Búcsúzik Tőle a TEMI Fővárosi Művelődési Háza valamennyi munkatársa és az Illés Kluboschok Baráti Köre.

A Csepeli Munkásotthon igazgatója volt 1956 és 1961 között, s megírta a Csepeli Munkásotthon történetét. Íróként, könyvkiadóként is elismert munkát végzett. 

Nyugodjon békében.

Tisztelői 2018. május 22-én, kedden 12.00 órakor vehetnek tőle végső búcsút a budapesti Kozma utcai Zsidó Temetőben.

***

Drucker Tibor zsidó családban született 1928. november 2-án Szegeden, ahol édesapja órásmesterként dolgozott: boltja az úgynevezett Zsótér-házban működött, a mai Széchenyi téren, a városháza mellett. Az életéről készült mélyinterjúban Drucker Tibor a családjáról elmondta: „a mi vallásosságunk a nagyünnepek megtartására szorítkozott. Nem igazán lengte át a család életét a vallás, a jeles ünnepeket azonban mindig megtartottuk. A legjelentősebb ünnep a Jom Kipur volt. Ilyenkor a család minden tagja templomban volt”.

Mivel a családban az órajavítás- és értékesítés mestersége apáról fiúra szállt, vélhetően ő maga is órásmesterként élte volna le az életét. Ám jött a vészkorszak, és 16 évesen a szegedi Gestapo foglya lett, onnan került osztrák lágerbe. Édesanyját és akkor 9 éves kisöccsét Auschwitz-Birkenauban elgázosították, míg édesapját munkaszolgálatra vitték. Drucker Tibor túlélte az üldöztetést, de a családi tradíciót nem folytatta: 1948-49 folyamán Budapestre került, 1952-ben beiratkozott az ELTE bölcsészkarára, és esti tagozaton elvégezte a történettudományi szakot, majd tovább képezte magát, és népművelő, majd könyvkiadó lett.

1956-ban a Csepeli Munkásotthon igazgatója, 1961-ben a Népművelési Intézet módszertani osztályának vezetője, majd 1963-ban a Fővárosi Művelődési Ház (FMH) igazgatója lett. Mivel az Illés együttes a kezdeti években az FMH-ban koncertezett, a Drucker Tibor által irányított FMH-ban alakult meg – Bródy János kezdeményezésére – a később országszerte elhíresült Illés-klub.

Drucker Tibor 1972-ig vezette a Fővárosi Művelődési Házat, ezután került a Könyvértékesítő Vállalathoz, ahol a magyar könyvszakma népszerűsítése, az Ünnepi Könyvhét és a mezőgazdasági könyvhét szervezése, valamint a külföldi magyar könyvkiállításokon való részvétel megszervezése volt a feladata. A rendszerváltás után nyugdíjazták, ekkor alapította meg az Ex Libris kiadót, amely zsidó témájú könyvek kiadására szakosodott. Az általa vezetett Ex Libris szervezte meg az első magyar témájú zsidó tárgyú könyvek kiállítását Haifában 1992-93-ban.

Életéről szólva Drucker Tibor a már említett interjúban azt mondta:

„Amire igazán büszke vagyok, hogy soha nem tagadtam meg önmagamat, vállaltam a múltamat és a tetteimet. A szűkebb család és az életben maradt, kis számú szélesebb családi kör összetartozása fontos számomra és az igaz barátok köre is, melyet Ciceróval vallok második énünknek. Zsidóságom szándékaimtól, elhatározásomtól függetlenül életem meghatározó elemévé vált, soha nem szégyelltem, és soha nem voltam büszke rá. Kicsit kiforgatva a bölcset, vallom, hogy szükségképpen vagyok ember, és véletlenül zsidó, meg persze magyar is. Sok-sok rossz tapasztalatom ellenére szeretem az embereket, amíg emberek tudnak maradni, és vallom a rómaiakkal: »Homo sum, nil humani a me alienum puto«, azaz: Ember vagyok, semmi emberi nem idegen tőlem”.

Drucker Tibor temetése május 22-én, kedden 12 órakor lesz a budapesti Kozma utcai zsidó temetőben.

Forrás: facebook.com; breuerpress.com