A Csepeli Munkásotthon volt a helyszíne május 5-én délután a Demokratikus Koalíció csepeli szervezete által szervezett lakossági fórumnak, melynek előadója Gyurcsány Ferenc ex-miniszterelnök, a Demokratikus Koalíció elnöke volt.

Az előadót Horváth Gyula, a DK csepeli szervezetének elnöke konferálta fel a teltházas színházteremben, ahol a közönség lelkes tapssal üdvözölte Gyurcsány Ferencet. A DK elnöke mintegy egy órás beszéde után fél órában a résztvevők kérdéseire válaszolt, majd a ház előcsarnokában könyveit dedikálta.

Gyurcsány Ferenc beszédének első részét itt olvashatják. Most folytatjuk a kampánybeszéd ismertetését.

Az esemény képeit megtekinthetik Galériánkban.

–  Aki meg akarja ismerni a Jobbik világát, annak ezer módja van erre. Ezer módja! Olvassa az internetet, hallgassa a fideszes, de alapvetően jobbik eszmeiségű polgármestert, figyelje a parlamenti hozzászólásaikat és vitatkozzon velük. Ez rendjén van! De újnácikkal nem ülünk egy asztal mellé!!! Újnácikkal nem fogunk kezet! Nem lehet abban szerepet vállalni, hogy szalonképessé tesszük őket!

–   Azt mondják nekem MSZP-s és EGYÜTT-es barátaink, hogy nem volt sikeres a bojkott politikája. De erre nem az a válasz akkor, mint amit ma tettek, hogy akkor meghívják őket egy megbeszélésre, hogy hogyan tartunk nyilvános vitát?! Hanem az a helyes válasz, hogy még szorosabbra kell vonni a kordont! Még szorosabbra kell vonni a Jobbik kizárását a demokratikus magyar közéletből, mert vannak bizonyos alapvetések, amiből nem engedünk! Nem engedünk abban, hogy nemcsak a magyarokat, hanem minden embert tisztelünk és becsülünk, ha normálisan teszi a dolgát, becsüli a másikat. Nem engedjük, hogy megbélyegezzenek valakit csak azért, hogy honnan származik, hogy kik a szüleik. Nem, mert – és akkor mondom azt, amit oly sokszor a kereszténységre hivatkozó jobboldal mond, vagy kellene, hogy mondjon, vagy kellene, hogy tudjon legalábbis – mindenki a Teremtő, az Isten arcmását hordozza magában. És ha így van, akkor nem bántjuk a másikat! Vitatkozunk vele, ha van rá okunk, de becsüljük, megbecsüljük a benne rejlő emberi mivoltát. És aki ezt nem becsüli, azzal nem kvaterkázunk! Azzal nem csinálunk úgy, mintha vitapartnerek lennénk! Nem csinálunk úgy, mintha ő is demokrata lenne! Az ilyenekkel nem tárgyalunk, hanem a politika eszközével legyőzzük és kisebbségbe szorítjuk őket! S ez ma – úgy látom – legelső sorban és leginkább ennek a rendszernek legállhatatosabb ellenfelének, a Demokratikus Koalíciónak a feladata!

–  Azt szeretném Önöknek mondani, hogy ha van ok, hogy miért szavazzanak majd május 25-én a Demokratikus Koalícióra, erre a fiatal, alig két és fél éves pártra, akkor leginkább azért: mert ez az a párt, amely nem hajlandó kompromisszumot kötni elfogadhatatlan elvekkel, emberekkel és politikákkal! Azt mondjuk, amit gondolunk – s ebben nincsen kompromisszum! Támogassanak egy erős, elviekben végtelenül szilárd politikát!

–  Sok oka van annak, ha az ember elmegy politikusnak. Volt erről egy beszédem 2006-ban. Én azért mentem el politikusnak, mert végtelenül hiszek abban, hogy amit én gondolok, az jó Magyarországnak! Azért mentem el politikusnak, mert úgy látom, hogy az ország, amit sokan akarnak, az nem lesz sikeres! Én meg azt szeretném, ha a gyermekeim nem elmennének ebből az országból, hanem itthon maradnának. Azt szeretném, hogyha azok, akik dolgozni akarnak, találnának munkát maguknak. Találnának tisztességes bért. Igen, azért akarom képviselni minden körülmények között ezt az ügyet, az Európai Unió parlamentjében is, mert úgy gondoljuk, hogy mi egy olyan világban, olyan Európában hiszünk, amelyben a magyaroknak ugyanolyan élet-lehetőség jár, mint bármely más európainak!

