XXI. KERÜLETI HÍRHATÁR - A VÖRÖSKERESZT VILÁGNAPJÁN

XXI. KERÜLETI HÍRHATÁR
   
 2018.08.19.
 Vasárnap
Ma Huba napja van.
Holnap István napja lesz.
   EUR árfolyam
   323,53 Ft
   CHF árfolyam
   284,98 Ft
   
   
   
   
   
   

 

MINDEN HÍR | AKTUÁLIS | SZÍNES | VÉLEMÉNY | RENDŐRSÉGI HÍREK | SPORT | KULTÚRA | TÖBB HÍRHATÁR | HELYBEN VAGYUNK!

    
2018. 05. 09. 21:09     


A VÖRÖSKERESZT VILÁGNAPJÁN
Megkoszorúzták Henry Dunant mellszobrát a XIII. kerületben. A Magyar Vöröskereszt Budapesti szervezetének rendezvényén köszöntötték a vöröskeresztes munkát segítő önkénteseket, munkatársakat, támogatókat.

A Vöröskereszt világnapi eseményeinek részeként május 8-án gyertyagyújtási megemlékezésre került sor a Magyar Vöröskereszt Székházában Henry Dunant emléktáblájánál, valamint a XIII. kerületi Kárpát utcában koszorúzási ünnepséget tartottak Henry Dunant mellszobránál.

 

A koszorúzási ünnepség keretében a Magyar Vöröskereszt vezetősége köszöntötte a Budapest Fővárosi Szervezet munkáját segítő önkénteseket, munkatársakat és támogatókat.

 

***

 

A Nemzetközi Vöröskereszt és Vörösfélhold Mozgalom, melynek 17 millió önkéntese és 450 ezer dolgozója van, több mint 160 millió embert ér el évente. Magyarországon egyedül, a Magyar Vöröskereszt több mint 600 ezer emberhez jut el a helyi igényeken alapuló, sokszínű és innovatív szolgáltatásokkal, melyek hozzájárulnak a biztonságosabb és erősebb közösségek építéséhez. A szociális segélyezésétől és a társadalmi elsősegélynyújtás oktatásától kezdve, a véradások szervezéséig, a Magyar Vöröskereszt önkénteseinek fáradhatatlan odaadásával tudja biztosítani ezeket a szolgáltatásokat.

 

***

Jean-Henry Dunant 1828 május 8-án született Genfben. Apja sikeres üzletember és köztiszteletben állójómódú polgár volt. Fiatal korában élvezte mindazt a privilégiumot, amit családjának társadalmi és vagyoni helyzete biztosított számára. A kálvinista Genf is rányomta bélyegét fejlődésére. Már korán kialakult mély vallásossága és szigorú erkölcsi felfogása. Különböző jótékonysági mozgalmakban vett részt. Tagja volt az Adományok Ligája elnevezésű genfi szervezetnek, amely a szegények, betegek, elhagyatottak lelki és anyagi támogatását vállalta. Rendszeresen látogatta a városi börtönöket is, ahol a törvény megszegőinek az átnevelésén munkálkodott. Harmincéves koráig legjobban az a szervezet kötötte le Dunant érdeklődését, amely Svájcban, Franciaországban és Belgiumban „Fiatalemberek Keresztény Uniója címen működött (Young Men’s Christian Union). Ez az Angliában röviddel azelőtt alakult YMCA-nak a Young Men’s Christian Association-nek volt az európai megfelelője. 1853 elején mozgalom indult a két szervezet egyesítésére. Dunant ezt a tervet túlságosan korlátozottnak tartotta, és világszervezet létrehozását sürgette. Így a YMCA nagyrészt Dunant kezdeményezésére született és tartotta első világkonferenciáját 1855-ben, Párizsban.

Tevékenysége természetesen nem korlátozódott az egyesületekre. Fontosnak tartotta üzleti pályafutását is. Ezért 1849-ben beállt gyakornoknak egy genfi bankba. 1853-ban cége algériai fiókjának igazgatója. Később önállósította magát és sikeres üzleti karriert futott be.

