XXI. KERÜLETI HÍRHATÁR - Lakótelepek Csepelen

XXI. KERÜLETI HÍRHATÁR
   
 2017.09.23.
 Szombat
Ma Tekla napja van.
Holnap Gellért napja lesz.
   EUR árfolyam
   309,84 Ft
   CHF árfolyam
   266,8& Ft
   
   
   
   
   
   

 

MINDEN HÍR | AKTUÁLIS | SZÍNES | VÉLEMÉNY | RENDŐRSÉGI HÍREK | SPORT | KULTÚRA | TÖBB HÍRHATÁR | HELYBEN VAGYUNK!

    
2017. 06. 12. 14:36     


Lakótelepek Csepelen
Ifj. Petz Nándor (a CSHVE alelnöke) előadása 2017. április 13.-án, a FSZEK csepeli, sétáló utcai könyvtárában hangzott el, a könyvtár és a Csepeli Helytörténeti és Városszépítő Egyesület által közösen szervezett rendezvényen.

Dr. Bolla Dezső, a CSHVE elnöke bemutatta a rendezvény egyik résztvevőjét, Karkalik Jánost, aki a Csepel Művek szakszervezeti vezetőjeként évtizedeken át gondoskodott a munkásjóléti ügyekről és vezetője volt a csepeli, 3000 munkáslakás építésének.

 

A lakótelepekről szót ejteni tényleg nagyon indokolt – az ötlet Nándi barátunknak köszönhető - , hiszen a csepeli 32 ezer lakás több mint 60 százaléka lakótelepi! Valószínűleg az itt ülők többsége is lakótelepi lakásban lakik.

A csepeli lakosság összetétele eléggé vegyes. Volt, aki földszintes házból ment lakótelepre, volt, aki lakótelepről ment földszintes házba, vannak olyanok, akik máshonnan jöttek Csepelre, csak azért, mert itt kaptak lakást (róluk nem szeretnék külön szót ejteni).

 

A településszerkezetről is érdemes szólni. A lakótelepek mai helyzetének megértéséhez ezt is szükségesnek tartjuk elmondani.

Idén emlékezünk Csepel újratelepítésének, újjászületésének 300. évfordulójára. Csepel ugyanis honfoglalás-kori település, a történeti bizonyítékok alapján. 1717-ben volt az újjászületés (és most már kezdünk a témánál lenni, csak még egy fordulatot várunk).

 

 

Mutatom a vetített térképen. Csepel eredetileg a Nagy-Duna mellett jött létre, a Honfoglalás korában, s ott született újjá 1717-től (tulajdonképpen 1714-től, egy akkor kötött szerződéssel), azon a részen, ahol ma a Szabadkikötő Gabonatárháza van, s a falu lenyúlott egészen a későbbi Csepel Művek kerítésének vonaláig.

A falut az 1838-as árvíz elmosta, s ez után költöztek le arra a területre, ahol ma is tartózkodunk: a mostani sétáló utca és az Ady Endre utca között alakították ki Steinmüller mérnök vezetésével az akkori Csepelt. Ez a falu hosszú évtizedeken át, 1838-tól az 1880-as évekig nem nagyon növekedett. Ez után indult növekedésnek, elkezdett terjeszkedni déli irányban.

 

Ez a térkép az 1910-es évek elején készült.

Majd újabb településrészek születtek, nem mindenhol közvetlen összefüggéssel a központi részhez. Például Csillagtelep a 1910-es évek elején jött létre, s nem kapcsolódott közvetlenül a település központjához – egy hézag elválasztotta a 30-as évekig. Szabótelep és a község lakott területeinek északkeleti része a dunai zsilip megépítése után jött létre. Láthatjuk, az egész Kertváros üres, a Királyerdő üres (sőt, csak a fele tartozik Csepelhez), és természetesen üres a déli rész is. A község határa a mai Csepeli strand kapujától ezen a vonalon tartott, egészen 1934-ig, kisebb módosításokkal, amikor is hozzácsatolták a Királyerdő déli részét.

Nagy fordulat a település-struktúrában a két háború között történt, ahogy ma élünk, az akkor alakult ki.

 

Ez a térkép az 1943-as csepeli állapotokat mutatja.

Az északi rész nem tartozott Csepelhez, 1930-ban elcsatolták az egész szigetcsúcsot (ezzel a szigetcsúccsal nincs szerencsénk, tartósan). A község elkezdett növekedni, a korábban üres részek beépültek.1924-től a Kertváros jött létre, ebben a szép és szerencsés formában. Az 1930-as években a Királyerdő, s déli irányban is terjeszkedett Csepel: a Csillagtelep is nagyobb lett, beépült a volt Legelő-telep, s a Weiss Manfréd tulajdonban lévő részen a sportpálya is, a gyár pedig „ránőtt” a városra. A Nagyiroda sarkánál volt a gyár széle, s messze távol esett a községtől, aztán szinte összeért a községgel. A két háború között alakultak ki az iparterületek. A WM gyárból jött létre a Csepeli Posztógyár, délebbre tőle a Növényolaj Művekként ismert vállalat, a Mauthner cég. Aztán megépült a Szabadkikötő.

Úgyhogy Csepel a két háború között területileg is gyarapodott, s kialakult az a struktúra, amelyet mi is örököltünk az előző korszakoktól. Itt kezdődött el az új Csepel kialakítása, amely a lakótelepekről szól.

Én mindig földszintes házban laktam. Amikor a szüleim hazajöttek 1945-46 környékén, nagy örömmel mondták: Csepel nagyon szép lesz, mert épülnek majd olyan házak, ahol nem kell szénnel fűteni (mert szenünk sem nagyon volt akkoriban, amivel fűtöttünk), összkomfortos lakások lesznek, és lesz fürdőszobánk is! Ez volt a terv közvetlenül a második világháború után. Hogy mi lett belőle, erről Ifjabb Petz Nándor fog beszélni.

 

Valóban, saját ötlet alapján készült el az előadás, ami a teljes történetnek egy zanzásított változata, hiszen hónapokig ülhetnénk itt, ha mindenről részletekbe menően akarnánk beszélni. Ez csak egy kivonat, ha esetleg tárgyi tévedést fedeznének fel, az a rövidítés miatt van, kérem, nézzék el nekem.

Előadások nem tudományos megközelítése a témának, ismeretterjesztő céllal, lehetőleg érdekességekkel megspékelve állítottam össze.

 

Saját példából írtam oda a piros betűs részt (minket nem érintett, az én szüleim sehova nem tartoztak). Mi – a húgommal – az Erdősor utcai lakótelepen nőttünk fel, a szüleim a CSM-ben dolgoztak, sehova nem léptek be. Amikor anyukám a húgommal a pocakjában járt be dolgozni, akkor kaptunk nagy nehezen mi is lakást.

Természetesen akkoriban a lakáskiutalásnál elsőbbséget élveztek az MSZMP-tagok, a pártbizottságok, a KISZ-tagok, a szakszervezeti bizalmik, munkásőrök, a „Szocialista Hazért” kitüntetés tulajdonosai és családtagjai, stb.

A legnagyobb vállalatokat felsoroltam. Itt található egy érdekes adat: 1965-ben 37.466 fő dolgozott a Csepel Művekben. Ez a szám 1986-ra leapadt 15 ezerre! Ebből is lehet érzékelni, mennyire haldoklott ez a hatalmas gyár. Azt tudjuk, hogy 1983-ig volt Tröszt, akkor megszűnt a tröszti működés a Csepel Művekben.

Nagyobb gyárak voltak még a Papírgyár, Posztógyár, Szőrmegyár, Merkúr, MAHART, Duna MgTsz, Növényolajgyár, Kenyérgyár, Zrínyi Nyomda.

A legnagyobb építtető, megrendelő, az a Csepel Művek volt nyilván. Az ő dolgozóik kapták a legtöbb lakást Csepelen.

