Dr. Bolla Dezső – Csepel Díszpolgára –, helytörténész, a Csepeli Helytörténeti és Városszépítő Egyesület elnöke „Csepel 1956” címmel 2003-ban jelentette meg (a szerző saját kiadása) hiánypótló művét. A 28 oldalas, képekkel és dokumentumokkal kiegészített dolgozat második, immár díszesebb, színes borítós kiadását 2005-ben vehették kézhez az olvasók 85 oldalon (Kiadta Budapest-Csepel Önkormányzatának 56-os  Emlékbizottsága), ennek címe: „Csepel 1956, Tények és dokumentumok” volt.

„A hősök, az áldozatok és a szenvedők emlékére.” Dr. Bolla Dezső ezzel az ajánló mondattal vezette be tanulságos művét (a Csepel Újság 2006-ban folytatásokban közölte – a szerkesztő megjegyzése), melyet érdemes elolvasni újra és újra az idősebbeknek és a fiatalabbaknak is. Megtudhatjuk, felidézhetjük, mire is emlékezünk, mi csepeliek, október 23-án…

Az előző részekben az előzményektől 1957. január 11-ig jutottunk el az események tárgyalásában. Ezúttal az 1957. január 11. utáni számonkérésről és megtorlásról lesz szó.

A FORRADALMAT KÖVETŐ SZÁMONKÉRÉS ÉS MEGTORLÁS

A kormány növekvő erejének birtokában féktelen megfélemlítésbe és megtorlásba kezdett.

1957. január 11-én letartóztatták Nagy Eleket, a munkástanács elnökét, 12-én Bácsi Józsefet, Beck Antalt, Fekete Lászlót, majd februárban Tolnai Károly, Miklós István és Simkó Ernő munkástanácsi vezetőket.

Ezt követően a munkástanácsok ereje Csepelen és országosan is megtört, helyüket a szigorú pártirányítás alatt álló szakszervezetekkel próbálták kitölteni, majd az 1957. november 17-i kormányrendelettel a munkástanácsokat feloszlatták.

A magyar nép támogatásának megszerzése érdekében széleskörű, meggyőző agitációs tevékenységet fejtettek ki. Tovább erősítették az államhatalmi szerveket. Megkezdték az emberek forradalom alatti tetteinek felülvizsgálását. A megszüntetett Államvédelmi Hatóság volt tisztjeivel megerősített vállalati, intézményi személyzeti osztályok jelentést készítettek az

alkalmazottak forradalom alatti cselekedeteiről, magatartásáról. A vizsgálatokat követték a feljelentések és a letartóztatások.

Hogy Csepelen a forradalmat különösen kemény, kegyetlen, hosszantartó megtorlás követte, ez több okra vezethető vissza. A forradalom első szakaszát lezáró fegyveres ellenállás Csepelen tartott legtovább. Az utolsó kormányellenes tüntetés szintén Csepelen volt. A kommunista vezetőkben dühöt, haragot és bosszút váltott ki, hogy a számukra nehéz napokban a munkásosztály fellegvára nem játszotta el a ráosztott szerepet, nem felelt meg az elvárásoknak.

Csepelen a megtorlást előkészítő adatgyűjtés, a hatalomba való visszatérés előkészítése már október utolsó napjaiban bizonyíthatóan megkezdődött. A letartóztatások már 1956 decemberében megindultak, majd a Csepel Művek Központi Munkástanácsa vezetőinek 1957. január 11-én és 12-én közbiztonsági őrizetbe vételével folytatódtak.

Január 12-én most már a XXI. kerületi rendőrség vette őrizetbe a szovjet támadás következtében a nemzetőrség fogdájából kiszabadult dühödt, fékezhetetlen felkelőket, Szente

Károlyt és fiát, Szente Istvánt. Ezen a napon lépett életbe az 1957. évi 4. sz. törvényerejű rendelet a gyorsított bírósági eljárásról, melynek alapján a fegyver-és lőszerrejtegetőket, gyilkosságok, rablások elkövetőit és a nagyüzemek működésének megzavaróit halállal vagy öttől tizenöt évig terjedő börtönnel sújthatták.

1957. március 29-én tartóztatták le Schiff János csepeli gépmunkást. Gyorsított eljárással lőszer- és fegyverrejtegetésért halálra ítélték, és április 25-én kivégezték.

