Papp Dóra, az esemény moderátora bevezetőben a kiállítás fő témájára (Vigyázat, civilek!) irányította rá a figyelmet. Tapasztalatból tudja, mint civil szervezet vezetője, hogy nagyon sok ember nem tudja, mi az, hogy civil? Sokak nem tudják, miért van szükség a civilekre a magyar társadalomban! Kik is azok a civilek? Mit csinálnak a civilek? Hogyan jön össze egy művészeti kiállítás és a civilek? Ezt oldotta meg az @rc, mely idén már a 17. alkalommal nyitotta meg kiállítását, s fő témául ezt választotta, de szabadon választott témákkal is lehetett pályázni.

Vajon miért választotta az @rc ezt a fő témát? Talán azért, mert ha a civilekről beszélünk, akkor a demokráciáról is kell beszélnünk. A társadalom egészséges működéséhez szükségünk van arra, hogy civil szervezetek is segítsék a társadalom működését, és vigyázzanak a demokráciára! Körülbelül úgy, mint egy házőrző kutya: nézi azt, hogy minden rendben van-e? A kerítésen a felirat általában azt jelzi: vigyázat harap a kutya. De mindnyájan tudjuk, nem harap, ez csak egy marketing-fogás. A felirat azért van, hogy ne menjenek be idegenek. Tehát, a kutya nem harap, és semmilyen veszély nem leselkedik rájuk a hátsó udvaron, csak betartatjuk azokat a szabályokat, amelyet egy figyelmeztető jel mutat nekünk.

A civil szervezetekkel is ez a helyzet: nem történt itt semmi! Csak félünk valamitől, amit nem ismerünk!

„Civil mindenki, aki felelősségteljesen és tudatosan él a jogaival” – ezt később az első helyezett mű alkotója, Glázer Attila fogalmazta meg.

Abban segít az @rc a civileknek (nemcsak az @rc, hanem a MACIARC is), hogy ezeket a sztereotípiákat lebontsuk, hogy megismerjük ezeket az embereket, ezeket a szervezeteket, akik ezek mögött a jelek mögött, ezek mögött a feliratok mögött vannak, egy-egy névvel, egy-egy arccal.

Előzetesen így várták a jelentkezőket:

„Maradj civil! Itt te is igazán civil lehetsz, azaz önmagad. Aki nyitott, kreatív, aki úgy szeretné megismerni a világot, hogy közben a világ is megismerje őt. Ne félj civil lenni! Most ez az egyetlen szabály. Nincsenek hivatalos elvárások, iránymutatások, nincsenek sem fölösleges körök, sem fölösleges négyzetek. Itt minden azért van, hogy ne csak nézz, hanem láss is, hogy ne csak hallgass, hanem beszélj is. Beszélj és gondolkozz szabadon, korlátozások nélkül, ahogy a szíved és az eszed diktálja! Keresd meg a helyed, és találd meg önmagad a 17. ARC közérzeti kiállítás kanyargós útjain!„

Az idei @rc pályázat elbírálását egy zsüri végezte. Egyik tagja, Oltai Kata (művészettörténész, kurátor, FERi) a zsürizés élményeiről beszélt:

– Az idei, második zsűritagságomat is nagyon élveztem, mert kevés az olyan alkalom, ahol a kreatív szakma különböző ágaiban ténykedő emberek gyűlnek össze. Jó hangulatban végeztük az egész napos munkát. Nem volt könnyű, hiszen az ilyen demokratikus kiválasztásnál egy fős szavazattöbbség dönthet el valamit, ezért az árnyalatnyi különbségek is eltérő helyezésekben realizálódnak. Voltak vitáink is. Azt hiszem, hogy az eredmény, amire jutottunk, egy nehéz szűkítési folyamat után egy gyors döntés volt, s a sorrendállítás talán könnyebb volt, mint tavaly.

Összesen 850 alkotás érkezett be a pályázatra, s ennek a 10 százaléka, 85 plakát látható a kiállításon. Az alkotások tehát alapos válogatáson mentek át.

A kiállítás egyik része a MACIARC: magyar civil szervezetek és kreatív ügynökségek részére lett meghirdetve, a magyar civil szervezetek és a MagnetBank Civil Kapcsolatok Program támogatásával és együttműködésével.

