XXI. KERÜLETI HÍRHATÁR - Mit mondott Tarlós Csepelen?

XXI. KERÜLETI HÍRHATÁR
   
 2018.12.16.
 Vasárnap
Ma Etelka napja van.
Holnap Lázár napja lesz.
   EUR árfolyam
   323,72 Ft
   CHF árfolyam
   287,44 Ft
   
   
   
   
   
   

 

MINDEN HÍR | AKTUÁLIS | SZÍNES | VÉLEMÉNY | RENDŐRSÉGI HÍREK | SPORT | KULTÚRA | TÖBB HÍRHATÁR | HELYBEN VAGYUNK!

    
2014. 03. 28. 13:54     


Mit mondott Tarlós Csepelen?
Kampányesemény a fővárosi és csepeli fejlesztésekről.

2014. március 27-én (csütörtök) 18 órától Tarlós István főpolgármester és Németh Szilárd, Csepel polgármestere lakossági fórumot tartott március 27-én a Nagy Imre ÁMK színháztermében az utóbbi négy év fővárosi és csepeli fejlesztéseiről.

A rendezvényre minden kedves érdeklődőt szeretettel vártak. Ők el is jöttek a több mint egy órás rendezvényre: ott voltak a fideszes önkormányzati képviselők, a polgármesteri hivatal és az intézmények munkatársai, pedagógusok, és fidesz-hívő nyugdíjasok. Tele volt a nézőtér.

Bizonyára volt néhány „kakukktojás” is a lelátón, mert mindkét előadó következetesen emlegette „szocialista barátaikat”. Közreadjuk az elhangzottakat, hogy minden csepelihez eljusson az információ.

 

A beszédek elemzése nem a mi dolgunk, azt majd megteszik a politikusok, mi csak tudósítunk arról, mi hangzott el ezen a fórumon, ahol csak két kinyilatkoztató volt és velük szemben a tapsoló, helyeslő közönség.

 

Németh Szilárd lépett először a mikrofonhoz. Tisztelettel köszöntötte Tarlós István főpolgármestert, majd utalt arra, hogy egy órával korábban nyitották meg a házban a Kőrösi Csoma Sándor kiállítást, amelyen Kubasek János professzor, „kedves barátom” mondott nyitó beszédet.

 

„Nagyon szép volt, amit mondott, s azt gondolom – mondta Németh Szilárd –, az nem csak Kőrösi Csoma Sándorról szólt, hanem arról a világról is, amelyet Kőrösi Csoma Sándorból építkezve próbálunk építeni. És ezért dolgozunk, mióta megkaptuk itt Csepelen, a fővárosban és országosan is a lehetőséget, hogy végezhessük ezt a munkát, s ezért külön köszönettel tartozom Önöknek.

Nem volt egyszerű 2010-ben hozzálátni ehhez a munkához. Sem a főpolgármester úrnak, sem nekem itt Csepelen nem volt könnyű megtenni az első kapavágásokat. Bár biztos emlékszik mindenki, hogy nagy lendülettel fogtunk ebbe bele, hiszen minden áron teljesíteni szerettünk volna. És az is elmondható, hogy Csepelen is, a fővárosban is, és az országban is először fordult elő, hogy a választási program lett a kerületi önkormányzat, a fővárosi önkormányzat és a magyar kormány programja.

Úgy foglalhatnánk össze, hogy azt, amit itt hagytak az elvtársak – kinek hány év: az országban nyolc évet szoktunk emlegetni 2002-től számítva (bár a Kádár-lenyomat az régebbi). A fővárosban azt mondhatjuk, hogy hosszan tartó hatvan év, és ugyanez volt Csepelen is: hosszantartó hatvan év!  Tehát gyakorlatilag mind a Demszky-, mind a Tóth-korszak, az nagyon erősen rányomta bélyegét erre a két területre.

Legelőször meg kellett keresni azokat a pontokat, hogy tudunk együttműködni? Hogy tudunk közösen dolgozni? És ezeket a pontokat – azt gondolom – mi megtaláltuk, és ennek jól láthatók a nyomai. S vannak láthatatlan nyomai is, amelyek mégis csak láthatók. Mert Tarlós István az első főpolgármester, aki egy ciklus alatt kilencedszer van itt Csepelen! (Taps a nézőtéren.)

 

Demszky Gábor ezt nem tette meg még négyévente sem. Csak akkor tette meg, amikor égett a talaj, 2002-ben – emlékeznek rá – kijött kampányolni a kórházba. A kórházat a kampánynak megfelelően fel is újították – emlékeznek erre kedves csepeliek – egy részét legalábbis. Szülészetet, nőgyógyászatot mindenképpen, a műtőket mindenféleképpen és a szociális helyiségeket is felújították. Majd fél év múlva ugyanez az ember, ugyanazoknak a segítségével, – jegyzeteljenek, itt a baloldalról sokan írják, amit mondok, s remélem, pontosan leírják azt, amit mondok – szóval fél év múlva gátlástalanul, arcátlanul bezárták.

Majd 2010-ben ugyanezek az emberek, mikor elvesztették a választást, és mondjuk pont ezt az egy helyzetet elemeztük, hogy fogunk majd mi kórházat megnyitni? Milyen lépéseket kell megtennünk, mikor a kasszát is üresen tetszettek itt hagyni? Nem is üresen, hanem váltókkal teli! Akkor azt mondták: na, hát kellett ez nektek? Átadtuk, oldjátok meg!

Ugyanez a pofátlanság, ugyanez az arcátlanság jellemezte a fővárosi közgyűlést is. Nem tudom járnak-e be Önök közül a fővárosi közgyűlésre? Baloldali újságírók szoktak, aztán egészen mást írnak le, mint ami ott történik. Nézzék meg nyugodtan, mert minden közgyűlés nyilvános! Minden közgyűlésről összefoglaló készül, és nézzék meg, hogy azok az emberek, akik személyükben, pártjukban, mindenben ugyanazok. Akik egyébként a BKV-ra hagytak közel 100 milliárdos adósságot, akik befejezetlen, el nem kezdett beruházásokról papoltak életükben, akik metróban bujkáltak állandóan, de a metróban egy kapavágás sem történt, amíg ők voltak, és sorolhatnám a sok disznóságot, ami ott maradt. Azok ugyanazok, akik azt mondják a főpolgármesternek: tessék, itt van, megkaptad, oldd meg!

Szóval a teher az nagyon nagy volt! Panaszkodni nem akarok, mert azt gondolom, jól látszik, hogy teher alatt nő a pálma! Például holnap délben a 4-es metrót átadjuk! (Taps a nézőtéren.)

 

De azért az elvtársi segítség, vagy legalábbis nem tudom, minek nevezzem, vagy vörös segély, az nem múlt el. Azért amikor kiderül, hogy a… gyakorlatilag nevezzük azt, hogy a rendszerváltás utáni legnagyobb beruházás, de közlekedés tekintetében mindenféleképpen az a 4-es metró, amit nekünk, mint Augiász istállóját Heraklésznak, ki kellett ganéznunk, mert mindenhonnan csak a trágya lógott, vagy csak a trágya volt berakva, meg az összes csapda, amit a nemzetközi ügyvédi irodákkal megírattak, hogyha esetleg buknának, ne tudjunk másképp dönteni, s még véletlenül se lehessen azokon a szerződéseken változtatni, amit itt hagytak nekünk. Ezek ellenére megépült, és holnap átadjuk. De valamilyen oknál fogva – és most ne higgyjék, hogy nekem valamilyen összeesküvés-elméleteim vannak –, de tegnap kétszer megállt a másik metró. Nem tudom, hogy lehet-e valamiféle összefüggés a kettő között?  Elképzelhető, hogy egy kis terelés, egy kis betartás látható ebben a tekintetben? Szerintem teljes egészében elképzelhető! Ugye?