 

Ezek adatok. Bárki utána tud nézni, - ha valakit érdekel – interneten, szakirodalomban (például dr. Bolla Dezső könyvében, vagy a Budapest Lexikonban, melyet az MTA adott ki 1993-ban).

Érdekesség, hogy iszonyú helyzetek uralkodtak itt, Csepelen is. Mindenki tudja regényekből, irodalmi alkotásokból, filmekből, hogy milyen nagy nyomor volt, hogy több generáció élt egy, vagy kétszobás, komfort nélküli lakásokban, és hogy milyen siralmas volt a lakáskiutalás. Nagyon sokat kellett várni 1-2 gyerek mellett is, hogy lakáshoz jussanak az emberek.

Persze, utána beindult ez a lakásépítés, de sosem került egyensúlyba: az igényeket nagyon nehezen tudták kielégíteni és rengeteget kellett várni, nemcsak kocsira, lakásra is! Persze, aztán nagy nehezen megkapták az emberek a várt lakást, – erről majd később fogok szólni – de nem feltétlenül Csepelen!

 

A lakások építtetője vagy az állam volt (ekkor az IKV kezelésébe került), vagy szövetkezeti alapon épültek, voltak OTP-lakások, és gyáriak, pl: CSM-lakótelepek.

Itt éppen egy utcazenés ébresztő látható a régi Fürst Sándor utcában, a mai Templom utca mögötti részen.

 

 

Az első generációs munkás-lakótelep a csepeli Béke téren található. Ez tényleg az volt, aminek nevezték, hiszen kizárólag élmunkásoknak és munkásoknak készült.

 

Amit érdemes erről tudni: 1948. június 28-án kezdődött el az építkezés. A Csepeli Építő Vállalat, később a 25. számú Állami Építőipari Vállalat építette.

Az ötvenes években 4-6 ezer lakásigénylő volt.

 

Egy filmtörténeti érdekesség: a Civil a pályán című filmet részben itt forgatták, a Béke téren.

Ribánszki Róbert, kerületi párttitkár (1970. március 5. és 1976 között töltötte be ezt a posztot) eléggé felpörgette a városépítést, sokáig kardoskodott a csepeli fejlesztések mellett, akár a lakás-, akár a kerületfejlesztést említjük.

 

A csepeli belváros. Nagy-Budapest 1950. január 1-én jött létre, melynek Csepel a XXI. kerülete lett.

Ez itt a régi Tanácsház tér, a rendőrség épületével, illetve ez a hatalmas épülettömb 1953-ban épült.

 

 

 

160 lakásos épülettömb, távfűtéssel. Ez az a sarokház, amelyet az előző fotón lehetett látni.

 

 

 

 

 

 

 

 

Ez a gyér forgalmú Kossuth Lajos utca – most már azért szélesebb az út.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az építési ütemek. Ezt a képet dr. Bolla Dezső könyve is tartalmazza. Látható az I.-II. ütem, a III. ütem, a IV. ütem (Kertváros), az V. ütem (Királymajor). Láthatóak az egyes városrészek is: a Szent László lakótelep, az Erdősor, Csillagtelep, Háros.

 

Egy elég érdekes fejezethez érkeztünk. Lehet, hogy kevesen tudják, de ha ellátogatnak Csillagtelep kertvárosi részére, megfigyelhetik, hogy ilyen, különleges panelekből épült, kertes házak találhatók ott. Ugyanúgy, mint ahogy Királymajorban is van egy-két, ilyen típusú ház. Ezeket kohósalakból gyártott panelekből állították össze, láthatók is az idomok körvonalai a házak oldalán.

Ez itt egy Iskola-téri részlet – annyira régi a felvétel, hogy nincsenek még meg a mára nagyra nőtt platánfák.

 

A kertvárosi rész építése párhuzamosan zajlott a csillagtelepi lakótelepi építkezéssel. Akkoriban nem kaptak nagy támogatást a kertes házat építők (ez majd csak a későbbi időszakra lett jellemző). E fajtából három féle típus készült (köszönet az ábráért Széchényi Péter kollégámnak). Dr. Bolla Dezsőtől származik az információ: ezeket a házakat a 70-es évek végén el akarták bontani…

(Csináltattak a Műegyetemmel olyan dolgozatot, amely szerint ezek az épületek alkalmatlanok lakás céljára, és le kell őket bontani. Ennyire megbízható a magyar tudomány: a Műegyetem adta ki. Kellett volna a terület lakótelepnek, emeletes házakat szántak ide is. Sikerült megakadályozni – fűzte hozzá dr. Bolla Dezső.)

Ez pedig a makettje Csillagtelep kertvárosi részének.

 

Az első típus, a kétszobás változat volt. Ezek ikerházak, meglepő, de ezekben maximum két szoba van. Ennek ellenére sokaknak ez is megváltás volt, akik ilyenbe költözhettek.

 

 

 

 

Ez a B típusú, kétszobás lakás alaprajza.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

S, van egy egyszobás plusz hálófülkés verzió is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Zalaváry Lajos, a Nemzet Művésze, Ybl- és Kossuth-díjas építészmérnök (most 84. éves) tervezte hajdan a Csillagtelepet. Ez voltaképpen szintén egy munkás-lakótelep. Itt nagyon sokféle típusú ház épült – több éven keresztül.

 

 

Itt vannak a jellemzők: 1955-től 1965-ig tartott az építkezés, összesen 2186 lakást adtak át. Ami ezekben a házakban érdekesség, az, hogy egyik sem vált típussá. Ezeket nem nagyon lehet máshol fellelni. Maximum ez a típus van a Temesvári utcában (ez most itt a Merkúr utca), egy mini lakótelepet képez. Erről lesz majd szó a későbbiek során.

Úgy tudom, ha nem így van, kérem. javítsanak ki, hogy légópince, óvóhelyrendszer is kiépült a házak alatt…

Nagyon sok a függőfolyosós épület: ezek igazi, úgynevezett „proli” lakások (az ember eszi a vacsoráját este, és a konyhaablak előtt elmennek a szomszédok – a függőfolyosónak ez volt a lényege.)

A későbbiek során elkészültek a szolgáltató létesítmények, ABC, orvosi rendelők, művelődési ház (a Radnóti Miklós MH), étterem (Horizont), hús- és hentesáru, illatszerbolt, elektronikai bolt, stb.

 

Itt már egy autó is látszik a képen, körötte csoportosul az összes lakó. Lehet látni, hogy zömmel franciaerkélyek vannak, amelyeknek szinte semmi értelme nincsen. Csak a kétszobás lakásoknak van igazi erkélyük, ott fönt.

 

 

Ezt a képet szinte mindenki ismeri, ez a szolgáltató sor a Vénusz utcában.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ez a Rakéta utca, ezen a részen épült fel később a Krizantém utcai lakótelep.

 

Csepeli különlegesség: a mini-lakótelepek. Az elnevezést én adtam. Csepelen legalább négy ilyen hely van: a Technikus utcában, az Orion utcában, a Temesvári-Komáromi utcák határolta területen, illetve a Borókás utcában. E helyeken ezek a típusok terjedtek el, vagy 2, vagy 4 emelettel. A Technikus utca és az Orion utca kivételével nem integrálódtak lakótelepekbe. Ezek előfutárai voltak az úgynevezett Rákosi Endre utcai lakótelep típusainak. Ezekben csak 2 szobás lakások vannak. A Rákosi Endre utcai, azaz Január 9-e lakótelepen már megjelentek a 3 szobás lakások is. Itt lehet látni, hogy a földszinten beépítették a házba a transzformátor állomást is. A Technikus, Borókás és Temesvári utcákban ezeknél az épületeknél külön el van kerítve a kertrész is. Tehát ez egy kis különlegessége lakótelepeinknek.

