Különleges rendezvénynek adott otthont szeptember 16-án Nagyszalonta. Itt került sor ugyanis annak a kiállításnak az ünnepélyes megnyitójára, amely a Nagyszalonta és Csepel testvárosok közötti gyümölcsöző kapcsolat eredményeit mutatja be.

Ugyanekkor Pro Urbe díjat vehetett át Borbély Lénárd, Csepel alpolgármestere mindannak az önzetlen, áldozatkész munkának az elismeréseként, amelyet a testvér [latinul: frater – a szerk.] -települési kapcsolatokért és a határon túli magyarság támogatása érdekében végez.

Az ünnepi beszédek után Balázs Anita laudálta a Pro Urbe díjjal kitüntetett Borbély Lénárdot, aki immár sok éve elkötelezett segítője településünknek, s ennek fényében jól megérdemelten vehette át a hajdúváros által neki ítélt díjat – írja a csepel.hu.

Most már legalább tudjuk, mért nem ért rá elmenni a büntetőügyében szeptember 16-án tartott bírósági tárgyalásra.

Az írás a hirkomp.hu-n jelent meg.

Virág elvtárs és Pelikán József, a gátőr

– Mondja, Pelikán! Van magának kitüntetése?

– Nincs, Virág elvtárs, nekem kiütésem van.

– Ne marháskodjon állandóan, Pelikán! Fontos és megtisztelő kitüntetést fog kapni!

– Jaj nekem, Virág elvtárs! Mit csináltam?

– Ez egy pro urbe kitüntetés.

– Por úrbér? Én azt hittem, ezt már eltörölték.

– Pro urbe, Pelikán! Magyarul: „A Városért”. Érti már?

– Értem. És miért kapok én ilyet, és hány év?

– Ez nem börtön, de egy életre szól. Azért kapja, mert sokat tett a testvérvárosunkért. Világos?

– Világos. Illetve semmi nem világos, Virág elvtárs! Én tudtommal nem csináltam semmit. Azt se tudom, mi az a testvérváros.

– Azzal magának nincs is semmi dolga. Különben is, ezen most nem nyitok vitát, elvtársam. Érvényes úti okmányai vannak?

– Nincsenek. Minek? Nem utazok én sehova.

– Dehogynem! Itt egy érvényes személyi igazolvány, ezzel holnap elutazik Nagyszalontára.

– Holnap? Azt nem lehet, Virág elvtárs! Engem holnapra beidéztek a bíróságra. Én ott megint vádlott leszek.

– Nem megy. Majd elhalasztják azt a tárgyalást. Nem nagy ügy.

– De Virág elvtárs, ez a tárgyalás már hosszú évek óta halasztódik, én meg nem bírom a feszültséget…

– Ezt az utolsót még kibírja Pelikán! Holnap utazik Nagyszalontára. Vegye el a személyijét!

– Virág elvtárs, ez nem is az én személyim! Ez itt Bordély Leopold névre szól, engem meg Pelikán Józsefnek hívnak.

– Fedve megy, Pelikán! Erről az útról még annyi sem derülhet ki, mint Lázár elvtárs útjairól.

– Ez egy titkos díjátadás lesz?

– Igen.

– És mit kell nekem ott csinálnom?

– Átvenni. Először laudálják magát, aztán kitüntetik.

– Nem lehetne fordítva?

– Hogyhogy?

– Én nem tudom, mi az a lau micsoda, de olyan jó lenne egy kicsit kitüntetettnek lenni, mielőtt lau izélnek.

– Laudálják, Pelikán, laudálják. Magyarul: dicsérik.

– Ja, az mindjárt más! Az előbb azt hittem, hogy az is valami statuálásféle…

– Hát, akár úgy is mondhatnánk. Szóval induljon, de figyelmeztetem, a legnagyobb titokban!

– És ha mégis kitudódik? Ez az ellenséges sajtó mindent kiszimatol. Mi lesz, ha cikkeznek róla?

– Akkor majd kérünk magától valamit, Pelikán…

EJ

Forrás: hirKOMP