Egy itáliai üzleti útján véletlenül éppen azon a napon érkezett Castiglione della Peivébe, amikor ott a közelben vívták a solferinoi csatát. Amikor a város megtelt sebesültekkel és kiderült, hogy az orvosi ellátás nem kielégítő, mi sem volt természetesebb Dunant számára, mint hogy segélycsapatok szervezésével igyekezett enyhíteni a szenvedést. E cselekedete tökéletesen megváltoztatta az életét. A Solferinoi emlék kiadása rövid dicsőséges szakaszt nyitott Dunant életében. Sokan lelkesen magukévá tették kezdeményezését, hogy gyakorlott önkéntesekből egyesületek alakuljanak minden országban a sebesültek ápolására. Nagy érdeklődést keltett az a javaslata is, hogy nemzetközi egyezményekkel szabályozzák a sebesültek jobb, emberibb ellátását. Dunant sok európai fővárosba elutazott. Minden ajtó megnyílt előtte, sok befolyásos személlyel tárgyalt. Közismert emberré vált. Aktivitása 1863-ban és 64-ben érte el a tetőpontot. Az emberek szervezkedni kezdtek, bizottságok alakultak, konferenciákat tartottak, és miközben valóra kezdtek válni Dunant kezdeményezései, azalatt ő maga fokozatosan félreállt és átadta helyét a gyakorlati embereknek. 1865-66-ben mind kisebb lett a szerepe a mozgalomban, amelyet ő keltett életre. Szerénysége, félénksége is közrejátszott ebben: amilyen ékesszóló és meggyőző volt tollal a kezében, annyira keveset nyújtott, ha gyűlésen vagy értekezleten kellett beszélnie.

Az 1867-es év már katasztrofális volt Dunant számára. Fel kellet adnia üzleti vállalkozásait, amelyeket oly sokáig elhanyagolt. Hitelezőit ki akarta elégíteni, ezért minden vagyonát feláldozta. Nem sokkal ezután elhagyta Genfet és soha többé nem is tért vissza. Ekkor még csak 39 éves volt. Húsz nehéz éve következett. Szegényesen élt, barátai és családja tartotta el. Egyszer-egyszer újra megjelent a nyilvánosság előtt Franciaországban, Németországban, Itáliában és Angliában, ahol a Vöröskereszt alapítójaként üdvözölték, de általában visszavonultan élt. 1887 júliusában egy napon egy öregember jelent meg Heidenben, egy kis svájci városkában. A lakosság hamarosan értesült róla, hogy ez Dunant. Még csak 59 éves volt, de a két évtizednyi csalódottság és szegénység idő előtt megvénítette. Új otthonában sokakkal megbarátkozott és megkapta a neki járó tiszteletet. Kezdte ismét figyelni az általa teremtett szervezet munkáját. Néha felkeresték régi barátai, amikor meghallották, hogy még él. 1892-ben azonban betegen és öregen feladta otthonát és beköltözött a helyi kórházba, ahol még 18 évig élt.

1895-ben egy fiatal újságíró a Heiden környéki hegyekben kirándult és ott hallott Dunant-ról. Felkereste, hogy interjút készítsen vele. Néhány nap múlva az egész világ megtudta, hogy Dunant még él, bár sokkal sanyarúbb körülmények között, mint ami megilletné. Megindultak az adományok, a nagyoktól és az egyszerű emberektől. Dunant az öregkor bölcsességével méltányolta az adományokat, de világosan közhírré tette, hogy nincs szüksége rájuk, mert szerény igényeit teljesen kielégíti a kórház és a jó szomszédai. A megbecsülés legmagasabb foka azonban még hátravolt. 1901-ben a Nobel-díj bizottság neki ítélte az első Békedíjat. 1910. október 30-án, vasárnap halt meg Heidenben, a hegyek közt, azoknak az embereknek a körében, akiknél barátságra, biztonságra és békére talált.

 

A rendezvények fotóit megtekintheti itt.

 

21. kerületi Hírhatár Online - Bárány Tibor

Fotók: Bárány Tibor

 

Forrás: voroskeresztbp.hu

 


További hírek

  Véradó ászok a plázában
2018. 08. 06. 14:36 21keruleti-hirhatar.hu
  A Weiss Manfréd család síremléke
2018. 07. 16. 18:18 21keruleti-hirhatar.hu
  A csepeli Weiss Manfréd
2018. 07. 15. 10:21 21keruleti-hirhatar.hu
  Csepelt is érinti a Déli Városkapu Fejlesztési Program
2018. 07. 11. 10:43 21keruleti-hirhatar.hu
  Légy a pláza ásza - adj vért!
2018. 07. 11. 09:33 21keruleti-hirhatar.hu
  Millióan rajonganak a nemlétező lányért
2018. 06. 27. 09:33 hirhatar.hu
  Csepel Kupa 2018 - Csaszi emlékére
2018. 06. 26. 14:28 21keruleti-hirhatar.hu
  Mentsük meg együtt a Munkásotthont!
2018. 06. 26. 14:06 21keruleti-hirhatar.hu
  Van-e jövője a Csepeli Munkásotthonnak?
2018. 06. 26. 13:27 21keruleti-hirhatar.hu
  KERTVÁROSI KALANDOZÁS SÁRA ERNŐVEL
2018. 06. 26. 12:07 21keruleti-hirhatar.hu





IMPRESSZUM | MÉDIAAJÁNLAT | SZABÁLYZAT | HÍRLEVÉL

(c)2o15 Hírhatár Lapcsoport