Az arcát nem vállaló, Csepelen megkínzott, földbe temetett és onnan megszökött, s azóta rettegő, védett helyen tartózkodó (vajon miért a Baptista Szeretetszolgálat vigyáz rá, s miért nem a tanúvédelmi program?) áldozat beszélt egy videofelvételen a televízió-híradókban: a túlélő vallomását sok helyen lehetett látni-olvasni a hétvégén. Fogva tartói javarészt hajléktalanok voltak.

A hétvége híre volt az is, hogy a csepeli erdőben talált négy holttest miatt a rendőrség országszerte ellenőrzi a hajléktalantelepeket. A részleteket a Pintér Sándor már egyeztette Hatala József országos rendőrfőkapitánnyal. Csepel vezetői hétfőn helyszíni szemlét tartottak a kerületben a közterület-felügyelőkkel. Csütörtökön razziát terveznek a csepeli hajléktalanok, s kutyáik ellen.

Az önkormányzat vezetőinek nyilatkozataiból kiderült: nem képesek megbirkózni a hajléktalan kérdéssel. Magánterületre is hivatkoznak, ahol nem végezhetnek ellenőrzést (érdekes, parlagfüvet írtani persze bármilyen telekre, földtulajdonra bemehetnek, a hajléktalanokat viszont csak a telekhatárról kémlelik).

Pedig Csepelnek saját közterület-felügyelete, szép nagy, jól felszerelt hajléktalan-szállója is van. A hajléktalanok azonban az erdőben jobban érzik magukat: szemetelnek, szennyezik környezetüket, s mint a hírek utalnak rá, egy részük bűnöző életmódot folytat.

A helyi közterület-felügyelők vezetője „vadkempingezőknek” nevezi a hajléktalanokat, akik kivonták magukat a társadalomból, törvényen kívül élnek.

A televízióban a szakértő társadalmi problémának nevezi a hajléktalan jelenséget. A főváros belvárosát megtisztították a hajléktalanoktól, ők pedig mentek, ahova tudtak: az erdőkbe, a külső kerületekbe, így Csepelre is.

Mindenki tud a hajléktalan kolóniákról, de eddig nem sikerült felszámolni őket, ha valahonnan elűztek egy csoportot, más helyen ismét felbukkantak. Ahol pedig kolóniák keletkeznek, ott előbb-utóbb vezéregyéniségek is feltűnnek, akik irányítják az ott élőket – mondja a szakértő elemző. Életük a megélhetés, a pénz körül forog, s mindent megtesznek azért, hogy ételhez, italhoz juthassanak. Ehhez persze a legrövidebb út nem a munka, hanem a bűn. Nem riadnak vissza a törvénytelen cselekedetektől, hiszen ők törvényen, kívül, zárt közegben élnek… (Hajléktalanokkal foglalkozó szakemberek ugyanakkor tagadják, hogy a hajléktalanok között nagyobb volna a bűnözés aránya, mint a törvényes keretek között élőknél.)

A bűnhöz kapcsolódó, szerveződő folyamatokkal pedig a hazai jogalkotás nem tud mit kezdeni: csúfosan elmaradt, ballag az események után.

Az erdőben fellelt és kiásott négy holttest azonosításán még dolgoznak a szakemberek. Haláluk okait is vizsgálják (az egyik hajléktalan szerint a négy közül egy nem gyilkosság áldozata volt). A szakértői vélemények sok mindent tisztázhatnak majd…

A csepeli horrorisztikus események a közfigyelem középpontjába repítették a hajléktalan-kérdést, az uzsorások tevékenységét, sőt a hazánkban tartózkodó külföldiek témáját is (a túlélő áldozat erdélyi, az egyik letartóztatott magát szerbnek mondó macedón, akit még mindig nem sikerült pontosan azonosítani, s a hajléktalanok között is lehetnek romániaiak).

A rendőrség hónapok óta tudott a Csepel északi részén élő hajléktalanok által elkövetett súlyos bűncselekményekről. Miért nem tettek ellene semmit? Erre a kérdésre sem érkezett még válasz. Amikor az esetre a túlélő áldozat révén fény derült, hat embert letartóztattak: a csoport tagjait csoportosan elkövetett rablással gyanúsítják, a négy áldozat ügyében ismeretlen tettes ellen folytatják a vizsgálatot.

A fotókért köszönet zoli049-nek.

A tragikus eset helyszíne a Google Earth térképén jelölve: