XXI. KERÜLETI HÍRHATÁR - Együttműködés, szolidaritás: a népek felemelkedésének, békéjének és túlélésének záloga

XXI. KERÜLETI HÍRHATÁR
   
 2018.12.10.
 Hétfő
Ma Judit napja van.
Holnap Árpád napja lesz.
   EUR árfolyam
   323,21 Ft
   CHF árfolyam
   286,17 Ft
   
   
   
   
   
   

 

MINDEN HÍR | AKTUÁLIS | SZÍNES | VÉLEMÉNY | RENDŐRSÉGI HÍREK | SPORT | KULTÚRA | TÖBB HÍRHATÁR | HELYBEN VAGYUNK!

    
2017. 03. 16. 19:37     


Együttműködés, szolidaritás: a népek felemelkedésének, békéjének és túlélésének záloga
Horváth Gyula beszéde a DK Csepel-Soroksár szervezetének március 15-ei ünnepségén, Csepelen, a Béke téren.

A Demokratikus Koalíció Csepel-Soroksár szervezete szervezete március 15-én, délelőtt 10 órakor ünnepséget rendezett a Béke téren, az Olvasó munkás szobornál. 

 

Az egybegyűlteket Kál Károly köszöntötte, aki a Himnuszt követően Petőfi Sándor: Dicsőséges nagyurak című versét adta elő.

 

Petőfi Sándor: Dicsőséges nagyurak

 

Dicsőséges nagyurak, hát
Hogy vagytok?
Viszket-e ugy egy kicsit a
Nyakatok?
Uj divatu nyakravaló
Készül most
Számotokra... nem cifra, de
Jó szoros.

Tudjátok-e, mennyit kértünk
Titeket,
Hogy irántunk emberiek
Legyetek,
Vegyetek be az emberek
Sorába...
Rimánkodott a szegény nép,
S hiába.

Állatoknak tartottátok
A népet;
Hát ha most mint állat fizet
Tinéktek?
Ha megrohan mint vadállat
Bennetek,
S körmét, fogát véretekkel
Festi meg?

Ki a síkra a kunyhókból
Miljomok!
Kaszát, ásót, vasvillákat
Fogjatok!
Az alkalom maga magát
Kinálja,
Ütött a nagy bosszuállás
Órája!

Ezer évig híztak rajtunk
Az urak,
Most rajtok a mi kutyáink
Hízzanak!
Vasvillára velök, aztán
Szemétre,
Ott egyék a kutyák őket
Ebédre!...

Hanem még se!... atyafiak,
Megálljunk!
Legyünk jobbak, nemesebbek
Őnáluk;
Isten után legszentebb a
Nép neve:
Feleljünk meg becsülettel
Nékie.

Legyünk nagyok, amint illik
Mihozzánk,
Hogy az isten gyönyörködve
Nézzen ránk,
S örömében mindenható
Kezével
Fejeinkre örök áldást
Tetézzen.

Felejtsük az ezer éves
Kínokat,
Ha az úr most testvérének
Befogad;
Ha elveti kevélységét,
Címerit,
S teljes egyenlőségünk el-
Ismeri.

Nemes urak, ha akartok
Jőjetek,
Itt a kezünk, nyujtsátok ki
Kezetek.
Legyünk szemei mindnyájan
Egy láncnak,
Szüksége van mindnyájunkr’ aHazának.

Nem érünk rá várakozni,
Szaporán,
Ma jókor van, holnap késő
Lesz talán.
Ha bennünket még mostan is
Megvettek,
Az uristen kegyelmezzen
Tinektek!

(Pest, 1848. március 11. előtt.)

 

Et követően a Talpra magyar megzenésített változata hangzott el.

 

 

A dal elhangzása után Horváth Gyula, a Demokratikus Koalíció Csepel-Soroksár szervezetének elnöke tartott ünnepi beszédet:

 

"1848. március 15-én forradalom volt Pesten.

Maroknyi, főleg fiatalokból álló gyülekezet jelezte hangosan, hogy az a rendszer amiben élnek, számukra nem megfelelő keret. A régi kötöttségek, és megszokások nem engedték a tehetséget és a teljesítményeket kibontakozni.