Naszádos Márk, a MACI képviseletében a MACIARC-ról beszélt:

– A MACI a magyar civil szervezetek kommunikációs kampánya, amely 2015-ben két fő céllal indult el. Elsősorban a civil társadalom rétegeit szeretné összekapcsolni (legyen egy olyan felület, ahol a civilek egymásról hallanak, egymást jobban megismerhetik), a másik célja pedig az, hogy elérjen olyan társadalmi rétegeket, ahol esetleg még kevesebbet tudnak a civilek munkájáról. A MACIARC nagy lehetősége a MACI-nak – köszönjük ezt a lehetőséget az @rc-nak –, mert egyre fogynak azok a felületek, lehetőségek, ahol a civilek meg tudnak nyilvánulni, ahol valóban nagy nyilvánosság előtt tudják képviselni a saját céljaikat. Erre a MACIARC nagyon jó felület. Kitartóan dolgozunk azért, hogy a megfelelő partnerségeket kialakítva ezt a munkát tovább tudjuk folytatni. A kommunikációs kampányunkhoz már több mint 500 civil szervezet kapcsolódott. Szeretnénk, ha ez a felület megmaradna és egyre több, más lehetőséget is sikerülne teremteni.

A Magnetbank egyik programjában – Rapidrandi címmel – kreatívokat és civil szervezeteket ültettek le egymással szemben, megszabott időkeretben megismerkedni. Ha kölcsönös szimpátia alakult ki, akkor elkezdhettek közösen dolgozni. De más programjaik is vannak. Úgy tűnik, a Magnetbank nem fél a civilekről…

– Tulajdonképpen mi magunk is civilek vagyunk – mondta Molnár Csaba a Magnetbank képviseletében –, s most nem azt a különbséget szeretném elmosni, ami a for-profit és a non-profit szervezetek között van. Inkább a közöset hangsúlyoznám: mindkét irányzat tevékenysége for-value, azaz értékteremtő. Tulajdonképpen érték-közösségben vagyunk itt a civil társadalommal is. Igen hasznos az, ha a civil szervezeteknek is egészséges a pénzhez való viszonyuk, s adnak szolgáltatásokat. Mi is veszünk tőlük sok értékes szolgáltatást. Úgyhogy, ilyen téren én is civilnek érzem magam. Egy ideális társadalomban ez egy win-win helyzet, azaz mindkét fél számára előnyös együttműködés, nem pedig csak egy egyirányú utca…

Az idén a MACIARC kamara-kiállítás keretében a legjobb tizenkét pályaművet díjazták: UNICEF Magyarország, BAGázs Közhasznú Egyesület, Suhanj! Alapítvány, Független Diákparlament, Vigyél Haza Alapítvány, Magyar Rett Szindróma Alapítvány, Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége (MVGYOSZ), Amnesty International Magyarország, Present Perfect Egyesület, Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány, Börtönrádió/Adj Hangot Egyesület és Egy Csepp Figyelem Alapítvány.

Itt nincs sorrend, mert a civil szervezetek munkáját nem lehet rangsorolni. Az ügynökségek önkéntes munkában vállalták, hogy segítenek civilszervezeteknek, és így együtt vettek részt a megmérettetésen. A közös munkának köszönhetően a kiállító szervezetek bemutathatták tevékenységüket és társadalmi hasznosságukat a nagyközönség számára. Szeretnénk, hogy a civilszervezetek minél nagyobb társadalmi megbecsülést kapjanak. A MACIARC pályázat és kiállítás abban segít, hogy a civilszervezetek képviselhessék értékeiket és megerősítsék identitásukat.

A díjazottakról közös csoportkép is készült.

Ahogy már említettük, az idei kiállítás fő témája a „Vigyázat! Civilek!” volt, de szabadon választott témákkal is lehetett pályázni.

Az első díjat Glázer Attila Engedély nélkül című plakátjával nyerte.

A második Pásztor Dániel lett Az értékes vödör című alkotásával.

A harmadik helyezett Gollowitzer Szabina lett Ments meg Uram minket című plakátjával.

Az összes pályaművet megtekintheti itt.