 

Sáska utca. Én a Sáska utca – Sügér utca sarkán lakom. A Sáska utca most épül. Megcsináljuk az esővíz-elvezetést is. Rajtam kívül lakik még ott hetven család. Van egy iskola, meg egy óvoda. 1961-ben kérték először, hogy csatornázzanak. ’61-ben! Az ott lévő emberek. A Szárcsa iskola csak később, 1967-ben épült meg.

Nos, most én úgy kerültem a baloldali sajtóba, hogy magamnak építem az utcát! Itt vannak a kollegáim, megmondhatják, hogy én megkérdeztem, mi lenne, ha előttem nem épülne meg az utca szilárd burkolata? Egyébként, ha én magam előtt szeretném építeni – én egy sarokházban lakom – és az egyik utcában szeretném építeni, akkor mindenféleképpen a Sügér utcát kellene választanom, mert ott háromszor hosszabb a kerítésem, mint a Sáskánál. Jobban jártam volna! Egyébként is a Sügér utca 9.-ben lakom.

Nos, én megkérdeztem, meg lehet-e azt csinálni, hogy előttem nem lesz leburkolva? Azt felelték: lehet, csak akkor nem veszi át a műszaki vezetés! Szívesen megtettem volna ezt a szívességet is a Kedves Elvtársaknak.

Nos, nem azért épül ott esővíz-elvezető, mert én ott lakom – ha ezt akartam volna, megcsináltam volna 2010-ben. Ez a helyzet!

Azt azért hadd mondjam el, hogy döntöttek a csepeliek arról, hogy minden utcát leburkolunk 2015-ig! 2015 végéig az a 62 kilométernyi burkolatlan út, amit a Kedves Elvtársak itt hagytak nekünk (jöjjenek el, rajzoljanak az autómra, amelyik ha két napig bent áll az udvaron, olyan poros lesz, hogy tele lehet rajzolni mindenfélével – ilyen körülmények között élünk!) szilárd burkolatú lesz: most 21 utcában dolgozunk (Aradi utca, Erdész utca, Kriván, Nyárfás, Orsova, stb. – kigyűjtettem azt is, hogy ez mennyibe kerül, és hogy hány kilométer)!

Tehát az, amit az Elvtársak bármilyen szórólapon mondanak, nem igaz. Az a kínkeserves irígység, és a kínkeserves bosszú, a kínkeserves gyűlöletkeltésnek a megnyilvánulása. Rettenetesen fáj nekik az a történet, hogy ezt ők maguk is meg tudták volna tenni, csak nem kellett volna lopni, nem kellett volna szétszórni a pénzt.

 

Még egy adat, mielőtt átadnám a szót a főpolgármester úrnak, aki tájékoztatja majd Önöket arról, milyen eredményeket értünk el közösen itt Csepelen is, s a csepeliek is hogy gyarapodtak azáltal, hogy a városban nagyon sok olyan dolog megépült, megszépült, amire eddig még gondolni sem mertünk.

Azért azt hadd mondjam el, hogy itt 4 milliárd forintos folyó fizetési mérleghiányt takarítottunk el! 4 milliárdot! Mi akkor kezdtük el az adósság törlesztését, amikor még az állam nem tudta ezt elkezdeni. Semmi mást nem kellett tennünk, csak a legelső ülésen hoztunk legalább húsz, olyan határozatot, mely felfüggesztette az Elvtársak által gründolt ügyeket! Legalább húsz olyat! És rögtön szimbolikusan tudtunk olyan ügyeket támogatni, mint többek között a HPV oltás a csepeli lányok számára, ami most országosan ingyenes lesz. Mi már 2011 óta ilyen oltásban részesítjük a csepeli lányokat, pusztán abból a pénzből, amit megspóroltunk.

A mostani költségvetésünk, az pluszos költségvetés! Tehát 4 milliárdot lehetett négy év alatt teljes egészében lefaragni a hiányból. S ehhez még az is hozzájárul, hogy mi mindössze egy ingatlant adtunk el, ha jól tudom, az is egy óvoda, tehát azt is csak óvodaként használhatják, viszont egy rakás ingatlant vásároltunk, amit munkahelyteremtés céljából fogunk felhasználni. Többek közt megvettük a Syntan-gyárat, a régi vegyianyag-gyárat, a Duna utcánál – tetszenek tudni, az Árpád utca 12 mögött – teljes egészében, tokkal-vonóval. Megvettük azt a területet, amit az Elvtársak szintén el szerettek volna adni, de mi éltünk az elővásárlás jogával. Ők az utolsó testületi ülésen lemondtak az elővásárlás jogáról. És további olyan területeket vásárolunk, ahol munkahelyet lehet teremteni, ahol fejleszteni lehet Csepelen.

Nem tíz és félmilliárdos vagyonvesztés fogja jellemezni kerületünket, hanem vagyongyarapodás, vagyon-gyarapítás. Ha csak ezeket a számokat nézzük, akkor is érezhető az a különbség, ami az ezt megelőző hatvan évben, illetve most volt tapasztalható.

 

A fővárossal kapcsolatban szeretném elmondani, hogy a kerületünk most érezhette először igazán, hogy a főváros része. Nemcsak azért, mert a főpolgármester úr rendszeres vendégünk, rendszeresen kijön, érdeklődik, átadja, amit kell, a beruházásokat, amiket csináltak. Egész egyszerűen odafigyelt erre a kerületre! Odafigyelt erre a kerületre akkor, amikor a csatornázásban, amely teljes egészében Európai Uniós, állami és fővárosi önkormányzati beruházás, akkor azon túl, hogy itt Csepelen 54 kilométer csatorna behelyezésre került, mindenki településfejlesztési hozzájárulás nélkül, az országban egyedülállóan ingyen, minimum negyedmillió forintot megspórolva csatlakozhatott rá a csatornára.

Nemcsak ez történt meg, hanem az összes olyan csepeli specialitást, mint például az osztatlan közös tulajdonú telkek többes bekötésének ügye, vagy a megmaradt pénz újbóli felhasználása 2014-2015-ben arra a néhány ingatlanra, amelyeket ebben a projektben – nem a mi hibánkból, hanem még az előző tervezés hibájából – nem sikerült bekötni, is sort kerítünk.

Ilyen szintű volt az együttműködés, ilyen szintű volt az odafigyelés arra, hogy a csepeliek jól járjanak egy fővárosi beruházással. Én külön köszönetet szeretnék mondani a főpolgármester úrnak, és természetesen a fővárosi közgyűlés azon részének, akik mindig megszavazták ezeket a kéréseiket. Köszönjük főpolgármester úr, tiéd a szó. (Taps.)

 

Tarlós István köszöntötte az egybegyűlteket. Azzal kezdte, hogy jó dolog Csepelre jönni, s jó dolog itt lenni. Majd köszöntötte a jelen lévő Orbán Gyöngyi főpolgármester-helyettest, harcostársukat a fővárosi közgyűlésben is. (Taps.)

2006 és 2010 között, az ellenzéki években nagyot küzdöttünk, együtt Németh Szilárddal és Orbán Gyöngyivel – kipróbált harcostárs mindkettőjük. Németh Szilárddal egyébként is a magyar szó és az érthető fogalmazás hívei vagyunk – mondta a főpolgármester.

 

„Némelyek igyekeznek félreérteni, vagy legalábbis félremagyarázni. Szeretném Szilárdot megerősíteni abban, hogy én is az egyenes beszédet szeretem.

Csepelen voltak már érdekes történetek 2010 előtt is. A 2006-os kampányban az akkori csepeli polgármester, Tóth Miska fogadott, nagyon barátságosan, megvendégelt, jót beszélgettünk, még koccintottunk is egyet. Majd másnap – kicsit megüvegesedett szemekkel –  azt olvastam az újságban, hogy a szocialista polgármesterek kiadtak egy kiáltványt, hogy a szocialista polgármesterek hivatalukba ne fogadják Tarlós Istvánt! A második helyen Tóth Mihály szerepelt az aláírók között. (Kuncogás, derültség a teremben.)