 

Az első olyan lakótelep, amely típusterv alapján épült fel, az a Bajcsy-lakótelep, 1972-es átadással. Ezek már olyan épülettípusok, melyeket szerte az országban láthatunk, több nagyvárosban találkozhatunk velük. A hátsó sávház típusának neve „Hruscsovika”: ez a 60-as évekre volt jellemző a Szovjetúnióban, ott ilyeneket emeltek az ötvenes-hatvanas években. Mi pedig átvettük típusként.

 

Ez már egy CSM lakótelep, a Bajcsy-Zsilinszky villanegyed (ahogy a propaganda szöveg is jelzi). Azt gondolom, Csepel egyik legélhetőbb lakótelepe ez. Nagyon sok a zöld, megjelentek a fák. Csendes, békés lakótelep.

 

Betettem egy agit-propos fotót is, hogy legyen egy ilyen is: Fock Jenő elvtárs látogatása Csepelen. 200 lakást építünk a Csepel Művek dolgozóinak. Sok ilyen felvétel készült akkoriban Csepelen (Borbély Sándor is látható a képen).

 

 

Ez is egy „Hruscsovika”, itt a háttérben, ez távfűtéses, négyemeletes téglaépület. Ilyenből készült gázkonvektoros is. (Ez a Templom utca.)

 

 

 

 

 

 

Talán sokan emlékeznem a volt szolgáltató sorra itt a Kossuth Lajos utcában. A képen még a nyitás előtti pillanatot rögzítette a fotós. Azóta teljesen átalakult az egész. Valószínűleg sokan emlékeznek még a Váci Mihály könyvesboltra, a régi borbélyüzletre (én is jártam még oda, akkor még több hajam volt…).

 

Ez a háztípus csúszó-zsalus megoldással épült, függőerkélyekkel, melyek a jó nagy forgalmú Kossuth Lajos utcára néztek. A csúszó-zsalus megoldás nem terjedt el Csepelen, helyette inkább a panel lépett előtérbe.

 

1965-ben – Dunaújvárost követően, mert ott épült fel az első panel-lakótömb – megnyílt az 1. számú Házgyár az óbudai Szentendrei úton. Ez lett az egyik legnagyobb kapacitású házgyár. A panelépületek előállításának gazdaságosságát nem lehetett vitatni a téglaházakkal szemben. A kis alapterületen 10, vagy 15 szintes épületekkel a téglaépület nem tudta felvenni a versenyt. A házgyárak iparosított technológiát alkalmaztak, s a kész paneleket szállították az építkezés helyszínére. Budapesten összesen négy házgyár volt. A képen az óbudainak a főbejárata látható.

Csepelen a 10-15 emeletes épületek először az Ady Endre úton, a Szabótelepen jelentek meg. A 2. számú és a 3. számú házgyárakból érkeztek ezek elemei ide.

 

Itt vannak a kapacitások. Ebből kitűnik, hogy a legnagyobb kapacitású a Dunakeszi Házgyár volt, évi 4200 lakást húzott fel. Utána az óbudai házgyár következett, majd a budafoki és a 2. számú, ferencvárosi házgyár volt az utolsó a sorban a kapacitásokat illetően.

Az országban természetesen voltak más házgyárak is, amelyek „bedolgoztak” a csepeli lakótelepek felépítésébe. Itt megemlítem a kecskeméti és a győri házgyárakat.

 

10 ezredik új lakás 1970. október 30-án. Ahhoz képest, hogy 1965-ben nyílt az óbudai házgyár, szép teljesítmény öt év alatt.

 

 

 

 

 

 

Aztán eljött az első, szanálásos időszak. Csepelen 1967-ben már megkezdődött a szanálás: vele együtt előnyök és visszásságok is jelentkeztek. Sokaknak tényleg megváltás volt az összkomfortos panellakás: nem kellett órákon keresztül várni az udvari közös wc-nél, volt normális fűtés, nem volt szénszag, stb. sajnos olyanok is voltak, akik egy nagy, komoly családi házból kerültek egy újpalotai panelba, és nem kárpótolták őket megfelelőképpen. Kétarcú dolog volt ez: volt, aki nagyon jól járt, s volt, aki kevésbé…

 

Most egy felolvasás következik:

 

„Ez az esztendő ismét új szakaszt jelent Csepel életében. – írta 1965-ben a Csepel című újság. Most, ebben az évben kezdődik el igazán, amiről álmodtunk. Most születik újjá igazán (a 20 éves távlati terv alapján) Csepel.

A 20 éves távlati tervben hét ütemre bontva tervezték a város építését. Az 1. és 2. ütem megvalósítása - 1965 januárjában - megkezdődött. Az Ady Endre út, a Kossuth Lajos utca, a Tanácsház tér és a Rákóczi út által bezárt terület házait (két villa, a tömbház, a rendőrség és a posta kivételével) bontásra ítélték.

A lakóknak Csepelen nem tudtak otthont biztosítani, ezért főként Lágymányosra és más budapesti lakótelepekre költöztették őket, amely nagy felháborodást váltott ki – jogosan.

A területen az év első hónapjaiban 121 lakást letaroltak. A kivitelezést a később sok jogos bírálatra okot adó fővárosi beruházó vállalatra, a hírhedtté vált FŐBER-re bízták.

1967-ig – 46 millió forint költséggel – 3-4 emeletes házakban, 29 lakás átadását tervezték. Ősszel már emelkedtek a házak falai, s a tervet (a korabeli híradás szerint) módosították.

Csepel északi negyede világvárosi rangot ér el. Az Ady Endre utcánál négy pontház, felhőkarcoló épül. Magasra törnek, mint a költő álmai! 10 emeletesek lesznek! A Pestről érkező utas ámulhat, gyönyörködhet.

Ámuló utassal később nem találkoztunk, de annál több, elégedetlen, új lakóval igen, akiknek házait óriás satuként fogták körbe a csepeli ipartelepek. A csőgyári sorok, és a nagykalapács ütemére remegtek az ablakok, bútorok, szerelvények. Füstöt, gázt, port szállított a szél a házak felé, három égtáj felől.

A városközpontnál kedvezőbb környezetben is épültek lakóházak: a Csillagtelepen, gondos kivitelezéssel 78 társasházi lakás készült. A szerencsés jelentkezők a két évi átlagfizetést kitevő  40 ezer forint befizetése után, 120 ezer forintos kedvezményes kölcsönnel jutottak kényelmes, összkomfortos otthonhoz.

Ebben az évben az OTP 200 családi ház építését segítette kölcsönnel.

A Jedlik Ányos Gimnázium mögött, a Csepel Művek szervezésében, vállalati támogatással megkezdődött a 261 lakásos, Bajcsy-Zsilinszky úti lakótelep építésének előkészítése. Később a telepen több gyári és tanácsi alkalmazott is lakáshoz jutott.

A 25. számú építőipari vállalat a Kikötő utcában 76 lakás, a Magyar Posztógyár a csillagtelepi Orion utcában 60 lakás építését tervezte. „

 

Ebből a könyvből olvasott fel nekünk Évike, a könyvtár munkatársa. Ő most nem tudott itt lenni, ezét választottuk a hangfelvételes technikai megoldást. Köszönjük neki a felolvasást.

 

Tehát lehetett hallani erről a visszás helyzetről, hogy valaki Újpalotán, Zuglóban, távolabbi kerületekben kapott újabb lakást, tehát nem pont Csepelen.

Ez dr. Bolla Dezső felvétele: a bíróság épülete melletti szanálás látható rajta, a II. Rákóczi Ferenc úton, 1967-ben.

 

 

 

 

A régi Árpád utca, a szanálás előtti állapot: már kikötötték az áramot a házból, már csak napjai lehettek hátra.

