A Csepeli Munkásotthon volt a helyszíne május 5-én délután a Demokratikus Koalíció csepeli szervezete által szervezett lakossági fórumnak, melynek előadója Gyurcsány Ferenc ex-miniszterelnök, a Demokratikus Koalíció elnöke volt.

Az előadót Horváth Gyula, a DK csepeli szervezetének elnöke konferálta fel a teltházas színházteremben, ahol a közönség lelkes tapssal üdvözölte Gyurcsány Ferencet. A DK elnöke mintegy egy órás beszéde után fél órában a résztvevők kérdéseire válaszolt, majd a ház előcsarnokában könyveit dedikálta.

Gyurcsány Ferenc beszédét több részben ismertettük korábbi írásainkban. A beszéd első, második, harmadik és negyedik részét elolvashatják a piros szavakra kattintva.

A fórumon készült képeket megtekinthetik Galériánkban.

Gyurcsány Ferenc beszéde után, a fórum további részében a nézőtér soraiból feltett kérdésekre válaszolt. A kérdezés rendjét Horváth Gyula moderálta.

– A 148-as busszal járok, s leszálltam a Plázánál – ott van egy óriásplakát, rajta a miniszterelnök nagy arca, s alá írva, „Magyarország miniszterelnöke”. Valaki kijavította a feliratot: „Magyarország a miniszterelnöké” szövegre. Teljesen igaz, ő uralja Magyarországot!

Gy.F.:  – Magyarország a miniszterelnöké, mondja a hölgy. Tudok adni elegáns választ is – milyet szeretnének? Szóval, a magyar közjogi rendszerben egyébként is nagyon erős a miniszterelnök pozíciója. A magyar alkotmányos berendezkedésben kétség nélkül, a végrehajtó hatalom nagyon nagy szelete a miniszterelnök. Egykori miniszterelnökként azt mondom, hogy önmagában az alkotmányos szabályozással e tekintetben nincs semmi baj. Nem baj, hogy ebben az átmeneti időszakban erős végrehajtó hatalom van. Az a baj, hogy ő ezzel visszaél! Ez baj! Az a baj, hogy nem elégedett meg azzal, ami neki egyébként is az alkotmányos jogköre, hanem lényegében – ahogy elegánsan mondják – minden ellensúlyt kipucolt maga körül. Az Alkotmánybíróságtól, a független jegybankon keresztül, az ügyészségen át – és nem mondom tovább. Ez igen nagy baj! Ha már az ügyészség itt szóba került, be kell vallanom, nem normális dolog az, hogy a Legfőbb Ügyész elmegy a felcsúti stadionavatóra, s ott „lejelentkezik” a miniszterelnöknél. NEM JÓ! A Legfőbb Ügyész véletlenül se alakítson ki olyan viszonyt a miniszterelnökkel, amely azt az érzést keltheti, (most még csak érzésről beszélek), hogy a közöttük lévő viszonyban ők nem egyenrangú felek!!! Márpedig nekik egyenrangú feleknek kell lenniük, azon a sajátos területen, s ezt nem érzi Polt Péter! Itt túlságosan sokan Orbán embereként dolgoznak, a köztársaság alkotmányára felesküdött független hivatalokban! EZ DRÁMA! Egy olyan országban, amelynek egyébként sincsen hosszú demokratikus múltja, (még tanulja ezeket a viszonyokat), egy ilyen országban erre kényesen vigyázni kellene!

Janez Jansa nem egészen egy éve kényszerült lemondani a Szlovén miniszterelnöki posztról korrupciós vádak miatt. Jó viszonyban voltam vele. Janez Jansánál összesen 200 ezer eurót – átszámolva 60 millió forintnyi összeget – találtak, amivel nem tudott elszámolni. Felvetődött a korrupció lehetősége. Janez Jansát múlt héten két év letöltendő szabadságvesztésre ítélték Szlovéniában. Én nem kívánok semmi mást, minthogy Magyarországon ilyen független intézmények legyenek! Ettől nagyon messze vagyunk! Mert ma adott a helyzet: a miniszterelnök bármit megtehet, korlátlan hatalma van, szinte, és ezt a hatalmát nem a közjó építésére fordítja, hanem saját meggazdagodására és saját klientúrájának gyarapítására! Ez nincs így rendben! Ha Önök fel vannak háborodva, akkor az rendben van. Őszintén szólva, bár még inkább felháborodott lenne a magyar választók sokasága, akik ezt azért sokszor szótlanul tűrik! Ez a probléma!