–  Nagyon büszke vagyok arra, hogy jó néhány nagy beruházást hoztunk ide Magyarországra, az Auditól a Mercédeszig. De amikor elmegyek Kecskemétre, a Mercédeszbe és megkérdezem, hogy mennyit keresnek az ott dolgozó magyar emberek, akkor azt látom, azt hallom, hogy a felét-harmadát-negyedét-ötödét annak, amit keresnének, ha ez a gyár nem Kecskeméten, hanem Németországban működne. Miért? Az a cég itt épp olyan hatékony, mint Németországban! Az a gyár épp annyi autót bocsát ki, mint Németországban! Akkor miért keres kevesebbet a magyar, mint a német?

–  Azt mondják nekem, szívemhez közel álló közgazdászok, hogy ez populizmus! Hogy vegyem tudomásul, hogy így működik a közgazdaságtan! Hogy így működik a munkaerőpiac! De kérem, a bér, a jövedelem, az nem szimplán munkaerőpiaci kérdés! Nem közgazdasági kérdés! Ez az emberi méltóság kérdése! Érek-e ugyanannyit, mint Wolfgang? Mint Francois? (Többet nem mondok, mert nem tudok.) Nem érek ugyanannyit!

–   Egy színielőadás sikerét a nézők száma határozza meg! Egy újságét, hogy hányan olvassák! Egy üzletember sikerét, hogy mennyi eredményt tud termelni. A munkásember megbecsülését pedig legelső helyen, hogy mennyit fizetnek az ő tehetségéért és munkájáért?! Szerintem ez ilyen egyszerű. És nem kell elfogadni azt, hogy Európában a cégek összevissza mozoghatnak, ha akarnak. Hogy magunk is – hála a Jóistennek – már könnyen átléphetjük a határokat. Nem kell elfogadni, hogy pusztán elvont szabadság- és demokrácia-értékekben osztozunk közösen: mi szociális Európát is akarunk! Azt akarjuk, hogy ne válassza el áthidalhatatlan szakadék a spanyol, a francia, az olasz, a német és a magyar gyári munkást! Elképesztően egyszerű: ha Európát akarunk, - márpedig azt akarunk – szenvedélyesen! Nem ellenséget látunk Európában, hanem partnert! Nem szabadságharcot akarok folytatni, hanem barátokat és partnereket akarok szerezni! Én Európát a jólét világa ígéretének látom, de szeretném, hogy a jólét, az ne csak majd ükunokáink korszakában köszöntsön be, hanem a mai világban is! Ilyen Európát akarok! És Önök is!

–  Azt mondjuk, hogy szeretnénk egy Egyesült Európai Államokat! Hát, van, aki erre a fejét fogja, hogy te Úristen, meg fog szűnni a magyar államiság! Ugyan dehogy, kérem szépen! Attól, hogy van magyar állam, attól nem szűntek meg a városok! Attól, hogy van magyar állam, nem szűntek meg a megyék! Attól, hogy van Budapest, nem szűntek meg a kerületek! Azt szeretnénk, hogyha Európa erősebb és egységesebb lenne! Ezer tekintetben! Már szeretjük úgy látni a világot, hogy mostanság inkább a béke, ami irányítja az életünket – de ezzel még küzdelem van. Még akkor is küzdelem van, ha látszólag nincsen háború! Kultúrák és gazdaságok küzdenek egymással! Nyelvek küzdenek egymással!

–  Én egy dunántúli kisvárosból, Pápáról származom. Nem tudom, hogy voltak-e már Pápán? Szép város. Petőfi és Eszterházy városa. Harmincegynéhány ezren lakják. Ugyanakkor sok tekintetben, persze hasonlít más városokra. Mégis, amikor édesanyám egyedül maradt, (apám régen, nagyon régen, 1996-ban ment el – sokat tett érte, magunk között szólva), állandóan bátorítottam édesanyámat, hogy jöjjön hozzánk, Pestre! Könnyebb lesz itt az élete! Akkor mindig ugyanazt mondta, hogy nem! Azt mondta, hogy nem tudná megszokni ezen az új helyen! Ő oda született, ismeri az utcákat. Egy ekkora városban, még akik szembejönnek az utcán, azok többségét, ha máshogy nem is, de arcról lehet ismerni, ráköszönnek az emberek. Ez az Ő világa. Ahogy mondja: idős fát már nem lehet átültetni – békélj meg ezzel. De szerencsénk, hogy nővérem ott lakik Pápán, és sok-sok rokon, unokatestvér, akik körbeveszik édesanyámat – nem magányos. Tartsa meg a Jóisten sokáig, egészségben!

