A Csepeli Munkásotthon volt a helyszíne május 5-én délután a Demokratikus Koalíció csepeli szervezete által szervezett lakossági fórumnak, melynek előadója Gyurcsány Ferenc ex-miniszterelnök, a Demokratikus Koalíció elnöke volt.

Az előadót Horváth Gyula, a DK csepeli szervezetének elnöke konferálta fel a teltházas színházteremben, ahol a közönség lelkes tapssal üdvözölte Gyurcsány Ferencet. A DK elnöke mintegy egy órás beszéde után fél órában a résztvevők kérdéseire válaszolt, majd a ház előcsarnokában könyveit dedikálta.

Gyurcsány Ferenc beszédének első, második és harmadik részét korábbi írásainkban olvashatták. Ezúttal a beszéd befejező részét közöljük.

A rendezvény képeit megtekinthetik Galériánkban.

– Mindenütt Európában viszonylag kevesen mennek el az Európai Uniós választásokra. Április 6-án nálunk 60-62 százalék ment el szavazni a parlamenti választáson. Most május 25-én, ennek jó, ha a fele elmegy! Ez mindenütt így van. Az előző két választás nálunk 36 és 38 százalék volt, most azt gondolom, hogy még kevesebben vesznek részt.  Ha a DK támogatói elmennek – az a pár százezer ember –, akkor nagyon világos lesz mindenki számára, hogy nem volt hiábavaló, az a két és fél éves munka! Arra szeretném Önöket bátorítani, akik itt vannak a teremben – függetlenül attól, hogy a demokratikus ellenzék melyik pártjára szavaznának igazából –, hogy ne csak Önök menjenek el, hanem beszéljék rá mindazokat, akik az Önök körzetében élnek.

– Megváltozott a világ! Egy sor dologról nem itthon döntünk már. Közösen döntünk, más országok képviselőivel együtt, az Európai Unióban. Hogy ott mi történik, az nem mindegy! És nem mindegy, Magyarország mit fog látni: kik azok a politikusok, melyek azok a politikai erők, eszmék, amelyek a magyar baloldal átalakításában részt fognak venni. Én hiszek abban, hogy amit mi képviselünk, az fontos lesz Magyarországon, az meghatározó lesz a magyar baloldal átalakításában. De ehhez az kell, hogy lássa Magyarország: igen, a DK mögött jelentős erők állnak! Ha Önök ezt akarják, akkor lesz erőnk, ha nem ezt akarják, akkor el fogunk veszni…

– Nem arra születtünk, hogy elvesszünk! Arra születtünk, győzzünk!

– Mielőtt átadom Önöknek a szót, hogy kérdezhessenek, egyetlen egy dologról még hadd beszéljek. Magyarország egy viszonylag konzervatív hely. A magyarok túlnyomó többsége – más európai államokhoz képest – nagyon hagyományosan gondolkodik arról, hogy mi a dolga a férfinak, a nőnek, az édesapáknak, az édesanyáknak. Hogy ki, kit szerethet, és nem szerethet – ebbe most nem megyek bele mélyebben. Azt szeretném Önöknek mondani, hogy én ezzel nem nagyon akarok megbékélni.

– Azt gondolom, hogy nincsen dolga a politikának és az államnak abban, hogy elmondja, nekünk hogyan kell a hétköznapjainkat élni! Hogy ki főzzön, hogy ki menjen szülői értekezletre, hogy kinek hány gyermeket kell szülnie, hogy hogyan kell ölelni, vagy szeretni. Nem gondolom! Én azt mondom, hogy ezerféleképpen lehet boldognak lenni. Ezerféleképpen! Én hiszek abban, hogy nekem nincsen több jogom karrierre vágyni, mint a feleségemnek, hogy neki nem nagyobb kötelessége főzni, mint nekem – nagy baj lenne belőle otthon –, és nem úgy van az, hogy csak neki kell járni szülői értekezletre. De dönthet így is két ember! Az ő dolguk! Azt gondolom, hogy ezerféleképpen működhet a család. Én csak azt szeretném, ha, mi, politikusok – legyünk kormányon, vagy ellenzékben – nem gondolnánk azt egy pillanatig sem, hogy ehhez nekünk közünk van! Annak a két embernek, annak a családnak van ehhez köze, akik a saját életüket élik.

– Be kell vallanom, hogy ha már nem lenne olyan magas az ingerküszöböm, akkor akár fel is háborodhatnék azon, amikor azt olvasom, hogy kereszténydemokrata politikusok Anyák Napján arról értekeznek, hogy legalább végre, ilyen napokon nagyon sokan újra megértik és elfogadják, hogy a nők egyetlen dolga az, hogy gyereket szüljenek! Sok-sok évvel ezelőtt ezen még felháborodtam – ma már nem! Azért nem, mert az eszükhöz értem, s már tudom, hogy mit várhatok tőlük. Én meg nem így gondolom.

– Amikor mi szabadságról beszélünk – és tudom, hogy sokan ezt unják, meg nem is értik – (és a szabadságnak nem ugyanaz az értéke nálunk, mint más országokban), akkor arról a legegyszerűbb dologról beszélek, hogy ez az Önök élete!

– Merjék élni! Ne engedjék, hogy ebben bárki más Önöknek tanácsot adjon! Ha szükségük lesz házassági tanácsadóra, majd találnak – de semmiképpen nem a miniszterelnököt javaslom erre, sőt nem is a kereszténydemokraták frakcióvezetőjét! Ha majd szükségük lesz gyermeknevelési tanácsadásra, arra is vannak szakképzett emberek! Nem a politikusokat javaslom ebben a történetben! Az Önök világa, döntsék el maguk, hogy hogyan rendezik be, milyen legyen Csepel, hogy milyen vezetőket akarnak!? Az Önök világa Budapest, hogy Tarlóst akarják-e vagy mást akarnak!? Az Önök világa ez az ország. Fantasztikus dolog, ha az ember megérzi, hogy alapvetően mi csináltuk ezt a világot! Nem más! Ez az Önöké! Önöké! Nem szabad megengedni, hogy elvegyék ezt Önöktől.

– A demokrácia nagyszerű dolog – minden veszekedése ellenére. Ha máshonnan nem, onnan tudhatják, hogy milyen nagyszerű és milyen felszabadító volt, mikor még fiatalként (jó, még most is nagyon fiatalok), illetve mikor még egy picit ennél is fiatalabban voltak, elkezdtek a maguk lábára állni, önállónak lenni, a saját életükről dönteni. Most, felnőtt fejjel ne engedjék, hogy elvegyék ezt. Hivatkozzanak akár a történelemre, akár a Teremtőre, akár a Megváltóra – mit bánom én kire –, nem engedhetik ezt meg maguknak!

– Merjenek, akarjanak Önmaguk lenni! Szabadok lenni! Akarjanak egy szabad országot! Akarjanak egy erős Magyarországot! Ha ezt akarják és képesek rá, akkor nagyon jó hazafiak lesznek! Büszkék lesznek magukra!

– Köszönöm szépen a figyelmet!

Gyurcsány Ferenc a fórum további részében a nézőtér soraiból feltett kérdésekre válaszolt.

(Folytatása következik.)

21. kerületi Hírhatár Online