1957 márciusában fogták le Nagy József szállítómunkást és Farkas Imre bádogost szervezkedésért és Bordás András Kossuth-díjas esztergályos meggyilkolásáért.

A per során tanúk igazolták, hogy Farkas Imre megpróbálta megakadályozni Bordás András lelövését. 1958. február 25-én ítélték őket halálra. Az ítéletet 1958. február 28-án hajtották végre.

A forradalom csepeli résztvevői közül, hosszú előkészítés után külön fogták perbe a katonákat, a Nemzeti Bizottság, a munkástanács vezetőit és a felkelőket.

1957. májusában megkezdte működését a honvédségi „Igazoló Bizottság”, ezután tartóztatták le a november 4-e és 11-e között Csepelen zajló harcokban részt vett katonákat. A katonák mellett a perbe vontak egy rendőrtisztet, a rendőrség állományából 1950-ben kilépett és a forradalom alatt a csepeli nemzetőrség parancsnokának megválasztott Major Ernő munkást, továbbá egy, a harcokban részt vett nemzetőrt.

A Budapesti Katonai Bíróság 1957. december 14-én hozott ítéletében öt vádlottat bűnösnek mondott ki a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése, hármat a szervezkedésben való tevékeny részvétel bűntettében. A bíróság a vádlottak közül hármat halálra, egyet életfogytiglani, hármat 10 éven felüli, egyet 5 éves börtönbüntetésre ítélt.

A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Katonai Kollégiumának különtanácsa 1958. március 4-én zárt fellebbezési tárgyaláson az első fokon hozott ítéletek közül Kovács Sándorra kiszabott halálos ítéletet 10 évi börtönre, Csurmik Ferenc 5 éves börtönbüntetését 1 évre csökkentette.

Helybenhagyta a Kőrösi Sándorra és Andi Józsefre kiszabott halálos ítéletet. Major Ernő és Somogyi Tibor korábbi 12 éves, illetve életfogytiglani büntetését súlyosbította, illetve halálos ítéletre változtatta.

A gyengeelméjűnek minősített Hanyec András első fokon hozott 10 éves börtönbüntetését 15 évre emelte.

A négy halálos ítéletet két nap múlva, március 6-án 7 óra 10 és 20 perc között végrehajtották.

A Budapesti Fővárosi Bíróság 1958. április 24-én kihirdetett ítéletében a Csepeli Nemzeti Bizottság tagjait, Bali Vendel elnököt 8 évi, Babik Zoltánt, a Csepeli Hírek című újság szerkesztőjét 5 évi, Visnovszki Józsefet 2 évi börtönre ítélte.

A Budapesti Fővárosi Bíróság 1958. január 13. és február 3. között zárt tárgyalás után február 7-én a Csepel Vas- és Fémművek Központi Munkástanácsának korábbi elnökét, elnökhelyettesét és vezetőségi tagját találta bűnösnek a Népköztársaság megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvételért. Nagy Eleket 12 évi, Bácsi Józsefet 10 évi, Beck Antalt 9 évi börtönre ítélte. A Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa 1958. szeptember 23-án a hamis vádak alapján hozott ítéletet helybenhagyta.

1958. június 13-án hoztak ítéletet a Golyóscsapágygyár és Kerékpárgyár Munkástanácsa vezetőinek perében, ahol Tolnai Károlyt 1 év 8 hónapi börtönre, társait 8 hónaptól 10 hónapig

terjedő börtönre ítélték.

A Forradalmi Honvédelmi Bizottmány kilenc tagjának 1958. augusztus 19-én kezdődött perében az egykori csepeli martinászból lett páncélos honvéd vezérőrnagyot, Váradi Gyulát 7 év börtönbüntetésre ítélték.

A Budapesti Fővárosi Bíróság 1957. december 16. és 1958. április 2. között negyven napon át tárgyalta a csepeli felkelők perét. A tárgyalás során megvádolt tizennyolc személy közül négyen külföldre távoztak, ezért tizennégyen álltak bíróság elé. Ebben a perben vádolták meg Kalamár József letartóztatóit, köztük a tanácselnök kivégzésével gyanúsított Bódi Józsefet is.

A kerületi forradalmárok lejáratása céljából nem különítették el Zsendovics László feleséggyilkos bűnügyének tárgyalását. Ilyen vádlottak kiválasztásával kívánták bizonyítani a forradalmárok bűnöző mivoltát.

