. Ma József napja van.
Még egyszer a - most - 150 éves postai képes levelezőlapokról
2020-04-25 15:28:02
Még egyszer a - most - 150 éves postai képes levelezőlapokról

Még egyszer a - most - 150 éves postai képes levelezőlapokról

Dr. Bolla Dezső

A levelezőlapok nagyon nagy értékei a múltnak. Érdekes módon, több ezer Csepelről készült fényképpel találkoztam de a legmélyebb nyomokat ezek a levelezőlapok hagyták bennem. Mert ezek jobban jellemzik a múltat, mint a családi felvételek, vagy a községről készült egyéb felvételek. Mert a levelezőlapok bekerültek a köztudatba, és nagyon sok ember használta is, kezébe vette, azonosult vele.

Antal Károly gyűjtött össze százat, amit átengedett nekünk másolásra, nagyon jó szívvel. Mondanom sem kell, hogy egy-egy ilyen régi csepeli levelezőlap ma piaci áron 1-2 ezer forint és 26 ezer forint közötti ártartományban vehető, ha van eladó. Antal Károly birtokolja a lapokat, de a publikálás jogát átadta egyesületünknek. Mi használtuk először, de – ilyen az internet – azóta már fű-fa használja, csak „elfelejtik” Antal Károly nevét megemlíteni, s meg sem kérdezik, hozzájárul-e a használathoz? Mi, eddig akárhol felhasználtuk ezeket, mindig feltűntettük: Antal Károly gyűjteményéből. Széchenyi Péter is ezt tette, aki még tőlem is gyűjtött, szóval nagyon jó gyűjtő! Rendkívül ügyes ember, szívügye ez az egész.

Sára Ernő barátunkkal, aki tavalyelőtt adott itt elő, határoztuk el, hogy kiadjuk a csepeli levelezőlapokat egyszer... Lehet, hogy mégis az utókorra marad ez a feladat, de remélem, hogy egyszer megvalósul.

 

Zémann István

Csak egy mondatot szeretnék hozzáfűzni. Amikor előadásokat tartottam a Szabadkikötőről, a végén megemlítettem, hogy Antal Károly antikvárius gyűjteményéből. De, mivel ígérete ellenére nem jött el, mert egy „szélhámos”, most szeretném megköszönni neki a segítségét, mert kaptam tőle egy csomó anyagot és nagyon jól fel tudtam használni azokat.

 

Antal Károly

Ha jól tudom, a Helytörténeti Gyűjtemény is akar kiadni egy könyvet, nem tudom, hogy mit, de becsületükre legyen mondva, odaadtam nekik az első Zimmermann Csepel metszetet, az 1600-as évek elejéről, meg a másodikat is. Előzetesen rám csörögtek és megkérdezték használhatják-e?

Szóval, néha azért kapok ilyen megkeresést, s megadom az engedélyt: természetesen használhatják.

 

Bolla Dezső

Antal Károlyról – ha már szóba került -, annyit szeretnék elmondani, hogy antikváriumos. Én legalább 30-40 éve ismerem...

 

Bárány Tibor

Ezt-azt vásároltál tőle...

 

Bolla Dezső

...tőle, meg a volt kollegájától, főnökétől, s most ő az egyik legrangosabb budapesti antikvárium vezetője, aki nagy sikert ért el az elmúlt egy hónapban:

 

Antal Károly

Igen, a múlt hónapban sikerült beállítani a magyarországi rekordot, árverésen egy kézirattal, ami nálunk kelt el, 21,5 millió forintért. Még soha nem csinált senki árverésen kézirattal ilyet – csak néztek.

 

Bolla Dezső

Tehát büszkék lehetünk rá! Csepelen született. Nos, akkor jöhet a vetítés? Hány Csepelről készült levelezőlap létezhet?

