Két órányi autózás után érkeztünk meg Jászkisérre, ahova szinte már bekötött szemmel is odatalálnánk, annyiszor jártunk ott: a Csepeli Helytörténeti és Városszépítő Egyesület több évtizedes kapcsolatot ápol a Csete Balázs Honismereti Egyesülettel, és Jászkisérrel.

Miért vesszük az irányt rendszeresen az Alföld eme északi településére? Miért látogatjuk meg évente a Jászság keleti részén fekvő Jászisért?

A kapocs, mely Csepelt és Jászkisért összeköti: Csete Balázs munkássága. A Tisztelt Olvasó talán tudja, hogy Csepelen utcát neveztek el Csete Balázsról, s egy oktatási intézmény is az ő nevét viseli: a Budapesti Gazdasági Szakképzési Centrum Csete Balázs Szakgimnáziuma, a Csete Balázs utca 6-8. szám alatt. (A 2013-ban Csepeli Örökség Díjjal kitüntetett iskolában közgazdasági szakmacsoportos alapozó oktatás folyik nappali és esti tagozatos képzésben.)

Ezek után a kevésbé tájékozott olvasóban felvetődhet a kérdés: ki volt Csete Balázs?

Csete Balázs 1893. március 15-én született Jászkiséren (édesapja csizmadiaként dolgozott, majd miután családja Szolnokra költözött, vasúti fékező, később malommunkás lett.) Az elemi és a polgári iskolát Szolnokon végezte. Erről az időszakról így írt:

“Szüleim teljesen vagyontalonok voltak, és iskoláimat csak úgy végezhettem el, hogy mindig ingyenes és ösztöndíjas tanuló voltam”.

A polgári iskolában már felfigyeltek rajzaira. Kisdiákként – megismerve a Szolnoki Művésztelep alkotóinak munkáit – kötelezte el magát a művészetnek. Élethivatásul a képzőművészetet választotta. Ezért a kiskunfélegyházi tanítóképző elvégzése után beiratkozott a budapesti Képzőművészeti Főiskola rajztanári szakára, szünideit pedig a Szolnoki Művésztelep nyári tanfolyamain töltötte.

1915-ben katonai szolgálatra bevonult, hamarosan hadifogságba esett. Turkesztánba, majd Moszkvába került, ahonnan csak 1920-ban tért haza.

Tanulmányait befejezve művészi pályára készült, azonban időközben megrokkant édesapja megsegítése miatt kénytelen volt állást vállalni a csepeli polgári iskolában, ahol közel negyed évszázadon át nevelte tanítványait a rajz és a népi kultúra megbecsülésére.

A néprajz iránti érdeklődése korán felébredt. Művésszé érése idején jelent meg a Malonyay Dezső által szerkesztett monográfiasorozat, ami nagy hatást gyakorolt rá. Maga is mind többet foglalkozott a népművészettel. Eleinte szülőföldjén, majd egyre távolabbi vidékeken végzett adatgyűjtést és készített rajzvázlatokat. A harmincas években szinte az egész országot bejárta. Ismereteit olvasmányos formában, saját rajzaival illusztrálva az ifjúság számára, gyűjteményes kötetben adta közre. Mint pedagógust élénken foglalkoztatta a népi kultúra értékeinek, elsőrendűen a magyar népművészetnek a megismertetése az ifjúsággal. Ezért szorgalmazta az iskolai múzeumlátogatások rendszeressé tételét, az iskolai múzeumok létrehozását, a népművészet tantárggyá emelését, a rajztanárok részvételét a falukutató mozgalomban.

Számos rajza került az 1930-as évek reprezentatív néprajzi és népművészeti kiadványaiba, többek között “A magyar népművészet és A magyarság néprajza” című kötetekbe. Főként a népi bútorok és a viselet díszítőkultúrája kötötte le a figyelmét. Jászsági gyűjtésével 1930-ban elnyerte az Egyetemi Nyomda és a Néprajzi Múzeum által meghirdetett néprajzi pályázat kiemelt első díját. Szakmai tevékenységére tekintettel Ortutay Gyula 1950-ben a Jászberényi Múzeum megüresedett igazgatói állására javasolta, bár eredménytelenül.

Csete Balázs néprajzi munkásságának legjelentősebb területei közé tartozik a kalotaszegi gyűjtés. Erdély visszacsatolása után, 1942-ben felkereste a kalotaszegi falvakat, és fáradhatatlan szorgalommal gyűjtötte adatait, készítette rajzait. Számos, a legapróbb részletre is kiterjedő rajzvázlatot készített elsősorban az utcaajtókról és a fejfákról. Adatgyűjtése a fafaragás vizsgálatán túl kiterjedt a népszokások, a népi vallásosság, a temetés témakörére. Kutatómunkájának központjául Nyárszót választotta, innen járt át – jobbára gyalogszerrel – a szomszédos falvakba. A háború miatt azonban kalotaszegi gyűjtőútjainak folytatásával végleg fel kellett hagynia, 1944-ben maga is menekülésre kényszerült. Kalotaszegi gyűjtéséből egyetlen jelentősebb publikáció látott napvilágot még 1942-ben: a nyárszói temetés leírása.

