Ma délelőtt ismerőseim közül jó néhányan megkerestek és az iránt érdeklődtek, mit tudok a kerületi lakosság körében ma elindult telefonos kampányról.

A kedves csepeli polgár kap egy telefonos hívást, melynek fogadása után egy kellemes női géphang a következőket mondja: (Nem szó szerinti idézet.) Egyetért-e Ön azzal, hogy a Csepeli Munkásotthon ismételten köztulajdonba kerüljön? Ha igen nyomja meg az 1-es gombot, ha nem nyomja meg a 2-es gombot.

A kérdés most már csak az ki indította el, illetve ki a megrendelője ennek a telefonos kérdezősködésnek.

Felvetődött bennem, lehet, hogy a kerületi önkormányzat próbálja ily módon kikérni a lakosság véleményét, hogy azt követően korrekt módon a Munkásotthon ügyében dönteni tudjon. Már ha egyáltalán van döntési kompetenciája a parlamenthez Német Szilárd által benyújtott törvényjavaslat kapcsán. Zárójel bezárva.

Miután ennek esélyét latolgattam, felderengett előttem a közelmúlt néhány önkormányzati döntése.

Például az óvodák összevonásának kérdése. A kerületi önkormányzat képviselő testületét alkotó kormánypárti többség egy másodpercet sem foglalkozott az ügyben érintett lakosok ellenvéleményével. Megkérdezésük nélkül, tüntetésen kinyilvánított akaratuk ellenére döntött. Az összevonás megtörtént.

Az összevont óvodák vezetőjének megválasztásakor az intézményi dolgozók  több mint kétharmada által támogatott pályázóval szemben a testületi többség azt a személyt szavazta meg, akit a több mint kétharmados többség elutasított.

A Vízmű lakótelep közpénzből történő körbekerítésének ügyében sem kérték ki a lakosság (adófizetők) véleményét. Kitalálták eldöntötték. Senki véleménye nem érdekelte a döntéshozókat.

Akkor most mi van? Ezek szerint az önkormányzat nem lehet, mert a megtapasztalt gyakorlattal e jelenleg folyó telefonos érdeklődés teljes egészében ellentétes.

De ha nem akkor mégis kik rendelték meg, kinek a részére készül és mi a célja?

Erre valószínűleg csak az ügyben érintettek, a megrendelők válaszolhatnának. Kérdés az akarnak-e, tájékoztatják-e a lakosságot erről az akcióról?

Addig eleresztve a fantáziámat lehetséges megoldásként előfordulhat, hogy egészen más a cél.

Lehet, hogy ez egy csepeli konzultáció? Jó, de ki és mikor ismerheti meg ennek az eredményét?

Feltételezve és nem megengedve a hívott telefonszámok alapján lista készül? Kik azok, akik úgymond a „mi embereink” és kik azok, akik nem azt akarják, amit a helyi hatalom.? Megannyi megválaszolatlan kérdés.

Bízom benne, hogy a listakészítés csak a fantázia szüleménye. Akkor viszont a többi ügyben miért verték le úgy az ellenvéleményeket, mint asztalról vak a poharat?!

Kál Károly