 

El lehet gondolkodni, és egyébként én arcról nem ismerek mindenkit, de köszöntöm azokat a szocialista barátainkat, akik helyet foglalnak itt. Én is azt kérem tőlük, hogy figyeljenek, és mondjanak el mindent otthon, csak úgy, ahogy hallották, nem máshogy, csak úgy.

 

Engedjék meg, hogy gratuláljak a Kőrösi Csoma Sándor kiállításhoz is. Ő valóban egy olyan magyar név, akire építkezni lehet. Abban a megtiszteltetésben volt, vagy van részem, talán biztosan hallottak róla, hogy van egy ilyen Nemzeti Könyvtár sorozat, ahol ajánlók is vannak az egyes kötetekhez, s a miniszterelnök úr, a házelnök úr és a két miniszterelnök-helyettes után én kaptam a következő lehetőséget, hogy tehessek egy ajánlást egy könyvre, amely megjelenik a Nemzeti Könyvtár sorozatban. Akár hiszik, akár nem, én éppen a Baktaynak a Kőrösi Csoma Sándor című könyvét ajánlottam. Egymásra találtunk ebben is, ha úgy tetszik.

 

Érdemes egy kicsit elmélyedni Kőrösi Csoma tevékenységében és főleg személyiségében, mert ilyenekre van szükség. Nem tagadom, hogy azért jöttem el Csepelre és fogadtam el ezt a meghívást, és azért vagyok itt – már túl azon, hogy érdemes idejönni –, emlékeznek rá, hogy a szociális népszavazási kampányt is Csepelen zártuk be. Pont 6 éve, 2008 márciusában volt itt a rendezvény, miniszterelnök úrral, Németh Szilárddal. Úgy emlékszem, hogy egészen komoly sikere volt a népszavazásnak, és akkor roppant meg a szocialista-szabaddemokrata koalíció, tehát volt valami része annak az előkészítésében, ami 2010-ben, hála az Istennek, bekövetkezett.

 

De azért is jöttem ide, hogy segítsek a saját politikai közösségemnek, és segítsek Németh Szilárdnak, akinek jó esélye van ugyan, hogy megnyerhesse ezt az április hatodikai választást, de jó bornak is kell a cégér! Másfelől azonban jobb odafigyelni, akármilyen bíztató közvélemény-kutatási jelentéseket látnak, hallanak, és akármennyire egy végtelenül sikeres és hasznos politikai akció zászlós hajója Németh Szilárd hónapok óta, oda kell figyelnünk. Vannak olyan közvélemény-kutatók – a meggyőződéssel határos feltételezésem ez – amelyek szándékosan mérnek a valóságosnál is jobb eredményeket, alig vitathatóan azzal a mögöttes szándékkal, hátha akkor azt hiszik sokan a hozzánk hasonlóak közül, hogy nem kell nekem annyira törnöm magam, csinálhatok valami mást is aznap, amikor választanak, mert meglesz az nélkülem is…

 

Nem olyan biztos az! Inkább legyen egy picit több, vagy akár sokkal több, mint egy kicsit kevesebb. Ott kell lennünk tehát mindannyiunknak! És ha valakinek a körében vannak bizonytalanok, azokkal érdemes még elbeszélgetni: gondold meg fiam, hátha mégis igaz alapon, hátha mi vagyunk a kisebbik rossz. Nem azt mondom, hogy mindent kitűnően csinálunk, hátha mi vagyunk a kisebbik rossz. Miért élünk ebben az illúzióban?

Nézzük először az országos politikát egy kicsit. Nagyon fontos dolog a mentális tényező, a spiritualitás. És a mi politikai közösségünk, és annak a vezetője, a miniszterelnök, egyik legnagyobb teljesítménye, talán nem is az, hogy visszafizette az IMF-hitelt (bár ez sem volt semmi – egyesek felhalmozták, ő visszafizette!), hanem az, hogy kiállt ezért az országért! Kiállt lelki, mentalitás-beli, hagyományok szempontjából fontos értelemben is a nemzeti, a magyar politika mellett. Megmutatta azt, amit a velünk szemben állók meghatározó személyiségei közül igen sokan (és azon az oldalon sem szeretnék általánosítani – nyilván mi sosem mondjuk az ellenkezőjét – ott is vannak becsületes, hasznos, értelmes emberek, akik tettek is ezt-azt), ám az összkép az más, a meghatározó személyiségek döntőek. A meghozott eredmények döntőek. Egy átlagos morálisszínvonal döntő. És a velünk szemben álló politikai közösség meghatározó személyiségeinek – hosszú-hosszú évek tapasztalatai alapján – megfelelési kényszere van mindenféle külföldi elvárással szemben!

 

Azt szoktam mondani: nekik szükségük van minden körülmények között, hiszen eleve hozzászoktak, már 1990 előtt is, egy szép nagy és fényes ülepre, amit kinyalhatnak. (Taps.)

Meg akarnak felelni, akkor vannak biztonságban. Ha egy ilyet látnak maguk előtt, úgy érzik, ha ezt megfelelő csapásszámmal nyalogatják, akkor minden rendben van. (Derültség a teremben.)

Nem veszik a bátorságot, és nincs bennük annyi spiritusz, nincs bennük annyi belső tartás, annyi belső erő, hogy kimenjenek és kiálljanak úgy az ország érdekében, ahogy ezt a jelenlegi miniszterelnök megtette! Valamennyiünk, egyébként az ő gyerekeik és utódaik érdekében is. Nem azt mondta a miniszterelnök, hogy csak a fideszes, vagy jobboldalinak mondott ideológia követői mellett áll ki, hanem kiállt a szocialisták, a liberálisok, meg az Isten tudja hányféle elnevezésű erő (nem tudom hányfele osztódtak már – ez kezd egy vicc lenni egyébként) mellett is, az ő érdekeik mellett is.

Minden ország, minden nemzet, amelyik ad magára, úgy akar egy nagy nemzetközi közösség tagjává válni, vagy ott maradni, hogy emellett nem adja föl önként a saját identitását. Ezek a megmaradó nemzetek! Aztán vannak lemaradó nemzetek is – és mi nem akarunk lemaradó nemzet lenni! E tekintetben a jelenlegi kormánypártnak, és annak első emberének elévülhetetlen érdemei vannak!  Hosszú távon ezzel rengeteget tett ezért az országért.

 

Ezt, az őt megelőző vezetők egyáltalán nem tették meg! Némelyikük talán nem is alkalmas erre beállítottságánál fogva. Tőlem, családomtól, baráti és ismeretségi körömtől a szocialisták és állandó tettestársaik soha egyetlen szavazatot nem kaptak és nem is fognak kapni.

 

Nehogy félreértse valaki, amit mondok, tehát nem politikai értelemben, de emberi értelemben én például nagyon sajnálom Mesterházy Attilát most, mert a személyes véleményem az, végzetes hibát követett el azzal, amikor Gyurcsányt maga mellé vette! Ez az ember véleményem szerint Mesterházyt tönkre fogja tenni! Állandóa vetélkedési kényszere van, szájmenése van, ugyanakkor, ha jogilag nem is bizonyítható, – és hangsúlyozom, én személyes véleményt mondok – ennek az embernek a nevéhez (több mint feltételezhetően) olyan dolgok kötődnek, hogy a mi miniszterelnökünk nem tudna, ha akarna, sem olyan hibát elkövetni, hogy egyáltalán Gyurcsány úr alternatívája lehessen. Ez nem kérdés!

 

Itt valóban van egy kultúrharc a világban. Van Magyarországon is egy kultúrharc, s el kell döntenünk, hogy az utódaink milyen életkörülmények között éljenek.

 

Ebben a mentális körülményeknek alapvető és meghatározó szerepük van. Nekem az is meggyőződésem, hogy ma már (talán másképp fogalmazva ezt a beszélgetésünk elején már említettem) talán már nem is a gazdasági problémák a legnagyobb problémák, hanem a mentális problémák!

