A csepeli kettős gyilkosság ügyét szinte az első percektől kezdve körbelengte, majd alaposan átitatta a politika. Már az eset másnapján szélsőséges vélemények, találgatások, kegyeletsértő rágalmazások és gusztustalan gyanúsítgatások láttak napvilágot bizonyos sajtótermékekben, melyek konkrét személyeket próbáltak kapcsolatba hozni a gyilkossággal, s így nevüket összekötve az eseménnyel, lejáratni őket.

Már egyáltalán nem az volt a fontos – s ez csak súlyosbodott, ahogy közeledtünk a választásokhoz –, hogy két ember életét valaki kioltotta, hanem, hogy az előzetes letartóztatásba került másik két személy és az áldozatok milyen politikai körökhöz álltak közel, ki kinek ismerőse, barátja, munkatársa volt.

Hosszan húzódott a nyomozás, az átlagos csepeli polgár pedig nem értette, miért nem kerülnek már végre bíróság elé a gyanúsítottak?

Talán a folyamat lelassulásában is szerepet játszhattak politikai tényezők, melyek a választások utánra szerették volna tolni az ügy tárgyalását? Nem tudhatjuk.

A csepeli kettős gyilkosság ügye időnként eltűnt a nyilvánosság elől, máskor előbukkant és bulváros fordulatokkal tupírozták fel a semmit, mert újabb információk hosszú ideig nem láttak napvilágot.

Aki esetleg nem követte figyelemmel az eseményeket, annak kedvéért felidézzük a történteket.

A Csepel-sziget Általános és Szakképző Iskolában 2009. január 7-e délutánján agyonlőtték az intézményvezetőt, Takács Józsefet és munkatársát, Papp Lászlót.

A helyszínelő rendőröket is meglepte az a kegyetlen brutalitás, amellyel valósággal kivégezték a 62 éves Takács Józsefet, és a 32 éves Papp Lászlót. Az esetet az iskola (volt) mindenese, a kézfején lőtt sérülést szenvedett 52 éves Kun Tamás jelentette be telefonon a rendőrségnek a tanintézet melletti vegyesboltból. Egy álarcos lövöldöző ismeretlent emlegetett a bejelentő, később pedig egy diákra terelődött a gyanú, akit röviddel azelőtt az iskolából eltanácsoltak. A bejelentő által előadott történet azonban nem állt össze, a rendőrök gyanút fogtak. A helyszínen talált véres lábnyomok arra utaltak, hogy belső ember lehet a gyilkos.

A nyomozók – nem utolsó sorban – az áldozat zsebében talált diktafon mintegy félórás hangfelvételének (is) köszönhetően viszonylag gyorsan, néhány órán belül elfogták a kettős gyilkosságra való felbujtással alaposan gyanúsítható, 36 éves Deme Gábort, az iskola (volt) gazdasági vezetőjét és megnevezték a gyilkosságok végrehajtásával alaposan gyanúsítható, a kórházban levő Kun Tamást, akiknek előzetes letartóztatását a bíróság nem sokkal később elrendelte. Már akkor híre ment, hogy a borzalmas cselekmény hátterében feltehetőleg sikkasztás áll. A két gyanúsított előzetes letartóztatását rendre meghosszabbították, míg végül vádlott lett belőlük.

Kun Tamást azzal vádolják, hogy 2009. január 7-én előre kitervelten, aljas indokból lelőtte a Csepel-sziget Általános és Szakképző Iskolában az intézményvezetőt, Takács Józsefet és munkatársát, Papp Lászlót. Deme Gábor, az iskola egykori igazgatója ellen az a vád, hogy bűnsegéd volt mindebben. Harmadrendű vádlottként idézték a tárgyalásra K. Ildikót, Deme korábbi élettársát, akinek az ügyészség szerint a gyilkossághoz nem volt köze, viszont részese volt azoknak a gazdasági bűncselekményeknek, amelyek esetleges lelepleződésének megakadályozása végett kellett feltehetőleg meghalnia a két embernek.

A bíróságnak sok-sok kérdésre kell választ adnia a per során.

Hol tartózkodott Deme Gábor a lövések eldördülésekor? Hova lett Deme Gábor véres bakancsa? Volt-e vér Deme nadrágján? Miért nem volt lőpornyom Deme bőrén, sem ruháján? Hova lett a biztonsági kamerák felvételeit tartalmazó számítógépes merevlemez? Hányféleképpen lehet értelmezni a diktafonon rögzített hangfelvételt, s melyik a mérvadó elemzés? Hol, merre járt Deme Gábor, és mit csinált a gyilkosságok és elfogása közötti időben?

Hova lett az a bizonyos táska, amelyben állítólag az áldozattá vált igazgató a gazdasági visszaélések bizonyítékait hordta magával? Tényleg ez volt a gyilkosság indítéka? Ki tudott még az áldozaton kívül a táska tartalmáról?

Kun Tamás szándékosan, vagy véletlenül lőtte meg saját kezét? Milyen típusú pisztollyal követték el a gyilkosságot? Miért nem találtak DNS-nyomokat a szakértők – a korábban „véres”-nek emlegetett – fegyveren?

Pontosan hogyan került Kun Tamás az iskolába? Milyen viszonyban volt a vádlott az akkori csepeli rendőrkapitánnyal? Milyen viszonyban volt az egyik áldozat, Takács József a rendőrkapitánnyal? Miért járt a gyilkosság délelőttjén Takács József a csepeli rendőrkapitánynál?

Az egész ország és a csepeliek is a perre figyelnek, s a napi híradásokból igyekeznek nyomon követni a per történéseit: a vádirat ismertetését, a gyanúsítottak meghallgatását, a tanúk vallomásait. (A meggyilkolt Takács tíz éven át volt – az MSZP színeiben – csepeli önkormányzati képviselő, a helyi frakció helyettes vezetője. Deme Gáborral, aki szintén szocialista politikus volt, együtt dolgoztak az önkormányzat pénzügyi és közbeszerzési bizottságában is. Ezért az ügyészség által meghallgatni kért 46 tanú közt vannak korábbi és mai kerületi politikusok is.) Bizonyára a védők is mindent megtesznek, hogy munkájukat jól végezzék, s a bíróság pedig bölcsen mérlegeli majd az elhangzottakat.

Hosszan elnyúló perre számíthatunk, amely remélhetően minden nyitott kérdésre megtalálja, megadja a választ, s a per végére egyértelművé válik majd: a gyanúsítottak bűnösök-e az ellenük felhozott vádakban?

A csepeliek igazságérzete azt diktálja, hogy a kettős gyilkosság elkövetéséért a tetteseknek bűnhődniük kell, a végső szót azonban a bíróság mondja ki.