 

Széchenyi Péter

Tegnap, amikor felkészültem a mai előadásra, a jó pár évvel ezelőtti anyagot vettem elő, amelyet kibővítettem egy kicsit, illetve otthon elkezdtem összeszedni, hogy még mi van? És így, mindenféle szekrények sarkából újabb kupacok kerültek elő, úgyhogy, fogalmam nincs, hogy mennyi, de talán 2019-ben lesz annyi időm, hogy összerendezzem őket. Szerintem hozzávetőlegesen 200 darab lehet, ami nekem megvan. További 30-40-ről tudok, hogy létezik, de egyikünknek sincs meg. Van egy pár darab Kassai Árpádnál, a Várban. Van egy másik csepeli úr, akivel találkoztam, neki is van néhány darab...

 

Bárány Tibor

Szigeti András barátom nagy képeslapgyűjtő, neki is van pár csepeli darabja.

 

Széchenyi Péter

Igen, a nagy kérdés az, hogy valami újabb bukkan-e elő (ami nekünk nincs meg, s eddig ismeretlen volt), vagy a meglévő ismertek valamelyik változata? Még a Weiss Lipót sorozatot kellene megnézni, hogy abból megvan-e mindegyik, mert azok sorszámozottak.

A Kassai úr ezt szépen összegyűjtötte, vezeti, jegyzeteli, melyik honnan van: Ő nagy Weiss Lipót-gyűjtő. Jónéhány volt, amit ő nem tudott felhajtani, hiányzott neki. Azokat még végig kell nézni, ott még van-e esetleg csepeli? Talán négy olyan Weiss Lipótos van, ami Csepelről szól.

A szerencsi múzeumnak is van képeslap-gyűjteménye. Három olyan darabjuk van nekik, ami nekem nincs meg, de azt hiszem, hogy az neked megvan (átküldték nekem mindegyik másolatát, amely nekik megvan). Furcsaság, hogy Kassai úr annak idején egész ügyesen bizniszelt velük, - akkor még hagyta a múzeum, hogy csereberéljenek vele -, és így a jobbak Kassai úrhoz kerültek, azok, pedig, amelyekből mindnfelé van 2-3 darab, azok megmaradtak a múzeumnak. Szóval nekik három olyan darabjuk van, ami nekem nincs...

Aki pár évvel ezelőtt (2016. április 20-án – a Szerk. megjegyzése) látta ezt az anyagot, annak valószínűleg sok újdonságot nem fogok elmondani.

Igazából ezt a mai bemutatót kedvcsinálónak szánom, s szeretném, ha jövőre tudnánk egy olyan képeslapos programot is beiktatni (sajnos, még nem sikerült megvalósítani – a Szerk.), amelyet nagyközönség előtt tudunk előadni, hogy ne mindig csak maroknyi, egyesületi tagból álló publikum legyen. Kellenének a friss szemek, friss ismeretek, tapasztalatok, mert van néhány lapunk, amelyről nem tudjuk hogy hol volt az, mi volt az, amit ábrázol? Mit lehet róla tudni?

Most gyorsan elmondanám, amit tudni lehet a képeslapokról.

 

A képeslapokat megelőzte a levelezőlapokkal indult a történet.

Az Osztrák-Magyar Monarchiában 1869. október 1-jén hozták forgalomba a világ első levelezési lapját, tehát ezen kép még nem volt. Hasonlóképpen nézett ki, mint ami a képen látható. Német felirattal volt ellátva, s osztrák, vagy magyar címer szerepelt alatta.

Egy hónappal később már „Levelezési lap” felirattal is elérhetőek voltak ezek. Látunk két olyan ábrát, amelyek közül az egyiken a német felirat van, a másikon pedig a „Levelezési lap” felirat is a magyar címer. Ezek az első levelezőlapok. Hátrányuk a levéllel szemben az volt, hogy bárki elolvashatta, akinek a kezébe került. Viszont nagyon népszerű lett, mert olcsóbb volt mint egy hagyományos levél. Egy levél akkoriban 5 Krajczárba került, egy Levelezési lap pedig csak 2 Krajczárba. Ez kevesebb, mint a fele volt, úgyhogy népszerű termék lett belőle.

 

Akkor lássuk az első képes levelezőlapokat.

Egy észak-német könyvkereskedő, August Schwartz, házi nyomdájában egy hivatalos levelezési lap bal felső sarkába egy kis képet nyomtatott, s ezt postára adta 1870. július 16-án. Ez volt a történelem folyamán azelső képes levelezőlap.

