Miskahuszár szobrát avatták fel ünnepélyes körülmények között szeptember 29-én, Mihály napján Pákozdon, a Bogár dombon.

Az előzményeket előző írásunkban foglaltuk össze.

Az építés eseményeit sűrítő videót megtekinthetik itt.

https://www.facebook.com/nyugger512/videos/1640421249363874/

A katonai tiszteletadással körített szoboravató ünnepség narrátora Oláh László volt, ő köszöntötte bevezetőül az ünneplőket:

– Nemzetünk története legikonikusabb alakjának szoboravatásán vagyunk: igazi ünnep ez az esemény, amely felhívó jellel, a történelmi zászlók bevonulásával, valamint nemzeti imádságunk, a Himnusz közös eléneklésével kezdetét veszi.

A Himnusz elhangzása után Oláh László folytatta bevezetőjét:

– A rendezvényt megelőző percekben a Miskahuszárt alkotó lelkes kis csapat tagjai: Vlaszák Mihály, Rohonczi István – ROHO, és Vass János fogadták meghívott vendégeket és ők kísérték fel őket ide, a szobor talapzata elé, az emeltebb részre.

Az ő nevükben is nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm a rendezvényünkön megjelent dr. Benkő Tibor vezérezredest, a Magyar Honvédség Vezérkara vezérkari főnökét. Köszöntöm dr. Simon László kormánymegbízottat, a Fejér megyei Kormányhivatal elnökét; dr. Molnár Krisztiánt, a Fejér megyei Közgyűlés elnökét. Köszöntöm dr. Cser-Palkovics Andrást, Székesfehérvár Megyei Jogú város polgármesterét; Huszár János altábornagyot, a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnokát. Köszöntöm Pákozd nagyközség polgármesterét. Tisztelettel köszöntöm továbbá valamennyi kedves meghívott vendégünket, a rendvédelmi szervek vezetőit, tanintézmények vezetőit, pedagógusait, diákjait, a környező települések önkormányzatainak tagjait, polgármestereit, köszöntök minden jelenlévőt.

Az ünnepség első, köszöntő beszédét Vlaszák Mihály tartotta:

– Tisztelt Vezérezredes Úr, tisztelt Kormánymegbízott Úr, tisztelt országgyűlési képviselő urak, kedves vendégeink, tisztelt pákozdiak, kedves barátaink, kedves gyerekek! Sok szertettel köszöntöm Önöket ezen a szép napon, amikor is közel tizenkét éves álom válik valóra.

Igen, közel tizenkét évig tartott, míg ez a szobor helyet talált magának, és elkészülhetett. Ez a szobor – azon túl, hogy műalkotás – egy valós szimbólum is! Sőt, többszörösen is az. Egyrészt szimbóluma a kitartásnak: ha nem adod fel, ha következetesen haladsz, és követed álmodat, akkor még társakat is lelsz, és még meg is valósul. Másrészt pedig szimbóluma a hazáját szerető, és azért életét is feláldozni kész magyar katonának. Hiszen a magyar hadsereg első győztes ütközetének helyszínén állunk! Harmadrészt szimbóluma a huszárságnak, annak a katonai hungarikumnak, amely szétvitte a világban a magyar katona felkészültségét, bátorságát és vitézségét. Ez utóbbi talán a legfontosabb!

A magyar huszárról szinte semmi nincs a mai tankönyvekben. Történelmünkben agyonhallgatjuk őket. Feledésbe merülnek tetteik, vitézségük. Nem jól van ez így! Tennünk kellene ellene, közösen. Ezért a kezdeményezés, ezért az ötlet, ezért a szobor, és ezért a szimbólum.

Tudom, hogy nem vagyunk egyformák, azaz nem mindenkinek egyformán tetszik a szobor. Nem mindenki látja benne ugyanazt, és van olyan is, aki csak kritizál. Nem is volt ilyen katonai zászló a magyar történelemben! A magyar katonának nem is volt ilyen a csákója, mentéje, stb.!