 

Mindig a haladás útjába került egy tekintély, egy magát felkentnek érző nagyúr, aki megakadályozta az előre menetelt. Az emberek kezdetben azt hihették, hogy kis lépésekkel egy-egy dolog megmásításával, lassan is célhoz lehet érni. Az ezredéves megszokás olyan béklyót kötött rájuk, hogy nem hitték, hogy a hirtelen és gyökeres változás is bekövetkezhet. A lázadást, a felkelést az idáig tort ülő hatalom mindig leverte, ezért kellett a szikra, a bátor kezdeményező, aki magára vállalta a vezetést. A maroknyi pesti 48-as forradalmi ifjaknak kellett felnyitni a sokaság szemét arra, hogy azaz út, amin eddig jártak nem járható már. Abban az esetben, ha így haladunk, továbbra is Európa hátsó traktusát nézhetjük csupán, miközben az nagy sebességgel elhalad mellettünk.

 

Magyarország már akkor is Európa része volt. Nem csupán földrajzi, hanem társadalmi értelemben is. A fejlődés az ember életét megkönnyítő találmányok és felfedezések Nyugaton keletkeztek. Ott, ahol a társadalmi viszonyokat egyre kisebb mértékben a születési előjogok, sokkal inkább a szabadság adta lehetőségek uralták. A tudás fejlődése, az emberi szabadság terméke, ami egyben a jobb minőségű emberi életet is elhozhatta. Minden népe a Kárpát medencének hallott, és vágyakozva nézett a haladás lehetőségeire. Nem kimaradni, hanem hozzá felzárkózni szeretett volna.

 

A mostanában mindent realizálók szerint, a forradalom egy napig tartott és az esti Bánk bán előadással le is zárult. Ezek azok, akiknek terhes 48 öröksége. Ők a Baradlai Kazimírok utódai. Azok, akik gyermeknappá, csimbumcirkusszá silányítják a nép önrendelkezésének és öntudatra ébredésének napját.

 

Lehet, hogy az 1848-as márciusi események befejeződtek, de az eszme, amit a forradalmi hevület a magyar emberek fejében felgyújtott, azóta is ég! A forradalom nélkül nem lett volna szabadságharc, és nem lett volna 1867-ben kiegyezés. Nem valósult volna meg az a hatalmas fejlődés ebben az országban, ami hazánkat Európa politikai tényezővé tette.
Budapest fejlődése, - az ország, sőt még Bécs fejlődési ütemét is megelőzve - bizonyos területeken a világ élére került. Ekkoriban vetette fel Bismarck az egyesített Németország kancellárja, hogy érdemes lenne megfontolni, hogy az egyik világhatalomnak számító Osztrák-Magyar Monarchia fővárosa Budapest legyen.

 

Minden fejlődésnek még az 1848 utáninak is voltak ellenzői. Sokan gondolták úgy; „ej ráérünk arra még!” Ezeket az embereket, ezeket a gondolatokat elfútta a forgószél!
Azonban időről időre vissza is hozza őket!

 

Az 1848-tól eltelt 169 év nem kevésszer hozott fordulatot, hozott visszarendeződést szolgáló hatalmakat. Hozott magyarázatokat, és szép számmal félremagyarázásokat is. A több mint másfél évszázad alatt számtalanszor akarták a negyvennyolcas tizenkét pontot „sajátosan értelmezni”. Ezeknek az újraértelmezéseknek mindig az lett az eredménye, hogy csökkent a magyarok szabadsága. A szabadság hiánya azonban a teljesítmény hiányában és a kreativitás hiányában is megmutatkozott. Ahogy csökkent az emberek szabadsága úgy nőtt a kiváltságosak hatalma. Ezt a hatalmat pedig nem a teljesítmény hatékonyságára, hanem majdnem mindig az alárendeltek kizsákmányolásának növelésére használták.