Néhány év múlva, 1875-ben ezt megismételte: csinált még egy ilyen lapot, amelyet szintén postára adott. Innentől gyakorlatilag beindult a biznisz. Elkezdett sorozatokat készíteni, amelyeken már ilyen képek voltak, s ezeket forgalomba is hozta.

1904. novemberéig a képes levelezőlapok „hosszú címzéses” változatban készültek. Azaz, egyik oldalukon csak a címzésmező volt. A másik oldalon a kép mellett volt egy kis – viszonylag korlátozott - hely, ahova az üdvözlő szövegeket lehetett írni. A leleményesebb emberek persze megoldották a hosszabb szöveg elhelyezését is: mindenhova szöveget írtak, ahol egy kis szabad helyet találtak...

A képeslapok gyűjtése során találkoztam azzal az érdekes dologgal, hogy akinek a kezébe kerül, el tudja olvasni, mi van rajta. De mi van olyankor, ha egy szerelmespár olyan üzenetet szeretne küldeni egymásnak, ilyen olcsó levelező lapon, amelyet nem szánnak más szemének? A bélyeg alá írták be ezeket a szövegeket, amelyeket csak a bélyeg leáztatása után lehetett elolvasni a címzettnek. Úgyhogy az emberek már száz évvel ezelőtt is leleményesek voltak!

 

1904. november 23-án az Egyetemes Posta Egyesület elrendelte a képes levelezőlapok hátoldalának kettéosztását. Ez azt jelentette, hogy az első oldalon csak kép van, a másik oldalt kettéosztották: a jobb oldali rész lett a címzésé és a bélyegé, a baloldali pedig az üdvözlő szöveg helye.

Ha bélyegző dátumából indulunk ki, akkor nagyjából 1905-től lehet olyan képeslapokkal találkozni, amelyek a ma is használt, osztott címzésoldalú változattal kerültek forgalomba.

Az elején még ezek jellemzően egyszínű nyomatok voltak, s kézzel színezgették ki (ceruzával, vagy valamilyen festékkel – pontosan nem tudom milyen módon). Így lehet találkozni például olyan csepeli képeslapokkal (a Szent Imre téri templom tornyából készült a felvétel), ahol a háztetők más színezésűek – van ahol kékre, van ahol pirosra színezték.

 

Szóba került az, hogy szeretnénk könyvet készíteni a csepeli képes levelezőlapokból. Több település ezt megcsinálta. Ennek nagyon sokféle módon lehetne nekiindulni, hogyan lenne célszerű rendezni, csoportosítani ezeket? A városok ezt többféle módon oldották meg.

Több szempont is van, amelyek alapján be lehetne ezeket rendezni egy könyvbe.

Az egyik mondjuk a kiadás éve szerint. Elindulunk a legelső képeslaptól, mondjuk 1900-tól, s onnantól végig megyünk az 1940-es, 1960-as évekig (a '60-as években egész sok képeslap készült Csepelről). És akkor így, időrendben végig megyünk.

Vagy lehetne téma szerint is, hogy tájképek, épületek, katonaság, üzletek, stb.

Vagy ipari épületek. Csepelről a Weiss Manfréd Művek, Posztógyár, Bőrgyár, Papírgyár – tehát ilyen jellegű képeslapok vannak. Kikötőről van nagyon sok képeslap.

Aztán tartalom szerint is lehetne ezeket csoportosítani: Csepelre küldött, Csepelről küldött képes levelezőlapok. Na most, ami Csepelről elment, az általában csepeli képet ábrázol, és sokszor olyan szöveg, vagy üzenet van rajta, amely a történelem számára is hasznos információ. Ismerünk olyan képeslapot, például, amelyen a gyári robbanást írta le a feladó. Hogy történt a robbanás? Mi történt?

Ha pedig olyan képeslap ment el, amelyről nem derül ki egyértelműen, hogy az csepeli, avagy nem, ez csak a szövegből derülhet ki – amely fontos üzenet lenne a csepeliek számára, hogy 100, vagy 120 évvel ezelőtt mi történt itt a településen?

