|
|
|
Tweet |
|
|
|
Az általam nagyra becsült Csepel.info internetes hírújság immáron sokadszor tűzte napirendjére az előző ciklus önkormányzati vezetőinek fizetését és jutalmazását. Csepel lakosságának az a köre, amelyik olvassa a csepel.info híreit, már kívülről tudják, a régi kerületi vezetők jövedelmi viszonyait, de nem tudják a mai valóságot. Ehhez segít eligazodást találni, egy másik oldalról az alábbi írás.
A reális környezet kialakításához, érdemes lenne a 2002-2010 közötti fővárosi kerületi átlaghoz, de azon belül a Fidesz irányította kerületekhez, vagy nagyvárosokhoz viszonyítani a közpénzből finanszírozott vezetői jövedelmeket. Hamar kiderülne, hogy sem a fizetés, sem a jutalmazás aránybeli eltérést (növekményt) nem mutat az akkori átlagtól. Sőt, ezen (60 és 100 ezer fő lakosú) települések Fideszes vezetői sokkal bőkezűbbek voltak magukhoz, mint a csepeli önkormányzat a saját vezetőihez. Ehhez most adatokat nem közlök, mert nem látom sem szükségesnek, sem jogosnak, de főleg nem illendőnek, hogy volt kollégáim zsebeiben kotorászni. Állításom valóságát azonban bármely érdeklődő, az érintett honlapok nyilvános adataiból leellenőrizheti.
A másik összehasonlítási alap az lehetne, ha a mostani vezetők juttatását vetítik rá a régi vezetők juttatásaira. Nyilvános adatok révén könnyű elvégezni ezt a feladatot. Így tette egy oldalról a csepel.info is!
Nézzük hát meg az érem másik oldalát is.
Csepelen eddig nem létező vezetői szolgáltatásként minden vezető 2010 után személyes használatú önkormányzati gépkocsit és hozzá 30.000 km üzemanyag-térítést kapott. A vásárolt Skoda ára (alsó hangon) 6 millió forint. A hozzá kapcsolódó üzemanyag fogyasztási lehetőség évi több mint egymillió lehet. (A szerviz, amortizáció, adó és egyéb költségeket most fedje jótékony homály!) Ebből adódóan könnyen megállapítható, hogy a vásárlás évében minden mostani vezető áttételesem legalább hétmillió forintot kapott, amihez évente legalább egymillió üzemanyag fogyasztási lehetősége biztosított. Amennyiben a két összeget összehasonlítjuk, mindjárt tisztességesebb tájékoztatást adhatunk. Az említett hírpoltál rám vonatkozó kimutatása szerint éves szinten 2,4 millió forint bruttó jutalmazásban részesültem. Utódom pedig a kocsi árának egy negyedét számítva évente minimum 1,5 milliós juttatást kap, és hozzá 1 millió forint körüli üzemanyag díjtérítésben részesül.
Az így felállított összehasonlítás is azt mutatja, hogy az önkormányzat juttatásait illetően utódom, hozzám képest minimum, évi százezer forinttal többe kerül, mint amennyibe én kerületem a költségvetésnek. Az „elmútnyócév”-ben csak három év volt, amikor három alpolgármester vezette a kerületet, a másik öt évben ketten voltunk. Most viszont állandósult a három helyettesi konstrukció, ami egy ember fizetésének összegével több, az előzőnél. (A jövedelemadóból következő adózási terhek bennünket sújtó különbségét ne is említsük, mert az nem a POHI kiadásait, hanem a mi bevételeinket csökkentették drasztikusan.) Korábban a helyi rendezvények lényegesen ritkábbak, és szerényebbek voltak, mint manapság.
Nem fordult elő, ami manapság gyakran, hogy névnapokat, születésnapokat, személyes évfordulókat és egyéb mondvacsinált eseményeket dáridóval ünnepeljenek közpénzből. Legutóbb a polgármester egyébként is túldédelgetett iskolájának, a Jedliknek az ünnepeltetése kapott költségvetési támogatást, a 2013.december elejei, grabancánál előkotort évfordulós kampány bulira. Az se fordulhatott elő korábban, hogy az országgyűlési képviselők padtársát díszpolgári címmel (a hozzá járó pénzzel) ruházzák fel akkor, amikor köztudott, hogy semmi kötődése nem volt Csepelhez. Szóba se jöhetett volna, hogy egy kocsmáros kitüntetést kapjon azért, mert nála felvételen dokumentált virtuskodó italozásokat lehet rendezni. És folytatható a sor sokáig. Ezek csak epizódok, amiknek az ellenőrzését és szabályosságát a következő önkormányzati testületnek kell majd elvégeznie, és amennyiben bizonyítottak, a szükséges intézkedéseket megtennie.
Így ezt ideje lenne lezárni!
Az említett írás, azt is állítja, hogy az előző vezetők, jövedelmükből, semmit nem fordítottak karitatív célokra! Ez volt az a mondat, aminél betelt nálam a pohár és a mai írást kikényszerítette.
Azt, hogy ki mikor mennyit fordít karitatív célokra, magánügy! Csak akkor lehet ugyanis őszinte, a támogatás, ha az a legszűkebb körben ismert. Munkavégzés közben saját szememmel láttam igen gyakran, mikor kollégám a privát pénzéből adott szerencsétleneknek orvosságra, ruhára, élelemre. (nem egyszer. Sokszor!) Magam is rendszeresen támogattam egy hentesen keresztül családok élelmezését, más rászorultnál meg ház átalakítását. De ezek - mint mondtam - magánügyek, és csak a tények alátámasztása okán kerültek erre a papírra. Ez sem, de ennél több végképp nem tartozik az érintetteken kívül senkire, hacsak annyiban nem, hogy lenne mihez mérniük a maiaknak az ez irányú elkötelezettségüket! Azt azonban illenék tudni a szerkesztőségben dolgozóknak, amikor a mostani kurzus keresztényi programjait támogattuk. Nem volt olyan rendezvénye a Béke téri templom orgona vásárlásának, amelyiken, ha időm engedte, családommal ne vettem volna részt. Nem csak részt vettem, adakoztam is! Örömmel és boldogan! Egy rendezvényen valóban nem vettem részt! Az átadáson! Oda már sem én, sem a főszervező nem kapott meghívást. Viszont az összes Fideszes notabilitás ott volt, akik addig egy fillért se adtak a magán jövedelmükből az egyházi közösségnek. Adakoztam a vörös-iszap katasztrófa áldozataiért is és a csepeli hátrányos helyzetűek megsegítésére az önkormányzat által szervezett, és az Egressyben rendezett koncerten is. Mint ahogy a megjelent kétszáz emberből senki, így én se tudom, hogy hova, kihez került az adomány.
Ez az érem másik oldala! Kár, hogy nekem kellett megírnom. Szégyellem is!
2014. január 2. Horváth Gyula
Forrás: http://hgyula.hu/blog.html |
|
|
|