Csete Balázs emlékét ápolják. A Csepeli Helytörténeti és Városszépítő Egyesület vezetői, Bolla Dezső elnök és Zémann István titkár március 12-én, szombaton Jászkiséren a helyi Csete Balázs Honismereti Egyesület meghívására, az egyesület évzáró-évnyitó rendezvényén vettek részt, amelyet minden év márciusában, Csete Balázs születésének évfordulójához közeli hétvégén tartanak.
Bolla Dezső átadta a CSHVE ajándékait, az egyesület által tavaly megjelentetett könyvek egy-egy példányát, közte saját munkáját, a „Csepel története” című kötetet.
A rendezvényen érdekes régészeti előadást hallhattak a résztvevők a környékbeli, építés előtt álló árvízi töltések nyomvonalán végzett feltárásokról.
A hajdani csepeli pedagógus, néprajzkutató Csete Balázs emlékét kerületünkben utcanév és egy középiskola örökíti meg. Életéről így ír a róla elnevezett jászkiséri honismereti egyesület internetes honlapja.
„1893. március 15-én született Jászkiséren. Az elemi és a polgári iskolát Szolnokon végezte. (…) Élethivatásul a képzőművészetet választotta. Ezért a kiskunfélegyházi tanítóképző elvégzése után beiratkozott a budapesti Képzőművészeti Főiskola rajztanári szakára, szünideit pedig a Szolnoki Művésztelep nyári tanfolyamain töltötte. 1915-ben katonai szolgálatra bevonult, hamarosan hadifogságba esett. Turkesztánba, majd Moszkvába került, ahonnan csak 1920-ban tért haza. Tanulmányait befejezve művészi pályára készült, azonban időközben megrokkant édesapja megsegítése miatt kénytelen volt állást vállalni a csepeli polgári iskolában, ahol közel negyed évszázadon át nevelte tanítványait a rajz és a népi kultúra megbecsülésére. (…) Eleinte szülőföldjén, majd egyre távolabbi vidékeken végzett adatgyűjtést és készített rajzvázlatokat. A harmincas években szinte az egész országot bejárta. Ismereteit olvasmányos formában, saját rajzaival illusztrálva az ifjúság számára gyűjteményes kötetben adta közre. Mint pedagógust élénken foglalkoztatta a népi kultúra értékeinek, elsőrendűen a magyar népművészetnek a megismertetése az ifjúsággal. Ezért szorgalmazta az iskolai múzeumlátogatások rendszeressé tételét, az iskolai múzeumok létrehozását, a népművészet tantárggyá emelését, a rajztanárok részvételét a falukutató mozgalomban.
Számos rajza került az 1930-as évek reprezentatív néprajzi és népművészeti kiadványba, többek között "A magyar népművészet” és „A magyarság néprajza" című kötetekbe. Főként a népi bútorok és a viselet díszítőkultúrája kötötte le a figyelmét. Jászsági gyűjtésével 1930-ban elnyerte az Egyetemi Nyomda és a Néprajzi Múzeum által meghirdetett néprajzi pályázat kiemelt első díját. Szakmai tevékenységére tekintettel Ortutay Gyula 1950-ben a Jászberényi Múzeum megüresedett igazgatói állására javasolta, bár eredménytelenül.
Csete Balázs néprajzi munkásságának legjelentősebb területei közé tartozik a kalotaszegi gyűjtés. Erdély visszacsatolása után, 1942-ben felkereste a kalotaszegi falvakat, és fáradhatatlan szorgalommal gyűjtötte adatait, készítette rajzait. Számos, a legapróbb részletre is kiterjedő rajzvázlatot készített elsősorban az utcaajtókról és a fejfákról. Adatgyűjtése a fafaragás vizsgálatán túl kiterjedt a népszokások, a népi vallásosság, a temetés témakörére. Kutatómunkájának központjául Nyárszót választotta, innen járt át - jobbára gyalogszerrel - a szomszédos falvakba. A háború miatt azonban kalotaszegi gyűjtőútjainak folytatásával végleg fel kellett hagynia, 1944-ben maga is menekülésre kényszerült. Kalotaszegi gyűjtéséből egyetlen jelentősebb publikáció látott napvilágot még 1942-ben: a nyárszói temetés leírása.
1945 előtt több könyve jelent meg (Örök forrásoknál, vagy a Faluról falura, házról házra című műve), amelyekben a néphagyomány és a népművészet feltárásának, és a mindennapok életében való eljuttatásának lehetőségeit vizsgálta. Írásai 1945 után nem jelenhettek meg. Erdélyben készített rajzainak egy jelentős része a háború következtében elkallódott, csepeli tanári működése alatt létrehozott gazdag iskolai gyűjteménye pedig teljesen elpusztult. 1952-ben Jászkisérre költözött és a helyi általános iskolában rajzot tanított. 1955-ben nyugdíjba vonult, s folytatta a néprajzi gyűjtést és rajzolást 1958-ban bekövetkezett haláláig.”
A rendezvény után a CSHVE képviselői a jászkiséri temetőben koszorút helyeztek el Csete Balázs és Győri István sírján.
