![]() |
|
|
|
Tweet |
|
|
![]() |
|
„A Leányfalui Vadkacsa Egyesület idén ünnepli megalakulásának 27. évét! Egyedülálló sikertörténet ez a Dunakanyarban. "Egyet soha nem feledtünk! A célunkat, hogy mindenkit megtanítsunk járni a vízen! S ez a szlogen is kinőtte már magát, hiszen nemcsak evezni tanítunk, hanem együtt élni a természettel" - Pereházy Gergely szakmai elnökhelyettes ezekkel a szavakkal köszönti az egyesület honlapjának olvasóit. Pándi László – akinek pályája hajdan a Csepel Vas és Fémművekből indult, s rendszerszervezői munkája mellett egy ideig a gyár, majd a csepeli önkormányzat lapjának, a Csepel újságnak is volt munkatársa – közösségi ember. Soha nem hátrált meg a kihívások elől: ma már kevesen emlékeznek rá, hogy az „Aranyjelvényesek az Olimpiára” mozgalom követelményeinek teljesítésével részt vehetett (nézőként) az 1980-as, moszkvai olimpián. Sok évtizeddel ezelőtt – leányfalui barátaival közösen – gondoltak egy nagyot és gyerekekkel kezdtek el foglalkozni: a vízenjárás rejtelmeire tanították őket. A rendszerváltás után egyesületi formában folytatták e tevékenységet. Ez az egyesület, a Vadkacsa Leányfalui Gyermek Viziflotta Egyesület lassan a harmadik X-hez közeledik.
Az ország széles nyilvánossága 1992-ben találkozott a Vadkacsák hírével: Friderikusz Sándor „Az én mozim” című filmsorozatának egyik részében a frissen alakult Vadkacsa Egyesület vezetőjéről, Pereházy Pálról, „Pepe kapitányról” forgatott kisfilmet, melyet a televízió műsorára tűzött.
Pepe kapitányról, sok évvel később, - a leányfalui önkormányzat független képviselőjeként, a civil ügyek felelőseként – a LeányfaluTv készített portréfilmet.
Fábry Sándor, tévés személyiség, műsorvezető, humorista – úgy is mint leányfalui lakos - is több alkalommal felidézte műsoraiban Pepe kapitánnyal kapcsolatos emlékeit, hiszen ő is gyakori vendége az egyesület leányfalui nomád vizitelepének.
Pándi László – ma már az egyesület örökös elnökeként – így összegzi a Vadkacsák tevékenységét: „A VADKACSA Egyesületnek, az alapítását követően eltelt csaknem harminc esztendőben bekövetkezett igen gyors és mélyrétegű – társadalmi, gazdasági és szemléletbeli – változások hatására folyamatosan és szükségszerűen kellett újraformálnia mind működését, mind szervezetét és a világhoz való viszonyát, hogy deklarált alapcélkitűzéseinek a jövőben is jó szívvel és tiszta lelkiismerettel meg tudjon felelni. A tanulást soha nem lehet elég korán elkezdeni és soha nem lehet túl későn befejezni. A tapasztalásból kikristályosított tudás csak akkor valódi, ha átadható. A VADKACSA egyesület mindennapi működésével arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy minden emberben lakozik egy tiszta és nemes gyermeki lélek, aki az Életet igazgyönggyé akarja formálni és a Világot minden embertársa örömére szebbé szeretné varázsolni.”
A tanultak továbbadásának szándéka, belső kényszere, és a társadalom-fejlesztési elképzelések megvalósítása túllépett a Vadkacsák egyesületi keretein: Pándi László és társai kezdeményezésére létrejött a Duna-Régió Vizitúra Szövetség, amely a minap már második országos vizitúra konferenciáját tartotta. E konferencia bevezetőjében Pándi László, a Vadkacsa Gyermek Viziflotta Egyesület örökös elnöke, a Duna-Régió Viziturisztikai Szövetség alapító elnöke a szövetség céljairól beszélt:
Jelenleg öt Vízcsöppek társulás működik. Az első 2013-ban, Szigetközben alakult meg, a Szigetköz-Csallóköz Vízcsöppek Társulás, aztán jött a Baja-Mohács-Bezdán Vízcsöppek Társulás, mellyel átléptük a szerb határt is. Idén azt a nem kis feladatot vállaljuk fel, hogy Budapestet is bekapcsoljuk a Vízcsöppek Mozgalomba. Ez azt jelenti, hogy a hat budai és hat pesti kerületet is szeretnénk bekapcsolni, összefűzni egy együttműködési hálózatba.