 

 

 

 

 

 

 

Ligeti Károly utca.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Elérkeztünk az egyik közkedvelt típushoz, a sokak által ismert Larsen-Nielsen típushoz. Ezt a dán típust a 2. számú, ferencvárosi házgyár gyártotta. Itt az Ady Endre utcai tömbök láthatóak. Ezekben az épületekben 1+2 félszobás és 1 + félszobás lakások épültek. Az Árpád utcában csak másfélszobásak. Ezeket az első két ütemben húzták föl. Összesen 1112 lakás készült el, szállodafolyosós, erkély nélküli megoldással, s csak az épület végénél vannak világos konyhák. A többiek sötétkonyhásak, azaz ablak nélküliek.

 

Itt lehet látni a régi HÉV szerelvényt (most ismét valahogy így néz ki).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezt a 15 emeletes toronyházat én kereszteltem el „szocialista templomnak”. Miért? Azért, mert annak idején a faluban, ha betért az ember, toronyiránt tájékozódott, a templom tornyát kereste. Az tűnt föl először.

Az „elvtársaink” annak idején minden városba és minden kerületbe is templomi magasságokat is legyőző, 15 emeletes, hatalmas toronyházakat építtettek. Ha jön valaki befelé, Csepelre a Szabadkikötő úton (mai neve Weiss Manfréd út), egyből ezt lehet látni. Nem a Szent Imre téri templomot, hanem ezt a hatalmas, 15 emeletes házat, amelyben egyébként 3 lift működik, két lépcsőháza van. Itt maximum két szobás lakások találhatóak. Itt is vannak sötétkonyhás és világos konyhás lakástípusok. Ez egy szabványépület: ilyennel találkozhatunk még Óbudán, Zuglóban, vagy Kelenföldön, illetve a 8. kerületben is van még ilyen. Ezt a 3. számú házgyár húzta föl, s a panel-rehabilitáció keretében nemrégiben festették ki.

 

Ez a régi, Határ úti HÉV, amely egészen 1978-ig közlekedett. Ott a képen egy érdekesség: lehet még látni a Táncsics Mihály utcai, bontásra ítélt házak egyikét. Egy kertes házat lehet látni a Táncsics Mihály utca – Ady Endre utca sarkán.

 

 

 

Egy újabb agit-prop. fotó. Az egyik legszebb, új városkép – mondja a képaláírás. Előtérben a Kis János altábornagy utcai óvoda és bölcsőde, háttérben az épülő, korszerű lakóházak. Akkoriban ez sokaknak tényleg a korszerűséget jelentette!

 

 

 

 

Itt vannak ezek a szalagházak, melyeket szintén a dunakeszi házgyár gyártott, ott van az ismertetése is. Nyugodtan olvassák el.

Itt pedig az 1978-ban megszüntetett, Csepel és Pesterzsébet, Gubacsi út (Határ út) között közlekedett HÉV, melynek érdekessége volt, hogy mindkét végállomásán meg kellett fordulnia, mert csak egy motorkocsija volt, s a szerelvény többi tagja pótkocsi volt. A felvétel még 1978 előtt készülhetett.

 

Egy színes fotó: iskola, óvoda.

 

Voltak szolgáltató egységek is. Ezt az ABC-áruházat például Székesfehérvár ajándékozta Csepelnek, ők húzták föl. Volt ez már sok minden. A Ligeti Károly (ma Csete Balázs utca) utcában voltak a szolgáltató egységek, amelyre jó néhányan emlékezünk még: OTP, gyógyszertár, rendelő intézet, nyugdíjasház.

 

 

Időközben a Vasas Bisztrótól elbúcsúztunk (Domino Tanoda működik benne). Ez a lakótelep is jó pár átalakulást megért.

 Ezzel a típusú házzal sokat lehet találkozni például Zuglóban. Ez is megkapta a hőszigetelést és a színes vakolatot. Még egy érdekesség: világító KRESZ-tábla – ezek is eltűntek az életünkből.

 

Ez pedig egy látkép a városrészre.

 

A Január 9-e lakótelep, vagy - ahogy akkoriban sokan emlegették -, a Rákosi Endre úti lakótelep. Ez is egy nagy CSM-beruházás volt, melyben részt vett a Posztógyár, a Papírgyár, meg a Merkúr és az Áfor. Itt, ezekben a kockaházakban már 3 szobás lakások is épültek. E házak érdekessége: nincsen pincéjük. Az egyik földszinti lakás szolgált tároló helyként a lakók számára. Ezért csak 19 lakás volt egy házban. Háttérben a három garzonház látható, melyek függőfolyosósak (még építés alatt).

 

Átadás előtti pillanatok.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy akkori beszámoló a lakótelep építéséről, egy új lakás tulajdonosa fejtette ki, mennyire boldogok, hogy megkapták ezt a lakást. A háttérben lehet látni a Kék Iskolát.

 

 

 

 

 

 

Tehát elkészült 1100 lakás, egy-, két- és háromszobás kivitelben, bölcsőde, óvoda. Én még emlékszem, amikor a buszfordulóban megnyitották az új szolgáltató egységet, s benne a Közértet (amely azt megelőzően egy faházban működött).

 

 

 

 

A második, nagy szanálási láz 1978-ban zajlott (erről jövőre akár egy külön vetítéses előadást is érdemes volna tartanunk). Ezek mind belvárosi fényképek Csepelről. Ezeket a házakat 1978-ban ledózerolták, s akkor épült meg Csepel jelenlegi, tízemeletes városmagja.

 

Régi, retro képek: Kossuth Lajos utca, Táncsics Mihály utca, Kiss János altábornagy utca, Cservenka utca. Nagyon jó kis fotók ezek a régi Csepelről.

Királymajorban pedig ez volt a lakótelep helyén: bungalók.

3400 lakás épült fel Csepelen a 3. és a 4. ütemben.

 

Most egy újabb felolvasás következik:

 

„A városközpont 4. ütemének építését előkészítő bontások 1978-ban felgyorsultak. A tervek szerint az év végéig – az 1977-ben felszámolt 400 lakással együtt – a Tanácsház, a Táncsics, a Széchenyi és a Rákóczi Ferenc utca közötti területen lebontott lakóházakban élő, 1200 család elhelyezését kellett volna megoldani. Ezen kívül az építőknek felvonulási területet kellett biztosítani a Tanácsház tér és a Kis János altábornagy utca között, a mai buszpályaudvar helyén, és a 4. ütemhez tartozó HÉV végállomás mögötti területen.

A kitelepítést nehezítette, hogy a megadott határidőre nem készültek el Királymajor új lakóépületei. A Tanács lakáshivatala más kerületekkel lebonyolított lakáscserékkel próbálta megoldani a csepeliek kerületben történő elhelyezését.

Mindezek ellenére sok, tősgyökeres csepeli család kénytelen volt elhagyni megszokott lakóhelyét.”

 

Igen, s ebből lett Zugló, Újpalota, Békásmegyer, Óbuda: teljesen új kerületbe, idegen környezetbe került sok csepeli. Ez fordítva is működött: a később elkészülő csepeli panelekbe pedig Budapest már részeiről jöttek új lakók.

 

Ezek az úgynevezett cikk-cakk házak a Víztorony környékén, itt még a „bepucolás” előtti állapotot láthatjuk. Ezek típusházak, én is ilyenben lakom, ezért az elfogultság: szerintem ez az egyik legjobb típusú panel. Sok kerületben alkalmazták e típust a későbbiek során. A korábban szokásos 51-53 négyzetméterről itt már felment a lakások nagysága 59 négyzetméterre. Csepelen szerencsére elég sok, ilyen nagyobb lakás épült.

 

Ez a mögötte lévő részt ábrázoló, archív fotó. Talán az átadás környékén készülhetett. Ez is a ferencvárosi házgyárban készült, ugyanúgy, ahogy a királymajoriak is.

