|
|
|
|
|
|
| Tweet |
|
| |
|
|
|
A szerda délutáni demonstráció első húsz percében Nagy József, Lengyel Géza és Drucker Tibor mondott beszédet. Tudósításunkat innen folytatjuk.
– Mégis engedjék meg, hogy elmondjam: itt van a körünkben Szabó Szabolcs, Csepel megválasztott országgyűlési képviselője és Kunhalmi Ágnes, országgyűlési képviselő, az MSZP budapesti elnöke. Jelen van Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke is. Köszöntjük őket szeretettel.
Majd Takács Mónika, a Csepeli Munkásotthon Kulturális Központ igazgató-helyettese, önkormányzati képviselő lépett a mikrofonhoz.
– Tisztelt és Kedves Egybegyűltek, Támogatók, Csepeliek! Nehéz megszólalnom ebben a kialakult helyzetben, de szólnom kell! A közelmúltban létrehoztunk egy Facebook-oldalt, Csepeliek munkásotthona névvel, melynek rövid ismertetőjében ez áll: „Ez az oldal önvédelemből, civil kezdeményezésre jött létre a mérhetetlen sok aljas és sokszor nemtelen, névtelen támadások, hazugságok ellen!” Az oldalon az internetezők – reményeink szerint – megfelelően tájékozódhatnak.
Mint, ahogy az imént már elhangzott, Németh Szilárd és követői törvénymódosítással próbálják elvenni a civilektől azt, amit ma, az érvényben lévő jogszabályok szerint lehetetlen! Ez ellen tiltakozunk ma. Küzdelmünk azonban nem új keletű. 2011 óta dolgozunk nehéz körülmények között, a fennmaradásért, az általunk oly fontosnak tartott kulturális központ színvonalas működtetéséért. Aki figyeli a kerületben zajló eseményeket, az pontosan tudja, hogy Csepel kulturális életének fontos tényezője a munkásotthon. Csepel lakossága, közösségei, és látogatói kedvelik a házat, de a holnap sötéten tornyosul előttünk.
Ezért is fontos, hogy arcunkat felvállalva, kiálljunk a jó ügyért, a múltban elvégzett és a jelenben folyó munkánkért, a jövőnkért! Mert nekünk nincs félnivalónk! Törvényes keretek között, átláthatóan működünk, és működtünk. Az intézményben dolgozó kollégáknak pedig köszönet jár, azért a sok, lelkiismeretes és áldozatkész munkáért, amelyet a kulturális központ működtetése érdekében végeztek, végeznek, bár – ismerve a mai, meghatározó többségű városvezetés mentalitását – pontosan tudom: ha sikerül Németh Szilárdnak véghezvinni a tervét, mindenre számíthatunk, csak köszönetre nem.
Köszönet nektek, jó csapat vagytok! Jó csapat vagyunk! Köszönöm látogatóinknak, csoportjainknak, közösségeinknek, a csepeli embereknek, hogy folyamatosan bizonyítják: szükségük van az intézményre! Hogy segítették céljaink megvalósítását!
Az az ember, aki egy ciklusban Csepel polgármestere volt, és aki polgármestersége helyett, az első alkalommal az országgyűlési képviselőséget választotta – volna, ha a csepeliek megszavazták volna…, és aki egyébként listás fideszes képviselőként került be a Parlamentbe, párttársait hívja segítségül, hogy álságos törvénymódosító javaslatával megkaparintsa a munkásotthon feletti irányítást.
A javaslattal egyébként egyetlen ellenzéki párt sem ért egyet. Ők már megértették, hogy ez a beadvány csak, és kizárólag Németh Szilárd hatalmi jellegű kielégülését, és a jelenlegi formájában működő Csepeli Munkásotthon Alapítványunk ellehetetlenítését szolgálja. Németh Szilárd nem is szégyelli, nyíltan bevallja, hogy erről van szó! Törvényt módosítanak, hogy erkölcstelen módon törvényessé tegyék azt, ami ma törvénytelen! Ma Magyarországon meg lehet azt tenni, hogy egy országgyűlési képviselő, minden következmény nélkül, a parlamenti felszólalásában igaztalan dolgokat állítson tényként, sőt, megjutalmazzák érte! Megköszönik a munkáját. 30-40-50 millió forintos önkormányzati támogatásokról beszél, holott 2010-ben és az azelőtti években – közművelődési megállapodás keretében – 18,2 millió forintot kapott éves szinten a kulturális központ.
