A Csepeli Munkásotthon volt a helyszíne május 5-én délután a Demokratikus Koalíció csepeli szervezete által szervezett lakossági fórumnak, melynek előadója Gyurcsány Ferenc ex-miniszterelnök, a Demokratikus Koalíció elnöke volt.

Az előadót Horváth Gyula, a DK csepeli szervezetének elnöke konferálta fel a teltházas színházteremben, ahol a közönség lelkes tapssal üdvözölte Gyurcsány Ferencet. A DK elnöke mintegy egy órás beszéde után fél órában a résztvevők kérdéseire válaszolt, majd a ház előcsarnokában könyveit dedikálta.

Gyurcsány Ferenc beszédének első részét itt olvashatják, 

A beszéd második részét itt találhatják.

Most folytatjuk a kampánybeszéd ismertetését.

Az esemény képeit megtekinthetik Galériánkban.

–  Azt akarom, hogy legyen független igazságszolgáltatás! Azt akarom, hogy teljesen mindegy, hogy ki, kicsoda, teljesen mindegy, hogy kinek, ki, a kicsodája, hogy ki, vagy mi áll mögötte: legyen azonos a törvény mindenki számára, s legyen azonos erejű az igazságszolgáltatás. Ez nem megy itthon, mert ez a kormány megerőszakolta az igazságszolgáltatást. Akkor, az Európai Egyesült Államok eszméjét is követve, teremtsünk európai igazságszolgáltatást! Akkor majd tízszer meg fogják gondolni, hogy mikor lopnak, és mikor rabolnak.

– Május 25-e bizonyos értelemben erőfelmérés is lesz. Erőfelmérés, hogy ezen a színes baloldalon kinek mennyi támogatója van? Nem tagadom, az a remény fűt bennünket, hogy megmutatjuk: a Demokratikus Koalíciónak nagy támogatása van! Azt reméljük, hogy nagyon sokan azért fognak elmenni május 25-én szavazni, mert azt akarják, hogy az a hang, az a politika, azok a politikusok, akik és amelyek ma a Demokratikus Koalíciót jellemzik,  az tényező legyen Magyarországon. Amikor ezt a pártot megalapítottuk 2011. október 23-án, akkor azt mondtuk, hogy csinálunk egy olyan pártot, amely bátran és merészen, az igazságról fog szólni! Nem lesz tesze-tosza, nem keresi majd a jobboldal dicséretét. Nincs annál szörnyűbb, amikor a miniszterelnök megdicséri az - egyelőre legnagyobb - magyar baloldali párt elnökét, hogy milyen helyes fiú! Hát dicsérjen meg téged az Orbán Viktor!

–  Nem kell az ő dicsérete! Azt szeretném, hogyha nagy tisztességgel, megbecsüléssel, de ellenfélként tekintene ránk! Azt szeretném, ha nem atyáskodva, leereszkedően beszélne egyetlenegy baloldali politikusról sem, hanem úgy, ahogy azokról beszélünk, akiktől van mit tartanunk! Azt szeretném, hogyha a Demokratikus Koalíció igazságától kellene tartania Orván Viktornak, mert érezné, hogy van itt egy olyan fiatal párt, és van neki annyi támogatója, hogy ez kihívást fog neki jelenteni.

– Igen, e tekintetben kihívónak tekintjük magunkat, s Orbán Viktor hazug rendszerével szemben a Demokratikus Koalíció igaz világát kívánjuk állítani!

–  Sokan felhorkantak, amikor május elsején azt mondtam, hogy jó ha soha nem felejti el ez a kormány, hogy kevesebben szavaztak rá, mint ahányan szavaztak ellenében! A szavazatok tekintetében ez a kormány kisebbségben van! Ha megnézzük, hogy hányan akarták ennek a kormánynak a távozását, és hányan a maradását, akkor nem kétséges: többen akarták a távozását, mint a maradását!

– Az a mai magyar ellenzék megosztottságának, és Orbán tisztességtelen, agyafúrt választási törvényének a következménye, hogy a választók kisebbségének támogatásával a parlamentben mégis kétharmada van!

– Ez a választás nem volt sem szabad, sem tisztességes! Ezzel együtt, más lehetőségünk, - minthogy tudomásul vesszük ennek a választásnak az eredményét – nincs! Nem érdemes sírni (ahogyan az angol közmondás tartja) a kiömlött tej felett! Nem érdemes! Menni kell előre!

– Ha igazunk van, akkor ez a rezsim, ez a rendszer hosszú távon nem tartható fent! Nem tartható fent! Ez ki fog derülni. Arra kell erőfeszítést tenni, hogy mi kormányzóképesek legyünk, és ezt érzékelve a választók sokasága mielőbb kívánja ennek a kormánynak és ennek a rendszernek a bukását. Nincs az a nagykönyvben megírva, hogy ennek a kormánynak kell kormányoznia 2018-ig! Nincsen!

