"Egy dolgot szögezzünk le: a néptáncpedagógia egy szakma. Egy olyan szakma, amelyet a Magyar Táncművészeti Főiskola táncpedagógus szakának néptánc szakirányú képzésén lehet tanulni és az erről szóló diplomát megszerezni. 

A régi, osztatlan főiskolai képzés keretében 4 év, a bolognai rendszer bevezetése óta pedig 3+2 év alatt; az alapképzés elvégzésével a hallgató még nem lesz jogosult gyermekeket tanítani, csupán táncos és próbavezető beosztásban dolgozhat vele. A mesterképzés keretében tanulnak csupán olyan tantárgyakat, pl. a legfontosabbat, a szakmódszertant, amely a „tanári” titulus megszerzéséhez szükséges. Ahhoz, hogy az ember el tudja ezt a szakot végezni, már a jelentkezéskor többéves táncos tapasztalattal és színpadi gyakorlattal kell rendelkeznie, a felvételt nyerők legtöbbje gyermekkora óta táncol amatőr együttesekben illetve alapfokú,  középfokú művészeti iskolákban. Ez a felvételkor alapvető követelmény amellett, hogy különböző tájegységek táncait kell improvizatív szinten tudni előadni a felvételi során. (Például lányoknak is tudnia kell a legnehezebb erdélyi férfi táncokból is improvizálnia.) 

Néhány éve vannak olyan akkreditált képzések, tanfolyamok is, amelyeket kifejezetten pedagógusok (óvónők, tanítók, tanárok) számára hirdetnek meg állami intézmények (lásdHagyományok Háza), vidéki együttesek szervezetei és magánvállalkozások, azzal a céllal, hogy olyan néptáncos ismereteket adjanak a tanfolyamra befizető jelentkezőknek, amelyet a mindennapi munkájukba beépítve, az alapszakjukat kiegészítve tudják használni. Például egy óvónéni az óvodai ének-zene vagy testnevelés foglalkozást a népi kultúra elemeit tudja gazdagítani. Vagy egy tanítónéni a délutáni időszakban az osztályával össze tudjon állítani egy kis táncos műsort, amely viszonylag hiteles dallamokra, zenére és mozgással történik. (Hányszor látni szakmailag teljesen hibás összeállításokat, amikor teljesen más tájegység zenéjére, arra nem illő formában és lépésekkel táncolnak!). A 30 vagy akár 60 órás képzések erről egy tanúsítványt adnak. De ez nem egyenlő az MTF-en megszerzett diplomával! Egy ilyen papír megszerzésével senkiből nem lesz táncpedagógus, hiába van már egy pedagógusi diplomája. 

Ez nem jogosít fel arra, hogy táncpedagógusi munkakörben alkalmazzák, illetve arra, hogy munkát vállalhasson az illető! 

Lassan egy évtizede már, hogy alapfokú művészeti iskolákban, sőt általános iskolákban sem alkalmazhatnak olyan személyt, aki a fentebb ismertetett diplomával nem rendelkezik. Akinek folyamatban van a tanulmánya, annak adnak türelmi időt, amelynek leteltével akármilyen jól is végezte a munkáját, de nem alkalmazzák tovább! Még akkor sem, ha csak a nyelvvizsga hiánya okozza a diploma kiadását. Törvényileg tilos! 

A nyáron tragikus körülmények között elhunyt Nagy Zoltán József, becenevén Púder volt az, aki Csepelen elsőként tanított a hagyományőrző programmal működő óvodákban néptáncot a gyerekeknek délelőtt illetve délután. Ő a táncházmozgalom egyik kiemelkedő személyisége volt, nemcsak Magyarországon ismerték és tisztelték, hanem a külföldi magyarság körében is. Több éven keresztül vezette a nagyhírű Bartók Táncegyüttest is. A néptáncpedagógus szak megjelenésekor a hozzá hasonló kaliberű és vele egy generációba tartozó szakemberektől eltérően ő nem végezte el ezt a képzést. Talán azért, mert úgy gondolta, hogy erre Neki nincs és nem is lesz szüksége, tekintve a tudását, gyakorlatát, amelyet tényleg kiválóan végzett. Sajnos néhány év alatt fordult a kocka: már nem alkalmazták a végzettség hiányára hivatkozva; sem iskolai órarendi órákban, sem pedig az óvodai „befizetős” foglalkozásokon! Sem az előző, sem pedig a most regnáló önkormányzati vezetés nem engedte, holott-személyesen Tőle tudom-többször volt bent egyeztetni az egyik jelenleg is hivatalát töltő csepeli alpolgármesternél! Nem folytathatta az óvodai tevékenységét, pedig mind a gyerekek, mind a szülők és az óvónők kedvelték Őt. Volt olyan óvoda, ahol ezért egy-két évig szünetelt a néptánc, majd megkerestek engem és így kerültem oda. Így tanítottam egy évig a Móra Ferenc Általános Iskolában is. Az évekig ott tanító Púdert elküldték, mert nem volt végzettsége.