 

 

 

 

 

Nemcsak azért szeretem, mert itt lakom, hanem mert ez Budapesten az egyik legjobban sikerült lakótelep, s gondolom Csepelen is. A zöldövezeti jellege, a Kis-Duna közelsége önmagáért beszél. Nagyon sokak kedvelt lakhelye, nagyon jó lakástípusok vannak itt, s a nyugalom – hát az megfizethetetlen. Sokan célozzák meg a Királymajort, de nem könnyű itt lakást találni, innen nem szívesen mennek el az emberek. 

 

Itt éppen egy királymajori épület készül. Megmutatom két lakás alaprajzát, ezeket hamarosan majd nagyítva is láthatjuk.

 

 

 

 

 

 

 

Ez például a nagy lakásnak az alaprajza – ez gyári alaprajz, ma már ritkaság-számba megy. Ez az 59 nm-es lakás alaprajza.

 

 

 

 

 

 

 

 

Ez pedig a kislakásé. Ezeket bármikor, bárkinek meg tudom mutatni, ha kíváncsi rá valaki.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az is nagyon érdekes kordokumentum, hogy a fotós megörökítette, ahogy Németh Károly elvtárs bejárta a Királymajori lakótelepet annak átadásakor. Ez után kezdődött el az iskola építése is. Ott már állnak a lakótelepi házak, és itt épül a Széchényi iskola. Itt pedig Németh Károly elvtárs megszemléli az építkezést. Ott van a Kikötő utcai „Hruscsovika”, az is már készen van, itt pedig egy felvonulási épület látható.

 

Elérkeztünk Csepel belvárosához, ahol most is vagyunk. Érdekesség, hogy régebben a buszmegálló itt volt, a zebra előtt. Ezeket a tízemeletes házakat már a budafoki, 4. számú házgyár készítette. Hozzáteszem: Budapesten, illetve az országban nagyon jó típusú panelek készültek (érdemes egyszer megnézni Szlovákiában, meg Romániában a végeredményt, és összehasonlítani a mi lakótelepeinkkel). A minőségére majd később visszatérek egy külön diánál.

 

Itt van most a Csepel Pláza.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Volt időszak, amikor itt még autók tudtak parkolni, a sétáló utcai átjáró – most már ez elképzelhetetlen. Viszont a szalagház a háttérben már vastagon áll, ez is Budafokon készült, 330 lakás található benne. Jó nagy, zsúfolt kaptár, ez is szállodafolyosós megoldású, viszont nagyon jó típusú lakások vannak ebben is, csak a központban van, így számomra már kicsit zajos.

 

Talán még emlékeznek sokan arra a szökőkútra, ami itt volt a korzó helyén. Na, ezt a képet a szökőkút szélétől készítették. Ott lehet látni a régi Fürst Sándor – most már Petz Ferenc  - utcai szalagházat, s a többi tízemeletest is.

 

 

 

 

 

Ez egy itteni, belső bejárás. Németh Károly elvtárs ismét itt van körünkben, s éppen lehet, hogy autogramot osztogat a munkásoknak. Itt alul egy négyemeletes házat lehet látni. Ezek is budafoki eredetűek.

 

Ez már itt mellettünk, az új Rákóczi Iskola. Akkor még bővíteni kellett, nem vitte el az egész lakótelepet a régi Rákóczi, amely természetesen akkor még nagyon is működött. Emlékeim szerint az új iskolát valamikor 1982-ben adták át.

 

 

 

Ez egy március 15-ei ünnepély, a régi Áruház téren.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ez pedig egy mostani, nem régen készült fotó, a budafoki házgyár tízemeletes toronyházaival, illetve a szalagházakkal, a háttérben a többi tízemeletessel. Ott már készen van a Pláza is.

 

Ez egy gyári alaprajz az egyik, tízemeletes házban található nagy lakásról.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Elérkeztünk Csepel egyik legnagyobb munkás-lakótelepéhez, az egyik kedvencemhez, - elfogult vagyok, vállalom, itt nőttem fel – az Erdősor utcai lakótelephez. Ez talán még most is Csepel legkedveltebb lakótelepei közé tartozik. Nyugodtsága, zöldövezeti jellege, és jó típusú lakásai miatt – ilyenek épültek ott, egészen 1982-ig bezárólag.

 

Igen, ezek a sávházak talán az egyik legjobban sikerült produktumok az Erdősor utcai lakótelepen. Több fajta elrendezésű épület épült. Az utca elnevezések egyik keresztapja dr. Bolla Dezső, elnökünk volt.

 

 

 

 

 

(Brigádmunka volt – szólt közbe dr. Bolla Dezső. – Nagy vihar is lett belőle, mert valaki azt mondta ebből a névadó bizottságból, hogy – hiszen gyerekek jönnek ide lakni – nevezzük el Cirmosnak, Csikónak, meg ilyen kedves neveknek. A gyári pártvezetés először ezt akarta Január 9-e lakótelepnek nevezni, az utcát pedig 22. számú Vörösezredről szerette volna elnevezni. Ezt a főváros eleve nem fogadta el, mert olyan lakótelepet nem akart, ahol az ott lakó címe így hangzott volna: Január 9-e lakótelep, 22-es számú Vörösezred utca, 22. szám, 4. emelet. Akkor a bizottságban azt javasoltuk inkább ilyen elnevezések legyenek. Érdekes, hogy mennyire befolyásolhatóak az emberek: a Csepel Újság annak idején sokakat arra hangolt, hogy – az újságíró szerint – a lakosság tiltakozott a Cirmos, meg a Csikó utcanevek ellen. Ennek ellenére ezek a nevek lettek, s máig megmaradtak. Érdekes, ahogy alelnökünk előadásából sugárzik a lakótelepek szeretete. Nem véletlen. Lakótelepen nőtt fel, , s mai is ott lakik.)

 

Ezt vállalom is, ez kétségtelen, reagált Ifjabb Petz Nándor.

 

(Azt gondoltuk annak idején, hogy a lakótelepen mindenki meg fog bolondulni, s már fiatal korában megkopaszodik…)

 

Ez már stimmel, jegyezte meg az előadó.

 

(…tönkre megy idegileg, s ezért nem megyünk a lakótelepre. Ez olyan pszichés állapotot teremtett, borzasztó megrázkódtatás volt az egész folyamat, nagyon sok ember halt meg infarktusba, sőt öngyilkosságok is voltak. Nem volt mindegy, elhagyni a megszokott lakást. A tényt, hogy lakótelepre kell költözni, nehéz volt elviselni, meg a kárpótlás zavarait is. A lakások minőségében is voltak zavarok, a munkáslakásoknál kevesebb volt a hiba. A hőhidak a lakáson belül, ami a nedvesség lecsapódását eredményezte, a rosszul záródó ablakok, az egycsöves fűtés, melyet kikísérletezés nélkül építettek be…

Tulajdonképpen Csepel rekonstrukciója nem Csepel érdekében történt, hanem a Főváros érdekében – egy elképzelt állami érdekben! Nem volt demokratikusan előkészítve, s ez így együtt megrázkódtatást okozott a csepeli lakosságnak, ahogy az elhangzott. Azoknak is megrázkódtatást okozott, akik ide költöztek Csepelre, a város különböző részeiről! Nem túl szívesen jöttek ide, s egy részük rövidesen el is vándorolt innen.