2010-től valóban megszűnt az együttműködés, s ezzel együtt a támogatás is! Azonban nem az alapítvány hibájából! A kuratóriumi elnök személyesen kereste fel Németh Szilárd újdonsült polgármestert, hogy együttműködési szándékát kifejezze az önkormányzat felé. Hiába!
Németh Szilárd polgármestersége elején az alapítvány kuratóriumi ülésére is hivatalos volt, amelyet – szó szerint – az utolsó percben mondott le! Az önkormányzat Németh Szilárd polgármestersége alatt soha nem kereste, sem személyesen, az alapítványt kezelő szervet, vagy a kulturális központ vezetését. Az önkormányzatnak írt levelek sorra megválaszolatlanok maradtak! 2011 óta, az állami támogatás mellékleteként beadandó támogatói ajánlás kiadását is megtagadták! Pedig ez Csepel önkormányzatát egyetlen fillérrel sem terhelte volna! Mindössze két sor kellett volna, melyben leírják, hogy elismerik a kerületben működő kulturális központ munkáját, és ajánlják az állami támogatás elnyerésére. NEM TETTÉK! Remélve azt, hogy az intézmény állami támogatását is meg tudják vonni! Ez nem sikerült teljes mértékben. Hála, a még felelősen gondolkodó felső, minisztériumi döntéseknek.
Többek között, az előbb felsorolt okok miatt is értelmezhetetlenek Németh Szilárd parlamenti felszólalásának utolsó mondatai, melyek így hangzottak: „ Jóllátható, hogy mindent megpróbáltunk azért, hogy együttműködés legyen az alapítvány és az önkormányzat között. az alapítvány teljes egészében kizárta ebből az önkormányzatot.”
Mi ezt másképp látjuk. Az igazság az, hogy valóban mindent megpróbáltak, hogy a kezelő szervvel való egyeztetés nélkül, átvegyék a még meglévő alapítóktól az alapítói jogokat, vagy a bíróságnál, hogy lecserélve a jelenlegi tisztségviselőket, adják át nekik a kuratóriumi és a felügyelőbizottsági helyeket. Vagy – miután ezek sorra elutasításra kerültek a törvényszék részéről –, legutóbb egy nagyobb összeg felajánlásával akarták kivásárolni az általuk áhított pozíciókat, amellyel irányítói jogkörhöz jutottak volna! EZ EDDIG NEM SIKERÜLT! Hát ezért a törvénymódosító javaslat…
Németh Szilárdnak ezek a dolgok jelentik azt, hogy mindent megtesz az együttműködésért! Vajon mit tesz akkor, ha valakivel nem akar együttműködni? Megmondom: például törvénymódosító javaslatot ad be a Parlamentben.
És most visszatérnék röviden arra, hogy miért tartom én Németh Szilárd javaslatát álságosnak? Egyrészt a már előbb említett ok miatt, mégpedig, hogy egyetlen alapítvány, a Csepeli Munkásotthon Alapítvány megszerzésére irányul. Másrészt pedig – és most figyeljenek a civilek, de főként a csepeliek – ugyebár, a törvénymódosító javaslat lényege az, hogy az alapító nélkül maradt alapítványok alapító joga a Fővárosi Bíróságtól, helyi képviselő-testületi döntés alapján, egy száz százalékban önkormányzati tulajdonú gazdasági társasághoz kerüljön.
Igen ám, de mi van akkor, ha ez a gazdasági társaság további alapítókat enged csatlakozni az alapítványhoz, melyek nem csepeliek, és nem önkormányzati tulajdonúak?! Mert ezt megtehetik, ezt továbbra sem tiltják a jogszabályok! És semmi kétségünk ne legyen a felől, hogy megteszi majd pártja számára, ha a politikai helyzet ezt megköveteli!
Vajon Németh Szilárd vesszőparipája, hogy ”a csepeliek ellenőrzése alatt álljon a Csepeli Munkásotthon”, akkor is számítani fog? Vagy azt gondolják, hogy két-három év alatt minden a feledés homályába merül?