 

 

Amikor visszavesznek a szólásszabadságból, amikor a cenzúrát, vagy annak civilizáltabbnak mondott formáját az öncenzúrát kényszerítik az emberekre, és újságokat szüntetnek meg, a többire meg a hatalom gazdasági holdudvara rak vesztegzárat, akkor egy folyamatot indítanak el. Olyan folyamatot, ahol mindenki legalább háromszor meggondolja, mielőtt lépne, vagy cselekedne. Ahol visszaállítják a dinasztikus előjogokat és mesterséges elit kialakításába kezdenek, ott a kontraszelekció törvényszerűen előjön.

 

Ahol kontraszelekció van, ott nem az objektív valóságnak, hanem egy mesterségesen kreált illuzórikus világnak akarják megfeleltetni a hazát. Ott el lehet mondani, hogy nem mi vagyunk a hibásak, hanem azok a csúnya nyugatiak, akik itt hagynak bennünket. Mert rájuk lehet fogni, hogy miattuk éheznek ezerszám a gyerekek, miattuk épülnek újból bádogtelepek Csepelen, és miattuk halnak Semmelweis hazájában százak a kórházakban. Az atyai hatalom pedig erejét nem kímélve megvéd minket, a nálunk élni egy napot sem akaró menekültektől.

 

Igen mondani, írni mindent lehet! A szó elszáll, a papír pedig nem pirul el a hazugság alatt!

 

De a nép szenvedése nő! Hiába adják a lidokain löketek garmadáját, - hazugságok, és gyűlölet ingerek formájában - az immunrendszer reagál, a fájdalmak leplezése megszűnőben, így hamarosan átüt a gyötrő valóság! Magyarországon ez idáig a népnek fájdalmat okozók csúnya véget viseltek. Egy darabig követték, a hamis csábításaikat, de amikor lelepleződött igazi szándékuk megkapták büntetésüket.
A büntetéssel nem rendezhetünk semmit! Az ugyanúgy fáj a büntetőnek, mint a büntetettnek.

 

Az igazi megoldás csak a megelőzés lehet. Nem sok időnk van ahhoz, hogy még a megelőzés útját választhassuk. Ehhez azonban a demokratáknak nem azt kell keresni, hogy mi az ami szétválaszt minket, hanem azt, hogy mik azok amik összekötnek bennünket. Az együttműködés és szolidaritás Európában és Magyarországon a népek felemelkedésének, békéjének, és túlélésének záloga. Akkor leszünk hívek a negyvennyolchoz, ha nem engedünk ebből az elvből! Mert: ….”Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább. Nem leszünk!”

 

Magyarországért, a köztársaságért!"

 

 

Horváth Gyula beszéde után A Bánk Bánból hangzott el Bánk áriája Simándy József előadásában, majd a Szózattal zárult a rendezvény.

 


További hírek

  Észrevétel - 2.
2018. 11. 23. 17:14 21keruleti-hirhatar.hu
  Észrevétel - 1.
2018. 11. 23. 17:08 21keruleti-hirhatar.hu
  Kit érdekel?!
2018. 11. 23. 16:53 21keruleti-hirhatar.hu
  A KÉK – Csepelről, Csepelen (is)
2018. 11. 23. 15:33 21keruleti-hirhatar.hu
  Csepeli véradás
2018. 11. 23. 14:24 21keruleti-hirhatar.hu
  Tanuljon szakmát ingyen!
2018. 11. 21. 14:01 21keruleti-hirhatar.hu
  A lakáspiacról
2018. 11. 09. 23:20 21keruleti-hirhatar.hu
  Önkéntesen, önzetlenül...
2018. 11. 09. 22:19 21keruleti-hirhatar.hu
  Az adománybolt megnyitott
2018. 11. 06. 10:22 21keruleti-hirhatar.hu
  November 5., 11 órától nyitva: adománybolt Csepelen!
2018. 10. 30. 15:06 21keruleti-hirhatar.hu





IMPRESSZUM | MÉDIAAJÁNLAT | SZABÁLYZAT | HÍRLEVÉL

(c)2o15 Hírhatár Lapcsoport