A 2010 és 2014 közötti négy esztendő önkormányzati történései is azt bizonyítják, hogy eredményesebb és hatékonyabb lehetne Csepel, ha a térségben működő civil szellemi tőkét és aktivitást az önkormányzat behívná (beengedné) a városi döntések rendszerébe, és intézményesen is biztosítaná a társadalmi párbeszéd erőterét. Az együttműködés módszeréről - egy szeptember végi tanácskozáson - már kifejtette véleményét Lotz Károly, Csepel díszpolgára, az OECD korábbi magyarországi nagykövete, volt miniszter; Kuti Éva nonprofit szakterületi kutató (aki korábban az Általános Vállalkozási Főiskola tanára volt), Horváth Gyula, a korábbi önkormányzat civil ügyekért is felelős vezetője, és Kulinyi Márton szakértő.

Ezúttal a tanácskozáson elhangzott néhány fontos gondolatot összegzünk

Ez a helyzet országosan tarthatatlan! Csepelen is pontosan ez játszódik le: csak egy példa - kitiltják azokat a Helytörténeti Gyűjteményből, akik létrehozták azt, nem mehet be a Csepeli Helytörténeti és Városszépítő Egyesület oda, ahol bejegyzett székhelye van!

Arról a Szent Imre térről, amit most összetúrnak-fúrnak, nem kérdezték meg a helytörténészek véleményét. 1973-ban a kommunisták megkérdezték, s oda került a Nepomuki Szent János szobor. Azért van ott, mert az egyesület elődje, a tenni akaró lokálpatrióták már akkor is megvoltak, s ők oda akarták tenni! És ezt az akkori hatalmon lévők is elfogadták!

Ha az új önkormányzat tisztességesen tenné a dolgát, akkor a polgármester, vagy a képviselő-testület már novemberben azt mondta volna, hogy kell egy előterjesztés, írni kell egy testületi előterjesztést, amelyben benne van egy civil-koncepció. E koncepció előkészítéséhez össze kellett volna hívni a civil szervezeteket (nemcsak azokat, amelyek nekik tetszenek, hanem mindegyiket), hogy pontosítsák a koncepciót – ha van ilyen –, közre kellett volna adni egy egyeztetésre, a beérkezett véleményeket beépíteni az anyagba, s aztán jöhetett volna a testületi döntés, amely elindíthatna egy szakmai fejlesztő munkát!

Nyilván a koncepció megalkotásával a jövő évi költségvetésben erőforrást is hozzá kellett volna rendelni. Mindez előfeltétele lenne a civil szervezetekkel való együttműködésnek, s az együttműködés fejlesztésének.

Az önkormányzatnak bizonyos közszolgáltatásoknál kapacitásokat kell nézni. Ha kevés a kapacitás, akkor ki kell nyitni, és körülnézni, hívni, stb.

De van egy másik dimenziója is a dolognak, amikor nem önkormányzati „történetet” csinál a civil szervezet, de nagyon értékes, nagyon jó, nagyon hasznos. Ez egy másik dimenzió: akkor hagyni, segíteni, támogatni, együttműködni kell. A civil szervezet mondja meg, döntse el, hogy mivel akar foglalkozni.

Az nem működik, hogy csak azt támogatja az önkormányzat, ami az ő (a polgármester) ötlete. Az sem igazán hasznos, ha e területen nem gondol és nem tesz semmit az önkormányzat.

Az sem magától értetődő, hogy a nagy szervezet sokat kap, a kicsi meg keveset a támogatásból. Gondolkodnia kell az önkormányzatnak működési támogatáson, (amennyi az ott, úgy és csak az) és programokon! A programfinanszírozásban a kicsi szervezet, ha három kis programot vállal, s ha az önkormányzati stáb úgy gondolja, hogy ezek értékes programok, akkor ezeket a megfelelő indikátorokkal, értékelvárásokkal tudja finanszírozni. Ezt a kicsi és a nagy programok finanszírozásánál is meg lehet tenni.

Persze a kis szervezeteknek nemcsak az akciókat lehet támogatni, hanem a mindenféle segítő szolgáltatásokat, szakmai hátteret, kapcsolatokat, tapasztalatcseréket. Tehát rengeteg olyan dolog van, ami a kis civil szervezeteket erősíteni tudja.

Ha a kicsi erősödik, és többet tud (organikus fejlődése eredményeként) akkor had menjen több. Nem mesterségesen kell megnövelni a szervezetek méretét.

Az együttműködést természetesen közösen kellene megtervezni. Ne az történjen, amit egy személy kitalál, s megmondja, hogy ez legyen! A civil szervezetek tudják magukról, mit akarnak, tudnak tenni. Az önkormányzat is tudja (jó esetben), mire képes, hol szorul segítségre. Workshop-szerűen kellene kialakítani az együttműködést, s a munka-jellegű egyeztetések során remélhetően minden civil szervezet megtalálná a helyét a rendszerben.

Ez egy hosszú folyamat, el kellene kezdeni, mert ez vezetne előre! (A felülről ráerőltetett koncepció nem viszi előre az ügyeket.)

Ha ezt történt volna, ez történne, az fontos volna mindenkinek, a civil szervezeteknek, az önkormányzatnak, meg az itt élő csepelieknek is. Mindenki hozzá tudná tenni a maga kis puzzle-darabját a nagy képhez. Most viszont csak egy nagy kép(ű) van, s nem merült fel központi gondolat, sem igény a széleskörű együttműködésre...

Ez az önkormányzat - hasonlóan az előző négy évben működött elődjéhez - semmi jelét nem mutatja annak, hogy figyelembe venné a civilek létezését, s eszébe sem jut, hogy együttműködést alakítson ki a helyi civil szervezetekkel. Az eddigi képviselő-testületi ülések, és a jövő évi munkaterv ezt tükrözik – sajnos.

21. kerületi Hírhatár Online