– Nem a május 25-ei EP választással kapcsolatban szeretnék tanácsot adni, amennyiben ezt megengedi, hanem az őszi önkormányzati választásokkal kapcsolatban. Említette, hogy össze kellene fogni. Egyetlen kérésem lenne ezzel kapcsolatban – időben legyenek kedvesek elkezdeni a megbeszéléseket, nehogy úgy járjunk, mint ugye most, a tavaszi választásnál. Nekem meggyőződésem, hogyha előbb összejön ez az Összefogás, akkor talán jobb eredményt értünk volna el.

Gy.F.: – Önnek igaza van, s a tanácsát köszönöm! De ez nem rajtunk múlott, akkor sem. A DK volt az egyetlen az első perctől fogva, aki azt mondta: össze kell fogni! És mi most is ezt mondjuk! Most is sokan húzogatják rám a szájukat, ezt látjuk.

Az Együtt nem nagyon akar összefogni – ő azt a tanulságot vonja le április 6-ából, hogy talán nem volt jó az összefogás. Én meg azt mondom, hogy még jobbnak kellett volna lenni! Az MSZP meg azt mondja, nem akar országos megállapodást. Hanem csak úgy helyben, ahogy alakul. Mi pedig azt szeretnénk, ha átfogó nagypolitikai megállapodás születne, legalább a tízezernél nagyobb településeken és a fővárosi kerületekben. Az alatt meg úgyis független jelöltek vannak.

Május 26-án mi megpróbálunk leülni, tárgyalni legalább ezzel a két párttal – majd meglátjuk, mit fognak erre válaszolni. Igen-igen nagy baj lenne, hogyha nem lenne összefogás ősszel. Ha az LMP nem külön indult volna, akkor még nagyjából 20 mandátumunk lehetne! És nem lenne Fidesz-kétharmad! (Hozzáteszem: ami nagyon nem lett volna mindegy.)

– Mi a véleménye a legújabb arcátlan és pimasz Fidesz-poszterről, ami kint van már az utcákon, s a plakátokon a miniszterelnök széles nagy feje is rajta van: „Üzenjük Brüsszelnek, több tiszteletet a magyaroknak!” Én úgy gondolom, a tiszteletet, azt ki kell érdemelni, nem lehet kiprovokálni.

Gy. F.: – A kérdésben benne volt a kérdező véleménye is. Ez a szabadságharcos-szöveg! Mint egy toporzékoló kisfiú szövege! Márpedig, tudják, azt szoktam mondani – nehogy félreértsék –, hogy legalább a koromat tiszteljék…  A magyarok teljesítménnyel tudnak kivívni tiszteletet. Magyarország elmúlt négy éves teljesítménye nem tiszteletre méltó! Ez a probléma. Ennek a kormánynak a teljesítménye nem tiszteletre méltó! Ránk fura alakként néznek Európában – leginkább a kormányra, de akaratlanul átsugárzik ránk is. A miniszterelnöknek nem hisztiznie kell – kinőhetne már ebből a korból! Ha meg az a problémája, ennek vannak szakavatott értői, s hát őket kell felkeresni…

– A parlament ülésén a DK képviselői fel fognak-e esküdni az Alaptörvényre?

Gy. F.: – Nagy dilemma ez! Egy pillanatra megosztom Önökkel, de a végső megoldást nem mondom el – addig furdalja az oldalukat a kíváncsiság. Nem lőhetem le a poént!

Van két fontos állítás. Az egyik az, hogy mi azt gondoljuk, ez az alkotmány illegitim! A másik: az ember csak akkor lehet képviselő, ha szabályszerűen leteszi az esküt és aláírja az esküokmányt, amely viszont erre az alkotmányra hivatkozik!

Ha nem teszem le az esküt, akkor nem gyakorolhatom a képviselői jogaimat, s ha azt egy darabig nem gyakorolom, akkor elvesztem a mandátumot. De akkor miért indultam el a választásokon?