Az idei, legkedélyborzolóbb alkotásnak járó BORZ-díjat Nagy-Balogh Györgyinek ítélték oda Zászlónk című alkotásáért.

Geszti Péter, az @rc egyik alapítója – kapcsolódva a Zászlónk című alkotáshoz - elmondta, hogy előző nap részt vett a magyar filmgyártás 100. éves születésnapján. Ugyanaz a síri hangulat uralkodott ott is, mint ezen a díjátadón.

– Csak azt akarom mondani, hogy örüljünk – mondta Geszti Péter -, mert itt vagyunk, örüljünk, hogy te ilyen szabad vagy és gondolkodsz! Örüljünk, hogy ez a kiállítás létre jött, még akkor is, ha nagyon sok pici erőből, de létrejött, és itt vagytok, itt vannak a civil szervezetek, itt vannak az alkotók. Még mindig vannak támogatóink, még mindig van agyunk, még mindig tele vagyunk (még ha csak ilyen vékony csíkban is) reménnyel. Rajtunk múlik, hogy ez megváltozzon! Ne legyünk pesszimisták, mert nem azért vagyunk itt!

Glázer Attila, a győztes plakát alkotója, a mai egyetlen túlélési forrásnak találja azt, hogy a gyerekeinket neveljük.

– Az a furcsa érzésem volt, hogy nem akarok elmenni innen, mert én köztetek érzem jól magam. Egyetlen reményünk van – ha már a pozitivity-ről beszélünk -, hogy a mögöttem lévő tizenkét ember és a hozzájuk tartozók egyszer majd a többséget fogják segíteni, és nem a kisebbségeket! Jó lesz az mindenkinek! Optimista vagyok: élünk, szeretünk, ölelünk, újra kezdünk, vagyunk!

Geszti Péter hozzá fűzte:

– Te régi pályázó vagy, s mi nagyon régóta ismerjük egymást. Még annak idején a TV „Ász” című műsorából, amikor én fiatal voltam, te meg gyerek, akkor találkoztunk először. Azt kell, hogy mondjam, nagyon nagy öröm számomra, hogy látom, hogyan válsz egyre inkább komoly művésszé. Köszönjük, hogy az @rcot abban az érdemben részesíted, hogy itt rendszeresen megjelensz a pályaműveiddel, így lettél sokszoros bajnokunk: Glázer Atti.

A rendezvény befejező részében a moderátor, Papp Dóra, az @rc tulajdonosait kérdezte, milyen az ő közérzetük?

– Úgy tűnik, egyre több az annonim pályázat – reagált Molnár Hédi -. Sokat gondolkodtunk rajta, miért van ez így? A most térre kikerült plakátok között is van három név nélküli. Teljesen ironikus, mert az egyiknek az a címe, hogy „Öncenzúra” (az alkotó kérte, hogy az Ő neve ne jelenjen meg). Az okokat firtató kérdésemre kétféle választ kaptam: az egyik az, hogy nem mernek, a másik az, hogy olyan helyen dolgoznak, ahol nem bátorítják ezt a fajta megnyilvánulást. A saját közösségükben nem úgy ismerik el ezt, mint mi.

Geszti Péter szerint lehet, hogy többen a Békemenetből pályáznak, csak nem merik odaírni a nevüket, kicsit csalódottak is vagyunk. Érdekes lenne, ha meghirdetnénk egy ilyen pályázatot, például Annonimus 2018 címmel, s egyik alkotó nevét sem írnánk ki, s így mindenki boldog lenne…

Az @rc egy művészeti brand, amely a reklámipar piacán próbál megmaradni, amely a fogyasztásra alapul, s neveli az embereket egyfajta attitüdre, de most a civilekkel együtt behoztak a képbe egy társadalomtudatos informálást a kiállítás céljai közé.

