Hát ez ügyes! Nem várt módon elfoglalták a helyünket azzal, hogy kora hajnalban kitelepültek. 

Meglepődve arrébb húzódtunk és elkezdtük kipakolni a már korábban szakszerűen összeállított anyagainkat, eszközeinket. A munkát végezve azért figyelemmel kísértük vetélytársaink mozgását is. Azonnal bekerítettek minket úgy, hogy a szimpatizánsaink csak az ő "védőgyűrűjükön" keresztül érhettek hozzánk.

Láttuk, hogy a középre kitelepített sátoruk, hol a Fidesz akció része, hol meg nem az. Benne öltöztek, ott anyagokat deponáltak, és ellátmányt tároltak a kampányoló ellenfeleink.

A sátor szerelését, a Szakorvosi rendelő műszaki vezetője irányította.

Ismertük már régen Szircsák urat, mert korábban biztonsági őrök fenyegető társaságában igen durván elzavart bennünket. Akkor figyeltünk fel arra, hogy valójában nem is egy politikai szervezet kitelepüléséről, hanem a hivatal egyik intézményének és a Borbély-kampánynak összefonódásáról van szó. A sátorban az (ezredfordulón általam kitalált, de mostanra teljesen "lebutított") egészség nap elemei bukkantak fel itt-ott. Minderre csupán a személyzet fehér köpenye, és a háttérben szégyenkezve megbúvó mentőautó utaltak.

 Jobban megnéztük most már a kitelepült narancsosokat is, és azt láttuk, hogy túlnyomó többségében a polgármesteri hivatal, valamint a CSEVAK-ból fizetésüket havonta felvevők viselik a narancsdzsekiket. Nem volt nehéz ezt észrevennünk, mert igen közel, egészen a "szánkba" álltak. 

Mikor hátrébb húzódtunk követtek minket. 

Főnökük, Borbély Lénárd meg a tér közepéről vezényelte őket. A 180-190 centis "húshegyek" körül állták a pultjainkat azzal a nem titkolt szándékkal, hogy dekorációinkat, képeinket eltakarják az arra közlekedők elől. Ez sikerült is nekik, de a kontraszt mégsem a mi tábláink és a fiatal "takarók", hanem BL és a "húshegyek" közt volt.

A 160-as, öltönyös – mint csivava a kaukázusi medveölők közt – úgy mozgott a narancsligetben. A ridegség és a fenyegetettség nem is ligetre, sokkal inkább a havasokra engedett asszociálni!

 
Végre megérkezett a két másik még regnáló alpolgármester is, akiknek felhívtuk a figyelmét a keletkezett feszültségre, kérve, hogy tegyenek intézkedést arra, hogy ez a kihívó, kérkedő, agresszív magatartás megszűnjön. Belátták a helyzet tarthatatlanságát, de azt mondták, hogy nem ők rendelkezhetnek az emberek felett.

Van valaki tehát, "egy láthatatlan ember", akinek a populista jobboldalon intézkednie lehet! Ez az ember mondja meg nekik Magyarországon a tutit. Amit az állampolgár lát, vagy érez, az csak akkor lehet igaz, ha ez a "láthatatlan ember" jóváhagyja! A "láthatatlan embert" van, aki elvonatkoztatott fogalomként értékeli és van, aki megszemélyesíti. Ő irányítja (mások mellett) tehát a csepeli narancsos különítményt is. Láthatóan, nem az észre, hanem az erőre alapoznak.

 
Okos enged. Hát hátralépünk! 

Sokszor tesszük ezt, ami már sok barátunknak több annál, amit szó nélkül elviselnének. Mégis nyugalomra intünk és békét kérünk. Nem meghátrálunk, csak ellenállunk. A provokációnak!

 Véleményünket elmondjuk, de nem megyünk bele az erőszakba torkolló utcákba. Pedig ott már várnának ránk! Oda rendelt Közterület Felügyelőkkel, ugrásra kész radikálisokkal. Mint azt körültekintve, már a csepeli Görgey téren is láthattuk. 

Ez azonban a kétségbeesés és a vég érzetének csalhatatlan jele! 

A helyi hatalom a régi módon uralmát fenntartani nem tudja, a polgárok, meg a mostani vezetés - zsarnokságra, arroganciára, megszégyenítésre és hozzá nem értésre alapozott - dölyfét elviselni nem képes! A történelem példatárában számtalan ilyen eset található! A végét is tudjuk! 

Programjuk, elképzelésük nincs. Azt látták a vezérüktől, hogy erre nincs is szükség! Azt is látták, hogy ennek Csepelen vereség lett a vége!

 
Kapkodásba kezdtek, ami pénzszórásban testesül meg. Vágják a fáinkat, irtják a bokrainkat, kapkodnak és pusztítják az értéket Csepelen. Vesztettek az urnáknál, vesztettek a bíróságokon és vesztettek a teljes helyi közéletben. Pedig mindent megkaptak. "Pénzt, paripát, fegyvert."

 
Egy valami azonban igen hiányzik: a bizalom. 

Azt azonban már korábban eljátszották, most meg erővel (húshegyekkel) kívánják pótolni. Így aztán kevés a mérhetetlen pénz, és a "felkent" jelölt is.

"Kevés, mint mackósajtban a brummogás!"