A 77 éves Halász Imre, Csepelért díjas és Váci Mihály díjas költő estjét rendezi meg január 27-én, 16 órakor, a Tamási Lajos Olvasó Munkás Klub a Csepeli Munkásotthonban.

Halász Imre 1938-ban született Szigetszentmiklóson, jelenleg is ott él. Fagépmunkás volt, majd betanított edző munkásként dolgozott a Csepel Autógyárban.

1963 óta – már ennek is 52 éve – újságíró. Meglehetősen ritkán (1958 óta) publikál. Írásai jelentek meg hajdan a Magyar Ifjúságban, a Népszabadságban, a Néphadseregben, a Napjainkban, a Kelet Felől című lapban, megyei és üzemi lapokban.

A Csepel Művek lapjának, a Csepel újságnak hosszú éveken át volt munkatársa, és verseit közölte (1995 és 2010. között) a csepeli önkormányzat Csepel című lapja is.

Felfedezői, támogatói: Tornai József, Havas Ervin, Tamási Lajos. Különösen Havas Ervin barátságára volt büszke.

Évtizeden át volt a csepeli Tamási Lajos Olvasó Munkás Klub vezetője. Kora és egészségi állapota miatt ma már csak ritkán mozdul ki otthonról.

Első verseskötete 1981-ben látott napvilágot „Gyöngédségem gyűlölete” címmel, Tamási Lajos szerkesztésében, az Olvasó Munkás Klub kiadásában.

Versei több antológiában is olvashatóak: Együtt (1960), Csordulj, idő (1976), Kibontott zászló (1987), Gondjainkra bízva (1991).

Ötven év verseiből összeállított válogatás-kötete „Mintha a világ” címmel 2006-ban jelent meg.

„Több mint 33 éve ismerem a szerzőt, Imrét, az autógyári munkásból lett újságírót, Imrét, a költőt, Imrét, a Csepel és a csepeliek iránt mindhalálig elkötelezett krónikást, és Imrét, az Embert! Az alkotó, gyötrődő, felszabadult, szerelmes, boldogtalan és boldog embert. Verseiben olyan érzéseket fejez ki, amilyeneket mindenki átérzett, ha ezen a szigeten élt, vagy él.” – írta a kötet előszavában Tóth Mihály, Csepel polgármestere.

Két versével köszöntjük a kéthetes (77) költőt, Halász Imrét:

ELSŐ VERSEM

Kong a harang. Tegnap este

lámpánknak szállt egy kis lepke,

összeégett zsorzsruhája –

most húzom a földet rája.

Tátika a koporsója,

Tücskünk lesz a siratója.

Kong száz bársonytorkú virág:

„Így halt meg az édesanyád

Ő is nekiszállt a fénynek.

Alig élt 38 évet.”

(1954)

IKONARCOM

visszaretten

aki meglát

szabták évek:

török

szablyák

sebzett ikon

arcom a

bortól

egy kifosztott

kolostorból

(Szabolcsi Írótábor, 2002)