Pereházi Gergely, a Vadkacsa Gyermek Viziflotta Egyesület szakmai elnöke (aki édesapja, Pepe kapitány mellett belenőtt az egyesületbe, s felnőtt az önálló vezetői munkára) a vadkacsák tevékenységét vázolta a konferencián:
Mert mi szeretjük azt, amit csinálunk! Értünk hozzá, sok tudást, tapasztalatot szereztünk, s mindezt szeretnénk továbbadni, megosztani másokkal. Foglalkozunk gyerekekkel. Megpróbáljuk gyerekeknek átadni azt a dolgot, hogy szeresse a vizet. Akárhol lemegyek a vízpartra, biztosan van ott egy aggódó apuka, vagy anyuka, aki óvja gyerekét: csak bokáig menjék be, mert elsodor az ár, lehúz az örvény! Elviekben olyan örvény, ami elviszi a gyereket, vízpartnál nincs, ahol pedig ki van jelölve fürdőterület, nincsenek olyan gödrök, amibe belelépsz és elmerülsz... Szóval a pánik felesleges. Nekünk meg az a dolgunk, hogy megkedveltessük a vizet, hogy használják, ha már ott van mellettük. Járjunk iskolások közé, menjünk el a tantestületbe, fogjuk meg a tesi-tanárokat, meg fogjuk meg azokat a kempingeseket, szállásadókat, akik ezzel foglalkoznak. Hagyjuk ott a névjegy-kártyánkat, s az első vízreszállásnál olyan jók legyünk, mint még soha, s onnantól kezdve ő már elismeri, hogy amit te csinálsz, az egy SZAKMA! Erre oda kell figyelni! Nem szeretek versenyezni, de minden évben egy versenyre eljárok, a Rábára: 54 kilométer, meg még egy pici, és imádom! Az a közösség, a barátok, a jó társaság – s ott is egyre inkább kiépül és tudatosodik, hogy ezzel kell foglalkozni, s egyre több kis mozgalmat látunk. S ők azok, a barátok, akik erőt adnak, ha valami éppen nem sikerül, s támogatnak, hogy próbáld meg ismét, állj fel, láss neki ismét, menni fog. Csinálnod kell, hiszen az a dolog, amit te képviselsz, amit neked át kell adnod: az egy fontos dolog!
A konferencia délelőtti programjában Klemencz Henrik, a Duna-Régió Vizitúrisztikai Szövetség alapító alelnöke, tapasztalt kormányos tartott előadást.
A vizitúrázás az a kajak-kenu gondolatmenetéből alakult ki. Valójában, amikor vizitúrázásról volt szó bármilyen központi, állami rendezvény szervezés alakult, mindig a kajakozásról, kenuzásról beszélgettek. Mi a vizitúrázást egy ennél jóval szélesebb fogalomként fogjuk föl. Azt gondolom, hogy az evezős hajóval túrázók, ugyanolyan vizitúrázók mint a többi vizenjárók. Eddig a motorcsónakosok nem kerültek egy kalapba a vizitúrázókkal, s tulajdonképpen a horgász is vizitúrázó.
Úgy néz ki, hogy sikerült támogatást szerezni arra, amit ezek szerint jövőre meg is tudunk valósítani, hogy a vizitúra nagy kört (bizonyára mindenki tudja, ez mit takar) egy kerettúrával leszervezzük: a kíséretet, logisztikát, szervezést, a hajó biztosítását szövetségünk adja, meg a túravezetőket és minden egyebet, a túrázók pedig akár a teljes időtartamban, harmincegynéhány napon át, vagy résztávokat teljesítve, végig tudják evezni ezt a szép útvonalat. Egyébként járnak a mai napig, de ilyen központilag szervezett nagyobb eseményről, másikról nem tudok. Elindul a csapat július elsején, parti személyzet kíséri őket végig, s a csapat pedig hol 20 fős, hol 1 fős, hol 100 fős, attól függően, hogy éppen milyen szakaszon megy az evezés. Ennek van egy elég komoly költsége, önköltsége: a személyzet díját, az autókat, üzemanyagot biztosítani kell – erre próbálunk szerezni pénzt. Egyébként a Szabadidősport Szövetség egyre inkább kezdi észrevenni a vizitúrázókat is. Velük állunk tárgyalásban, korrekt társaság.
