![]() |
|
|
|
Tweet |
|
|
![]() |
|
Kókay Szabolcs természetfestő, a Természetvédelmi Hivatal munkatársa, csepeli lokálpatriota tartott ingyenes ismeretterjesztő előadást május 17-én a FSZEK csepeli, sétáló utcai könyvtárában, a Helytörténeti Esték rendezvénysorozat keretében, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár csepeli fiókkönyvtára és a Csepeli Kertbarát Kör közös rendezvényén.
Expedíció a paradicsommadarak földjére, madársereglet Pápua Új-Guineától a Csepel-szigetig - ez volt Kókay Szabolcs előadásának címe. A sok-sok vetített fotóval kísért előadás egy három évvel ezelőtti, egy hónapos gyűjtőút élményeit összegezte. 2014-ben egy nemzetközi kutatócsoport tagjaként töltött több hetet Pápua Új-Guineában.
A világon összesen mintegy negyven paradicsommadár-faj él (a legszebb és legérdekesebb madárcsoport ez), ezek zöme Új-Guineán. Amikor végeztem ezek megfestésével, a könyv szerzője csatlakozott egy egyhónapos expedícióhoz, s engem is meginvitált az útra.
2014. márciusában tehát kijutottam Pápua Új-Guineára. Soha nem jártam még abban a régióban, s nem láttam még paradicsommadarakat a természetben, de még állatkertben sem. Az illusztrációkat is a National Geographic albuma, filmjei, és a bécsi Természettudományi Múzeum gyűjteménye alapján készítettem el. A könyv 2014 őszén jött ki a nyomdából.
Új-Guinea a világ második legnagyobb szigete (az első Grönland), Ausztráliától északra helyezkedik el, s két ország osztozik rajta: nyugati része Indonéziához tartozik, keleti része pedig egy önálló állam, Pápua Új-Guinea. Mi ide utaztunk el. Fővárosa a déli partvidéken helyezkedik el: Port Moresby. Ide érkeztünk repülővel Ausztráliából. Itt találkoztunk a csapat többi tagjával: az expedíciót egy amerikai múzeum szervezte, főként hüllők és kétéltűek gyűjtésére. Innen repültünk tovább egy Popondetta nevű kisvárosba, ahol bevásároltunk, majd teherautókkal utaztunk tovább Kokoda faluba. Onnan indul a Kokoda-gyalogösvény, amely 93 kilométeres és átszeli a hegyvonulatot, és Port Moresby-ig húzódik.
A Kokoda-ösvény a második világháborúban komoly hadszíntér volt: a japán csapatok szerették volna elfoglalni a fővárost. Az ausztrál csapatok délről északra húzódva igyekeztek ezt megakadályozni: egy évig tartó háborúskodás folyt itt, komoly áldozatokkal (mintegy tízezer halottja volt az ottani harcoknak). Néhány éve az ausztrál turisták kegyeleti zarándokhelye lett ez az ösvény, melynek fejlesztésére az ausztrál kormány elég sok pénzt költött el.
Az átlagos turisták 10-12 nap alatt járják végig az ösvényt – mi négy hétre elnyújtottuk a 93 kilométer megtételét. Az érdekesebb területeken napokat állomásoztunk. Az expedíció fő célja a nem őshonos növény- és állatvilág felmérése volt, de gyűjtöttek kétéltű- és hüllőfajokat is (az egy hónap alatt hat, addig ismeretlen fajt – békákat, gyíkokat - találtak). Rám nem róttak külön feladatot, így magam döntöttem el, mivel töltöm az időmet: ezért elhatároztam, hogy festéssel, vázlatok készítésével foglalkozom az expedíción.
Pápua Új-Guineán nagyon büszkék a természeti kincseikre, értékeikre, a nemzeti madaruk is egy paradicsommadár-fajta, amely a zászlójukon is szerepel. A nemzeti sörükön is a paradicsommadár látható, sőt a légitársaság emblémája is ez.
Kokodán eltöltöttünk egy napot, s az expedíció teljes felszerelését szétosztottuk a húsz-harminc hordár között: e segítőink a hátukon hurcolták csomagjainkat.