A legtöbb esetben, ami így felkerül az internetre, árverésekre, ez alapján nincs kategorizálva. Ezeket nehéz összevadászni, hogy csepeli tartalmú a szöveg. De mondjuk, lehet, hogy egy üzlet, vagy arc látható rajta.

Aztán lehetne területi elhelyezkedés szerint is csoportosítani a képeslapokat, például úgy, hogy végigmegyünk egy utcán, s az utcában látható épületeket a házszámok alapján sorbarakjuk. Csepelen ez – szerintem – kevésbé megvalósítható, mert nem volt annyi jelentős épület, amelyekről képeslap készült volna. Régi városokban, vagy nagyobb múltra visszatekintő településeken megoldható, hisz ott a véárosközpontban lévő utca szinte minden épületéről készült képeslap. Tehát azokat egymás mellé lehet sorolni. Esetünkben például úgy lehetne, hogy Királyerdő, Gyár, Szent Imre tér környéke.

Korszakok szerint is meg lehetne különböztetni a lapokat: hosszúcímzéses képeslapok, világháborús képeslapok, '60-as évek képeslapjai, a Képzőművészeti Alap képeslapjai.

Lehetne akár gyártási eljárás szerint is csoportosítani őket, vagy kiadó szerint: Weiss Lipót, Képzőművészeti Alap. Meg ki lehetne találni új szempontokat is.

Néhányat ide beraktam, ezek a hosszú címzéses képeslapok. Egy pár darabot, csak kedvcsinálónak, hogy annak idején mik voltak. Itt mondjuk a Lőszergyár és az Üdvözlet Csepelről felirat látható, illetve Havasi Béla kiadása...

 

Bolla Dezső

Tudja valaki, ki volt Havasi Béla? Mert én nem!

 

Széchenyi Péter

De van Havasi üzlet is. 1900. augusztus 1. a dátum. Korai, nagyon gyönyörű képeslap.

 

Bolla Dezső

Általában a fűszeresek adták ki a lapokat országszerte. Így volt ez Csepelen is – a Havasi adta ki, de nem tudjuk, ki volt ő?

 

Széchenyi Péter

A gyárról sok készült. Aztán ez még a régi zárógát, vagy kőhíd, 1912 előttről. A zárógát képeit is végig lehetne nézni, különböző fázisokat rögzítettek: az egyiken vasuti sín építés látszik, a másikon már a felsővezetéket építik.

 

Bolla Dezső

A zárógát első „barkácsolt” változata 1872-ben létesült, az még nem úgy nézett ki, mint itt a képeslapon. Ezt erősítette meg Petz Ferenc akácgerendákkal. A képen látható változat nem tudjuk, mikor épült (talán az 1880-as, vagy 1890-es években), nagyon masszív kőépítmény. 1924-ben készült el a Gubacsi híd (a kikötő kapcsán – eleinte Kikötőhídnak hívták), addig létezett a zárógát, melyet valamikor ez után bontottak el. Nem tudjuk eleget hangsúlyozni, hogy a Kikötő mennyit lendített Csepelen: annak következtében lehetett rendes forgalom, s került két híd is Csepelre.

A bal oldalon látható kiserdőben voltak a párbajok (rendőrségi nyilvántartásba került, mert a pesti urak oda jöttek ki párbajozni), s ott volt az első május elsejei ünnepség is. A zárógát a mostani evezőstelep felső végénél, a másik vége az erzsébeti HÉV állomás felső szakaszánál.

 

Széchenyi Péter

1900-ban már állt a képen látható változat, az biztos.

Mondjuk Csepel vonatkozásában meg lehetne csinálni, hogy a HÉV vonalát végigkövetni, mert a HÉV-ről nagyon sok helyen készült képeslap.

Aztán vannak a vendéglők. Niederkirchnerből több is volt.

 

Bolla Dezső

A mostani zeneiskola sarkán, ami korábban nyomda volt, itt volt az egyik Niederkirchner vendéglő, a másik pedig északabbra, az Ady Endre út meghosszabbításánál (Budafoki út), a község kőkeresztje mellett – nemrégiben bontották le a saroképületet, melynek padlástere egy ideig a HÉV-elágazás ellenőrző-állomása is volt. Az első kereszt megvan most is, a HÉV végállomásnál, addig tartott a falu.