Hogyan folyt a tervezés? A tervrajzot elhozták a tervezők. Az akkori Tanácsház ötös szobájában kiterítették az asztalra, kiállt a tanácselnök, és azt mondta, hogy „ékszerdobozok” fognak itt születni. Összekevertük akkoriban az ékszerdobozt a konténerrel. Ezek a házak inkább hasonlítanak konténerre, mint ékszerdobozra. Kérték, mondjunk véleményt. A tervezők egyébként nem szerették, ha valaki véleményt mondott, de nem is nagyon akart senki véleményt mondani. Ha egy-egy kifogást támasztottunk, akkor idegesek lettek, mert a terv szerint már el kellett volna készülni az épületeknek, mire hozzánk elhozták a terveket. Egy csomó olyan lakógyűlés volt, hogy az építkezés már régen elkezdődött, s akkor szavazták meg a tervet - a tervezők megelőlegezték a szavazatot. Akkor volt a Lúdas Matyiban a vicc: A döntés megtörtént, de nagyon kíváncsiak vagyunk a Hazafias Népfront véleményére…

Vannak hasonlóságok a mai korban is. Nem kell messzire menni a történelemben.

No, még egyetlen dolgot elmondok Németh Károly kapcsán. Az az iskola a Széchényi úton a KLAPSZ terv alapján készült. Ebben nekem is van némi bűnérzetem, mert az iskolát a lakótelep ellenkező oldalára terezték. A tervtárgyaláson ott voltam, s nekem sem jutott eszembe, hogy nem lett volna szabad az út másik oldalára építeni az iskolát! Gyerekhalál lett a következménye! Tehát várost tervezni is nagyon nagy felelősség, s nagyon nagy ész kell hozzá.

Az iskola terve – hogy hamar megépüljön az iskola – egy angol gyári ipari terv alapján készült a KLAPSZ rendszerben, így 6 hét alatt felépült egy gyári csarnok, ahol gépek működtek. Az iskolát is próbálták 6 hét alatt felépíteni: már majdnem kész volt, amikor kérték a kerületi tűzoltóparancsnok aláírását. Kriszbauernek hívták a tűzoltóparancsnokot, azt mondta, ő nem írja alá, nem vállalja ezt az épületet! A kerületi vezetők lehülyézték a tűzoltóparancsnokot, s úgy gondolták, majd a budapesti parancsnok aláírja. Szóltak a budapesti parancsnoknak – ő sem írta alá! Akkor megkeresték Székesfehérvárt, ahonnan a terv érkezett, ott sem született aláírás. Így aztán, az épület, amely Angliában 6 hét alatt elkészült, nálunk három évig húzódott az átadása. Sajnos rossz helyen épült fel a Királymajorban. A baleset után egy ideig elterelték a forgalmat, de a gyerekek a mai napig ott járnak át – csak most már sokkal kevesebben, mint annak idején, mert Csepellel együtt a lakótelepek is elöregedtek, , s a gyermekszám pedig erősen csökkent.)

 

Ifjabb Petz Nándor hozzáfűzte: egyik nagy hátránya az Erdősor utcai lakótelepnek, hogy oda nem épült szabadidős központ.

Akkor most jöjjön az utolsó felolvasás:

 

„Az 1977-es évben befejeződött a Szentmiklósi úti telepen a lakóházak építése. A járulékos beruházások nem készültek el. A legsúlyosabb gondot az iskola-átadás két éves csúszása okozta.

Az Erdősor utcai lakótelepen az év végén megkezdődhetett a beköltözés. A két lakótelep között szeptemberben, két, 150 személyes óvodát adtak át. Az erdősor utcában és a Festő utcában. Csepel Művek beruházásában 1977-re tervezett 220 lakás átadása elmaradt.

A királymajori lakótelep építési területén 208 lakás és egy óvoda bontására került sor. A lakók szomorú szívvel hagyták el a nagyrészt barakkokból kialakított, szerény otthonukat. Közülük csak 66 család maradhatott Csepelen. A többiek Erzsébeten, a Fehérvári úton, Rákospalotán nyertek elhelyezést. A kivitelezés novemberben megkezdődött.

Az év utolsó negyedében, a városközpontban, a Tanácsház, a Táncsics Mihály, a Karácsony Sándor és a Kossuth Lajos utcák által határolt tömb 525 bontásra ítélt lakásából 395 család kiköltözött. A korábbi gyakorlatnak megfelelően, a magántulajdonban lévő ingatlanok tulajdonosait általában a forgalmi értéknél alacsonyabb áron kártalanították. A kiszabott alacsony kártalanítási összegek miatt sokan csak per útján, évek múlva jutottak a kisajátított ingatlanok értékét megközelítő összeghez. Ők a Kertvárosban, a Királyerdőben, vagy a környező településeken ház-, vagy házrész-vásárlással oldották meg lakásgondjukat.

A lökésszerűen jelentkező kereslet-növekedés az ingatlanárak növekedéséhez vezetett. Az alacsony jövedelmű lakóknak állami bérlakást utaltak ki, a magasabb jövedelműek szövetkezeti lakás vásárlására nyertek jogot.”

 

A következő dián óvodát, bölcsődét látunk.

 

 

 

 

 

 

 

 

Akkoriban még nem volt gond a parkolás – most már annál inkább.

 

 

 

 

 

 

 

Én ebben a házban nőttem föl. Ez a rész itt már Szigetszentmiklóshoz tartozik, korábban répaföld volt, aztán búzaföld lett, ami mindig kigyulladt valamilyen oknál fogva. Nem én voltam! – jegyezte meg tréfásan az előadó.

 

 

 

 

 

Ez itt a hányatott sorsú Csikó sétányi iskola, akkor még éppen épült, most pedig már – sajnos – az enyészeté…

Lehet látni, hogy ott a háttérben még nincs kész az összes sávház, s az iskola előtti terület felvonulási tér. Az ABC talán már elkészült.

Az adatok itt vannak.

 

A Vízművek lakótelep – úgy tudom – 1983 környékén készült el, s erőteljesen hasonlít az Erdősor utcai lakótelepre. Ez is egy kis szegmense a mi lakótelepi övezeteinknek. Jó helyen van, de nyáron nagyon sok a szúnyog a Duna közelsége miatt.

 

 

 

 

Az egyik legjobban megtervezett csepeli lakótelep az ÁMK körül épült fel, ide 1984-ben tudtak beköltözni a lakók. Ezt már a kecskeméti házgyár épülettípusaiból húzták föl. Ürmösi Teréz Csepel Részletes Rendezési Tervének ötödik üteméért kapott díjat 1977-78-ban. Itt 3-4 emeletes lakóházak épültek, s ahogy dr. Bolla Dezső említette, az egészet elcsúfították a később felhúzott tízemeletes lakóépületek.

Itt az iskola főbejárata látható. Épült nyugdíjasház, mozi, könyvtár, művelődési ház, tornacsarnok, étterem. Nagyon komplex dolog volt ez annak idején. Talán ez volt az ország egyik első ÁMK-ja.

 

Az ötödik ütemben összesen 3230 lakás készült el Csepelen.

Most már közeledünk a végéhez.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ez itt a győri házgyár tízemeletes blokkrendszere. Újítás volt, hogy alul garázssor található, illetve üzletek is. Gyárilag volt műanyag ablakos! Az akkori színvonalon ez elég komoly beruházásnak számított. Tízemeletes házakról beszélünk!

 

Van egy érdekes filmbejátszásunk, egy korabeli híradó-beszámoló a youtube-ról.

 

 

(Szolnoki Istvánnak hívták ezt a köjál főorvost, annak a Szolnoki Andreának az öccse, akinek köszönhetjük, hogy a Csepeli Kórház megszűnt. Szolnoki István nagyon rátarti főorvos volt, például nem írta alá az ÁMK általad dícsért éttermének és tornatermének átadását, mert kiderült, hogy a lefolyók a falban végződtek. Az átadás előtti éjszaka még a tanácselnök is ment falat bontani.