–  Mi magyarok is nyilván a legjobban, ebben a világban érezzük jól magunkat! Sok mindennel pörölünk – gondolom Önök is. Ezer dolog nem tetszik – gyanítom, Önöknek sem! Mit sokkal többet meg is változtatnánk – remélem, hogy Önök is. De mégis, én magam is, aki össze-vissza bolyongtam a világban, s ma már az angollal sem lenne problémán, hogy ne élhetnék itt, vagy ott, ahol akarok – én nem tudnék elköltözni innen! Ez a természetes közegem!

–  Azt mondja – talán – Márai: hogy aki külföldön telepedik le, annak előbb-utóbb gyomrot is kell cserélnie. Mert, hogy mások az ételek! Mások az ízek! Mások a szokások! Másképp udvarolnak, más virágot ültetnek a kertbe, mások a tévéműsorok (na, a mieinknél lehetnének másabbak). Amikor mi Európai Egyesült Államokról beszélünk, akkor természetesen ragaszkodunk magyarságunkhoz! Ragaszkodunk ehhez a fura nyelvhez.

–  Tudják, hogy Brüsszelben azt szokták mondani, hogy a magyar, az nem is nyelv: olyannyira nem értik, olyannyira nem tudják összehasonlítani sem a latin nyelvekkel, sem a germán nyelvekkel, másokkal, hogy ez egy kód, egy konspiráció! Ezek a magyarok tudnak valamit, hogy hogyan ne lehessen őket kihallgatni! Nekünk különleges nyelvünk van – bosszúságára időnként az ideköltöző külföldieknek, mert ezt tényleg nehéz megtanulni. De a miénk! Mi tudjuk, hogyan cseng ki a telefon, amikor foglalt – másképpen teszi ezt, mint Ausztriában. Ez a természetes nekünk. Tudjuk, milyen napon jön a kukásautó, hány órától hozzák a friss kenyeret a boltba, hogyan kell fecsegni a fodrásznál?

–  Amikor Európai Egyesült Államokat akarunk, akkor nem kevesebb Magyarországot akarunk, hanem erősebbet! Azt gondoljuk – és én is azt gondolom –, hogy egy több ügyben együttműködő Európa az erősebbé tenné Magyarországot!

–  Európa gazdasági teljesítménye ma nagyobb, mint az Amerikai Egyesült Államoké! 4-500 millió ember él itt, több mint az Amerikai Egyesült Államokban! Mégis, egy sor területen ma Amerika erősebb, mint mi. Az amerikai kultúra, az amerikai tudomány, az amerikai gazdaság, kutatás-fejlesztés hatalmas kihívás Európa számára! Mit szeretnénk? Azt szeretnénk-e, hogy a mi gyermekeink, unokáink még ugyanazt a kultúrát fogadhassák el természetes terepükként, vagy azt, hogy Európa a „futottak még” mezőnyébe tartozzon? Én azt szeretném, hogy mindaz, ami Európát jellemzi, az antikvitás, a görög, és a római kultúra, és nem mondom végig a sort, az itt maradjon még sok száz évig. Mert ebből származik a mi világunk!

–  Amikor erősebb Európát akarok, akkor erősebb Magyarországról beszélek! Az ember egyszerre lehet jó magyar és jó európai! Nekem nem ellenfeleim a britek, meg a németek! Ők együttműködő társaim ahhoz, hogy itt jobb élet legyen. És nem félek a velük való együttműködéstől, mert csak a gyávák, meg a gyengék félnek! Mi pedig sem gyávák, sem gyengék nem vagyunk! Ezért mondom azt, hogy merjenek bátran európaiak lenni! Merjenek!

–  Hála a jó égnek, meg talán a szerencsének, vagy egy kevés tehetségnek, oda jutottunk, hogy gyermekeink, nagyon fiatal korukban egy-két évet már külföldön tanulhattak. Középiskolásként. Elképesztőek! Az én Tamás fiamnak 18 éves korára – a magyaron kívül – két nyelvből majdnem anyanyelvi szintű tudása lesz! Nagy előny ez? Hatalmas! De fabatkát nem érne, ha azt gondolnánk, hogy ez csak a mi gyerekeinknek jár, mert mi megtehettük! Azt szeretném, hogy az Önök gyermekeinek, unokáinak is járna! De ez csak akkor fog így működni, hogyha Magyarország érti, hogy nem veszélyezteti a magyar nemzetet, hanem sokkal inkább erősíti Magyarországot, ha gyermekeink, unokáink úgy fognak kikerülni az iskolapadból, hogy a magyaron kívül legalább még egy nyelvet majdnem anyanyelvi szinten beszélnek. Nem nehéz ez! El kell kezdeni minden általános iskolában, első osztályban! El kell kezdeni tanítani, nemcsak idegen nyelvként, hanem különböző tantárgyakat másik nyelven tanítani! S a maguk gyermekei és unokái ebben a régióban a legkeresettebbek lesznek! Nem lesz kérdés, hogy hova jöjjön egy vállalat, ha be akar fektetni! Nem lesz kérdés, hogy a gyermekek fognak-e tudni boldogulni?