 

Széchenyi Péter

Aztán vannak a postaépületek. Ha jól emlékszem abból három is volt.

Ez egy Havasi üzlet. Ez meg itt a Duna-part, a János-legelőn a Nepomuki Szent János szobor.

 

Bolla Dezső

A község új helye és a templom tájolása is azért került erre a helyre, mert pont a templommal szemben volt a Nepomuki szobor a Duna partján, 6-8 méterrel magasabban a Duna szintjénél (ezt korabeli térképek is így ábrázolják). A 90-es években új fejet kellett tenni Szent Jánosra, mert tréfás emberek elforgatták, s végül letörött az eredeti.

 

Széchenyi Péter

Ez megint egy Havasi üzlet. Talán a születési anyakönyvek alapján beazonosítható lenne. Ezek az anyakönyvek fellelhetőek. Az interneten a csepeli halotti anyakönyvek elérhetőek, egészen 1976-ig. Ott pedig sok esetben az is megtalálható, hol lakott az elhunyt személy. A házassági anyakönyvek 1920-ig fent vannak – ezekben lehetne keresgélni. Aztán térképpel egybevetni a címet.

Ez a Fő utcai templom, 1904-ből.

Aztán vannak a sorozatok, illetve hasonló motívumot tartamazó lapok. Például a Községháza, vagy Duna-parti kilátás, villaépület.

Aztán vannak a teljesen megegyező tartalmú, de eltérő színű lapok: barnás, lilás, zöldes...

 

No, és akkor, ami a multkor még nem volt.

Én úgy kezdtem el képeslapot gyűjteni, hogy csak a gyárról szólókra vadásztam. Aztán rájöttem, hogy így nem lehet: annyira egybefonódik a gyár a településsel, kerülettel, hogy muszáj arrafelé is nyitni. S, ha már Csepel, akkor becsatlakozik az is, hogy a Weiss Manfréd Műveknek többfelé volt irodája, kereskedelmi képviselte. Itt most kapásból egy debreceni és egy váci üzlet képe látható. Első ránézésre nem derül ki róluk semmi, de ha közelebbről megnézzük például a debrecenit, akkor láthatjuk, hogy Csepel kerékpárok és varrógépek lerakata, illetve a vácinál is lehet látni, hogy ez egy Weiss Manfréd kerékpár főképviselő. Ilyen jellegű képeslapokból is lehet találni egy párat, s vannak olyanok is, amelyeken csoportképek vannak.

Régen sok fénykép képeslapként készült, s ezeket el is küldték. Szóval nehéz szétválasztani, mi az ami hivatalosan képeslap, s mi az, ami csak pár darabos kisszériában készült. De: amin bélyeg van és a posta elvitte, az képeslap!

Olyan is van, hogy mondjuk egy varrógépet hölgyek körbeülnek az 1930-as években. De lehet látni, hogy Csepel, s ott van a régi varrógépek kerek logója.

Kapásból kettőt találtam: a Baumler Fotó és a Fehér Fotó lapjait.

 

Bolla Dezső

A Fehér volt népszerűbb, sokáig minden gyereket ők fényképeztek Csepelen.

A kirendeltségekkel kapcsolatban mondanám, hogy a Weiss Manfréd gyár hálózatot üzemeltetett, ma talán franchise-nak hívják az ilyent. Ilyen volt a Mauthner is – nemzetközi hálózata és szakboltjai voltak. Mauthner érdeme volt a magyar vetőmagtermesztés megteremtése, megfelelő színvonalra emelése (nála nem fordult elő, hogy nem kelt ki belőle semmi). Volt egy üzlete az Operaház mellett, ahol kiállította azt a nagy tököt, amely az ő vetőmagjából termett. Weiss Alfonz leírása szerint az egész város azt mondta: ez a Mauthner töke... (A húszas években a veteményeskertje ott volt, ahol a Fácános van.) Mire a Mauthner cég Csepelre került, már túl volt a csúcsponton, leszálló ágba került, s a Weiss-család tartotta el.