Az ösvény több hegyláncon át vezet, ezeken át kellett kelnünk, a 93 kilométer megtétele alatt bizony voltak kemény kaptatók is. (Indulás előtt faggattak bennünket: ugye az előzetes egy éves fizikai felkészülést mindenki elvégezte? Én nem mertem elárulni, hogy minden edzés nélkül, az íróasztal mellől indultam neki az útnak, de így is ki lehetett bírni…)
Én akvarellel dolgoztam kint, a környezet elég nedves volt (ez az akvarellnek még kedvezett is – nem száradt gyorsan). Volt egy csaknem2000 métermagasságban lévő táborhelyünk is, kunyhók mellett. Az ösvény mellett háborús eszközöket, lövedékeket is láttunk, meg géppuskafészkeknek ásott gödröket. Egyik hegyoldalról lőtték a másik, szemben lévő hegyoldalt.
A falubeliek rendkívül érdekesnek tartották, ahogy festek, még a fő programot, a helyiek és az expedíciósok közötti focimeccset is elhagyták, hogy engem nézhessenek, rajzolás-festés közben.
Az expedíció minden tagjának volt egy személyes segítője (hordára), kísérője, testőre, az enyémet Barnabásnak hívták. Cipelte a cuccaimat, és mindenhova követett, nem hagyott magamra. Több kisebb patakon és egy nagyobb folyón is át kellett kelnünk, a mellig érő vízben gázolva, ellenállva a folyóvíz erős sodrásának. Én éppen-hogy-csak átbotorkáltam, Barnabás viszont két 15 kilós csomaggal a vállain – kemény legény módjára – küzdötte le ezt az akadályt is.
Rengeteg lepkével, pillangóval is találkoztam, melyeknek többségét nem tudtam meghatározni. Főként napközben, a patakok partján lehetett velük találkozni.
Kígyóval csak egyszer találkoztam az erdőben, egy aprótermetű kobra-félével, amely olyan pici volt, hogy nem jelentett veszélyt az emberre. A legnagyobb kígyófajjal, a smaragdzöld fapitonnal is találkoztam.
Egy alkalommal elvadult disznót fogtak a kutyák az erdőben, a táborhelyünk mellett – le is fényképeztem Barnabással – aztán este elfogyasztottuk az elejtett állatot.
Rengeteget fotóztam: 5-6 ezer képpel tértem haza, ezek alapul szolgáltak festményekhez, illusztrációkhoz.
A madarak közötti fő attrakció azonban a paradicsommadár volt (ezek a varjak csoportjához tartozó, színesebb madarak). Erre, a legérdekesebb csoportra próbáltam koncentrálni. Összesen tíz fajt sikerült látnom, egyet Ausztráliában, s kilencet itt.
A galléros paradicsommadár hímjének nagyon érdekes a násztánca: teljesen ovális alakot ölt, s egy faágon ugrálva próbálja elkápráztatni a tojót. A hím nyakáról lelógó hosszú tollait a násztánc alatt a feje körül kimerevíti, a mellkasán lévő hosszabb tollakat szétnyitja, s a fejteteje is csillogó, fényes tollakból áll – amikor táncol, szinte egy smile-szerű arcot formáz. A zöld paradicsommadarat a botanikuskertben fényképeztem. Mutatok egy trombitás paradicsommadarat is. Vannak olyan paradicsommadarak, melyek lenn a földön nászolnak. Az erdő alján kitakarítanak egy kisebb területet, ide várják a tojókat. Úgy választják ki a helyet, hogy a „táncparkett” fölött legyen egy keresztben átnyúló ág, ahonnan a tojók nézhetik a lent produkáló hímet. A Heléna paradicsommadár jellegzetessége a tarkóján lévő hat, megnyúlt toll, melyek végén kis korong található, melyeket a tánc közben rezegtet. Ezt a násztáncot sajnos nem láttam, pedig a helyszínét órákig figyeltem. A Raggi paradicsommadár Pápua Új-Guinea nemzeti madara. Jellegzetes hosszú, megnyúlt oldaltollaikat használják násztáncukhoz. Az ágakon fejjel lefelé fordulnak, s a dísztollaik teljesen szétbomlanak a hátuk felett, s azokat rezegtetik.
Tavaly Ausztriában egy Tirol-környéki kisvárosban állíthattam ki paradicsommadár festményeimet – ezzel a mondattal zárta előadását Kókay Szabolcs, aki tervezi, visszatér a paradicsommadarak földjére.
21. kerületi Hírhatár Online - Bárány Tibor
|
|
|
|