Negyven év nagyon hosszú idő, és ez alatt az emberek sokat változnak, munkahelyeket váltanak, érdeklődési körük változik. Benedek Ferenc számára az öttusa nem csak egy munka volt, hanem a hivatása, amit négy évtizeden át, töretlenül folytatott sikereinek helyszínén, Csepelen.

A 85 éves Benedek Ferencet egykori sporttársak, barátok, tanítványok, ismerősök és az önkormányzat vezetői köszöntötték február 7-én, a Rákóczi Kertben.

1926. február 5.-én, Tiszafüreden született – egy évvel az öttusasport hazai indulása előtt. Katonaiskolásként kezdett el öttusázni, annak ellenére, hogy, tízéves korában súlyos tüdő- és mellhártyagyulladást kapott. Ezt akkor nem tudták gyógyszeresen kezelni, mert még nem ismerték a penicillint. Tüdejének egy része elmeszesedett, de csodával határos módon felépült a betegségből. Így már nem folytatta a versenyzést, mivel csökkent a tüdőkapacitása. Nem akart elszakadni az öttusától, így az edzősködés felé fordult.

Testvéröccse, Benedek Gábor az 1952-es helsinki olimpián csapatban arany-, egyéniben ezüstérmes, 1953-ban egyéni világbajnok lett rajtcél győzelemmel. Az első budapesti vb-n (1954) egyéni 5. helyével tagja volt a világbajnok csapatnak, 1956-ban az olimpián, mint legjobb magyar versenyző, hatodik lett. Csapatban négyszer volt aranyérmes, párbajtőrcsapatban is volt magyar bajnok.

Benedek Ferenc 1948-ban, a csepeli nagygyárban tisztviselőként tudott elhelyezkedni, annak ellenére, hogy az akkori vezetés nem volt kibékülve katonai múltjával. Sikeres szervezőmunkája révén viszont kivívta a vezetők elismerését és tiszteletét, így áthelyezték a sportosztályra.

1953-ban kezdte szervezni Csepelen az öttusát. A csepeli iskolákat látogatva kereste a tehetséges fiatalokat. A testnevelő tanárok szívesen küldték hozzá a diákokat. Az eredményes utánpótlás-nevelés révén megnyerték az országos ifjúsági bajnokságot. Majd nemzetközi rangot szereztek a magyar öttusasportnak, s ez által fokozottabb támogatást harcoltak ki. Az ötvenes években rövid ideig a Magyar Öttusa Szövetség (MÖSZ) elnöki tisztségét is betöltötte.

1965-ben a TF-en elvégezte az edzői szakot. Edzői pályafutása csúcsa az 1960-as római olimpia volt, amikor két csepeli tanítványa, Németh Ferenc és Balczó András is aranyérmes lett a csapatversenyben. Németh az egyéni versenyben is aranyérmes lett.

Balczóra egy budapesti verseny során figyelt fel, mert már akkor látta benne a tehetséget és ezután felhozta őt Nyíregyházáról. Szülei tudták hogy jó kezekbe kerül a fiúk. Eleinte nála lakott, a fia szobájában, majd a csepeli munkásszállóban kapott

helyet. Balczó András 1963-tól 1969-ig egymás után ötször szerzett egyéni világbajnoki címet, csapatban is ötször volt aranyérmes. Három olimpián és tizenegy világbajnokságon 24 érmet szerzett, 13 aranyat, 9 ezüstöt és 2 bronzot, s csak neki van 3 olimpiai aranyérme. Nyolc egyéni magyar bajnokságot, összesen tizenöt bajnoki aranyérmet nyert és 1963-ban, párbajtőrben is egyéni magyar bajnok volt. Pályafutása során, 107 öttusaversenyen indult, ezek közül 60-at megnyert, 89-szer állt dobogón az egyéni versenyeken.

A Csepel SC versenyzőjeként tizenhat évig volt válogatott kerettag, hat alkalommal volt az év öttusázója, háromszor választották meg az év sportolójának (1966, 1969, 1972).

A politika fintora, hogy Benedek Ferenc csak itthonról szurkolhatott a tanítványainak, így büntették őt 1956-os politikai állásfoglalása miatt. Negyven év alatt több tucat

bajnokot nevelt, tanítványa volt például a világbajnok Maracskó Tibor, a világbajnoki ezüstérmes Villányi Zsigmond, Pajor Gábor, a junior-világbajnok Bodnár János és Dobi Lajos.

1988 óta már nyugdíjas, de azért odafigyel az egészségi állapotára, ezért rendszeresen „kocog”.

Az edzői munkát már abbahagyta, viszont régi barátaival és tanítványaival még mindig tartja a kapcsolatot, és a szervezőmunkát főleg ő szokta végezni, amikor összegyűlnek a barátaival felidézni a szép emlékeket. Az összejöveteleket 1989 óta, évente tartják. 1992-ben – amikor is a sportág a hatvanötödik évfordulóját ünnepelte – megírta könyvét az öttusáról. A könyv „Gyújtogattam?!- az öttusasport tüzét csiholtam” címmel jelent meg. Benne az öttusa története mellett nagyon sok emlék is szerepel, kiegészítve zömében a saját archívumából származó képekkel.

Ez a fantasztikus és eredményes edzői teljesítmény, amelyet végzett nagyon sok fiatalt ösztönzött, hogy ezt a sportot válassza. Edzői tevékenysége által népszerűsítette a sportágat és az irányítása alatt versenyző fiatal tehetségek hozzájárultak a magyar öttusasport hírnevének növeléséhez, szerte a világon.

Az öttusasportban végzett munkájukért Tiszafüreden, szülővárosukban, őt és testvérét díszpolgárrá választották.

Az öttusasportban mesteredzői címet érdemelt ki oktató és nevelőmunkájáért, kétszer kapta meg a Magyar Népköztársaság Sportérdemérem arany fokozatát (1972, 1987). 2003. március 15-e alkalmából, a gyermek-, ifjúsági és sportminiszter Bay Béla-díjjal tüntette ki. 2004-ben Gerevich Aladár életmű díjjal tüntették ki. Mindemellett számára a legfontosabb elismerés a tanítványok sikere.