 

Széchenyi Péter

Nagyon sok olyan képeslap van, ahol valamilyen csepeli üzlet van lefényképezve, de sokszor csak úgy derül ki, hogy ez talán csepeli, hogy a hátulján erre utaló üzenet olvasható. Ezeket is vissza lehetne keresni anyakönyvekből, vagy régi címjegyzékekből, hogy volt-e ilyen egyáltalán, meg hol lehetett?

 

Bolla Dezső

A Rapid Nyomda volt a híres csepeli nyomda, a Mária utcában.

 

Széchenyi Péter

Szóval egészen sok ilyen üzletkép van.

S van még egy másik nagy kupac: a Csepelhez kötődő gyári üdülők képeslapjai. Eleinte Weiss Manfréd Művek, aztán később Csepel Művek, Csepel Vas- és Fémművek. Ez itt például a siófoki üdülő.

 

Bolla Dezső

Ez a főtéren volt, ma cukrászda.

 

Széchenyi Péter

Ezt már kutattam egy kicsit, hogy volt. Először Hungária Hotel volt, aztán vehette meg Weiss Manfréd Művek. Ez az egyik.

Ez meg, hogy hol volt, nem tudom, de az biztos, hogy Siófok! Érdekes, hogy még ott van a Weiss Manfréd logó, de már vörös csillagok is vannak – ez már a negyvenes évek második fele lehet.

 

Bolla Dezső

Az a sárga épület a Fő téren van. Aztán onnan vonult ki a Csepel-üdülő a móló túloldalára, a kikötő mellé, a Sió után. Óriási telep volt, 5-600 méteres Balaton-parttal, a gyereküdülővel együtt.

 

Széchenyi Péter

Aztán itt van a nagymágocsi kastély, ami Károlyi kastély volt egészen 1945 környékéig, s utána ez is Weiss Manfréd üdülő volt. Hogy pontosan meddig, azt nem tudom, de nem túl hosszú ideig, kb. három év lehetett.

Derekegyháza ott van Nagymágocs szomszédságában. Ott nem üdülő volt, hanem Weiss Manfréd családi birtoka.








(A derekegyházi birtokot 1765-től a gróf Károlyi-család rendezte be barokk-copf kastéllyal és gazdasági épületekkel.Tekintettel arra, hogy a Károlyi uradalom későbbi – az 1910-es évektől - tulajdonosára, a szociális érzékéről és jótékony alapítványairól ismert Weiss Manfréd nagyiparosra, valamint leszármazottaira máig is jó érzéssel emlékeznek vissza a község idősebb lakosai, a derekegyházi címerpajzs alján van megörökítve Weiss Manfréd közismert monogramja, amelyet a helyi téglagyárának termékein is alkalmazott.)

 

Bolla Dezső

Az ottani Károlyi birtokot vette meg a kastéllyal együtt, vagy tízezer holdat. Közigazgatásilag Derekegyháza mellett van Nagymágocs, nem tudom, hogy a két birtok között volt e korábban kapcsolat, s azt sem tudom, hogy került Csepel Nagymágocsra.

(A nagymágocsi Károlyi kastélyt 1896és 1897között Károlyi Imreépíttette, eklektikus neobarokk stílusban. A kastélyt és hozzátartozó épületek egy részét Ybl Miklóstervezte. Az összes épületek eredeti állapotban maradt meg, jóllehet a kastélyhoz az idők folyamán hozzáépítettek, és egyes részeit lebontották. A kastélyt 41 hektáros gondozott park öleli körül, ami a parképítő művészet remekei közé tartozik; 18. századbólszármazó barokk szobrok díszítik. Az angol kert kiemelkedő értékei a ritka őstölgyek és fenyőfélék, de itt áll az 1883-ban épült egytornyú, neoromán stílusú, egyhajós, hossz-házas, római katolikus templom is. A turisztikai vonzerőt növeli a kastélyhoz tartozó, 10 hektáros tó is. A második világháború végéig a Károlyi-család ott élt a kastélyban. Az államosítás után a kastélyban előbb a Csepel Vas- és Fémművek üdülője, majd görög szabadságharcosok szállása volt. Később a Csongrád Megyei Tanács Szociális Otthonát helyezték el az épületben, amely 150 férőhellyel rendelkezett. Napjainkban is a Csongrád Megyei Közgyűlés Kastélyotthona (szociális otthona) működik falai között.)