A Legfelsőbb Bíróság a Nagy Imre-perben is ítélkező dr. Vida Ferenc elnökletével 1958. december 20-án hat vádlottat ítélt halálra. Kettőt, Buri István helyettes nemzetőr parancsnokot és Sorn Károlyt, a királyerdei felkelők parancsnokát távollétében; a forradalmárok által is letartóztatott Szente Károlyt és fiát, Szente Istvánt, illetve Bódi Józsefet Kalamár József agyonlövéséért, a köztörvényes bűnöző Zsendovicsot felesége meggyilkolásáért.

A többi vádlottat hat hónaptól életfogytiglanig tartó börtönbüntetéssel sújtották. A halálos ítéleteket 1958. december 23-án végrehajtották.

A csepeli I. sz. Ipari Tanuló Intézet korábbi kitűnő tanulóját, Mansfeld Pétert 1959. március 21-én végezték ki. Tizenöt évesen vett részt a forradalomban, fiatal kora ellenére mégis halálra ítélték. Az ítéletet a 18. születésnapja után tizenegy nappal hajtották végre.

A hosszú börtönbüntetésre ítélt Bali Vendel 1962-ben, Nagy Elek, Bácsi József, Beck Antal, Kovács Sándor és mások 1963-ban amnesztia következtében szabadultak, de évtizedekig szenvedték forradalmi tetteik hátrányos következményeit.

A magyarországi munkástanácsok között vezető szerepet betöltő, működésével példát adó Csepeli Munkástanács lemondásával, a vezetők letartóztatásával, a sztrájkjog 1957. január 12-i megvonásával Csepelen megkezdődött a proletárdiktatúra, az egypártrendszer második korszaka. A párt és a kormány a lenini elvekhez való visszatérést hirdetve, szóban elhatárolódott a sztálinista, rákosista módszerektől, de a korábban létrehozott, a forradalom alatt felfüggesztett sztálini intézményrendszert élesztette újjá.

Az egész országot újra pártirányítás és ellenőrzés alá vonták. A csepeli MSZMP hónapokig egy szervezetet képezett, megerősödése után vált ketté, 1957 márciusában újjáalakult a Csepel Művek pártbizottsága. Ezt követően Csepelen évtizedeken át két kerületi jogú pártbizottság irányította és ellenőrizte a társadalmi és gazdasági életet.

A FORRADALOM CSEPELI KRONOLÓGIÁJA

1956.

Január 12.: Földrengés volt Csepel térségében.

Március 8.: Árvíz pusztított a Ráckevei-Duna mentén.

Október: A Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek elnevezést a Minisztertanács Csepel Vas- és Fémművekre változtatta.

Október 18.: Megalakult a csepeli József Attila politikai vitakör.

Október 23.: Délelőtt egyetemi hallgatók keresték fel a CSM-et kapcsolatfelvétel céljából. A párttitkár kiutasította őket.

Október 24.: Éjszaka a kommunisták megszervezték a CSM védelmét. Reggel megtámadták a felkelők a Tanácsház téri Katonai Kiegészítő Parancsnokságot. Az első polgári áldozat Raskó Tibor volt. A CSM-be délelőtt szovjet harckocsik érkeztek. Kirendeltek az ostromlott kiegészítő parancsnokság felmentésére két harckocsit. A tankok védelmében a parancsnokságot elhagyó tisztek közül Daru Lajos századost a felkelők lelőtték. A gyárak leálltak, a dolgozók sztrájkba léptek.

Október 25.: A harckocsik elhagyták Csepelt. Váradi Gyula vezérőrnagy fegyvereket szállított a CSM kommunista őrségének. A rendőrök hat fegyveres felkelőt letartóztattak. A tüntetők kiszabadították a rendőrségen fogva tartott felkelőket, majd elfoglalták a kerületi pártbizottságot.

Október 26.: A felkelők elfoglalták a rendőrséget és megalakították a nemzetőrséget. A felkelők agyonlőtték Bordás András Kossuth-díjas esztergályost és Kalamár József tanácselnököt. A CSM Szerszámgépgyárban munkástanácsot választottak.

Október 27.: A CSM főkapujánál kialakult tüntetés során a felkelők lelőtték Kupper Béla századost, majd fegyveres összetűzésre került sor. A kiskunhalasi honvédegység megszállta a

kerületet. A felkelők elhagyták a rendőrséget. A katonaság elfoglalta a rendőrséget és a pártbizottságot, hetven felkelőt lefogtak.