Németh Szilárd az „itt és most kell nekem” törvényét készítette elő, bosszúból, önös érdekekből! Mivel a törvénymódosító javaslat ebben a formájában nem alkalmas arra, hogy az indoklásban felhozott állításokat hosszú távon biztosítsa, ezért kérem, sőt követelem a Magyar Országgyűlés képviselőitől, hogy NE TÁMOGASSÁK Németh Szilárd törvénymódosító javaslatát! Álljanak ki a civilek mellett, a jó ügyért! Bizonyítsák be, hogy nem engednek a politikai, vagy politikusi lobbinak, rablásnak! Hogy képesek még megvédeni a becsületesen, tisztességesen működő szervezeteket, és a bennük dolgozó magyar állampolgárokat! Ne vegyék el a hitünket! Mert mi még hiszünk! Ügyünk és igazunk érdekében – ha szükséges – Strassbourgig is elmegyünk!
Köszönöm, hogy meghallgattak! – fejezte be beszédét Takács Mónika.
Nagy József bemutatta Földeák Andrást, a Magyar Szakszervezetek Egyeztető Fórumának elnökét, a következő hozzászólót.
– Ahogy Nagy József mondta, a szakszervezetek együttműködési fórumának LESZEK az elnöke, július elsejétől. De nem ez a fontos. Jelen pillanatban még a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetét vezetem, s az innen történő leköszönésem alkalmából készített velem egy interjút a Népszabadság, amely néhány nap múlva lesz olvasható. Az egyik kérdés így szólt hozzám: nekem mi a kudarcom? Mit nem sikerült elérnem a szakszervezetben? Hosszú gondolkodás után azt kellett mondanom – persze a sikereim megléte mellett – hogy nem sikerült megfelelően mozgósítanom a szakszervezeti tagságot. Sajnos – ahogy azt Drucker Tibor is mondta – Magyarországon az emberek félnek, nagyon félnek, igen! És a demokrácia alapja az, hogy ne féljünk! Akik félnek, nem mernek elmenni! A mi tagjaink aktív dolgozók, s a nyilvános tüntetéseken, van, amikor fényképeznek! Igenis, tudják, hogy ott vannak! Nem mondhatjuk, hogy nem tudja a hatalom! Igenis, tudja! Tehát félnek. Sajnos nem sikerült eléggé mozgósítani, bár volt néhány sikeres akciónk is, például január 20-án elég komoly demonstrációt szerveztünk.
Ezt az egészet csak azért mondom, mert nagyon gratulálok az itt lévőknek! A szakszervezetek nevében is köszönöm mindenkinek, hogy eljött! Nagyon fontos, minden ember nagyon fontos egy ilyen tüntetésen! Nagyon jó, hogy ennyien itt vannak! Ennyien itt vagytok! Meg kell mutatni, s jó lenne, ha még többen lennének itt!
Ezt a papírt hoztam magammal, csak annak jelzésére, hogy azért van Európában más probléma is. Ezt tegnap hirdettük, s remélem több ezer ember lett lefényképezve ezzel a felirattal: „Hand off public sector!” Ez a kezekkel a közszolgálatoktól! Európában nagyon sok támadás, megszorítás, visszalépés éri: nem csak ezt az intézményt akarják elvenni! Sok más kulturális intézményt is fenyeget a privatizáció. Még az ivóvizet is fenyegeti, mert vannak Európában országok, ahol az ivóvizet is privatizálni akarják – és lesz, aki nem fogja tudni megfizetni! És nem jut hozzá! Egészen súlyos problémák vannak Magyarországon is, de sajnos, nem kizárólag Magyarországon!
Azt szeretném megfogalmazni, erre utalva, hogy „EL A KEZEKKEL A CSEPELI MUNKÁSOTTHONTÓL!” Hogy ezt tudatosítsuk, vigyük tovább távolabbi országokba, adjunk nemzetközi visszhangot annak, ami itt történik! Ez a tervezett intézkedés sérti az egykori alapítókat, akik nem azért építették ezt, hogy Németh Szilárd most elvegye. Ez sérti a szakszervezeteket, mert ez az intézmény a magyarországi szakszervezetek egyik emblematikus intézménye! Ilyen munkásotthon nem sok van Magyarországon! Sőt, azt hiszem, hogy nincs is. Ezért meg kell védeni! Az újpesti munkásotthont régen lebontották már, a tatabányai népházból színház lett, és sorolhatnám tovább a megszűnteket. Ez az intézmény a magyar történelem fontos része! Mindenképpen meg kell őrizni! Mindenképpen harcolni kell érte. A mai Magyarországon lévő öt szakszervezeti konföderáció vezetői közül ketten itt vagyunk most – ez azt mutatja, hogy a szakszervezetek emellett a törekvés mellett állnak! Minden segítséget megadunk, ha kell jogit, ha kell, nemzetközi kapcsolatokban segítünk. Ne engedjétek! Ne hagyjátok magatokat!