Sok kép van a Helytörténeti Gyűjteményben, mert Sárdi Antal barátunk, aki a Helytörténeti Gyűjtemény egyik alapítója volt, annak az üdülőnek volt a vezetője egy ideig.

 

Széchenyi Péter

Tehát Nagymágocs mintegy három évig lehetett csepeli gyári üdülő.

Ez meg egy bujáki üdülő, még a konzervgyári időszakból ered.

(A 19. század közepén Hatvani Deutsch Bernát lett a birtokos, tőle 1884-ben gróf Károlyi Gyula vette meg a földet. A századforduló idején a legnagyobb birtokos gróf Pappenheim Siegfriedné gróf Károlyi Erzsébet – Károlyi Mihály testvére, Károlyi Gyula leánya - volt.A grófnő a vár alatt 30 szobás vadászlakot építtetett, a 446 méter magas Fekete-hegy (Sasbérc) csúcsára pedig négyemeletes, négyszög alaprajzú kilátótornyot. A vadászház 1947 óta üdülő, a kilátótornyot elhanyagolták, megrongálódott, de 2004-ben nemzetközi önkéntesek részvételével felújították.)

Hogy került Weiss Manfréd tulajdonba, nem tudom. Sok képeslap van róla.

Mondjuk, a soproni üdülőről sem tudom, mikor lett a csepeli gyáré.

A levelezőlap képes oldalán, Sopron látképe, az előtérben álló Lövér szálló épületeivel. Az 1934-ben átadott első épület után (a képen a baloldalt), a második megnyitására 1937-ben került sor (a képen jobb oldalt). Az épületeket összekötő - az éttermet is magába foglaló - alacsonyabb kiszolgáló rész kicsivel később épült. A terveket a Soproni Városi Mérnöki Hivatal készítette (Hántó műszaki tanácsos úr vezetése mellett Bergmann főmérnök és Greilinger okl. építész). A városi tulajdonban lévő hoteleket, a kezdetektől fogva bérlők működtették (1939-ben például Hortváth Imre). 1944-ben súlyos károk érték a város bombázása során. A második világháború után, Csepel SZOT üdülőként szolgálta a szervezett pihentetést. A privatizáció után, a Hungarhotels üzemeltette Maroni néven. A napjainkban Lövér hotel nevet viselő szálloda, nem azonos a képen láthatóval. Az egykori Hatvan Ferenc turistaház épületegyüttesének telkére épült Fenyves Hotel, 1982-es átépítése után kapta a Lövér nevet. A képen látható Lövér, a későbbi SZOT üdülő, mely a körúton áll, utoljára Hunguest Hotels Sopron, Hotel Maroni és Hotel Szieszta néven működött.)

Átépítették, emeletet raktak rá, vannak még olyan lapok, ahol kisebb az épület. Az ablakosztásokból és egyebekből derül ki, hogy ugyanarról van szó.

Aztán Somlyósziget, KISZ-tábor, én még voltam ott osztálykiránduláson (szép hely volt, nagy kár érte).

S akkor még egy érdekes dolog, Budakeszi, szanatórium.

Kevesen tudják, hogy Budakeszin volt Weiss Manfréd-szanatórium.

Volt még egyébként Weiss Alíz szülőotthon is.

 

Petz Nándor

CSM üdülő volt Verőcemaroson, meg Csobánkán is.

 

Bolla Dezső

Mindkettő gyermeküdülő volt. A siófoki nagyüdülő hátsó traktusa is gyereküdülő volt, az eleje pedig a felnőtt üdülő. Ezeket nem vette, hanem romos állapotukban elfoglalta a Csepel Művek, majd rendbetették. Utána olyan szerződést kötött a CSM a SZOT-tal, hogy a SZOT épített ott három házat, szintén üdülőként (azokból egy volt Csepelé, kettő a SZOT-é).