Ha úgy teszek, hogy minden rendben van, és leteszem az esküt, akkor pedig okkal mondják azt: ne haragudjon már, kollega, maga azt mondta, hogy ez az alkotmány nem legitim! És akkor? Csendben marad? Maga is olyan, mint a többi? Maga arról beszélt nekünk itt Csepelen tegnap, hogy kompromisszum nélkül, meg keményen… És akkor? Másnap meg bement a parlamentbe, s úgy csinált, mintha minden rendben lenne?

Na, ez a probléma!

Melyiket csináljuk? Szóval, azt tudom Önöknek mondani, figyeljék holnap a híreket, s majd meglátják, mit csinálunk ebben a dologban… Valamit csinálunk, azt tudom mondani, hogy a kecske is jóllakjon, meg a káposzta is megmaradjon. Értik: két egymást kizáró igazságról van szó! Olyat nem lehet csinálni, hogy csak az egyik, vagy csak a másik, mert akkor végünk van.

Van-e középen egy vékony palló, vagy pedig nincs? Szerintem egy vékony palló van, de lehet, hogy leesünk róla, de akkor majd vigyázzanak ránk, legyenek olyan kedvesek, hogy össze ne törjük magunkat.

Tudjuk, hogy ez itt van előttünk és megpróbálunk tisztességes, elvi magatartást folytatni. Mindezt úgy, hogy ne sodorjuk veszélybe a mandátumot sem.  Hát, valami ilyesmit fogunk megkísérelni holnap.

(Az idő meghozta a választ a dilemmára. Az MTI jelentése szerint kiegészítették képviselői esküjüket a Demokratikus Koalíció (DK) tagjai az Országgyűlés alakuló ülésén. Az ellenzéki párt négy politikusa, Gyurcsány Ferenc, Molnár Csaba, Vadai Ágnes és Oláh Lajos úgy fogalmazott: "Fogadom, hogy mindent megteszek a köztársaság újbóli megalapításáért. Minden erőmmel azon leszek, hogy népszavazással új alkotmánya legyen a Magyar Köztársaságnak." A képviselők szóban is elmondták a szöveget az ülésteremben és írásban is csatolták az esküokmányhoz. – A szerkesztő megjegyzése)

– Isten éltesse Önt születésnapja alkalmából! – mondta a következő hozzászóló.

Gy. F.: – Drágám, hát az június 4-én lesz! – válaszolt a pártelnök, majd viccesen megjegyezte – szerény, de nem sértő ajándékokat már most is elfogadok… Ki fogok menni, az előtérben dedikálok, beledugnak a zsebembe egy kis cukrot, csokoládét, kis pálinkát, ezzel semmi baj nincsen, majd megőrzöm június 4-éig.

De aranyosak! Az a baj drágám, hogy 53 éves leszek! Mondhatják, hogy nem nézek ki többnek, mint 52… Jól tartom magam!

– Miniszterelnök úr, mindketten az Ikrek Havában születtünk. Nekem a szoborral lenne egy gondom…

Gy. F.: – A kohász szoborral?

– Az egy ocsmány dolog, meg sem néztem közelről, elég volt nekem az, amit Horváth Gyulától hallottam róla. Én a másikról beszélek, a Szabadság tériről. Igaza van annak, aki azt mondja, hogy annak szobornak a Szoborparkban lenne a helye! Nem kellene megengedni hogy ott felállítsák!

Gy.F.: – Megértettem!

– Édesapám munkaszolgálatos volt, én 47-es vagyok. Ha őt elvitték volna munkaszolgálatosnak és nem lép meg két társával együtt Tolna-Mözsön, akkor hol végezte volna? A nővérem volt 30-as, akkor volt a második zsidótörvény – most akkor miről beszélünk? Milyen szoborról?

Gy.F.: – A születésnappal kapcsolatban jelzem, hogy nemcsak én vagyok Ikrek jegyében született, hanem Orbán Viktor is! Csak mondom! Ha már előhozta, hogy ki, milyen csillagjegyben született. De ez a legkisebb baj énszerintem a szóban forgó úrral.