Geszti Péter így beszélt e témáról:

– A reklámipar maga tulajdonképpen – szakmai és egyéb tekintetben is – a leginkább szolgálólányként viselkedik, ugyanúgy, mint egy csomó másik iparág Magyarországon. Mondjuk a jelenlegi hatalmi berendezkedésnek még csak nem is kritikusa, hanem mindenki abban reménykedik, hátha leesik neki is valami falat, s nem csak annak az öt-hat cégnek, amelyek ki vannak jelölve a közpénzek elherdálására. Ezért sajnos, azt kell, hogy mondjam, hogy a magyar reklámszakmai szervezetek sem emelik fel a szavukat, gyakorlatilag semmi olyan ellen, amit a nyakukba kapnak, újabb és újabb szorító törvény, vagy más dolog formájában. Nagyon érdekes viszont, hogy a reklám-biznisz maga, az ügynökségek, a grafikai stúdiók, azok tele vannak civilekkel! Ahogy ma a MACIARC-on is láttuk: tele vannak professzionális cégekkel, ők támogatják e társadalmi ügyeknek a képviseletét. Hozzá teszem: ezek általában olyan típusú civil témák, (leszámítva az Amnesty Internationalt, amelyik jelenleg a közellenségek között szerepel ma a politikai életben), amelyek nem kavarnak balhét, és ezek akkor is jobbára civil típusú odalépések (nem a nagy ügynökségek állnak oda direkt olyan forró közéleti témák mellé, amelyből problémájuk lehetne).

Az @rcnak a létezése is önmagában, ma már a túlélési stratégiáink egyik tipikus példája. Korábban a reklámpiacon a szponzorálható, nagy tömegrendezvények közé tartozott, így voltak olyan típusú támogatói. Ma már lehet látni, hogy alapvetően a civil szféra közelében lévő piaci és egyéb identitások állnak mellé. Ilyen értelemben az @rc nagy átalakuláson ment keresztül, nemcsak a finanszírozása, hanem az egész gondolkodása miatt. Bár hozzáteszem, hogy amikor megalakult, már akkor is, a második-harmadik évben kiderült, hogy nem annyira a reklámszakma játéka lesz ez, mint aminek eredetileg szántuk, hanem a civil véleményalkotás fóruma.

Amióta nagyon direkt, durva támadást kapott maga a civil szféra, azóta annál inkább erősödött a mintegy önmagától is kialakult immunrendszer – hogy akkor efelé kel mozogni! Mert mi itt tudunk adni egy felületet, egy önmagát sokszor nagyon gyengén definiáló társadalmi körnek, ami a CIVIL SZFÉRA. Mi ezt rettenetesen fontosnak tartjuk! Azt gondolom, hogy arra is alkalmas ez az @rc kiállítás, hogy a civilek akár találkozzanak. Egyébként mi dolgoztunk civil kampányon, s az volt a tapasztalatunk, hogy bizony, maguk a civilek, civil szervezetek sem ismerik egymást sokszor. Ez nekem nagyon meglepő volt. Sok nagyon rokonszenves, kedves, jó szándékú embert láttam, s azt gondoltam, talán jó lenne, ha minél hamarabb integrálódnának. Mi ennek egyfajta védőernyője lennénk, mindenféle értelemben.

Voltak próbálkozásaink az @arc exportálására közép-európai országokba. Ezek a próbálkozások nem voltak sikeresek, de az is lehet, hogy mi gondoltuk ezt rossz konstrukcióban végrehajtani. Az viszont biztos, hogy nagyon sok pályázat van, amely alkalmas arra – annak ellenére, hogy nagyon furcsa kulturális kódrendszerben készülnek a magyar kultúrán belül – hogy egyébként vizuális értelemben valamilyen szélesebb közönség számára is érdekes legyen. Egyébként igaz, valóban újra kell értelmezni a működést, amiben vagyunk. Meg kéne próbálni kinyitni, vagy akár behívni más országok civil szervezeteiből, vagy hasonló művészeti erőiből erőket, s meg kell próbálni magunk kivívni ezt az egészet. Maradjunk abban, hogy ez nem rossz feladat a következő évekre.

Az @rc az valójában egy társadalmi edukációs folyamat, amely a legkisebbektől a legnagyobbakig, mindenki számára nyitott. Nincs belépődíj, odamehetsz, megnézheted, interakcióba kerülsz azokkal, akik szintén megnézik a plakátokat.

A díjátadón és a kiállításon Bárány Tibor által készített fotóinkat megtekinthetik itt

21. kerületi Hírhatár Online