Október 29.: A felkelők visszafoglalták a rendőrséget. Megtartották a Nemzeti Bizottság megválasztását előkészítő jelölőgyűlést.

Október 30.: A Csepeli Sportpályán megválasztották a Nemzeti Bizottságot, elnöke Ivanics

István, helyettese Bali Vendel, a nemzetőrség parancsnoka Major Ernő lett. A CSM-ből visszarendelték a katonaságot, a kommunista gyári őrség feloszlott. A Csepeli Nemzeti Bizottság küldöttségét fogadta Nagy Imre miniszterelnök. A kerület a megválasztott Nemzeti Bizottság, míg a CSM a munkástanácsok irányítása alá került. Újjáalakult a Szociáldemokrata és a Kisgazda Párt Csepeli Szervezete.

November 1.: Megjelent a Csepel újság első száma. Eltemették a harcokban elesetteket a Csepeli temetőben.

November 2.: A Nemzeti Bizottság és a CSM munkástanácsa együttes ülést tartott.

November 3.: A CSM munkástanácsa a sztrájk befejezéséről és a munka november 5-i felvételéről hozott határozatot.

November 4.: A Csepeli Nemzeti Bizottság elutasította a támadó szovjet hadsereg elleni harcot. Buri István, a nemzetőrség parancsnokhelyettese elutasította az NB álláspontját és megkezdte a kerület védelmének kialakítását. A felkelőkhöz ágyúkkal csatlakozott a szigetszentmiklósi légvédelmi üteg katonáinak egy része. Reggel átvonult Csepelen a Tökölön letartóztatott magyar kormánydelegációt kísérő szovjet katonákból és ÁVH-s tisztekből álló konvoj. A felkelők délután kilőttek a Tanácsház téren egy szovjet tankot és egy harckocsit.

November 5.: Csepeli felkelők sorozatvetővel lőtték a tököli szovjet repülőteret.

November 6.: A felkelők az idegen támadók behatolásának megakadályozására felrobbantották a Kvassay utat és a Gubacsi híd lejáróját. A megszállók ágyúkkal és repülőgépekkel támadták Csepelt. Többen életüket vesztették.

November 7.: A forradalmárok légvédelmi ütege lelőtt egy IL-28-as típusú repülőgépet.

November 8.: A szigetcsúcs felől támadó szovjet tankokat a felkelők visszaverték.

November 9.: Az újabb szovjet támadást súlyos harcok árán elhárították. Csepelen a harcok

következtében ezen a napon 53-an vesztették életüket. Királyerdőben kilőttek egy szovjet

páncélosautót. Megkezdődött az MSZMP szervezése.

November 10.: Csepel elfoglalására a szovjet hadvezetés nagy páncélos erőket összpontosított

a kerület térségébe. Délután megkezdődött a támadás.

November 11.: A szovjet megszálló erők nagy áldozatok árán hajnalban elfoglalták Csepelt. Ezzel lezárult a forradalom fegyveres szakasza. A harcok következtében a középületekben, üzemekben, a közlekedésben és a lakóépületekben súlyos károk keletkeztek október 24-e és november 11-e között.

November 12.: Újjáalakult a XXI. kerületi Tanács, a Végrehajtó Bizottság elnöke Végh Károly lett. Megkezdődött a közigazgatás, a közellátás és az oktatás újjászervezése. Megindult a romeltakarítás. Megkezdődött a lakóterületen és az üzemekben az MSZMP szervezése. A Nemzeti Bizottság támogatta az újjáépítést.

November 15. A CSM Központi Ideiglenes Munkástanácsa a munka felvételére vonatkozó országos felhívást tett közzé.

November 29. Megválasztották a CSM Központi Munkástanácsát, elnöke Nagy Elek lett. A munkástanács a gyár gazdasági vezetőivel összefogva nagy erőfeszítéseket tett a termelés beindítására, a munkafegyelem megszilárdítására.

December 7. Bali Vendelt, a Nemzeti Bizottság elnökét egy hétre letartóztatták.

December 8. A Nemzeti Bizottságot feloszlatták.

December 11. A CSM munkástanácsa nem támogatta a Budapesti Központi Munkástanács sztrájkra való felhívását. Ennek ellenére a csepeli gyárakban kétnapos sztrájk volt.

December 14. A CSM munkásainak tiltakozása ellenére a kormány visszahelyezte a régi vezérigazgató-helyetteseket. A kombinát irányítására Papp Károly kapott kormánybiztosi megbízást.