A másik történet Szolnokival. Sebestyén Imre plébános barátom a katolikus templom mellett akart öreg papoknak és apácáknak otthont létesíteni. Beadta a tervrajzot. Szolnoki kifogásolta, hogy a wc-kagylók magassága nem megfelelő, stb. Szóltam a Szolnokinak: engedélyezd, ne vacakoljunk. Azt mondta Sebestyén, Dezső ne szólj neki, hagyjad, de addigra már szóltam. Sebestyén azt mondta, beadtam papi otthonra a tervet, mert arra nincs szabvány. A szocializmusban nem volt szabvány a papi otthonra. Meg is épült – de ez már egy másik történet. – szólt hozzá dr. Bolla Dezső)

 

Elfelejtettem mondani, hogy a panelek minőségére rengeteg-rengeteg panasz érkezett. Teljesen jogosan panaszkodtak a lakók, s alig volt olyan szerencsés, aki olyan lakásba költözött be, amelyben nem volt hiba, szerte az egész országban. Persze, a téglalakásokban is voltak hibák. Ezek kijavítása rengeteg szenvedést okozott a lakóknak. Alig volt olyan szerencsés, aki olyan lakásba költözött be, amelyben nem volt hiba.

 

Ez a Csillagtelep négyemeletes, illetve tízemeletes házainak része. Ma is vannak olyan részei, amelyek nem úgy néznek ki, ahogy ki kellene nézniük.

 

 

 

 

 

Itt a volt Cservenka Miklós utcai rész látható, amely 1986-87 környékén épült föl. Annak idején jártam arra, itt a ház aljában volt egy Keravill, meg volt egy könyvesbolt is. Ez már mind a múlté. A házak aljába mindenféle magánvállalkozások költöztek, műkörmösök, stb.

Ezek különleges panelek Csepel déli részén.

 

Most már tényleg az utolsó ütemekhez érkeztünk: a Krizantém utcai lakótelephez. A temető mellett épült fel, ez is elég jól sikerült.

A Csikó sétányon is felhúztak paneleket 88-89-ben, bár az Erdősor utcai lakótelep nagy része téglából készült. Ez már szinte a Pók utcai lakótelepre hajaz: a földszinti lakónak saját, lekerített kertje van! Gyárilag az övé!

 

Nagyon sok a lakótelep itt Csepelen és zömük panellakást tartalmaz. A lakótelepek 80 százaléka panel-szerkezetű a kerületben.

 

Szeretnék megemlíteni két panel-tragédiát, ha már a lakótelepekről beszélünk.

Az első szomorú eset 1972. május 18-án történt: a hetedik emeleten keletkezett folyosói, elektromos-szekrény tűz egy Larsen-Nielsen típusú épületben (ilyen Csepelen az Árpád utcában található). Ebben a balesetben heten haltak meg a tűz és a füst miatt. Állítólag később még a kórházba is meghaltak füstmérgezésben, de arról már hallgatott a korabeli média.

A másik a Jós utcai hírhedt panel-robbanás volt. Ott egy elmebeteg fiatalember robbanószereket tárolt otthon, a mosógépben. Az anyag berobbant: leszakadt a födém, s kiszakadt két panel-idom a IX. emeleten. Ez 1993-ban történt, itt is hét halálos áldozat volt.

Ahhoz képest, hogy hatalmas erejű volt a robbanás, az épület nem omlott össze! Ez is mutatja, hogy a magyar panelek zömében nagyon jól megtervezett, megkonstruált épületek. Sokkal jobbak, mint mondjuk egy hasonló szovjet, szlovák, vagy román panelépület.

 

Nemrég készült egy BME kimutatás egy földrengés kapcsán, eszerint statikailag nagyon jó állapotban vannak a magyar panelek, szinte földrengésbiztosak…

Azok a „csónakházak”, amelyeket a Rákóczi Ligetben húztak fel, hamarabb fognak összeomlani egy földrengésben, mint a panelek.

 

Itt a csepeli lakásállomány adatait mutatom be, 1990-ben. Még mindig nagyon sok az egy-két szobás lakás, azért már vannak háromszobásak is.

 

Mi lesz ezzel a gigantikus lakásépítési lázzal? Azt gondolom, hogy ilyen már nem nagyon lesz a jövőben. Ez csak egyszer volt ebben az országban, ekkora népesedés-szaporulat már nem nagyon várható…

 

Ezt a fotót Széchényi Péter kollégámtól kaptam: egy SZDSZ-es elképzelés a csepeli panelek színezésére. Azóta a hőszigetelés és színezés sok helyen megtörtént, viszonylag ízléses színekkel. Azt gondolom, hogy ezt folytatni kellene. Van még lakótelep Csepelen, amely eddig kimaradt az utólagos hőszigetelésből és színezésből.

 

Az első panel-áldozat: a pécsi magasház, ezt a jugoszláv technológiával épített épületet már 1990 előtt ki kellett üríteni. A panelben lévő vasszerkezetek annyira korrodálódtak, hogy életveszélyes lett az épület. Sokáig vitatkoztak, sok pénzt ráköltöttek, próbálták kitalálni, mi legyen vele, tavaly aztán lebontották. A bontása is iszonyú összeget emésztett fel nyilván, helyén ma már semmi sincs.

 

Köszönöm szépen dr. Bolla Dezsőnek a szakmai segítséget, Széchényi Péternek a fotókat, édesapámnak Petz Nándornak a szakirodalmat, Somlai Katalinnak a fotókat,  Varga Györgynek a digitalizálást, Holczmann Györgynének a helyszínt, Baranyai Berta Évának a felolvasásokat, Bárány Tibornak a számítógép kezelését, a vetítéshez nyújtott segítséget,

 

Önöknek pedig a figyelmet!

 

Akit érdekel, megnézheti közelről: hoztam néhány korabeli prospektust a gyári munkáslakás építésről, meg eredeti xerox-másolatokat a cikk-cakk házak homlokzatáról, oldalnézetéről, meg egy földszinti alaprajzot is.

 

Dr. Bolla Dezső megköszönte az előadást, amely kicsit megszerettette velünk a panelt. Olyan ez a panel-ügy, mint egy régi közepesen rossz házasság: együtt élünk, aztán majd lesz valami.

Maradnak a lakótelepek, maradnak a panelek, mert egy csomó gondot megoldottak.

6000 lakásigénylő volt Csepelen! Az kapott előbb lakást, aki bejárt a Tanácsba és azzal fenyegette a lakáshivatal tisztviselőjét, hogy megveri…

A lakás-odaítélésben voltak sorrendek.

A lakásépítés a Főváros beruházása volt, s nem Csepel határozta meg az igényeit. Volt egy másik terület, a munkáslakás-építés, amely közelebb állt Csepelhez, mert ezek a lakások a csepeliek számára épültek, illetve a Csepelen dolgozók számára. Korábbi korokban erre nem fordítottak figyelmet. Kevés lakás épült államilag csepeliek részére az előző évtizedekben.

Erről ad tájékoztatót nekünk Karkalik János barátom, akit most mikrofonhoz kérek.

 

A lakótelep-építéshez az hozzá tartozik, hogy Csepelen az Erőműben szénpor tüzelés volt. Sok-sok pernye keletkezett, s nagyon költséges volt annak feldolgozása. 1955-ben a műszaki gárda, az építőipar és az építőanyag-ipar szakembereivel közösen, kitalálták a pernye-betont - egészítette ki az előadást gondolataival Karkalik János.

Az a csillagtelepi, 318 ikerlakás, meg a Késmárki úton épült lakások ezekből a pernye-beton falelemekből készültek.

Ami a munkáslakás építést illeti, közismert volt a feszültség a lakáshiány miatt. Az igényekkel a magyar építőipar nem tudott lépést tartani. Ezért egy állami nyomás nehezedett a nagyvállalatokra, hogy segítsenek be, tehát az országos építés felett jöjjenek létre. Így keletkeztek a Posztógyár, a Tungsram, a Ganz-Mávag és nagyon sok más vállalat építkezései.