A megszállási emlékművel kapcsolatban, ebben a teremben nagyon könnyű egyetértésre jutni. Nem akarok nagyon hosszan válaszolni. Sokszor elmondtam az előző egy évben, hasonló téma kapcsán, hogy nekem ebben az ügyben a németek jelentik a mintát! Hogy micsoda iszonyatos szenvedéssel, de végül szembenéztek saját történelmükkel. Elmeséltem, hogy mit csináltak a Reischtaggal, amikor újra építették, hogyan hagyták ott az orosz katonák cirill betűs feliratait, üzeneteit a falon, hogy lássák a maiak is. Hogy mit üzentek a náci Németországnak? Hogy a Potsdamer Platzzal szemben talán a világ egyik legjobb holokauszt-emlékművét építették fel, egy nagyon modern emlékmű-együttest. A német sikernek, a német önbizalomnak az egyik forrása éppen az, hogy rászánták az időt, és az energiát és szembenéztek mindazzal…

Nem tudom, hogy időnként szoktak-e veszekedni életük párjával? Maguk soha nem, maguk áldott jó emberek! Én – nagyon ritkán, de – időnként igen. Korábban már utaltam arra, hogy az embernek ilyenkor mindig az első gondolata, hogy a másik! Aztán megnyugszik, s elkezd azon meditálni, hátha én is valamit elrontottam? Ez nem azért fontos, mert megoldja a korábbi konfliktust – annak már úgyis mindegy, azon már túl vagyunk. De legközelebb, hátha, hasonló helyzetben nem leszek olyan hülye… Érteni fogom a másikat, nem követem el ugyanazt a hibát.

Egy nemzetnek azért érdemes magával szembenézni, mert nincsen vége a történelemnek! Kerülhetünk még ronda konfliktusokba. Egy nemzet, amely érti, hogy hol rontotta el a dolgot, az legközelebb talán nem fogja ugyanott elrontani!

Önök is tudják, az a legkisebb probléma (magunk között szólva), hogy mi Horthynak a bűne – az nagyjából világosan lehet látni.  A nagyobb probléma az, hogy nagyszüleink, dédszüleink világa ezt nem csak egyszerűen, csendben végignézte, – hogy elvisznek, vagy hatszázezret – hanem nagyon sokan közülük alig várták, hogy beköltözhessenek a lakásukba, elfoglalhatták az állásaikat .

Én azt nem állítom, hogy a nemzet esett bűnbe, hiszen, nyilván nagyon sokfajták voltak az akkoriak is. De, hogy ez egy sokkal mélyebb és összetettebb, bonyolultabb ügy, és nem egyszerűen arról szól, hogy jönnek a német megszálló csapatok 1944. márciusában. Hanem arról szól, hogy 20-25 évig itt épült egy olyan világ, amelyben különbséget tettünk magyar és magyar között! Sőt a végén olyannyira, hogy elengedtük a kezét sok százezer embernek!

Az embert megérinti ez a történet. Ha van energiájuk, egyszer menjenek ki az újpesti zsinagógába: ott az Újpestről elhurcolt húszezer zsidónak van kint a neve, s, hogy a dráma nagy legyen, odaírták a nevek mellé a kövekre, hogy hány évesek voltak, mikor elvitték őket. Tele van egy és két éves gyerekkel…

Az akkoriak nem tettek eleget legelemibb emberi kötelességüknek, hogy vigyázzák a többieket! Sok minden dolga van egy államnak. Az Amerikai Egyesült Államok hadserege, ha elveszít egy katonát, ha kell, megmozdítja a fél világot, hogy kihozzák a front mögül! Ez nemcsak a filmekben van így. Van egy angol mondás: „No man left behind!”, azaz egyetlen embert sem hagyunk hátra! Ez a legfontosabb dolga egy államnak!

A magyar állam otthagyott hatszázezer polgárát, olyanokat, mint Önök! Ez a baj ezzel az emlékművel! Ez a baj vele, hogy összekeveri a gyilkost, meg az áldozatot!

Ha az én gyerekemet valaki megütné igazságtalanul, hát odamennék és rendet raknék, azt hiszem. De soha nem engedném, hogy aki megütötte a gyerekemet, meg a gyerekemet összemossák! Egyik ütött, a másik meg elszenvedte! Engem végtelenül sértene – mint apát –, hogy a gyerekemet összekeverik az ő támadójával!

Ugyanígy sérti százezrek igazságérzetét, hogy elmentek a szülők, nagyszülők, nagynénik, s egybemossák őket mindazokkal, akik ebben részt vettek.