–  Igen! Nem történelmet kell hamisítani, nem székely-kapukat kell állítani nyakra-főre, nem megszállás-emlékművet kell erővel odatenni a Szabadság térre, hanem két-tannyelvűvé kell tenni a magyar közoktatást! Ez igazi, nemzeti, hazafias program! Ezt javasolja a Demokratikus Koalíció valamennyi európai országnak! És – bár nem mondtam – ezek már a Demokratikus Koalíció Európai Uniós választásokra szánt programjából származó megjegyzések.

–  S, ha már itt tartunk, legalább még egy dolgot hadd mondjak: Magyarország legkorruptabb politikusát hogy hívják? Orbán Viktor! Hogy a nyári villám világosítsa meg az elméjét! És miért nincs egyetlen eljárás sem kormánypárti politikusok ellen? Miért nincs? Azért, mert Magyarországon nincsenek független ügyészségek! Nincsenek!

–  Ha egy jól ismert csepeli polgár – nagyon ismert – véletlenül bűnt követne el, akkor a csepeli rendőrség és ügyészség azt mondaná, nem lenne jó, ha mi vizsgálódnánk ebben a dologban, mert, hát ismerjük az elkövetőt, ismerjük a családját, korábban talán még azonos munkahelyen is dolgoztunk. Összeférhetetlen ez a dolog! Vizsgálja egy másik kerület! Ez így van rendjén, ezt tudjuk! Ugyanez igaz egy megyére is. Ugyanakkor azt látjuk, hogy Magyarországon Polt Péter ügyészsége nem tud, és nem akar függetlenként működni, ezért tusolja és takargatja a kormányhoz közel állók, s önmagában a miniszterelnöknek a bűneit. Ezért azt gondolom, hogy ki kell terjeszteni ezt a logikát! Minden olyan ügyben, amelyben politikus érintettsége mutatható ki egy országban, ezeket az ügyeket át kellene adni egy európai ügyészségnek, hogy a kormányok ne élhessenek vissza hatalmukkal, ne gyakorolhassanak nyomást a nemzeti ügyészségre. Legyen független vádhatóság minden, a nemzeti politikához kötődő bűncselekmény megítélése mögött.  

–  Mindezt nem azért mondom, mert én egy olyan bosszúálló fajta vagyok. Ugyan dehogy! Én egy jótét, kedves fiú vagyok. Azért mondom, mert azt látom, hogy országunk tönkremegy a bűnben! Tönkre megy. Kérem szépen: ha valakit elcsípnek egy derék fával, mert ellopta a falu határából, mert már majd megfagytak, azt – kérem szépen – ha mást nem, becsukják néhány napos őrizetbe és elítélik a végén pár hónapra. Akik pedig nagyban lopnak, akikből nyilvánvaló politikai kapcsolataik okán hónapok, vagy évek alatt a leggazdagabb magyarok egyike lesz, aki közpénzből magának stadiont építtet (milyen jó, hogy nem az óriás műlesiklást szerette, mert akkor még egy hegyet is kellett volna építeni a falu mellett) annak nem lesz semmi baja.

–  Nem hiszek a politikai elszámoltatásban. Nem hiszek! Nekem az a tapasztalatom, hogy a politikusok, mikor elszámoltatásról beszélnek, akkor semmi többre nem képesek, mint feltüzelni támogatóikat, támaszkodva a bennük meglevő, időnként jogos elkeseredettségre – de soha ebből még igazi, tisztességes elszámoltatás a bíróságokon nem volt! Nézzék meg a 2010-ben elindított ügyeket: tizennégy van, s a túlnyomó többsége megbukott. Deresre próbálták vonni az előző kormányok vezető embereit – köztük jómagamat is – de nem sikerült. Nem! Nem akarom azt, hogy a politika akarjon igazságot szolgáltatni! Nem akarom!

- Azt akarom, hogy legyen független igazságszolgáltatás! Azt akarom, hogy teljesen mindegy, hogy ki, kicsoda, teljesen mindegy, hogy kinek, ki, a kicsodája, hogy ki, vagy mi áll mögötte: legyen azonos a törvény mindenki számára, s legyen azonos erejű az igazságszolgáltatás. Ez nem megy itthon, mert ez a kormány megerőszakolta az igazságszolgáltatást. Akkor, az Európai Egyesült Államok eszméjét is követve, teremtsünk európai igazságszolgáltatást! Akkor majd tízszer meg fogják gondolni, hogy mikor lopnak, és mikor rabolnak…    

(Folytatása következik.)

21. kerületi Hírhatár Online