December 27. A CSM munkásküldöttei találkoztak Kádár Jánossal és Marosán György államminiszterrel. Az októberi célkitűzésekhez ragaszkodó, a letartóztatások ellen tiltakozó, politikai jogokat is követelő küldöttekkel a tárgyalás eredménytelenül zárult.

1957.

Január 8. A CSM munkástanácsának elnöksége a Kádár-kormánnyal folytatott küzdelmeket reménytelennek ítélte, ezért lemondott. A gyáregységek munkástanácsai – kettő kivételével – vagy lemondtak, vagy felfüggesztették működésüket.

Január 10. A lemondások miatt sztrájkba léptek a gyárak. A Munkástanács lemondott vezetőinek és a gyári MSZMP-szervezetnek a munka felvétele érdekében tett erőfeszítései eredménytelennek bizonyultak.

Január 11. Az MSZMP csepeli szervezetének képviselői a Kádár-kormány támogatását követelték a Magyar Írók Szövetségétől. A CSM nagyirodája előtt sok ezer sztrájkoló munkás követelte a kormánybiztos és a vezérigazgatók leváltását. Az összetűzés során egy munkás, G.

Nagy Imre életét vesztette. Az erősítést kapott karhatalom a tüntetést szétverte. A munkástanács elnökét és alelnökeit letartóztatták. A forradalmat követően közel ezer csepeli lakos külföldre távozott. A CSM-ben véget ért a sztrájk, megindult a termelés. A kerületi MSZMP Pártbizottság irányításával gyorsan megerősödtek a lakóterületi és üzemi pártszervezetek. Az MSZMP titkára Karsai Ferenc lett. A fegyveres küzdelmek következtében Csepelen 1956. október 24. és 1957. január 11. között kilencvennégyen vesztették életüket.

Január 27. A Munkásotthonban Kádár János ismertette az MSZMP programját.

Február 25. A Sportcsarnokban fellépett a szovjet Alexandrov együttes.

Március 12. Megalakult a Munkásőrség csepeli egysége.

Március 21. Megalakult a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) Csepeli Szervezete.

Március 23. Marosán György szónokolt a Sportcsarnokban megtartott munkásgyűlésen.

Március A CSM-ben Kiss Dezső első titkár vezetésével önálló kerületi jogú MSZMP Bizottság alakult.

Április 25. Fegyver és lőszer rejtegetéséért kivégezték Schiff János csepeli gépmunkást.

1958.

Február 25. Bordás András meggyilkolásáért halálra ítélték Nagy Józsefet és Farkas Imrét.

Február 27. A halálos ítéleteket végrehajtották.

Március 4. A katonák perében a fellebbezési tárgyaláson helybenhagyták az Andi Józsefre és Kőrösi Sándorra kiszabott halálos ítéletet, Major Ernő és Somogyi Tibor büntetését halálos ítéletre súlyosbították. A per további hat vádlottja súlyos börtönbüntetést kapott.

Március 6. A négy halálos ítéletet végrehajtották.

Április 24. A Nemzeti Bizottság vezetőinek perében Bali Vendel 8, Babik Zoltán 5, Visnovszki József 2 év börtönbüntetést kapott.

Augusztusban Váradi Gyula vezérőrnagyot 7 év börtönbüntetésre ítélték.

December 20. A felkelők perében a fellebbviteli tárgyaláson távollétében Buri Istvánt, Sorn Károlyt és a jelenlévő Szente Károlyt, Szente Istvánt, Bódi Józsefet és Zsendovics Lászlót ítélték halálra. A per többi vádlottja súlyos börtönbüntetést kapott.

December 23. A négy elítélten végrehajtották a halálos ítéletet.

1959.

Március 21. Mansfeld Péter egykori csepeli ipari tanulót kivégezték

IN MEMORIAM

Az 1956-os forradalom és az azt követő számonkérés csepeli áldozatai

A harci események következtében elhunyt ismert csepeli lakosok, életkoruk és foglalkozásuk:

