Mindenszentek és Halottak napját valamennyien megtartjuk. Persze, nem biztos, hogy november elsején, ill. másodikán látogatunk ki elhunyt hozzátartozóinkhoz, de mindenképpen kimegyünk a temetőbe az ünnepek körül.

Ilyenkor őszirózsát, vagy krizantémot, az elmúlás jelképes virágait, esetleg kis koszorút teszünk a sírra, és mécsest gyújtunk.

Mindenszentek napja azon szentek ünnepe, akiket a kalendárium név szerint nem említ. A kelta kultúrában a napisten, Samhain tiszteletére 3 napos Halloween (All Hallows Eve – Mindenszentek előestéjének rövidítése) fesztivált tartottak, később ez keveredett a római Pomona-nappal (a gyümölcsök és kertek istennőjének ünnepével), és így alakult ki évszázadok során a mai Mindenszentek, melyet ebben a formában talán csak az Egyesült Államokban tartanak meg.

A november 2-i halottak napja Sz. Odiló clunyi apáttól (962–1048) ered, és 998 óta tartja meg az egyház. Az ilyenkor kivitt virágoknak és mécseseknek, azonban nem csak esztétikai szerepe van. Csak úgy, mint számos mai szokás, ez is népi hiedelmeken alapul. Mécseseket azért gyújtottak elődeink, hogy a világosban a „véletlenül kiszabadult lelkek” újra visszataláljanak a maguk sírjába, ne kísértsenek, ne nyugtalanítsák az élőket. Szokás volt ilyenkor a sírok megtisztítása, rendbe hozása is.

Ennek is megvan a magyarázata: azért kell megszépíteni ezeket, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben. A néphit szerint ezen a napon ugyanis hazalátogatnak ezért sokfelé megterítettek számukra, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra.

Forrás: Csepel Újság – Ferentzi Tünde