Szeretnénk majd egy olyan vizitúra térképet csinálni az országról, amely jól asználható, könnyen megérthető. A metró-térkép szisztémája tökéletesen illik ide. Könnyű vele dolgozni az adatbázisban is, jól átlátható. Elkezdtük ezt legyártani, illetve már készen van, csak szeretnénk ezt úgy digitalizálni, hogy okostelefonon is működhessen. Ehhez kapcsolódnak még weboldalak: a vizitúra-táborhely kereső, a viziturazz.hu, ez közel 200 vizitura-megállóhelyet tartalmaz, viszonylag pontos adatbázis. Ennél persze több szálláshely található vízparton, de az ebben szereplők biztosan fogadnak vizitúrázókat. A Kajak-Kenu Szövetség is elkezdte csinálni a vizitura.hu adatbázisát. Ebben a saját vizitúra megállóhelyeinek térképét rögzíti. Egyenlőre mindenhol 100 férőhely van és két sátorhely, gondolom, majd pontosítani fogják. Ez a kettő nagyjából pontos képet ad a 2-300 vizitúra megállóhelyről az országban.
Vizeink története. Szeretnénk egy wikipédia jellegű oldalt, adatbázist összerakni (már működik egyébként), tartalommal feltölteni, amely néprajzi, történelmi, mindenfajta aspektusban a vízzel foglalkozik. Folyóleírás, hajózástörténeti események, stb. Az egészből lenne egy olyan wikipédia, amely a magyar vizekkel foglalkozik. Ez egy teljesen társadami együttműködésen alapuló történet: írókat, szerzőket várunk. Ez egy saját fejlesztésű weboldal egyébként, kifejezetten erre a célra készült. Szeretnénk egyébként 5-6 éven belül egy nyomtatott, amolyan enciklopédia-szerűséget is. Magyar vizitúra portál.igazából ide is keresünk segítőket, akik cikkeket írnak. Már több ezer bejegyzés van, ezek 90 százalékát én írtam annak idején. Sok átvett esemény, túraleírás vannak rajta. Most készül a naprakész országos vizitúrás eseménynaptár, itt minden szervezet a saját eseményeit publikálja, kivéve a Vizitúra Kupa, mert ez a Kajak-Kenu Szövetség ügye, 9 fordulós küzdelem. Ha valakinek van kedve, írkálhat ide is.
Két, vagy három évvel ezelőtt, pályázati pénzből sikerült egy összeget nyernünk, mellyel egy elhagyott, régi, szerkezetében jó állapotú, de maximálisan felújítandó gátőrház épületet újjá varázsolnunk: gépészetileg minden új lesz, de a külső kép megmarad. Egy vízi kultúrházat szeretnénk itt létrehozni. Nem turisztikai jelleggel, itt nem lesz szálláshely-szolgáltatás. Vízparti közösségi tér, benne múzeummal, skanzennel, kisebb konferenciák részére előadótérrel. Ez egy 50-es években épült ingatlan, amit fel fogunk újítani. Tavasszal már indulhat a felújítás.
Testvérfolyó mozgalom. Duna-Dunajec – ez egy aláírt szerződés. 2011-ben Magyarországon volt az EU-elnökség fél évig, akkor sikerült a dunajeci tutajosokat rábeszélni, hogy jöjjenek el ide. El is jöttek egy saját tutajjal (nálunk ez a fogalom ismeretlen), s a záró rendezvénykavalkádban ők nyerték meg azt az egyedi „tutajos” kategóriát, s megkapták a megfelelő díjat.
A konferencia témáira a későbbiekben még visszatérünk.
Az egyesületről és a szövetségről bővebb információkat olvashatnak az illetékes honlapokon:
21.kerületi Hírhatár Online – Bárány Tibor (a Vadkacsa Egyesület hajdani, 310. számú tagsági igazolványának birtokosa)
Fotók: Bárány Tibor
A leányfalui Vadkacsa Nomád Vizitelepről és Erdei Iskoláról még több fotót találnak itt: |
|
|
|