 

Nézzék meg, hogy hol tart a kommunikáció! Egyes orgánumok azt sugallják, hogy Magyarországon következmények nélkül szinte bármit le lehet írni és ki lehet mondani. Ez egy lehetetlen állapot! Olvassák például a Népszabadság nevű, egykor még népszerű napilapot: mindent megtesznek azért, hogy naponta mintegy ezerrel csökkenjen az olvasói számuk.

 

Rendkívül sokat jelentenek a mentális körülmények! Elnézést kérek, és tényleg nem akarok ezzel senkit megbántani, amikor néhány gondolatot szentelek a vallásnak! Én mindenféle vallást tisztelek, mert magam is hívő ember vagyok, az egész családom az, mi római katolikusok vagyunk. Amit mondani szeretnék, az nem az egyéb vallások minősítése, hanem egy történelmi folyamatnak a nyilvánvaló igazságára való rávilágítás.

Európa és Magyarország is a kereszténység alapján lett erős! Ennek alapján nőtt fel, ennek alapján tudott megmaradni! Vannak, akik más alapon tehették meg ezt, és az is tiszteletre méltó. Nem azokat bírálom, akik… és sajnos Nyugat-Európában is ez tapasztalható, hogy egyre inkább távolodnak el, sőt tagadják meg a kereszténységet, amivel oda szeretnék csak kilyukadni, és nem vallási agitációt folytatni, hogy mindenkinek a saját alapjaihoz kell kötődni ahhoz, hogy ne legyen talajt vesztett. Nem baj az, ha valaki egészen más hit, vagy hitnélküliség alapján tette meg, neki az az ideológiája, azok a gyökerei, ott érzi otthon magát és akkor tud produkálni.  

Európának ez a kereszténység, Magyarországnak ez a kereszténység. Ilyen ütemben feladni valakiknek a gyökereit és az alapjait, ez nem a siker reményét rejti magában. Ezt akartam mondani, és remélem, hogy senki nem értett ebben félre.

 

Ebben a tekintetben is úgy gondolom, a jelenlegi kormányzó erő egyértelmű magatartást tanúsít, és nem egy szélkakas, nem egy kaméleon politikát játszik.

Az persze szintén nagyon fontos, hogy visszafizették az IMF-hitelt, most csökkentik az egész országban a rezsiköltségeket. Azért ez nem semmi! A sok kicsi is sokra megy! És akik nagyon alacsony jövedelműek, azoknak bizony számít az a néhány ezer forint – Szilárd ezt sokkal jobban tudja, mint én – amit meg tudnak spórolni havi, vagy éves szinten, van annak a pénznek helye!

 

 Ha már a rezsicsökkentésnél tartunk, hadd térjek rá a fővárosi politikára. Az egyik legnagyobb bajunk volt, hogy a közszolgáltató cégek egészét privatizálták. Éppen tegnap hallottunk egy hisztérikus sajtótájékoztatót, az általunk egyébként mélyen tisztelt szocialisták és a sajtóban még lelkesebb szövetségeseik fújták fel a dolgot. Tárgyaltuk a Főgáz részvényeinek ügyét, és egyszer csak azt látom délután, nagy meglepetésemre, hozta be a sajtófőnököm, aki még a feleségemnél is szigorúbb, a tudósításokat, s azt olvasom, hogy eladta a főváros a többségi Főgáz-részvényeit. Nem tudom, hogy lehet ilyeneket leírni! Egy darab fővárosi részvényt nem adtunk el a sajátjainkból. Különösen nem is tárgyaltunk az eladási árról, egészen más volt a napirendje a közgyűlésnek. Két megállapodási tervezetet fogadtunk el, az egyiklehetővé teszi, hogy a magyar állam a külföldi kisebbségi tulajdonos részvénycsomagját visszavásárolhassa. Mert ugye sokkal jobb nekünk, ha a magyar államé, mint ha egy külföldié.

Azt mondják mindig a politikai ellenfeleink, hogy az állam az rossz tulajdonos! Ja, kérem, akkor, ha ők az állam! De nem mindig, és nem minden körülmények között! Kuncze Gábor találta ki ezt az „állam rossz tulajdonos” elméletet, ami az ég-világon semmivel nem alátámasztható. De a lényeg az, hogy ezt a kisebbségi részvénycsomagot az állam visszavásárolta és ahhoz, hogy hatályba lépjen a szerződés, egy 3-oldalú megállapodást is alá kellett írni, mert a többségi tulajdonosnak, ami a főváros, hozzá kellett ehhez járulni. Ezzel párhuzamosan egy másik, 2-oldalú megállapodást is elfogadtunk: mert a korábbi, Demszky Gáborék által kötött privatizációs szerződésben volt egy olyan passzus, amelyik a főváros pénzügyi kockázatait rendkívüli módon megnövelte. Egy kármentesítési kényszerről van szó, a volt aquincumi gázgyárban kell egy nagyon költséges kármentesítést végezni (1913-tól egészen a 80-as évek közepéig működött ez a gázgyár, teljesen elszennyeződött ott a talajvíz, a talaj). Óriási összegű ez a kármentesítés és az elődeink által kötött megállapodásban az állt, hogy másfél milliárd felett a fővárost terhelik a költségek, nem pedig a külföldi tulajdonost.

Ezzel a 2-oldalú megállapodással ezt érvénytelenítettük, s ezzel megszüntettük a város pénzügyi kockázatait. Ezt a két megállapodás-tervezetet fogadtuk el.

Ami a többségi részvényeket illeti, annyit mondtunk ki, hogy amennyiben az állam érdeklődne a többségi részvények megvásárlása iránt, akkor az állammal a tárgyalásokra nyitottak vagyunk. Ebből az következik, hogy eladtuk ár alatt a többségi részvényeket? Egyszerűen képtelenség!

 

Igen, van egy olyan tendencia és egy olyan határozott politikai szándék, hogy a nagyon rossz szerződésekkel privatizált közszolgáltató cégeket visszavásároljuk. Visszaszereztük már a központi szennyvíztárolót (sic!), visszaszereztük az első számú fővárosi stratégiai céget, a Vízműveket, most tárgyalunk a kormánnyal együtt a Csatornázási Művek visszaszerzéséről, és a díszkivilágítással foglalkozó cég visszavásárlásáról is. Angliában is ez van – szerzik vissza a stratégiai cégeket. A városkiszolgáltatott állapotba kerül, ha külföldi cég kezében vannak. Soha nem beszéltek arról, hogy mekkora összeget vittek ki ezek a cégek menedzsment díj címén. Ha nem vásároljuk vissza a Vízműveket, 33 milliárdot vittek volna ki menedzsment díjként (mi fizettünk érte 15 milliárdot, hogy visszaszerezzük).

 

Vagy itt van például a metró kérdése. Vegyék észre – szilárd is utalt rá – megőrülnek attól, hogy befejeztük és átadjuk a metrót. Nézzék meg visszamenően, miket irkált a Népszabadság, szerintem bulvárlap? Egyszerűen megőrülnek tőle. Pocsék szerződéseket kötöttek, mindennel lemaradtak, , rosszul előkészítettek. 2010 végén a Népszabadság írta: minden hibát elkövetett a korábbi városvezetés, amit el lehet követni egy ekkora beruházás kapcsán. 2011 és 2014 között ezzel szemben tele volt ez az újság kárörvendő, gunyoros hazudozással, ellendrukkerséggel. „Bukás szélén a 4-es metró!” Igaz, hogy Tarlós át akarja adni, de abból nem lesz semmi! Ilyen, és ehhez hasonlóhíreket olvashattunk, még két-három héttel ezelőtt is.

 

És mit hoz az élet, mert a gondviselés velünk van, és érdemes is néha hinni benne: mégiscsak elékezik az átadás napja, amikor elmondhatjuk, minden nehézség ellenére megcsináltuk. Korrigáltuk a rossz szerződéseket, átrágtuk magunkat a kásahegyen, s legyünk úriemberek, mondjuk végül azt – Demszky Gábor és munkatársai meggondolatlanul belefogtak a Meggyesi kormány idején ebbe a beruházásba. Mi pedig az Orbán-kormány idején és támogatásával, nem kis nehézségek árán befejeztük ezt a munkát. Ha már így van, akkor örüljünk, használjuk, valóban szép lett! Tényleg érdemes megtekinteni. Ugyanakkor történetét érdemes felidézni gondolatainkban.

