-hirhatar.hu





IMPRESSZUM | MÉDIAAJÁNLAT | SZABÁLYZAT | HÍRLEVÉL

(c)2o15 Hírhatár Lapcsoport