 

Zémann István

Ott éltem át a balaton-felvidéki földrengést

 

Széchenyi Péter

Meg Zamárdiban volt még a Szerszámgépgyárnak üdülője...

Na, és akkor vannak egyéb, nem kifejezetten képeslapok, ilyen postai valamik. Vannak levelezőlapok, borítékok, gyárilag előnyomtatott felirattal, pl.: Weiss Manfréd Művek.

Van olyan, ami levelezőlap, nincs rajta kép, de dombornyomott Weiss Manfréd logó van rajta.

Szóval, ilyenek még előfordulnak.

Én nagyjából ennyit raktam össze mára, kedvcsinálónak, s jövőre szeretném, ha mindegyik csepeli képeslapot közösen át tudnánk nézni, megbeszélni, hol volt, mi volt, ki, mit tud róla?

Mert van például csepeli halászcsárda, ami beazonosítatlan, s már évek óta gondolkodunk rajta, hol lehetett. Talán, ha sokan közösen gondolkodunk, előbbre juthatunk.

 

Bolla Dezső

Kedves Péter, nagyon szépen köszönjük: új színeket és új képeket hoztál. Térjünk majd erre vissza, és tényleg: a képeslap eléggé közel hozza a világot hozzánk! Talán azért is, mert sok ember kezében forgott, és az azonosulás egyik formája volt. Hát persze, hogy egy Siófoknak, vagy Egernek, vagy más történelmi városnak sokkal több képeslapja van, mert több volt az ábrázolni való.

Persze érdekesek a hátlapok is, ahol a szövegek vannak. Egyet én is találtam, amely igazán izgalmas volt: azok írtak innen Csepelről, akik az Erőmű egyik bővítését végezték.

Maár Kati leszkennelte Antal Károly összes képeslapját, a hátlapokat is, de a bélyeggyűjtők miatt (akik leáztatták a bélyegeket) a dátumbélyegzők eltűntek, így a pontos feladási időt nem tudtuk megállapítani.

Talán a jövőben bevezethetjük, hogy „Újabb szerzemények” címszó alatt minden előadás mellett be lehet mutatni újabb anyagokat.

Az internetes honlapunkon például Bárány Tibor közölt egy 1728-as népszámlálási adatot – például ilyenekkel is gazdagíthatjuk az előadások anyagát.

Hogy a könyvtáros barátink ünnepi készülődését segítsük, elköszönünk. Egy utolsó kortyot még az év zárásaként, s a jövő év sikereinek jegyében kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendőt kívánunk mindenkinek!

 

Lejegyezte: Bárány Tibor

 

21.kerületi Hírhatár Online

Utoljára frissítve: 2020-04-26 10:24:08

További híreink
Visszatér a pornókirály, Kovi újra forgat
A négyszeres pornó-Oscar-díjas rendező, Kovács „Kovi” István arról beszélt a Blikknek, hogy az elmúlt években sok felkérést kapott, ezért visszatér a pornóiparba.
2024-03-09 13:31:54, Hírek, Kultúra Bővebben
Lévai Anikó háttérhatalmáról is beszélt Magyar Péter
Hetek óta téma a sajtóban, hogy kivel és pontosan miről tárgyalt Magyar Péter, Varga Judit volt férje a Karmelitában, erről most konkrétabban fogalmazva kijelentette, hog...
2024-02-28 13:22:44, Hírek, Kultúra Bővebben
Lecsalózták a DK alelnökét, Varju Lászlót
Erőszakos csalónak nevezte Varju László DK-s országgyűlési képviselőt a Fidesz kommunikációs igazgatója az MTI-hez pénteken eljuttatott videónyilatkozatában, emlékeztetve...
2024-02-26 12:34:43, Hírek, Kultúra Bővebben

Hozzászólások

Még nem érkezett be hozzászászólás! Legyen ön az első!

Hozzászólás beküldéséhez kérjük lépjen be vagy regisztráljon!
Oldal tetejére
Ezt olvasta már?
A DK visszalépteti eddigi csepeli jelöltjét és beáll a momentumos Dukán András Ferenc polgármester jelölti kam...
Bővebben >>