Én 2005 táján kezdtem az óvodás korosztállyal foglalkozni, előbb művelődési házban, majd megkeresett egy óvoda vezetője, hogy tartanék-e nála is délután néptáncot. Az elmúlt néhány évben így több óvodában tanítottam néptáncot, főállású vállalkozóként, megjegyzem egyik helyre sem én kopogtattam be, hanem az óvodavezetők megkerestek engem, tudván, hogy végzettséggel, jól végzem a munkámat a gyerekek és a szülők megelégedésére. Sajnos, időhiányában több intézmény vezetőjét is vissza kellett utasítanom. Volt olyan óvoda is, ahol két csoport mellett is túljelentkezés volt az én foglalkozásomra és várólistára kellett felírnom a gyerekeket-hátha kimarad valaki és akkor a helyére jöhet más. 

Amint megszereztem a táncpedagógusi diplomámat (az egyetemi néprajzos után, a saját költségemen), mindig le kellett adnom a másolatát az óvoda vezetőjénél, évről-évre („csak az taníthat, akinek megvan hozzá a végzettsége”). 

Pedig nem az óvoda, nem az önkormányzat alkalmazásában álltam, csupán vállalkozóként (kezdetben a családi vállalkozásom keretében, másodállásként, mivel a főállásban tanszakvezető néptánctanár voltam a Nagy Imre ÁMK AMI alkalmazásában, majd később egyéni vállalkozóként) béreltem a helyiséget. Az elmúlt években az önkormányzattal kötött, az önkormányzati jogászok által összeállított szerződések is tartalmazták azt a pontot, hogy a bérlő rendelkezik a foglakozás megtartásához szükséges végzettséggel. Magyarul a táncpedagógusi diplomával.

A 2015 nyarán lezajlott óvodai egységesítő hercehurca egyik nagy vívmánya, hogy a néptáncot már nem tarthatja „akárki”. A fakultáció megszervezését rábízták egy nyugdíjas pedagógusra (nem táncpedagógus). Mivel minden óvodát nem tud egyedül ellátni, ezért szervezett maga köré, maga mellé embereket.

Hierholczné Faragó Tünde az alábbi mondatokat nyilatkozta a Csepeli Hírmondó október 29-én megjelent számában: „Nagy eredmény, hogy havi 1000 forintért írathatják be csemetéiket néptáncra az óvodákban. A középső- és nagycsoportos gyerekeket Paál Sára és a Csepp-Csepel néptáncegyüttes táncosai, valamint táncpedagógusi végzettségű óvodapedagógusok is oktatják, (…).” (kiemelés általam)

Táncpedagógusi végzettségű óvodapedagógusok? 

Van olyan foglalkozásvezető, több is, akinél még egyik tétel sem teljesül. Tulajdonképpen egy sincs olyan, akire ez az állítás igaz lenne! 

Mondom mindezt úgy, hogy évekig szakmai tanácsadói feladatokat láttam el, tanszak és művészeti ág vezetője voltam a Nagy Imre ÁMK Alapfokú Művészeti Iskolának, tehát tudom, hogy ki rendelkezik táncpedagógusi (néptánc, társas, balett) végzettséggel a kerületben. Azt is tudom, hogy az átszervezések előtt kik, milyen végzettséggel vagy táncos múlttal tartottak rajtam kívül néptáncfoglalkozást csepeli óvodákban. És még egy megjegyzés: a Csepp-Csepel táncegyüttes tagjai alsótagozatos gyermekek. Tényleg az a megfelelő szakmailag, hogy alig néhány évvel idősebb gyerekek tanítanak óvodásokat? Vagy mégis hogy kell ezt érteni?