1945 előtt több könyve jelent meg (Örök forrásoknál, vagy a Faluról falura, házról házra című műve), amelyekben a néphagyomány és a népművészet feltárásának, és a mindennapok életében való eljuttatásának lehetőségeit vizsgálta. Bár az 1940-es években több tanulmánya állt megjelenés alatt néprajzi szakfolyóiratainkban, írásai 1945 után nem jelenhettek meg.

Erdélyben készített rajzainak egy jelentős része a háború következtében elkallódott, csepeli tanári működése alatt létrehozott gazdag iskolai gyűjteménye pedig teljesen elpusztult.

1952-ben Jászkisérre költözött és a helyi általános iskolában rajzot tanított. 1955-ben nyugdíjba vonult, s folytatta a néprajzi gyűjtést és rajzolást 1958-ban bekövetkezett haláláig.

Csete Balázs 1944-ben kiadásra előkészítette a Kalotaszegi kapuk és utcaajtók gyűjteményét, de nem élhette meg annak megjelenését. A magyar néprajz és Néprajzi Múzeum 1989-ben az egyik adósságát törlesztette, amikor Selmeczi Kovács Attila gondozásában, szép kivitelben megjelentette Kalotaszegen készített, s közel 40 éven át lappangott rajzokat. Könyvtárát, kiadatlan munkáit és rajzainak egy részét végrendeletében a Damjanich János Múzeumra hagyta. Halála után Jászkiséren a Győri János és Győri Jánosné által vezetett, Csete Balázs nevét viselő helytörténeti szakkör folytatta a helyi néprajzi gyűjtést.

Csete Balázs jászkiséri születésű néprajztudós, tanár, Csepelen is tanított. A Csepeli Helytörténeti és Városszépítő Egyesület készítette a márványtáblát az iskola falára, abból az alkalomból, hogy az iskola felvette Csete Balázs nevét.

Csete Balázs emlékét Jászkiséren – a csepeli emléktábla mellett – a Csete Balázs Helytörténeti Gyűjtemény (Jászkisér, Bocskai út 26.) és a település honismereti egyesülete is őrzi.

Jászkisér szelleme elkísér bennünket tevékenységünk során, Csete Balázs emléke és a jászkisériek vendégszeretete pedig mindig visszavisz bennünket Jászkisérre.

Vendéglátó házigazdánk, a Csete Balázs Honismereti Egyesület (Jászkisér, Attila u. 19.) képviseletében Benedek József elnök és Szüle Katalin alelnök fogadott bennünket. Benedek József vezeti az egyesületet 2009 óta.

Elődje, Győri János – a Csete Balázs Honismereti szakkör alapítója, örökös, és tiszteletbeli szakkörvezetője -  2008. december 30-án, életének 87. évében hunyt el. Pedagógus volt Jászkiséren, s mellette a Kultúrház tiszteletbeli igazgatója, valamint a helyi sportkör elnöke.

Győri János 1970-ben alapította meg a Csete Balázs Honismereti Szakkört. Megszámlálhatatlan kirándulást, honismereti utat szervezett, aktív szereplője volt a település életének. Életét a helytörténetnek, a Jászság és Jászkisér kutatásának szentelte. Munkáját több ízben is elismerték. Feleségével, Jucikával közösen kapták meg a Jászkisér Díszpolgára címet, a Jászságért Díjat, és más elismeréseket.

Győri János és Csete Balázs síremlékeit minden jászkiséri látogatásunk alkalmával felkeressük: idén sem volt ez másként. Özvegyével, Győri Jánosné Szentpéteri Juliannával, Jucikával ezúttal is kilátogattunk a jászkiséri temetőbe, hogy elhelyezzük az emlékezés virágait, s tisztelegjük Jászkisér neves szülötteinek emléke előtt.

(Hat évvel ezelőtt még másként nézett ki Csete Balázs síremléke – azóta „túlságosan is lelkes fémgyűjtők” magukkal vitték az obeliszk bronz díszeit. Az új síremléken márványtábla és arckép tudatja, ki nyugszik itt.)

A temetőlátogatás után Jucika otthonában baráti beszélgetéssel folytattuk az emlékezést.

A Csete Balázs Honismereti Egyesület rendezvényét Lukácsi György polgármester nyitotta meg,...

...majd Együd László, a hevesi Eötvös József Református Oktatási Központ igazgatója emlékezett meg előadásában a Reformáció 500 éves évfordulójáról.

Az előadást követő hozzászólások keretében – a találkozót lezáró ebéd előtt - dr. Bolla Dezső, a Csepeli Helytörténeti és Városszépítő Egyesület elnöke felidézte az egyesületek közötti több évtizedes együttműködést, megköszönte a szíves vendéglátást, s ünnepélyesen meginvitálta a jászkiséri egyesület tagjait a júniusi csepeli, szigetkerülő hajókirándulásra, melyet a Csepeli Helytörténeti és Városszépítő Egyesület szervez, közösen a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár csepeli, sétáló utcai fiókjával.

21. kerületi Hírhatár Online – Bárány Tibor