 

Volt egy örömteli pillanat sokak számára, amikor ezt kitalálták. Lesz pénteken egy örömteli pillanat, amikor birtokba vehetik. De ami közte volt, az semmi más, mint átláthatatlanság, homály és küzdelem. 2002 és 2010 között egy dráma, ami történt. Soha ki nem derül számunkra, miért nem engedték az orosz államadósság terhére megépíteni ezt a metrót Demszkyék. A városnak alig került volna pénzébe…

 

A kérdésfeltevésben mindig benne van kicsit a válasz. Azok a közvélemény-kutatók, akik svindliznek, nem az eredményeket hamisítják meg, hanem a kérdésfeltevés módjával manipulálnak. Ha azt kérdezik meg: hát nem jó dolog egy ekkora városban kéreg alatti kötöttpályás viszonylatokat létesíteni? Akkor erre nem lehet azt mondani, hogy rossz dolog! Ám, ha már úgy teszik fel a kérdést, hogy a város tényleges igényeinek sorában és valós pénzügyi mozgástere mellett valóban ez az a fejlesztés, aminek a preferencia-sorrend élére kellett kerülni, akkor már más a válasz.

Mert mi történt közben?  Utalt rá Szilárd is – ennek a városnak, mikor átvettük, volt 180 milliárd forint adósságállománya. Ezt tavaly a kormány, az állam átvállalta. Ami kevés mobilizálható készpénzt jelent, csak az elmaradó kamatok összegét, viszont rendkívüli módon megjavul a város hitelképessége! És Budapest ma adósságmentes! A hitelképessége nagyon feljavult.

Ezért példaképpen mondom, akár saját erőnkből, saját hitelfelvételből, fel tudjuk újítani mondjuk a 3-as metró szerelvényeit, amelyet bűnös módon elhanyagoltak hosszú éveken keresztül.

 

Volt a BKV-nak is – emlékeznek rá – Demszky Gábor egykori helyettese, a jelenlegi szocialista frakcióvezető mondta, hogy rendbe tette a BKV-t. Na, kérem, mikor odaértünk, láttuk, hogy a rendbetétel úgy nézett ki, hogy az Orbán-kormány kontójára kötöttek Bajnaiékkal egy rövidtávú megállapodást, hogy adtak volna valamennyi támogatást a BKV-nak, amit – ha jól emlékszem Szilárd, akkor – járatcsökkentéshez és tarifamódosításhoz kötöttek. Ez természetesen nem léphetett érvénybe. Nem is adtak egyébként semmi pénzt gyakorlatilag, írtak egy papírt, hogy ha majd jön Orbán Viktor, akkor majd kell adnia ennyi és annyi pénzt. De ők nem adtak egy fillért sem, csak egy papírt írtak!

 

Tehát volt a BKV-nak 78 milliárd forint adósságállománya, egy olyan lepusztult járműparkja, amely cseréjének a költsége (amit belső adósságállománynak neveztünk) hozzávetőleg 800 milliárd forint volt, és van – még mindig sajnos – egy olyan állapotú 3-as metrója, aminek a felújítása összességében 160 és 190 milliárd forint közé eshet.

Na, erre ígért Horváth úr ingyenes közlekedést! (Kuncogás a teremben.)

 

Szóval, ha azt veszem, hogy a 4-es metró bekerülési költségéből majdnem teljes egészében kicserélhettük volna a BKV lepusztult járműállományát, vagy, ahogy kiszámítottuk, a legrosszabb állapotban lévő belső kerület valamennyi épületének homlokzat-felújítása elvégezhető lett volna ebből a pénzből. Vagy megcsinálhatták volna azokat a felszíni kötöttpályás felújításokat, és beruházásokat, amelyeket mi, de facto, elkezdtünk (1-es villamos, 3-as villamos, budai fonódó), akkor azt hiszem, másként néz ki a válasz.

Nyugodtan mondhatjuk, hogy innen nézve nem volt okos dolog elhatározni ezt a metró-beruházást.

Volt, aki megkérdezte: miért nem állítottátok le?

2010 októberében ez nem volt alternatíva. 2005-2006-ban megkötötték a szerződéseket, 16 darab alapszerződést. Ezeket 2010-ben felbontani, ezek olyan kártérítési pereket zúdítottak volna a városra, amelyek sokkal többe kerültek volna, mint befejezni a metrót. Nem volt más választásunk!

Korrigáltuk a szerződéseket, 50 milliárdhoz közeli összeget visszahoztunk a városnak, és a kormány támogatásával ezt a beruházást befejeztük.

Azért kérem, képtelenek voltak valamit kezdeni vele! Mi mégiscsak megcsináltuk, befejeztük, mindenféle ellenségesség, mindenféle nehézség ellenére. Ugyanez történt a Bálnával, a CET-tel. Ott is olyan szerződések, megállapodások voltak, hogy például a város garanciát vállalt egy máltai offshore cég adósság-állományáért. (Némi hallható derültség a teremben.) Ilyeneket kellett sorozatban megoldanunk.

 

Polgármester úr tudja, hiszen neki is ezeken kellett keresztülrágnia magát, mint a fővárosi frakció egyik meghatározó, mértékadó és hangadó tagja, ezeket a történeteket pontosan ismeri. Nem véletlenül mondta azt, amit mondott.

Nézzék meg a közterületek állapotát! Nem azt mondom, hogy tökéletes, de csak nem lehet összehasonlítani a 2010-es állapotokkal!

 

Vagy itt van a hajléktalankérdés. Ami ott folyik, az is egy vicc! Gyakorlatilag, majdnem azt mondom, sőt, meg merem kockáztatni, olyan az egész ellenzéki kommunikáció, mint amit a már említett Horváth úr tudott kipréselni magából az egyik élő televíziós adásban, amikor a hajléktalan-kérdésről faggatták, és ő, akinek ugye Demszky illetékes helyetteseként bőven lett volna rá alkalma kihúzni a kardot a haza védelmében, éppen ebben a kérdésben, a következőket mondja egy élő televíziós adásban: „Tarlós nem érti, hogy egy hajléktalan, ha magára csukja otthona ajtaját, nincs kivel beszélnie!” (Nevetés.)

 

Na, kérem! Visszakereshető, haragudni lehet érte, de ne haragudjanak jelen lévő szocialista barátaim, tudom, hogy nem kellemes hallani, de csak egy baj van a dologgal: tudják, hogy igaz! Na, sok minden ilyen volt.

 

Nézetek, koncepciók, elképzelések mindig ütköztethetők. Soha nem leszünk abban egyformák, van, akinek ez tetszik, van, akinek az tetszik. Ezen nagyon nem érdemes vitatkozni. De több minden tény! Egyet különösen kiemelnék: amelyek összehasonlíthatók, azok a tényadatok.

És egy picit beszéljünk erről a hajléktalanproblémáról. Egyébként a felmérések alapján nem a legrosszabbak a mutatók, csak van benne egy értelmezhetetlen elem. Akik azt mondják, hogy nem kezeljük elég jól, azok egy tekintélyes része, nem azért mondja ezt, mert drasztikusnak tart bennünket, hanem éppen azért, mert még mindig túl puhának!

Itt is másként kellene a kérdéseket feltenni a kutatásoknál, hogy kiderüljön az, hogy mi miatt nem elégedettek ezzel a hajléktalan-probléma kezeléssel? Mert ez nem egyértelmű.

Sokszor hallanak adatokat arról, hogy Budapesten hány hajléktalan van.

El ne higgyék! Egyrészt napról-napra változik a számuk, másrészt rengeteg a rejtőzködő közöttük. Tehát, ha azt hallják, hogy valaki azt mondja: ennyi és ennyi hajléktalan van, ne higgyék el, mert az illető vagy teljesen tájékozatlan, vagy hazudik!