Ennek következtében a jelenlegi helyzet a következő, tudomásom szerint (még több óvodából nincs információm, de akikről tudomásom van, és 1-2 óvodát látnak el) :

• ·        egy óvodában dolgozó, óvodapedagógus végzettségű lány, akit 10 éven keresztül tanítottam a Csepel Táncegyüttesben. Ergo nem táncpedagógus.
• ·        egy nem csepeli óvodában dolgozó, óvodapedagógus végzettségű asszony, akinek gyermekei jelenleg a Csepp és Kis Csepel Táncegyüttes tagjai, évekig tanítottam őket és anyukát is, aki az első szülői csoportom tagja volt. Nálam tanulta ő maga is az első tánclépéseket. Ergo nem táncpedagógus.
• ·        egy csepeli iskolában dolgozó, tanító végzettségű asszony, akinek gyermekei jelenleg a Csepp és Kis Csepel Táncegyüttes tagjai, évekig tanítottam őket és anyukát is, aki az első szülői csoportom tagja volt. Nálam tanulta ő maga is az első tánclépéseket. Ergo nem táncpedagógus.
• ·        egy óvodában dolgozó, óvodapedagógus végzettségű asszony, aki műkedvelőként táncol egy már egy évtizede, jelenleg hozzám is. Ergo nem táncpedagógus.
• ·        egy táncos és próbavezetői végzettséggel rendelkező fiatalasszony. Ergo nem táncpedagógus. Talán hallgatói státuszban van.
• ·        egy hivatásos táncos lány, táncművész végzettséggel. Ergo nem táncpedagógus.

Gondoljunk csak bele, mit szólnánk hozzá, ha a gimnáziumban a matematika szakkört egy általános iskolai énektanár tartaná? Hiszen ő is tanult valamikor matekot, meg pedagógusi végzettsége is van! Akkor mi a gond vele? Vagy egy szülés-nőgyógyász akarna fogat húzni? Hiszen orvos ő is!  Azt hiszem, ezt szükségtelen tovább ragoznom!

A táncpedagógus kollégáim nevében kikérem magamnak, hogy végzettségemet és munkámat degradálják! Hogy egyenlővé tegyék a műkedvelői, táncházlátogatós szinttel vagy akár egy 3-4 napos akkreditált tanfolyam szintjével!

A mi hivatásunk egy szakma, saját módszertannal és alapos tánc-és folklórismerettel, amelyet a főiskolai képzés során szereztünk meg és a diplománk lehetőséget ad arra, hogy 3-99 éves korig a korosztálynak és tudásszintnek megfelelő anyag-és módszerválasztással a legjobb tudásunk szerint tudjuk közvetíteni a népi kultúrát! A foglalkozásainkat, óráinkat annak szellemében tartjuk, hogy az adott népi játék, tánclépés hosszú távon milyen hatással lesz a gyerek mozgásfejlődésére, tánctanulására, magyarul a későbbiekben (kisiskolás, majd kiskamasz korban) mely konkrét néptánc megtanulását, elsajátítását alapozza meg.

Hogy lehet az, hogy évekkel ezelőtt kiváló táncos szakembert küldenek el, mert nincs táncpedagógusi végzettsége? 

Hogy lehet az, hogy most meg végzettséggel rendelkező, munkáját jól végző szakembert „kizárnak” a lehetőségből, hogy munkáját folytassa? 

Hogy lehet az, hogy szakirányú végzettséggel nem rendelkező emberek tarthatnak speciális tudást igénylő foglalkozást, plusz fizetésért saját munkaidejében, esetlegesen nyugdíj mellett? 

Hogy lehet az, hogy csak a néptánc esetében eszközöltek ilyen változásokat és a többi fakultációt azok tarthatják, akik arra jelentkeznek és annyit szednek be érte, amennyit gondolnak?

Az  újságban az egyik legnagyobb pozitív eredményként az 1000 Ft/ hó részvételi díjat említik. Csak azt nem értem, hogy akkor az 5000 Ft/hó angolóráért, meg 4000 Ft/hó sakkóráért miért nem csípi az óvodavezető szemét? Megjegyzem, mi, diplomás táncpedagógusok ennél jóval kevesebb összegért tartottunk néptáncot az óvodákban. Én, személy szerint, a gyermek hiányzásait jóvá is írtam, ami nem bevett szokás a különböző óvodás fakultációkon.  Mindezek adminisztrációja, a tandíj beszedése, a szülőkkel való kapcsolattartás szintén a mi, néptáncot tartó pedagógusok feladata volt. Jelen esetben ezzel-tudomásom szerint- az óvodai dolgozókat, titkárokat terhelik.

Az 1000 Ft/hó-ról pedig két dolog jut eszembe; az egyik a közismert proverbium: 

1. Olcsó húsnak híg a leve. 
3. A másik pedig egy évekkel ezelőtti siófoki élményem, amikor érdeklődtünk, hogy mennyibe kerül egy leugrás a bungee jumping toronyból. Mondták, hogy 6000 Ft, majd viccesen hozzátették: "De kötél nélkül csak 4000!"    Kössz!

Csak hát Csepelen ez nem vicc!"

Hudákné Farkas Sára 
etnográfus, néptáncpedagógus
fejlesztőpedagógus hallgató

Forrás: farkassara.blogspot.hu/

Fotó: Kertész Bálint