A 2010 és 2014 közötti négy esztendő önkormányzati történései is azt bizonyítják, hogy eredményesebb és hatékonyabb lehetne Csepel, ha a térségben működő civil szellemi tőkét és aktivitást az önkormányzat behívná (beengedné) a városi döntések rendszerébe, és intézményesen is biztosítaná a társadalmi párbeszéd erőterét. Az együttműködés módszeréről - egy szeptember végi tanácskozáson - már kifejtette véleményét Lotz Károly, Csepel díszpolgára, az OECD korábbi magyarországi nagykövete, volt miniszter; Kuti Éva nonprofit szakterületi kutató (aki korábban az Általános Vállalkozási Főiskola tanára volt), Horváth Gyula, a korábbi önkormányzat civil ügyekért is felelős vezetője, és Kulinyi Márton szakértő.

Ezúttal Nagy József, a Csepeli Munkásotthon Alapítvány kuratóriumának elnöke mondja el gondolatait, tapasztalatait a civil életből.

Rendkívül kemény négy év áll mögöttünk. A Németh Szilárd vezette helyi önkormányzat – enyhén szólva – először meg akarta szerezni az ingatlant, majd alapító jogot akart szerezni az ingatlanban, a végén pedig olyan javaslatot tett a Fővárosi Bíróságnak, amelyet az azonnal elutasított.

Pedig „csak” az alapítványi törvényt kellett volna elolvasni és értelmezni, s akkor rögtön látták volna, hogy nem fog így menni.

Ennek ellenére rendkívül borzalmasan viselkedtek: egy városvezetés egy híres, 94 éve működő művelődési házzal nem viselkedhet így! Hazugság, rosszindulat…borzasztó volt!

Ami a csepel.info-n keresztül jött, arról soha, egyetlen percre sem ültünk le beszélni. Hogy ezt most miért csináljátok?

Mi kezdeményeztük az együttműködést az önkormányzattal – nem sikerült!

De boldogan jelentem itt, most: a ház él és működik! Megtartottuk a közművelődési értékeinket, mert ezek csepeli közművelődési értékek!

Nem tudok mit kezdeni az olyan kijelentésekkel, hogy „vissza fogjuk adni a munkásotthont a csepelieknek”. Könyörgöm: 94 éve az övék! Mindig is az övék volt!

Azzal meg végképp nem tudok mit kezdeni (ötös pont) „felvirágoztatjuk a munkásotthont”. Az elmúlt négy évben ilyen „virágoztatást” sehol sem láttunk, sőt egészen másokat tapasztaltunk.

Teljes mértékben egyetértek, hogy normális körülmények között a civil mozgalmaknak és a városvezetésnek együtt kell működnie! Sok olyan ember van, aki a maga területén sokat tett Csepelen és értékeket hozott létre. Azt tapasztaltam személy szerint, hogy például megszervezünk most decemberben egy országos öregtáncos találkozót, melyre kb. 30-32 együttes jön el az országból. Emögött ott vannak az öregtáncosaink. Amit – mondjuk - a munkásotthonnak nem adnának oda az emberek, azt az öregtáncosoknak odaadják.  Azt a munkát odaviszik, jó szívvel megteszik és nagyon sok költségtől mentesítik az intézményt! Ez nagyon megfigyelhető!

Nagyon nehéz perióduson mentünk át, de soha nem mondtuk azt a Csepeli Fogyasztóvédelmi Egyesületnek, hogy menjenek ki a házból, ha nem tudnak a teremért fizetni! Most is ott vannak és nagyon sok embernek segítenek!

Ingyenes jogi tanácsadást szerveztünk, amellyel szintén nagyon sok embernek segítünk. Mi termet biztosítunk, a szakszervezet adja a jogi szakembert.

Tehát mindig keresni kell a megoldást, hogy minden időben szólhassunk az emberekhez! A csepeli civil szervezetek száma azt mutatja, hogy igény van a beszélgetésre, a konzultációra, és igény van arra, hogy Csepelért többet tegyünk, mindenki a maga területén…

Mi a csepeliek és az agglomerációban élők fizikai (lásd mozgás-tanfolyamok, szakkörök), kulturális és lelki szebbítésén munkálkodunk, s amíg élek, szeretném ezt a jövőben is csinálni!

Itt van ez a ház nekünk, mellyel két óriási gondunk volt az elmúlt négy évben: a rezsiköltségek és az épület-felújítási költségek előteremtése!5400 négyzetméter, 129 helyiség.

A költségvetésünk három lábon áll. Első helyen a saját forrású bevételeinket említem. A második helyen az állami működési támogatást (amit pályázaton nyertünk el, az elmúlt években jócskán voltak zárolások, melyek megint csak gondot okoztak). A harmadik helyen pedig a pályázatokat említem, a tartalmi munkához kapcsolódó pályázatokat.

Amikor még Horváth Gyula fővárosi képviselő volt, a Fővárosnál volt egy 150 millió forintos keret: védett épületek felújítására lehetett pályázni. Az, hogy a Csepeli Munkásotthon színházterme úgy néz ki, ahogy kinéz, az nagyrészt ennek a pályázati rendszernek (és a képviselő segítségének) köszönhető.

Az akkori, szocialista többségű önkormányzat adott annyit évente, hogy abból mindig tudtunk elkülöníteni épület-felújításra is…  Akik ma a Csepel színházat látogatják, örülhetnek ennek a szép teremnek!

A rezsicsökkentések a mi intézményünket nem érintették, a közműdíjakat ki kell fizetnünk. Ráadásul ezek igen elavult rendszerek, melyek felújítására törekszünk.

Sok, egyéni, jó szándékú önkéntest vonunk be a munkába, s ezzel bérköltséget takarítunk meg. A béreket évek óta nem emeltük, akik elmentek nyugdíjba, tisztességesen elbúcsúztattuk, majd lehetőleg összevontunk munkaterületeket. Úgy próbáltunk élni és dolgozni, hogy megtartsuk a házat! Ez volt a legfontosabb!  Mindig nyitva tartani az ajtót a csepeliek előtt: tessék bejönni! Ez a nevünk: „otthon”, úgy dolgozunk, hogy hozzánk mindig hazajöhessenek a csepeliek!

Nekünk mind a 129 termünkre szükségünk van, hogy ez a ház rangjának és hírének megfelelően működhessen! Bármilyen rendezvényt szervezünk a jövőben is, ezekre messze földről is jönnek buszokkal emberek, távoli megyékből is. Az autópálya közelebb hozta egymáshoz az országrészeket. A régiók közti fejlettségi különbségek kiegyenlítésében az úthálózatnak nagyon komoly szerepe van! Azok az emberek, akik eljönnek Csepelre, egy színházi programra, Csepel jó hírét viszik magukkal az országban.

S ez, a Csepeli Munkásotthonnak nagyon fontos!  Az új önkormányzatnak is felkínáljuk az együttműködés lehetőségét. Mert ez a csepeliek érdeke!

21. kerületi Hírhatár Online