A magyar miniszterelnök nemzetközi visszhangot kiváltó tusványosi beszédének volt a kulcsszava az illiberális kifejezés.
Igaz nem fejtette ki az előadó pontosan, hogy mit is ért alatta, de az bizonyosnak látszik, hogy igen nagy szellemet szabadított ki vele a palackból.
Szinte a világ minden magára valamit is adó sajtóorgánuma beszámolt arról, amit Orbán Viktor mondott. Sokan úgy érzékelték, hogy ezzel a beszéddel a magyar miniszterelnök egyben ki is iratkozott az európai demokratikus közösség világából.

Belföldön viszont a helytartói értelmezték és silabizálták a beszéd tartalmát. Kezüket, lábukat törve törtettek, hogy minél előbb a legjobb magyarázatát adhassák a beszédnek. Mindegyik meg akarta mutatni, hogy ő az igazi, a legjobb tanítványa a nagyvezérnek. A csepeli Fideszesek is mielőbbi választ akartak adni Orbán Viktor illiberális talányára.
Meg is találták a megfelelő formulát. Összekapcsolták azokat a Fidesz érára jellemző eseményeket, amik fémjelzik tevékenységét, és csokorba kötve mutatják fel az úrnak.
A baltás gyilkosban és a lakossággal való konzultáció elhagyásában, és az átverésben találták meg kreativitásuk gyümölcsét.
A baltás Cselen egyelőre fát írt! Nekiestek a szent Imre térnek!
Öles fákat erejük teljében élő növényeket vágnak ki a vegetációs időszak kellős közepén. Ez már nem csak bűnös, de kegyetlen cselekedet is.
Az kínhalál fogalmával lehet csak leírni azt a pusztítást, amit a növényekkel végez Németh Szilárd, és hűséges talicskatologatója Borbély Lénárd.
Kell a terület, kell a produktum, mert kevés az idejük.
Igaz, hogy az országlásban prolongálták a Fidesz hatalmat, azért Csepelen remeg a föld alattuk! Nem csak a föld remeg, hanem a korifeusok gatyája és a szerviesek, haverok kérően kinyújtott keze is reszket.

Még egy kis baksist!
Ez a kérés, ami már nem reszketően és elcsuklóan, hanem egyre követelőzően hangzik azoktól akiket ők emeltek fel. A vezetők alól pedig kezd kicsúszni a talaj. Félelmük már nem csak az ellenfelekre, hanem a barátaikra is kiterjed.
Elhatározták hát, hogy a néma mamelukokkal (azokkal, akik hagyták havi pár százezer forintos képviselői tiszteletdíjért kivágatni a nyelvüket /is/) megszavaztatnak egy előterjesztést. Azt, ami a Szent Imre téri park beépítésére vonatkozna.
Ide építenének pavilonokat, hogy hosszú távra telitömjék a barátok zsebét pénzzel.
Ez az illiberális rendszer lényege Csepelen!
Ilyen grandiózus tervet nem akadályozhat meg néhány szabály.
Mit számít, hogy törvények szellemét kell megsérteni. Az se okoz problémát, hogy máshol, ha a kisember az elkorhadt ecetfáját akarja kivágni, sokáig várhat (hiába) az engedélyre. Amennyiben meg engedély nélkül esik neki, akkora büntetést kap, hogy attól koldul!
Itt pik-pakra mentek a dolgok.

Még meg se száradt a júdástinta az iratokon máris lezárták a tér nagyobbik felét, összedöntötték az állandóan randalírozó és hangoskodó sakkozók asztalait, az éjjelente duhajkodó csecsemők és édesanyák játszóterét és berregtek a láncfűrészek, csattogtak a balták. Csak a templom szemközti megközelítése akadálytalan! Hallgat is a papja, mint a sír! Tetszeni ugyan neki se tetszik, de legfőbb szövetségesét azért, még akkor se "lőheti lábon", ha az a nép ellenére cselekszik. Ez a szabály! Inkább nyel egyet!
Nem hallgat viszont a lakóházak népe. Az a pénz, ugyanis ami a szent Imre téren számolatlanul és feleslegesen folyik el, eredetileg az övék.
Házszigetelésre, nyílászárók cseréjére, rehabilitációra adta az Európai Unió!
És mi lett belőle?
Németh Szilárd hozományaként Borbély Lénárd kalapján bokréta!
Százmilliós nagyságrendben azért, nem túl drága ez az ajándék?
Sziszegi a cseli szél, ami a még ki nem cserélt korhadó panelházi ablakok résein egyre erősebben és nemsoká egyre hidegebben fú be a lakásba.
A csepeliek pedig fáznak, félnek, nyelnek, szívnak egyelőre!

Horváth Gyula

Forrás: hgyula.hu