Ember nincs, aki meg tudja mondani, hogy Budapesten hány hajléktalan van! Különösen, mert vannak vidéki települések (most nem fogok egyet sem megnevezni), vannak köztük nem kis települések is, akiknek a polgármesterei vannak olyan kedvesek és delegálják Budapestre a hajléktalanokat! Budapest, pedig nem képes arra, hogy egyedül megoldja az ország hajléktalan-problémáját!

 

Mondják azt is, hogy nem vagyunk emberségesek, és nem szociális, hanem rendészeti kérdésként kezeljük a hajléktalanpolitikát. Elmondom röviden, hogy ez hogy van? Először is hasonlítsuk össze a tényadatokat, mert ezek kontrollálhatók. Így van értelme vitatkozni! Nem a hordóról. Nézzük meg, ki mit tett le az asztalra!

Bővítettük a hajléktalan-férőhelyek számát a korábbiakhoz képest? Bővítettük! Ellenőrizhető!

Komfortosítottuk ezeket a szállókat? Igen! Ellenőrizhető!

Hajléktalan kórházat létesítettünk – ilyen korábban soha nem volt! Igaz, hogy a szocialista vezetésű XIII. kerület hónapokig nem engedte működni, ez nyilván a szocialisták illetékes szegmensének szociális érzékenységéből fakadt.

Gondoskodunk a védelmükről. Korábban ez sem volt soha!

Én is külvárosi kerületben voltam polgármester 16 évig, ismerem a problémát viszonylag jól, nem vagyok szakember, de azért ne csináljunk úgy, mintha ez egy tudományág lenne! Néha már az az érzésem, hogy van egy ilyen akadémiai szekció. (Nevetgélés a teremben.)

Nem olyan bonyolult kérdés ez., mint amennyire túlbonyolítják egyesek. Sokan azért nem mentek be a hajléktalanok közül a szállókra, mert a kevés kis értéküket elvették, megverték őket. Egyszerűen féltek!

A belügyminisztertől nem azért kértünk rendőröket, s ő nem azért küldött oda rendőröket, mint amiről hallani lehetett, hogy börtönszállókat csinálnak, meg úgy csinálnak, mintha minden hajléktalan bűnöző lenne, és a külvilágot védik tőlük. Nem, kérem! Egymástól védtük őket! Hogy merjék használni ezeket a szállókat!

Végül, és nem utolsó sorban, – és ez sem volt korábban soha – a közszolgáltató cégeink gondoskodnak a foglalkoztatásukról. Nemcsak a férfiak, a hölgyek esetében is. A társadalomba való visszavezetésükhöz elengedhetetlenül szükséges, meg az önbecsülésük megtartásához, vagy visszaszerzéséhez, hogy dolgozzanak!  Nemcsak azért, hogy hasznosak legyenek, hanem azért is, hogy ne érezzék magukat fölösleges koloncnak! Korábban ez sem volt soha.

 

Akkor miről beszélünk?!

Miről beszélnek az ellenfeleink? Miért gyaláznak minket ebben az ügyben? Miért heccelik a szerencsétlen hajléktalanokat? Miért mondják azt, hogy mi embertelenül kezeljük ezt a kérdést?

 

Kérem, ami volt, hogy hagyták őket békésen randalírozni és meghalni, ott és úgy, ahogy akartak – ez nem igaz, hogy egy humánus megközelítés! Ez egy farizeus magatartás! Az meg hogy rendészeti kérdés is? Igen, mondjuk ki, hogy az is!

Mert nekünk nem csak a néhány ezer hajléktalan érdekeit kell képviselnünk, hanem a másik, egymillió-hétszázezer-valamennyi tömegét is, amelynek valamennyi tagja jogosan vágyik arra, hogy rendeltetésszerűen használhassa a város erre kijelölt, funkcionális pontjait.

Hát azért az nem igaz, ami volt ebben a városban! Még az ultra-liberális Hollandiában is szigorúbban kezelik ezt a kérdést, mint nálunk, és én azt tartom épeszűnek, hogy ha a feltételek lehetőségekhez képesti javítása mellett elvárjuk azt, hogy a városban valamennyi rend is legyen! Kinek hiányzik az, hogyha arra megy a nagymama, vagy az iskolás gyerek, akkor azt lássa, hogy egy emberhez méltatlan körülmények között ott élő szerencsétlen ott végzi a dolgát a metró aluljáróban? Hát már bocsánatot kérek!

Erre azt mondani, hogy ez embertelenség, ezt nem megengedni, ez egyrészt felelőtlenség, másrészt aljasság, harmadrészt pedig egy egyszerű látható közömbösség. Majdnem kétmillió ember alapvető érdekeivel szemben.

 

Van ez a”Város Mindenkié Egyesület”. Egy dologban mélységesen egyetértek velük: a város valóban mindenkié! És nem csak a hajléktalanoké! Hát micsoda dolog ez? (Kuncogás.)

Igen, ezeken a szerencsétleneken meg kell próbálni segíteni. Ez az első számú kérdés. Utána rögtön a második számú kérdés, hogy a városban pedig valamilyen rendnek kell lennie. És ehhez tartani akarjuk és tartani is fogjuk magunkat!

 

Sokat hallhattunk itt a főváros és a kerületek ellentétéről. Meg, hogy a kormány és a főváros nem működik együtt. Még befejezésül hadd mondjak erről néhány gondolatot.

Valóban voltak a kerületek és a főváros között viták! Ne tagadjuk le! Ezek tulajdonképpen természetesek voltak és részben a helyzetből következtek. A parlamentben kétharmados többsége volt, hála Istennek, a Fidesznek. Elég sok kerület polgármestere parlamenti képviselő is volt. Lássuk be, hogy nemcsak presztizsharcot eredményezett, mindenki a maga helyén küzdött azért, ami az ő feladata. Mindenki küzdött a pénzért, küzdött a jogosítványért. Én teljesen természetesnek tartom, hogy ebből keletkeztek ellentétek, amelyek körülbelül egy-másfél évvel ezelőtt eltűntek!

Összecsiszolódtak. Voltunk olyan hülyék, vagy őszinték, hogy ezeket kivittük a nyilvánosság elé. Nem volt ez olyan nagy baj!

Erre szükség volt, nem tagadtuk le – mára az együttműködés a főváros és a kerületek között számos területen kitapintható. Ezek a viták megszűntek! Bármilyen politikai közösség ilyen helyzetbe került volna, ezekre a vitákra ugyanúgy sor került volna. És azt se felejtsék el, hogy az ellenkező érzelmű sajtó, igyekezett ezt mindig a lehető legnagyobb mértékben felnagyítani, és az ebből adódó kommunikációs lehetőségeket fenékig kiaknázni.

 

Ami pedig a kormány és a főváros együttműködését illeti, itt voltaképpen egyetlen feszültségpont volt, amely előállításában sem a kormánynak, sem nekünk nincs szerepünk – ez a fővárosi közösségi közlekedés finanszírozása!

Ami több mint 20 éve megoldatlan volt! De itt is volt azért egy rosszindulatú kommunikáció. Megint fel kell hoznom példának a Népszabadságot, amely három és fél éve, két-három havonta megírja, hogy összeomlik a BKV! Nem tudom, észrevették-e, nem omlott össze.  Ez a Népszabadság illetékes újságíróját, aki állandóan az asztal lábát rugdossa dühében, mert soha nem jön be, amit írt, nem zavarja abban, hogy két hónap múlva megint leírja, hogy holnap össze fog omlani a BKV.

 

Nem könnyű működtetni a fővárosi közösségi közlekedést, ez tény. De az is tény, hogy a jelenlegi kormány minden évben – ha ütemekben és nem egy részletben is –, de több pénzt adott a közösségi közlekedés működtetésére, mint korábban, bármikor, bárki más.