Apró Kálmán 26 éves esztergályos

Ágoston Aladár 46 éves darukezelő

Bihari András 66 éves éjjeliőr

Boldizsár Sándor 47 éves hőkezelő

Bordás Istvánné 76 éves

Dimitov Todorov 46 éves kertész

Fehérvári Györgyné 59 éves háztartásbeli

Fekete Istvánné 76 éves háztartásbeli

Fraucheim Lipótné 59 éves háztartásbeli

Göröncsics Antal 25 éves kocsis

Gubancsi Károly 46 éves segédmunkás

Győrfi József 38 éves kovács

Hrazdyrad Mihály 24 éves gépmunkás

Hrozdia Mihály 45 éves munkás

Iváncsi Józsefné 80 éves háztartásbeli

Jakobicz Kálmán 59 éves előmunkás

Jakobicz Kálmánné 51 éves munkás

Kaszmár Lajos 15 éves munkás

Kelemen Dezső 26 éves forrasztár

Kende Lajos 56 éves munkás

Kerekes József 30 éves fúrós

Kléber Józsefné 62 éves háztartásbeli

Kléber László 27 éves géplakatos

Ifj. Kléber László 8 hónapos

Kléber Lászlóné 21 éves tisztviselő

Kmeth Józsefné 65 éves munkás

Kocsis Erzsébet 4 éves

Kocsis György 25 éves fúrós

Kocsis Györgyné

Kőhalmi Ferenc 53 éves kéményseprő

Korányi Gyula 14 éves iparitanuló

Kovács Béla 30 éves földműves

Kramer Mátyás 16 éves iparitanuló

Kulcsár Lajos 4 éves

Kuti István 23 éves honvéd

Laci László 20 éves

Lakatos Gyula 17 éves munkás

Máthéfi András 19 éves munkás

Mihu Jánosné 49 éves

Mogyorósi István 50 éves munkás

Molnár József 19 éves géplakatos

Must Julika 10 éves

Ifj. Must Károly 2 éves

Must Károly 35 éves tolatásirányító

Must Károlyné 35 éves

Must Klára 6 éves

Must Margit 13 éves

Pataki István 57 éves éjjeliőr

Polgár József 21 éves csillés

Rabóczki János 19 éves villanyszerelő

Reskó Tibor 20 éves munkás

Ropper Rudolf 45 éves munkás

Rozin György 28 éves postás

Sárevics Jánosné 32 éves munkás

Simon József 18 éves fémöntő

Sinka Béla 33 éves munkás

Sulyok Imre 22 éves

Szabó Gyula 52 éves segédmunkás

Szauer József 18 éves fémöntő

Szigetközi Éva 24 éves élelmezési

dolgozó

Szonda István 17 éves kőműves

Takács János 58 éves ács

Takács Jánosné 44 éves

Tarnyi Alfréd 18 éves iparitanuló

Teng János 10 éves tanuló

Terjék János 9 éves

Terjék József 6 éves

Török Miklós 21 éves katona

Tóth Miklós 17 éves segédmunkás

Tóth Péter 17 éves fodrász

Tóth Péterné 42 éves tisztviselő

Varga Ferenc 53 éves mozdonyvezető

Varga Ferenc 20 éves gépmunkás

Vince Istvánné

Vörös József 19 éves segédmunkás

A felkelők által agyonlőttek:

Albert György, ÁVH-s sorkatona (1935–1956. október 30.)

Bordás András, esztergályos (1921–1956. október 26.)

Daru Lajos, honvédtiszt (1911–1956. október 24.)

Kupper Béla, igazgató (1916–1956. október 27.)

Kalamár József, tanácselnök (1895–1956. október 26.)

Szovjet katonák által kivégzett:

Mészáros József, tisztviselő (1928-1956)

Kivégzettek:

Andi József, honvédtiszt (1927–1958. március 6. 7 óra 13)

Bódi József, kovácssegéd (1938–1958. december 23. 10 óra 25)

Farkas Imre, bádogos (1929–1958. február 28. 6 óra 39)

Kőrösi Sándor, honvédtiszt (1932–1958. március 6. 7 óra 17)

Major Ernő, munkás (1915–1958. március 6. 7 óra 10)

Nagy József, szállítómunkás (1929–1958. február 28. 6 óra 37)

Schiff János, gépmunkás (1930–1957. április 25. 7 óra)

Szente István, géplakatos (1937–1958. december 23. 10 óra 25.)

Szente Károly, kocsikísérő (1906–1958. december 23. 10 óra 25.9

Somogyi Tibor, honvédtiszt (1958. március 6. 7 óra 04)

G. Nagy Imre munkás az 1957. január 11-ei CSM gyári tüntetéskor vesztette életét.

(Vége)

Forrás: Bolla Dezső: Csepel 1956, tények és dokumentumok.