Kuti Éva nonprofit szakterületi kutató (aki korábban az Általános Vállalkozási Főiskola tanára volt) a Csepeli Rákóczi Kert Civil Házban rendezett, társadalmi párbeszédről szóló civil fórumon e témáról beszélt.

Mielőtt azonban rátért volna a civil szervezetek és a helyi önkormányzat együttműködésének hasznosságára, egy olyan kutatás eredményeit idézte fel, amely valószínűleg az utóbbi évtizedeknek a legnagyobb hatású, legtöbbet idézett kutatása volt.

Úgy indult a dolog – mondta Kuti Éva -, hogy egy amerikai kutatócsoport azt a célt tűzte ki, hogy megpróbálják megérteni, mi okozza a gazdasági-társadalmi fejlettség területi különbségeit? Sokszor egyetlen országon belül, néha egyetlen régión belül is nagyon különböző állapotban vannak a kisebb egységek.

A konkrét kutatás Olaszországra irányult: a déli és az északi rész fejlettségének összehasonlítása zajlott, illetve az ottani környezetet próbálták föltárni, amelyek ezt előidézik. Akkoriban, nagyon nagy meglepetésre, arra az eredményre jutottak, hogy nem a természeti adottságokban, nem a gazdasági háttérben, pláne nem a szabályozásban (hiszen egyetlen országon belül vizsgálódtak) rejlik a magyarázat, hanem sokkal inkább a helyi társadalmak állapotában. Abban, hogy milyen kapcsolatok alakulnak ki a különböző társadalmi-gazdasági szereplők között? Hogyan tudnak kommunikálni egymással? Mennyire bíznak egymásban? Hogyan működnek azok a hálózatok, amelyeken keresztül információk áramlanak, amelyek segítségével érdekeket lehet egyeztetni?

És – ha már idáig eljutottak -, akkor persze ehhez képest már nem meglepő módon sikerült az is nagyon világosan és adatokkal alátámasztható módon is kimutatni, hogy a civil szervezetek nagyon nagy szerepet játszanak abban, hogy ez a fajta érettsége a helyi társadalmaknak létrejöhet, és ez által van egy olyan társadalmi háttere a gazdasági működésnek, amelyik annak a hatékonyságát is biztosítani tudja.

Mindebből a kutatásban az következett, hogy hasonló vizsgálatokat elvégeztek rengeteg országban, különböző szinteken, az önkormányzatin is, meg regionálison is, és lényegében mindenhol ugyanerre az eredményre jutottak!

Mindezt azért gondoltam bevezetésként elmondani, mert úgy érzem, hogy amikor áttekintjük az önkormányzatok és a helyben, avagy az adott területen működő civil szervezetek kapcsolatrendszerét, akkor érdemes összességében ezen gondolkodni. Tudniillik, itt nem arról van szó, hogy szembenálló partnereknek kell megtalálni egymással a közös hangot, hanem arról van szó, hogy van egy közös érdek: a helyi közösség, a helyi gazdaság, a helyi társadalom akkor tud egészségesen fejlődni, hogyha ezek a kapcsolatok normálisak. A formák, azok ennek megfelelően rendkívül szélesek tudnak lenni.

A civilek – értelemszerűen - közelebb vannak az állampolgárhoz, mint bármiféle kormányzati szervezet, beleértve azt is, amely amúgy a legközelebb esik, hiszen helyben működik. Tehát ők azok, akik először érzékelik a problémákat, akik jelzéseket tudnak adni arról, hogy milyen megoldandó problémákkal, nehézségekkel kell megküzdeni? Ők azok, akik képesek arra is, hogy ne csak egyirányú jelzéseket adjanak, hanem a fordított irányban is közvetítsenek. Tehát a hatalmi szempontokat, a kormányzat szempontjait is közvetítsék a civilek az állampolgárok felé.

Következésképpen közelítsék egymáshoz az álláspontokat, elérjék azt, hogy ne mindenki csak a saját, egyetlen ügye szempontjából, és a saját, nagyon szűk érdekei szempontjából nézze a folyamatokat és a teendőket, hanem azt is, hogy egy nagyobb egységben gondolkozzon. Megpróbáljon olyan együttműködéseket létrehozni, amelyek a közös ügynek a szolgálatát lehetővé teszik.

Van tehát tulajdonképpen ez a jelző, kommunikációs, információkat továbbító, egyeztető szerepkör, amelyik jó esetben egy valódi partneri viszonnyá tud válni. Hogyha ez sikerül, akkor sokkal hatékonyabb lesz természetesen a helyi társadalomnak és gazdaságnak a működése.