Ismét Nagy József vette át a szót, s jelezte, az Élő Lánc akciónak hamarosan a végéhez érkeznek. De még mielőtt ez megtörténne, megkérdezte, kíván-e valaki szólni a jelenlévők közül? Valami szívből jövő vélemény, amit elmondanának? Egy női hang – nem akart a mikrofonhoz lépni – azt mondta, ne vegyék el a nyugdíjakat! Nagy József tolmácsolta, majd megköszönte a véleményt.
– Azzal zárom ezt a rendezvényt – mondta Nagy József –, hogy a csepeliek megmutatták az erejüket. Eljöttek ehhez a híres művelődési házhoz, és azt mondták, szeretnék maguknak megtartani! – Úgy fogjuk befejezni ezt a rendezvényt, hogy körbeálljuk a házat, s a fotósok ezt majd szépen megörökítik. Amikor ez megtörténik, majd Bródy Jánosnak egy szép dala fog szólni. – Ám mielőtt megmozdulunk, még felolvasom ennek a röplapnak a szövegét, amely egy jövő heti megmozdulásra hívja a csepelieket:
„Fáklyás felvonulás a Csepeli Munkásotthonért! Kövessen bennünket a Csepeliek Munkásotthona Facebook-oldalán! Tarts velünk és tiltakozzunk együtt fáklyás felvonulással a Csepeli Munkásotthon függetlenségének megtartásáért! Időpont: 2015. július 1., 21. óra. Helyszín: 1215 Budapest, Árpád utca 1. Gyülekező a Munkásotthon főbejárata előtt! Cél a csepeli önkormányzat épülete!”
– Végül nagy-nagy tisztelettel és szeretettel köszönöm meg, hogy itt vannak, - mondta Nagy József –, s most kérem, hogy álljuk körbe az épületet, alkossunk élő láncot, demonstráljuk, hogy megvédjük a munkásotthon függetlenségét!
Aztán megszólalt a zene: „Ahogyan negyven évvel ezelőtt is voltak nehéz idők…”, s az emberek Bródy János hangjára féltőn körbevették a Csepeli Munkásotthont…
Amikor megszólat a „Ne gondold!” című Illés sláger, szinte mindenki együtt énekelte a jól ismert sorokat. Majd a „Lesz még Magyar Köztársaság” című Bródy dal hangjaira a tüntetők lassan hazafelé indultak.
A Csepeli Munkásotthon pedig – csakúgy, mint az elmúlt 95 évben – ott áll a helyén, az Árpád utca sarkán. Reméljük még sokáig!
21. kerületi Hírhatár Online |
|
Nagy József, a Csepeli Munkásotthon Alapítvány Kuratóriumának elnöke, a rendezvény moderátora elmondta: sok jeles ember vesz részt az eseményen, akiket eddig név szerint nem említettek, mert mindenkit, aki eljött, egyforma szeretettel látnak.
Bejelentem, hogy alapítványunk június 23-án az írott sajtóban és az internetes felületeken megjelenő, folyamatos rágalmazások miatt megtette a kellő lépéseket a büntetőeljárás elindítása érdekében.
Ezzel a két mondattal mindössze egy baj van: hogy HAZUGSÁGOKAT ÁLLÍT!
– Szeretettel köszöntök mindenkit! Drucker Tibor barátom és a KKDSZ tagja, a mi szakszervezetünk tagja, és nyugdíjas tagozatának oszlopos, legfontosabb embere, és Nagy József igazgató úr már nagyon sok mindent elmondtak előttem. Tényleg, csak néhány gondolattal szeretnék hozzájárulni az eddig elhangzottakhoz.
|
|
|
|