Ami pedig az egyéb területeket illeti: egy csomó eredmény igazolja a kormány és a főváros sikeres és rendkívül jóhiszemű együttműködését. Gondoljunk akár a 4-es metró befejezésére, gondoljunk azokra a létesítményekre, amelyek sorban elkészülnek, akár a Ludovikára, akár mondjuk a Múzeumi Negyed megkezdésére, az Ybl-bazárra, az Erzsébet-téri gödörre, - hogy a teljesség igénye nélkül mondjunk példákat.

Mindenütt együttműködünk: több mint 20 fővárosi nagy projektet készítettünk elő, s ezeknek a nagy részét a kormány támogatja. Támogatja az 1-es, a 3-as villamost, a budai fonódót, a margitszigeti projektet. Elkészítettük a főváros fejlesztési koncepcióját, elkészült már a Duna-partok fejlesztési koncepciója. Soha nem volt ilyen. A kormány nem véletlenül adta a főváros kezébe egységesen a Duna-partok szabályozásának a kérdését. Visszaállítottuk a kishajó-közlekedést.

Számos esetben bizonyítani tudjuk, hogy az ellenséges propagandával szemben a kormány és a főváros igenis együttműködött. És nem is eredménytelenül, hanem eredményesebben, mint bármikor, bárki korábban.

A Demszky Gábor vezette főváros mindig, minden kormánnyal szemben állt. Emlékezzenek vissza. Állandó vita volt, állandó marakodás volt, állandó patthelyzet volt. Ha megjelenő eredményeket nézik, most ez nem mondható el. Az élet cáfolja az ezzel kapcsolatos negatív híreket!

 

Én azt kérem Önöktől, hogy arra adjanak esélyt és abban támogassanak minket most április 6-án, hogy ez a munka folytatódhasson…

Németh Szilárd kipróbált ember, kérem, segítsenek neki, ne féljenek. Csepel nem egy könnyű hely, de sokat fordult az elmúlt években! Sok minden történt itt, ami korábban nem. Gondoljanak csak a Teller Ede útra, a korábbi Gerincútnak nevezett útra. Hány hosszú éven át nem történt szinte semmi? Ott állt romhalmazokba, felibe-harmadába. Mióta Németh Szilárd a polgármester, befejeztük!

Ott van a csatornahálózat. Elmondta Szilárd, hány kilométer csatorna épült. Ott van a Daru-domb, ott vannak a kerékpárutak, ott van a Duna-part. Kinek nem érdeke, hogy ez a munka folytatódjon?

 

Az, hogy némelyek közülünk, mint például a Szilárd, vagy én, nyers modorúak vagyunk? Na és?!  Magyarul beszélünk, de őszinték vagyunk, és valamit letettünk az asztalra. Németh Szilárd Csepelen nagyon sok mindent letett az asztalra! Bárki, bármit mond, ami ezzel ellentétes, az élet cáfolta. Együttműködik a kormánnyal is, a fővárossal is. Része a fővárosnak!

 

Arra kérem Önöket, adjanak neki lehetőséget az Önök érdekében, hogy ezt a munkát folytathassa. Ha én itt laknék, biztosan rá szavaznék! (Taps.)

 

Németh Szilárd megköszönte a bizalmat a főpolgármesternek, s azt mondta, reméli, hogy megszolgálhatja hatodika után is…

 

Még egy gondolat ahhoz, amit főpolgármester úr elmondott – mondta Németh Szilárd. – minket ugyanis nyomaszt ez a hajléktalan kérdés, nem kicsit.

Szerintem sokkal jobb a helyzet ma Csepelen mint 2010 előtt volt. Azért főpolgármester úr azt szerényen elhallgatta, vagy talán nem akart új frontot nyitni, hogy Demszky Gábor utolsó ciklusában – ezek adatok, utána lehet nézni – 131 ember fagyott meg közterületen.

Akkor, amikor főpolgármester úr, azt gondolom, hogy személyiségéből és családi identitásából fakadóan is a szegények felé fordult – de nem úgy, hogy fenntartsa a szegénységet (lehet úgy is fordulni, hogy a koldus, az maradjon mindig koldus, azok ott jó helyen vannak, a csöves mindig maradjon csöves, lehet filléreket dobálni, némi kis meleg ételt osztani)  – de a problémát megoldani hogy lehet?

 

Főpolgármester úr és a csapat, a fővárosi közgyűlés Fidesz-csoportja megoldani akarta ezt a problémát! S ebben mindenki felé segítő kezet nyújtottunk, és mindenkitől segítő kezet vártunk! S volt, aki ebben nem akart részt venni! Azok nem akartak ebben részt venni, akik talicskával tolták ki a fővárosból a pénzt, erre a feladatra, úgymond.

 

Ezek egyesületek, jó nevű egyesületek, mind valami emberbarát, vagy efféle – pontosan tudjuk, hogy kikről van szó! Hálózatokba szoktak szerveződni a pedagógus munka területén is, a távfűtés megoldásának problémája területén is, a rezsi-csökkentés területén is. Ezek a hálózati egyesületek, ahol milliárdok álltak rendelkezésre. De nem történt semmi!

 

És mi azokkal kötöttünk megállapodást, (például a Máltai Szeretetszolgálattal) akik fel tudtak mutatni eredményeket! A Máltai Szeretetszolgálat Nyugati-téri projektje az ilyen eredmény volt! Ahol ezek az emberek lehetőséget kaptak arra, hogy ismét dolgozhassanak, hogy ismét kis közösségeket hozhassanak létre, s gondoskodhassanak arról, hogy ne csak ma, hanem holnap is fedél legyen a fejük felett. Legyen betevőjük, és ez folyamatos legyen! Legyen valami önbecsülésük. És ez a program bejött! Ez 2011-12-ben azt hozta magával, hogy fővárosi közterületen (adatot mondok) senki nem fagyott meg!

És 2012-ben, valamiféle oknál fogva az Alkotmánybíróságon valakik elérték, hogy ezt az egész projektet, ezt az egész modellt alkotmánybírósági eszközzel lehessen meggátolni. Ez történt.

 

Bocsánat, ne felejtsük el, ezt én nem felejtem el senkinek! Elképesztő volt, hogy amikor főpolgármester úr összehívta a kerületi polgármestereket, és ott meg kellett hallgatnom, hogy ez történik. Utána sodortak bele bennünket abba a helyzetbe, hogy alkotmányba kellett foglalni azt, hogy az egyes területeket, ha kijelölik az önkormányzatok, akkor azokon a területeken nem lehetnek hajléktalanok. Olyan utcába vittek be bennünket, , ami folyamatos csata, folyamatos ütközet. Hát hogy választod el Te, mondjuk a BKV buszmegállóját, vagy az iskolák környékét? 200 méterre lehet, 201 méterre már nem? Vagy 201-re lehet, 200 méterre nem? Elképesztő! Ez mind arról szólt, hogy ezt az egészet, amit mi csinálunk, azt valamilyen (de mindegy milyen) eszközzel meg kelljen buktatni! És újabb és újabb gyutacsokat, bombákat letenni, mert sikeres volt a történet. Sikeres volt! Ja, és sokkal kevesebb pénzből volt sikeres.

 

Meg lehetett építeni kórházat, megállapodott a főpolgármester a polgármesterekkel, hogy hol lesznek a szállók. Nem könnyű ám! Nem könnyű megállapodni! Ez nehéz feladat, ezt egy polgármester nem tűzi ki minden áron ide a zakójára, mert a többiek félnek ettől az egésztől, hogy lesz, ha odaviszik az össze hajléktalant, mi lesz? Ezt csak rendezett viszonyok között lehet megtenni!

 

Két dolog. A IX. kerületi liberális polgármester, aki 20 éven keresztül volt polgármester, 34 lakást vett Csepelen, a Lenhossék utcai és környékbeli, kitelepített, roma származású és ott meg nem tűrt emberek számára. 34 lakást!  Göncz Kinga segített neki!