Én kint voltam annál az emlékműnél, kétszer. De soha nem volt ott még több mint 100-200 ember! Ez az igazi probléma! Nincsen nagy tömeg-felháborodás! Mi itt elszöszmötölünk, megbeszéljük magunkkal. Nem tud ebből kialakulni nagy ellenállás! Meghirdették ezt a civil ellenállási mozgalmat. Amikor a rendőrök odamentek múlt héten, talán kedd este, eltávolítani az emlékmű közeléből az embereket, nekem programom volt – de éjjel odamentem fél tíz környékén: tizenöt ember volt ott összesen! Tizenöt!

Ha más nem, ez mutatja, hogy nem szabadna ilyet csinálni! Mert még nem dolgoztuk föl ezt a világot és még nem értjük pontosan, hogy ennek mi a jelentősége – azt hiszem!  Ez egy szomorú történet.

– Miniszterelnök úr kifejtette álláspontját abban a kérdésben, hogy a Jobbikkal nem szabad leülni, tárgyalni, mert Önöknek politikai szempontból averziói vannak. Szerintem olyan fórumon, amely széles tömegekhez jut el, például a köztelevízióban, mégis csak le kellene ülni és el kellene mondani. Mert vidéken az emberek nem igazán vannak tisztában ennek a pártnak a politikai gyökereivel. Nem ülnek az internet előtt, mert el vannak foglalva a létfenntartásukkal, nem olvasnak utána, sok dolgot nem tudnak. Teljesen jó felfogású, tisztességes emberek kérdezték meg tőlem, mit szólok ahhoz, hogy ők most a Jobbikra teszik a voksukat? Nagyon egyszerűen gondolkodnak. Valószínűleg úgy érzik, nem húzta ki őket a slamasztikából az MSZP, és nem húzta ki most a Fidesz sem! Hát akkor, itt a Jobbik! És surranó pályán jön előre! Én azt gondolom, hogy nem kell finnyáskodni, mégis le kell ülni és föl kell tenni azokat a kérdéseket, melyekből az emberek látják, mi a helyzet.

Gy. F.: – A Jobbik ügyben egyetértek a lényegben a kérdezővel. De ahhoz, hogy elmondjam, mit gondolok a Jobbikról, ahhoz nem kell oda magam mellé a Vona Gábor! Ahhoz nekem nem kell kezet fognom vele egy vita elején! Isten ments, áááh!

Ha Ön nekem azt mondja, hogy direktebben kell nekünk a Jobbik eszméivel vitatkozni, vagy a mai beszédemben többet kellett volna a Jobbikkal foglalkoznom – lehetséges, hogy igaza van.  De ehhez nem kell ide mellém a Jobbik!

Én látom ezt a parlamentben. Tényleg, azt gondolják végig, hogy el szabad-e fogadni egyáltalán demokratikus vitapartnerként?

Most úgy tűnik, hogy lesz egy vita május 23-án, a parlamentben szervezik – mi nem megyünk el rá, az előzetes egyeztetésen, mikor kiderül, hogy a jobbik ott van, mi elhagytuk az üléstermet. Nézzük meg majd a vitát, s eldönthetjük, jót tett-e vagy nem?

Két dolog történhet ott.

Egy: a Jobbik azt csinálja, ami a valóságos arca. Nem vitatkozni fog, hanem neki fog menni mindenkinek! „Maga beszél nekem, Gyurcsány, aki egy elrabolt zsidó házban lakik?” S ez a vitának a szintje. Nem megyünk semmire a dologgal, őszintén szólva.

Kettő: a Jobbik mutatja a báránybőrbe bújtatott farkas-arcát, és kellemeskedni fog! „Ó, én szeretek minden magyart! Csak fáj a szívem a szegényekért!” Még rosszabb történik ebben az esetben, mert nem lelepleződik, hanem még inkább rejtve marad a valóságos természete!

Nagyon jó személyes barátságban vagyok az egyik német tartomány miniszterelnökével, aki azt mondta nekem: akkor van a legnagyobb baj a nácikkal, amikor levetik a bakancsot és öltönybe bújnak!!! Amíg bakancsban grasszálnak, addig pontosan tudom, kik ők! Amikor pedig öltönyt húznak föl, elkezd a dolog bonyolódni!

A Jobbik nagyon tudatosan be is jelentette: tavaly ősztől öltönybe bújt – látták a kampányukon. A Jobbik lényegesen jobban értette Magyarország fájó magára hagyatottságát, szegénységét – különösen vidéken!