A civilek nagyon-nagyon sokfélék. A legkisebb hobbi-szervezettől a nagyon komoly társadalmi problémákkal küszködő szervezetekig sok, igen különböző található közöttük. De mindegyiküket jellemzi az, hogy valamihez nagyon értenek, és ráadásul valami iránt nagyon elkötelezettek is! Sokkal elkötelezettebbek, mint bármely kormányzati hivatalnok, akit ha szociális előadónak neveznek ki, akkor éppen a szociális ügyekhez ért, de ha holnaputántól a sportért lesz felelős, akkor onnantól ahhoz fog érteni.

A civilek azért teszik, amit tesznek, azért dolgoznak egy területen, mert az nekik szívügyük. Következésképpen nagyon sok olyan információt, tudást is felhalmoznak, amelyre a helyi politikának a kialakításában szükség van. Tehát – ismét csak jó esetben – egy jó, működőképes partneri viszony esetén ez a tudásanyag beépülhet a helyi politika alakulásába. Abba, ahogyan megtervezik a különböző fejlesztési programokat, ahogy megpróbálják valamilyen módon javítani a helyzetet általában és konkrétan.

Mindezen túl – és ezzel nem nagyon szoktak az önkormányzatok foglalkozni, pedig igazán fontos – mindig arról van szó, hogy a civilek mennyi támogatást kapnak az önkormányzatoktól?

De ez fordított irányban is működik! Méghozzá, adott esetben egészen más nagyságrendben, mint amit ezek a helyi civil alapok (sokat reklámozott támogatásként) kiosztanak. Ugyanis a nonprofit szféra, a civil szervezetek képesek lehetnek arra, hogy olyan forrásokat mozgósítsanak, amely források egyébként az önkormányzat számára nem lennének elérhetőek! Ebben, egyébként támogatja őket az is, hogy az EU és annak politikája ebben segít, hiszen ott megértették, hogy az együttműködésnek milyen haszna, és milyen fontossága van. Következésképpen egy sor uniós forrásból úgy lehet egyáltalán támogatáshoz jutni, hogyha civil partnerekkel együtt pályázik az önkormányzat.

De egyébként a civilek olyan forrásokhoz is hozzáférnek, melyekhez az állami intézmények egyáltalán nem, és lehet, hogy ebből egy fillér sem kerül a polgármesteri hivatalba, (valószínűleg az a legjobb, ha nem), de akkor is a helyi közösségben hasznosul. Tehát mindenképpen hozzájárul a helyi problémák megoldásához, illetve a különféle fejlesztési elképzelések megvalósításához.

A forrásteremés témaköréhez tartozik, s nagyon nem szabad elfeledkezni az önkéntes munkáról, az önkéntesek potencionális, vagy jó esetben tényleges bevonásáról a különböző helyi projektekbe, mozgalmakba, akciókba, fejlesztési elképzelésekbe. Többnyire nem számoljuk át ezt forintokra, de ez nagyon nagy összeget tenne ki, ha mégis átszámolnánk. Tehát az a sok-sok munka, melyet emberek – puszta elkötelezettségből – elvégeznek, az (ha mindet fizetett alkalmazottakkal kellene elvégeztetni) nagyon is sokba kerülne és ilyen formán a civilek által mozgósított önkéntesek közvetve, vagy adott esetben közvetlenül is hozzájárulnak ahhoz, hogy előrébb lépjen egy település, egy kerület, egy helyi közösség, egy régió.

Végül beszéljünk arról az együttműködési formáról, ahol a nonprofitnak nevezett szervezetek komoly szolgáltatókként jelennek meg, amikor gyereket tanítanak, betegeket ápolnak, szociális segítséget nyújtanak, munkanélkülieknek a munkaerőpiacra való visszavezetésével foglalkoznak, stb.

Befejezésül még három mondat – visszakanyarodva arra, amivel elkezdtem.

Nem arról van szó, szerintem, hogy az önkormányzat valami nagy szívességet tenne, a civileknek kegyet gyakorolna, mikor együttműködik velük!

Egy közös cél érdekében úgy lehet hatékonyan dolgozni, hogyha a különböző szereplők együttműködnek, hogyha partneri viszony van, hogyha a civil és az önkormányzati erőfeszítések találkoznak, és lehetőleg egyeztetési folyamatokban, megegyezéses módon, sikerül egyesíteni az erőket annak érdekében, hogy a közös jóllét megvalósuljon. 

21keruleti-hirhatar.hu