– Akkor sincsen, ha azt mondanám, hogy bármit meg lehet tenni a kormány bukásáért. Ilyen mondatot tisztességes demokrata nem mond! A békét, a nyugalmat, a stabilitást, az utca, a terek, a nyilvános világ rendjét, nyugalmát meg kell őrizni! De, ha valaki, akkor én tudom, (akinek 2006-ot követően jelentős korrekciót kellett saját politikájában keresztülvinnie), hogy milyen átkozottul nehéz és milyen nehezen fogadják el az állampolgárok. Orbánra – ha igazunk van – várni fog a következő években egy jelentős politikai (benne társadalmi és gazdasági) kiigazítás! És ha valamikor, akkor le fog lepleződni, hogy mi az, amit eddig csinált? Az csalárdság volt, az csalfaság volt, az hazugság volt!

–  És ha egyszer ez kiderül, és elindulnak a választók, akkor az a dolgunk, hogy a választók azt lássák, hogy van egy másik, tisztességes, demokratikus, normális világ, s benne mi, a Demokratikus Koalíció. Olyan nyomást kell majd gyakorolni a Fidesz frakciójára, a frakció tagjaira, minden településen, minden városban, hogy a többség megroppanjon, még 2018 előtt! Azért, mert nincsen még négy évünk a számukra! Azért, mert egy normálisabb, egy nyugodt világban akarunk élni!  Nem akarjuk, hogy olyanok kormányozzanak, akiknek annyi mondanivalójuk van a jövőről, hogy: „folytatjuk”! Nem akarunk olyan kormányt, amelyik nem akar benyújtani kormányprogramot!

–  Amikor az Önök gyermekei és unokái érettségihez közelednek, akkor – ha máskor nem – megkérdezik, hogy mit akarsz kezdeni magaddal az életben? Mit akarsz a következő 2-3-4 évben? És bánatosak és szomorúak vagyunk, hogyha csak húzogatja a vállát a gyermekünk, vagy unokánk, hogy „mit tudom én – majd csak lesz valami”. A mai miniszterelnök azt mondja, hogy nincsen programja a következő négy évre! Húzogatja a vállát! Nagyfiúnak érzi magát, ő már mindent megtehet – gondolja! De ez a mi országuk!!! Önöknek joga van tudni, hogy a következő négy évben mi vár Önökre, a családjukra, a településükre. Önöknek joguk van követelni a miniszterelnöktől, hogy mondd meg, hogy mire akarod használni a mi adóforintjainkat és –filléreinket? A magyar költségvetésbe megy be közel minden második, Magyarországon megtermelt forint! Az a mi pénzünk, miniszterelnök úr! Mire szándékozod elkölteni? Milyen viszonyokat akarsz teremteni? Mi fog történni a kórházakkal, a háziorvosokkal, a nővérekkel, a tanárokkal, a szociális gondozókkal, velünk? Mi fog történni a Csepel Művekkel? Mi? Lesz-e munkája itthon a gyerekeinknek? Mit fogsz azért tenni, miniszterelnök úr?

– Mi ezt meg akarjuk tőlük kérdezni, és Önöknek joguk van ezt megkérdezni! És joguk van olyan politikai erőket támogatni, - ha nem mondtam volna még, itt a Demokratikus Koalíciót – akik nem hajlandók befogni e tekintetben a szájukat. Akik nem teszik le (képletesen mondom, politikai értelemben) a fegyvert! Nem teszik le!

–  Holnap megalakul az országgyűlés. Ebben az országgyűlésben a törvényhozási munka egy jelentős része kikerül a plenáris ülésekről, és még kevésbé lesz az Önök számára nyomon követhető! Bizottságban fog zajlani a törvényhozási-munka jelentős része! Nekünk ebben a parlamentben – csalódásunkra, mondhatom őszintén – nem lesz frakciónk!

–  Sokan mondják: talán mégsem kellett volna annyira követelni az összefogást.  Mert, ha külön indult volna a Demokratikus Koalíció, akkor nyilván ennél jobb eredményt ért volna el. Ez igaz! Ez igaz! De csak magunk vagyunk ezért felelősek?  Ha elindult volna a Demokratikus Koalíció itt, Csepelen, önálló jelölttel, akkor nyert volna az Összefogás jelöltje, Szabó Szabolcs? NEM! Nem nyert volna! Megkockáztatom, még a XIII. kerületben sem nyertünk volna, ha Vadai Ági ott indul el Hiszékeny Dezsővel szemben. Lehet, hogy akkor nekünk most nem négy képviselőnk lenne a parlamentben, hanem nyolc – de összesen nem 38 képviselőnk lenne, hanem csak mondjuk 28.

–  Mi a fontosabb? Az a fontos, hogy a DK-nak mennyi képviselője van, vagy, hogy a Fidesz demokratikus ellenzékének hány képviselője van? Szerintem az utóbbi! Szerintem az utóbbi. Én nem tudom, hogy itt a teremben hányan DK-szavazók, hányan húznak az MSZP-hez és hányan érzik magukat közelebb a Bajnai Gordon vezette fiatal mozgalomhoz? Azt nyugodtan mondhatom, hogy azt gondolom, a választók jelentős része számára sokkal fontosabb, hogy mekkora a támogatottsága és mekkora a parlamenti képviselete a demokratikus ellenzéknek, minthogy az ezt alkotó pártoknak külön-külön. Miközben természetesen én abban hiszek, amit mi képviselünk és a saját pártomban hiszek.