Ezek a munkáslakás-építések OTP-finanszírozással zajlottak.

A PÁÉV-nál – eltérően a többi építkezéstől – előre történt a vevő kijelölése. Mégpedig azért ( s ez így volt a csepeli, Erdősor utcai lakótelepen is), mert kötelező volt a 250 óra segédmunka, vagy szakipari munka végzése a majdani tulajdonosoknak.

Így aztán, 4 óra után, mikor az építőmunkások levonultak, megjelentek az építkezésen a leendő lakók, s végezték a segédmunkát, vagy a szakmunkát, mert azért erre is volt példa.

 

Elhangzott itt, hogy a Csepel Művek 3446 lakást épített fel a különböző sokszintes lakótelepeken. Ha ehhez hozzáadom a csillagtelepi ikerházakat, meg a Temesvári utcát és a Késmárk utcát, akkor tulajdonképpen 4000 lakás gazdagította a kerületet.

Elhangzott az is, hogy ma 32 ezer lakás van Csepelen. Ehhez viszonyítva sem kevés ez a szám. De ennél sokkal fontosabb, hogy 4000 embernek (családnak) megoldódott a lakásgondja: ne feledjük, nemcsak a kerületben volt több ezer lakásigénylő, hanem a gyáraknál, vállalatoknál is nyilvántartottak 5 ezer lakásigénylőt.

A vállalatokat a munkaerő biztosítása, megtartása vezérelte. Weiss Manfréd is alkalmazta ezt a módszert fontos szakembereinek, vezetőinek megtartásáért.

Hozzáteszem: a lakótelepeken a Csepel Művek megépítette az óvoda-bölcsőde hálózatot. A Rakéta utcai lakótelep kivételével, minden lakótelepen épített gyermekintézményeket, a normatívának megfelelően. Ebből fakadóan volt feszültség, mert amikor felépült egy gyári gyermekintézmény, kihúzták a férőhelyeket a kerületi normatívákból. Ez meglehetősen buta dolog volt.

 

Tényleg volt szó arról, hogy a csillagtelepi ikerházak nem időtállóak, én úgy tudom, az Építéstudományi Intézet adta ki azt a szakvéleményt, amely megjósolta összedőlésüket. Ezek a házak annyira időtállóak, hogy többségüknél még emeletet is építettek rájuk a rendszerváltás után. Ez nagyon szép része a kerületnek. Köszönöm szépen a figyelmüket – zárta Karkalik János hozzászólását.

 

Zémann István, az egyesület tikára szubjektív kiegészítést mondott az előadáshoz. Ő a Késmárki úton nőtt fel. Azért kapósak még ma is ezek a pernyebeton házak, mert van hozzájuk egy 50-70 négyszögöles telek! Ez nagyon sokat számít! Megvan az embereknek a kertjük, van garázsuk! Bővítik, kiegészítik, megerősítik – ez kertes ház! Érték!

Amikor kaptam egy lakást a Január 9. lakótelepen, csak azon imádkoztunk, nehogy téli átadás legyen! Mert akkor keletkeztek a bajok. Az átadást tavasztól-őszig érdemes megejteni. Amikor megkaptuk a kiutalást, kértem három hét türelmet a családtól, s műszaki érzékemet latba vetve a lakást rendbe raktam, mielőtt beköltöztünk. Az elmaradt garanciális javítások egy része is rám várt, annyi volt a reklamáció, hogy az építők nem győzték a javítást.

A lakótelep építéskor a kereskedelmi létesítmények létrehozása késésben volt, az iskolák átadása is csúszott A Kék Iskolát (alapítása óta ott dolgoztam) rabok építették nagyrészt.

Akkor valahogy meg lehetett oldani azt, hogy hazafelé valahol bevásároltunk, cipeltük a szatyrokat, begyűjtöttük a gyerekeket, s hazabuszoztunk. Most már sokszor kocsival sem sikerül ugyanezt megoldani!

Nézzünk magunkba: nagyon el vagyunk kényelmesedve! Nem volt könnyű, de megéltünk, és kész. 1987-ben, amikor 30 centis hó esett, nem jártak a buszok, sem a HÉV, gyalog mentünk dolgozni.

 

Ifjabb Petz Nándor még két kiegészítéssel élt.

Akkoriban 40 évre tervezték ezeket a paneleket. Az Etele úton, meg Óbudán már 50 évesek ezek az épületek. A Brezsnyev által is kifogásolt, kis belmagasságú lakótelepi lakásokról van szó: ezek már 50 évesek. Még mindig állnak! Jó konstrukciókról van szó, de persze kell velük foglalkozni. Egyes helyeken az egycsöves fűtést kicserélték kétcsövesre. A mostani lakásárak mellett pedig a panelek kezdenek felértékelődni! Egyre népszerűbbek lesznek.

A távfűtés is kezd elfogadhatóbbá válni manapság, amikor az emelkedő gázárak miatt a gazdaságossága növekszik. Egy jól karbantartott panelépület nagyon kulturált és gazdaságos tud lenni ma is.

A másik kiegészítés: a mini-lakásokra vonatkozik. A 30-35 négyzetméteres, főzőfülkés garzonlakások azért készültek ilyen kicsire, mert úgy gondolták a tervezők, a lakó majd megveszi a boltban a készételt, s otthon csak megmelegíti. A fürdőszobák is zsebkendőnyiek, mosógép szinte nem is fér bele – hiszen amúgy is, a mosodában mosat majd a dolgozó… Külön mosókonyhát, szárítóhelyiséget is terveztek némely panelbe, ezeket ma már erre nem lehet használni, mert lába kelne a ruháknak egy perc alatt. Ezek a tervek nem váltak be…

Mindezek ellenére, tényleg megváltás volt egy új, összkomfortos panellakás, akármilyen kicsi is volt, s nem fért el benne rendesen a család, amely korábban megszokta a 90 négyzetméteres családi házat…

Jó a kertes ház, de én a lakótelep híve vagyok!

Köszönöm még egyszer a figyelmet.

 

Csepel lakóinak egyharmada kertes házban lakik. Remélem jövőre nekik is szentelhetünk figyelmet, mert ők is nagyon sokat tettek a kerület élhetőbbé tételéért – mondta búcsúzóul dr. Bolla Dezső, s megköszönve a résztvevőknek a jelenlétet, bezárta a rendezvényt.

 

 

 

 

21. kerületi Hírhatár Online – Bárány Tibor

 

 

A helyszínen készült fotókat Bárány Tibor készítette, az előadáson vetített diákat Széchenyi Péter készítette elő közlésre.


További hírek

  Vigyázat, civilek!
2017. 09. 23. 22:36 21keruleti-hirhatar.hu
  Miskahuszár, a világrekorder
2017. 09. 17. 22:24 21keruleti-hirhatar.hu
  Egyház és művészet
2017. 09. 17. 16:38 21keruleti-hirhatar.hu
  Minden csepp számít!
2017. 09. 17. 16:17 21keruleti-hirhatar.hu
  Strein Oszkár végső útja
2017. 09. 17. 15:49 21keruleti-hirhatar.hu
  Karbantartás a HÉV vonalán
2017. 09. 17. 15:08 21keruleti-hirhatar.hu
  Van @rc-unk – idén is!
2017. 09. 08. 15:01 21keruleti-hirhatar.hu
  Strein Oszkár (1924-2017)
2017. 09. 06. 20:22 21keruleti-hirhatar.hu
  Európához tartozni a következő ezer évben is…
2017. 08. 21. 22:56 21keruleti-hirhatar.hu
  Köszöntő, Szent István napján
2017. 08. 18. 15:14 21keruleti-hirhatar.hu





IMPRESSZUM | MÉDIAAJÁNLAT | SZABÁLYZAT | HÍRLEVÉL

(c)2o15 Hírhatár Lapcsoport