Miről beszélünk? Milyen emberségről? Milyen liberalizmusról??? Milyen szabadságról beszélünk? És ez nem történt meg az elmúlt négy évben: egyet sem vett az ottani fideszes polgármester itt Csepelen. Egyetlen egy lakást sem! Márcsak azért sem, mert én megmondtam előre, hogy ha én polgármester leszek és vesznek itt egy lakást, én a legdrágább lakást fogom megvásárolni Ferencvárosban, ott, ahonnan kihajították ezeket az embereket4 szégyelljék magukat! Ezeknek az emberek nevezik magukat liberális embereknek?

 

Vagy egy másik példa. Azért, ha Önök elmennek – biztos volt már valaki mondjuk 4, vagy 5 csillagos szállodában, nem? – ott nincs biztonsági szolgálat? 4-5 csillagos szállodában! Hogyne lenne! A biztonsági szolgálat forróvonalas kapcsolatban van a titkosszolgálattal, meg a rendőrséggel összekapcsolva. Oszt akkor a hajléktalanszállón miért nem lehet? Mi az, ami megakadályozza ezt, tessék mondani? Hogy ott rendet lehessen tenni?

Az irigység, a rosszindulat, és az utálatos politika – ez akadályozza meg!

Ez akadályozza meg, és ez az, ami ebbe az egészbe beleszól. Ennek ellenére – azt gondolom –, hogy meg fogjuk ezt a kérdést is oldani, mert meg fogjuk oldani, s ezt csak közösen tudjuk megoldani! Mellébeszéléssel, eltakargatással, nem megoldható! És mindenféle ködös filozófiai magyarázatokkal sem. Ez gyakorlattal oldható meg csak. Csak gyakorlatilag oldható meg. Én ebben is kérem az Önök támogatását és segítségét.

 

Már bocsánat, hogy így egy kicsit indulatosabb vagyok, de ezt végigéltem ezt a négy évet ebben a kérdésben. Hogy tudtuk volna megoldani? Emlékszünk arra a 2011-12-es kemény télre, magam hordtam ki ezeknek az embereknek a meleg ételt. Úgy fogadtak, mint egy messiást! Nagyon sokan várták a megoldást, és megadtuk nekik! Meg lehetett!

Felújítottunk épületeket, amelyben elhelyeztük ezeket az embereket. De úgy nem lehet megtenni, amit a Vöröskereszt csinált Csepelen, hogy van egy maximum 50 főt befogadó férfi szálló, és 700-an voltak legutóbb bejelentkezve!!!? Nők, gyereke, meg mindenki. Hogy férnének el ott 700-an? Miért jelentkeztek be annyian? Ezek ugye, olyan költői kérdések, pusztába kiáltott szavak.

De hát nagyon jól tudjuk, hogy miért!

Ez most már megszűnt, mert mi ez ellen is felléptünk. Elképesztő történet véleményem szerint!

 

Április 6-a. Arra kérek mindenkit – hangsúlyozta Németh Szilárd –, aki itt van köztünk, mínusz egy, vagy kettő. (Élénk kacaj a nézőtéren.)

Tehát azt kérem, menjenek el április 6-án szavazni, már reggel 6 órakor! Bármilyen jó idő van, bármilyen rossz idő van, bármit is gondoltak arra a napra, s vigyék el azokat az embereket, akik hasonlóan gondolkodnak, mint mi!

 

Két dologban szeretném ezt megerősíteni.

2002-ben, 2002-ben nagyon jó állapotban volt az ország, magas konjunktúra volt a világgazdaságban. Jól kijöttünk mindenből. Most alacsony konjunktúra van a világgazdaságban, relatíve, nem vagyunk olyan jó állapotban, mint 2002-ben! Ezt láthatja mindenki.

De abból a mély gödörből, amibe az Elvtársak taszították ezt az országot 2002 és 2010 között, abból közösen kecmeregtünk ki! Ezt csak közösen tudjuk folytatni!

Senki nem mondja, hogy eljött a Kánaán, senki nem mondja, hogy vétlen vagyok. Mi azért mentünk a templomba, azért, amikor megkaptuk a lehetőséget, mert jelezni szerettük volna, hogy mi mindent megoldani nem tudunk!

A legjobbat szeretnénk, a legjobb tudásunkat szeretnénk a köz szolgálatába állítani! De két dolgot nem tudunk: nem tudjuk a Jó Istent helyettesíteni – ez biztos!

És nem tudunk boldogságot hozni az emberek ellenére ez nem fog menni. Tehát ha itt nem akarják az emberek, ha nem fogunk össze, nincs segítség! Minekünk előre kell menni, de nincs mögöttünk senki, akkor ez nem megy!

 

Ezt szerettük volna elmondani. Én nagyon örülök, hogy az elmúlt négy évben mögöttem voltak nagyon sokan, és bíztak bennem! Ez az, ami nap mint nap erőt tudott adni! Higgyék el, itt Szküllák és Karübdiszek között kellett hajózni! Nem kicsit, nagyon! A szirénekről nem beszélek. Tarlós főpolgármester úr elmondta már a sziréneket. Akik mindenfélét kiabáltak, csak hogy fejest ugorjunk valahonnan, valami mély vízbe!

 

És van még egy: ne felejtsék el, hogy a Főnök, az Gyurcsány Ferenc! Én abban egy kicsit vitatkoznék főpolgármester úrral, hogy Mesterházy választotta-e Gyurcsányt, vagy Gyurcsány Mesterházyt, de én ez utóbbi tételnek vagyok a hírmondója. Ők ugyanis ezt csinálták meg 2002-ben Medgyessy Péterrel – amiről most büszkén vallott tegnap a könyvbemutatóján Lendvai Ildikó, meg a Herényi nevű jobboldalinak nevezett ember (közösen írtak egy könyvet: Hogy buktattuk meg Medgyessy Pétert címmel). Az egyik fejezet az erről szól.

Illetve, hogy kellett Medgyessy Péternek lemondania? Nagyon jól tudjuk, hogy Medgyessy Péternek akkor kellett lemondania, amikor Gyurcsánynak elérkezett az idő, hogy miniszterelnök legyen!

 

S ki tudta, hogy ki az a Gyurcsány 2002-ben? Senki! Egy-két kiszes haver, meg központi bizottsági tag még emlékezett rá, ’89-ből…

De senki nem tudta! Ma ugyanez a helyzet! Gyurcsány Ferenc úgy nyilatkozik, mint miniszterelnök, úgy osztja, hogy mi lesz a program, mint miniszterelnök, és adott esetben őt választja meg az ország, amennyiben 6-án nem a Fidesz nyer, és nem Orbán Viktort választjuk meg miniszterelnöknek!

 

Támogassuk ebben egymást!

Köszönöm szépen, hogy eljöttek!  Köszönöm, hogy meghallgattak bennünket!

Jó éjszakát kívánok! (Taps.)


További hírek

  Észrevétel - 2.
2018. 11. 23. 17:14 21keruleti-hirhatar.hu
  Észrevétel - 1.
2018. 11. 23. 17:08 21keruleti-hirhatar.hu
  Kit érdekel?!
2018. 11. 23. 16:53 21keruleti-hirhatar.hu
  A KÉK – Csepelről, Csepelen (is)
2018. 11. 23. 15:33 21keruleti-hirhatar.hu
  Csepeli véradás
2018. 11. 23. 14:24 21keruleti-hirhatar.hu
  Tanuljon szakmát ingyen!
2018. 11. 21. 14:01 21keruleti-hirhatar.hu
  A lakáspiacról
2018. 11. 09. 23:20 21keruleti-hirhatar.hu
  Önkéntesen, önzetlenül...
2018. 11. 09. 22:19 21keruleti-hirhatar.hu
  Az adománybolt megnyitott
2018. 11. 06. 10:22 21keruleti-hirhatar.hu
  November 5., 11 órától nyitva: adománybolt Csepelen!
2018. 10. 30. 15:06 21keruleti-hirhatar.hu





IMPRESSZUM | MÉDIAAJÁNLAT | SZABÁLYZAT | HÍRLEVÉL

(c)2o15 Hírhatár Lapcsoport