Nagyon sok munkával – egyetlenként – sokszor meghallgatták, máskor reményt adtak a legnehezebb helyzetben lévőknek.

Önnek igaza van. Nem beszélgetni kell a Jobbikkal, hanem ott kell lenni Magyarország minden zugában és beszélni kell az embereknek, akiket segíteni kell. Egyenes mondatokat kell mondani, nem pedig körmönfont, buta, politikai féligazságokat.

Van valamije a Jobbiknak, amit nem tudunk tőle elvenni: mindenki kormányzott már, mi is, meg a Fidesz is. Sokak azt mondják, na, ők még nem kormányoztak!

De, azt hiszem, hogy iparkodjunk, ne is kormányozzanak!

Az amit a kérdező mondott, itt lesz még nagyon sokáig. Az MSZP hajlandó vitatkozni a Jobbikkal, face-to-face, az Együtt igen. Mi vagyunk az egyetlen, akik nem. Én azt mondom, nekünk van ebben a dologban igazunk! Nagyon sok demokratikus baloldali ember (legalább két párt) nem úgy gondolja, ahogy mi, még az LMP sem! Tehát lehet találni olyan politikai erőt, amely elfogadja ezt a nézetet.

Nem szeretnék egy pillanatig sem úgy tenni, hogy azt hihesse bárki, hogy elfogadom őket a demokratikus politikai berendezkedés keretein belül! Nem szeretném! Ők listázni akarják a magyarokat származásuk szerint, s az ilyenekkel és nem vitatkozni akarok, hanem azokat le akarom győzni!

– Miniszterelnök úr, én egy tiszteletteljes kéréssel fordulok Önökhöz: ha vége lesz ennek az Európai Parlamenti választásnak és elkezdődik majd a felkészülés az önkormányzati választásra, kérem, tegyen meg mindent, hogy Csepelen a Demokratikus Koalíció állítson önkormányzati jelöltet polgármesternek!

Gy.F.: – Nagyon nagy esélyünk van erre, mondom magunk között, mert a másik két pártnak nincs igazából jó jelöltje, nekünk meg van! Még nem mondom meg, hogy kicsoda… Ha másként tudunk megállapodni, akkor engedni fogják, hogy Csepelen mi tegyünk javaslatot a közös baloldali polgármester-jelöltre.

Volt bennem aggodalom, hogy ma este hányan fognak eljönni. Ez már a zárszó!

Tényleg volt bennem, s Horváth Gyula is ezzel kezdte, én is hadd fejezzem be ezzel. Nem akarom titkolni, ő azt mondta, hogy két napig olyan volt a választás után, mint a kivert kutya, a harmadik napon meg félig.

Nyugodtan mondhatom, az nem lepett meg, hogy vereséget szenvedtünk, mert ez is benne volt a pakliban. Azt, hogy ekkora vereséget szenvedtünk, ezt nehéz volt megemészteni! Nehéz volt!

Azt is tudom, hogy nem könnyű fölállni egy ilyenből! Egy csapat erejét mindig az mutatja meg, hogy képes-e a vereséget is elviselni…

Nem győzni nehéz! A győzelem éjszakája az mámoros. Az jó. A demokráciában az ember egyszer nyer, egyszer veszít. Ez ilyen.

Végtelenül jó érzés volt hallani, amikor jöttünk idefelé, hogy alakul a dolog, tele van a terem és, hogy a csepeli barátok nem otthon maradtak, hanem még ki sem heverték nagyon az előző választást, de eljöttek újra a politikáról beszélgetni!

Nagyszerű emberek maguk és nagyon hálás vagyok maguknak!

Merjék elhinni, hogy igazuk van! Ha Önök legalább elhiszik, s ez látszik magukon, sokat segít.

Minden küzdelemnek az első számú kérdése, hogy akik egymással szemben állnak, a versenytársak, azok elhiszik-e az igazukat? Lényegesen fontosabb ez, mint pár kitelepülő pult, meg néhány plakát.

Csak azért csináljuk nagyon sokan, és én is, amit csinálunk, mert mi átkozottul szeretjük a hazánkat!

A fórum végeztével Gyurcsány Ferenc könyveit dedikálta az előtérben.

21. kerületi Hírhatár Online