– Ez egy olyan választási rendszer, - s úgy gondolom, ilyen is fog maradni nagy valószínűséggel –, amely bennünket együttműködésre kötelez. Most, az Európai Parlamenti választás, az egy egyszerű választás! Arányos. Egy lista van, s a 25 mandátumból minden párt úgy részesül, ahány százalékot fog kapni. Itt nem kell összefogni!

– De, jönni fog majd az ősz! Jönni fog majd az önkormányzati választás! Mit szeretnének? Azt kívánják, hogy (Hogy hívják a polgármestert? Németh Szilárd.)  Németh Szilárd nyerjen? Ha Németh Szilárdnak három kihívója lesz a baloldalon, akkor van neki több esélye, vagy akkor, hogyha egy kihívója van a baloldalon?  Akkor meg?! Akkor meg!? Össze kell fogni! Keresni kell – nézzék – mi azért jöttünk el a szocialista pártból, mert azt gondoltuk, hogy sok mindent, amit meg kellene változtatni, nem fogunk tudni már megváltoztatni. Akkor meg ne vitatkozzunk egymással, azt csak megunja mindenki egy idő után. Mire jó az? Kezdjük el inkább nulláról! Csináljuk meg! Én voltam annak a pártnak elnöke, igazán hosszú listám lenne arról, miért gondoltam annak idején (és most is), hogy egy sor dologban mást kellene csinálni. De mire mennék ezzel a listával? Semmire! Mire mennék azzal, ha bántanám őket? Semmire! Jobb lesz nekem attól? Nem hiszem! Nem hiszem! Azért sem hiszem, mert a legfontosabb ügyekben végül is egyetértünk.

– Egyetértünk abban, hogy egy szabadabb, nyugodtabb, embert jobban megbecsülő világ kell! Egyetértünk abban, hogy olyan világot akarunk, amelyben nincsen Magyarországon éhezés, kiszolgáltatottság. Hogy nyugalom van, nemcsak Csepelen, hanem a határszélen is. Mégis, hogy könnyű szeretni ezt az országot, vagy legalábbis ennél sokkal könnyebb kéne, hogy legyen.

– Sokan szerettek volna minket az elmúlt időszakban összeugrasztani… Háát, öreg fiú vagyok én már ehhez! Láttam én már sok mindent! Én nem fogom a kollegáimat bántani! Én nem fogok a többi baloldali pártnak nekimenni! Azért nem, mert akadályozza a legfontosabbat: akadályozza, hogy véget vessünk ennek a világnak, ami most Magyarországon van!

– Nagyon könnyű a másikról megmondani, hogy ő miben hibázott! Jól tudják, hogyan megy ez, amikor össze szoktak veszni. A legelső mindig az, hogy Te mit rontottál el! Ez a legkönnyebb! Előrébb jutnék vele? Nem! Mindenki számoljon el önmagával! Mi is! Nem javaslom, hogy hosszú önvádba, boncolásba kezdjünk.

–   Nekünk most küzdeni kell!  Elképesztően hálás vagyok azoknak, akik nem adták fel április 6-a után! Akik – ha pár napig szomorkodtak is, de végül – újra indultak! Mennek, és beszélnek, és kitelepülnek és szervezik, hogy minél többen menjenek el EP-t választani. Mert ez a dolgunk! Majd ha túl leszünk az EP-választáson, május 25-én, akkor majd egy pár hétig, mi a saját pártunkban fogunk arról beszélni, hogy az elmúlt két és fél évben mi volt jó, mi volt rossz? Hol tévedtünk, miben volt igazunk? Eljön majd annak is a sora! Eljön! De amikor küzdelembe megy egy csapat – mert mi most küzdelembe megyünk! – akkor nem az a legfontosabb, hogy megbeszéljük és nyilvánosan elmondjuk, hol vannak a gyenge pontjaink. Ilyen előnyt nem adhatunk az ellenfeleinknek.

– Most az a legfontosabb dolgunk, hogy megmutassuk, hogy hol vannak a legerősebb bástyáink! Azt gondolom, hogy nem kell a Demokratikus koalíciónak e tekintetben súlyos önkritikát gyakorolnia! Ha volt párt – s most szerénytelen leszek: ha volt pártelnök – aki beletette szívét, lelkét ebbe az április előtti kampányba, akkor mi azok voltunk! Mi egyetlen aktivistánknak sem tudunk adni egyetlen forintot sem! Mi egyetlen helyi emberünknek sem tudunk adni, még a telefonköltségéhez sem háromezer forintot. Nem tudunk neki adni ötezer forint benzinköltség térítést sem. Ezek az emberek mind-mind-mind a maguk idejéből, a maguk pénzéből, a saját elhatározásukból dolgoznak egy jobb világért. Ez megbecsülést érdemel! Nem bántani, nem kritizálni kell ezeket az embereket, hanem meg kell, hogy emeljük a kalapunkat előttük! És én megemelem a kalapomat előttük!

(Folytatása következik.)

21. kerületi Hírhatár Online