Háromszoros olimpiai, kétszeres Európa-bajnok, és a profik között is Európa elsőszámú öklözője volt. Papp László 85 éve született: futballistának készült, majd mégis ökölvívó lett.
A neves boxolót előbb láthatták külföldön öklözni, mint itthon. 1945. szeptember 13-án Bécsben már az első menetben kiütötte az osztrák Böhmöt, majd október 6-án itthon is bemutatkozott: a nézőtérről hívták fel, mert a csepeli Bicsáknak nem volt ellenfele. Kiütéssel győzött a második menetben a hatszoros bajnok csepeli ökölvívó ellen. Majd győzelmek sorozata következett, ám néhány fájó vereséget is elszenvedett. 1948-tól négy éven keresztül nem talált legyőzőre. Melbourne-ben a magyar klasszis (korábbi kiütéses veresége nyomán) visszavágott Pietrzykowskinak is, aki már az első menetben a padlón volt. Innentől pedig már sima volt az út, az újabb - harmadik - aranyig.
Amatőrként összesen 193 mérkőzésből 183-on győzött 2 döntetlen és 8 vereség mellett. Három olimpia, két EB-, két főiskolai VB-, 6 magyar bajnokság kapcsolódik a nevéhez.
1957-ben engedélyezték profi pályafutását, 27 diadal, 2 döntetlen, Európa-bajnoki cím a mérlege. Hatszor védte meg elsőségét. 1965-ben mérkőzhetett volna a VB-övért, de a kommunista vezetés nem engedte küzdeni. A kárpótlást kissé megkésve kapta a boksz-világtól, 1990-ben a WBC "A világ legjobb amatőr és hivatásos középsúlyú ökölvívójának" járó övé adták át neki.
Papp László edzőként 33 éven át működött sikeresen: szövetségi kapitánysága alatt a magyar boxolók rengeteg ezüst és bronz mellett egy olimpiai, egy VB- és tíz EB-aranyéremet nyertek.
Papp László 2001-ben Puskás Ferenc és Balczó András mögött harmadik lett az évszázad magyar sportolója szavazáson.
2003. október 16-án 78. éves korában hunyt el. Nevét a fővárosban sportcsarnok őrzi.