Nos, a magyar történelemben – megszámoltuk – 22 híres huszár-bandérium volt. Ezek mindegyikének öltözete, színei, csákója, mentéje más-más volt. Azaz Miskahuszár nem hasonlíthat egyikre sem! Hiszen nem akarjuk kiemelni egyiket sem a 22 közül. Miskahuszár mindegyiket szimbolizálja, éppen ezért egyik formajegyeit sem viseli magán. A szobor az művészi átlag, vagy a matematika nyelvén a közös többszörös, hiszen minden huszárt képvisel, de egyet sem konkrétan és egyet sem pontosan. Nem másolata egyetlen huszárbandériumnak sem, hanem a magyar huszár művészi megformálása.

Hiszem a huszár igazát, hiszem azt, hogy tanulhatunk tőlük, hogy üzenetük van a mai kor embere számára. A gyermekeink megismerhetik és megérthetik ezt az üzenetet. Másként fognak viszonyulni a magyarságukhoz, hazájukhoz, a haza védelméhez, és az azt professzionálisan végző szakemberekhez, szakmához, a katonasághoz.

Én nem vagyok katona, és nem vagyok huszár, hagyományőrző sem: én csak egy egyszerű vállalkozó vagyok, aki tisztességes munkával pénzt keres, és azt is tudja, hogy sokat köszönhet partnereinek, munkatársainak! Éppen ezért szeretnék hozzájárulni – tudásom és tehetségem szerint – szűkebb, és tágabb környezetem, szakmám és a magyar emberek életéhez, értékeihez. Reménykedem abban, hogy most ez egy picit sikerült.

A huszár ma értékhordozó. Az óriás-huszár pedig ennek a szimbóluma! Ha úgy tetszik, kevesek merész álma, amely sokakhoz szól, sokaknak közvetít értéket.

Miskahuszár megteremtése – többféle értelemben is – mérnöki kihívás volt. Senki nem épített még ekkora szobrot! Nem volt tehát kitaposott út előttünk, amit követhettünk volna. Az elmúlt tizenkét évet sok lemondással, bosszúsággal, örömmel, bánattal, problémával és problémamegoldással küzdöttük végig. Volt részünk jóban, rosszban egyaránt.

Éppen ezért hálával és köszönettel tartozom mindenekelőtt feleségemnek és családomnak, akik elviselték álmomat és annak megvalósításában mindvégig egyöntetűen támogattak! Hálával és köszönettel tartozom elsők között Rohonczi ROHO Istvánnak, a szobor megalkotójának, a dunaújvárosi festő- és szobrászművésznek, aki megformálta ezt az álmot, aki megalkotta a Miskahuszár szobrot.

Hálával és köszönettel tartozom Vass Jánosnak, a dunaújvárosi Éremmester Kft. vezetőjének, aki az ötlet megszületésétől annak megvalósulásáig szinte mindenben menedzsere volt, a teremtés és az alkotás folyamata során. Szürke eminenciásként szinte mindenes volt ő, az egész folyamatban. Jelentős terhet vett le a vállamról, és segítsége nélkül ma nem örülhetnénk közösen a huszárnak.

Hálával és köszönettel tartozom dr. Benkő Tibor vezérezredesnek, a Honvédelmi Vezérkar főnökének, az első számú magyar katonának, aki nem csupán támogatta az óriáshuszár szimbólum megalkotásának ötletét, de a szobor helyszínének szülőatyja is, mert ő javasolta Pákozdot, a Pákozdi Csata helyszínét, a szobor felállításának helyét. Ezzel tulajdonképpen a névadásban is szerepet vállalt, mivel – aki esetleg nem tudná – szeptember 29-e 1848., és egyúttal Mihály nap is!

Hálával és köszönettel tartozom dr. Görög István nyugalmazott ezredesnek, a Katonai Emlékpark vezetőjének, aki kezdettől fogva társ, támogató partner volt, a szobor felállítása körül kialakult számos probléma leküzdésében, végeredményben a sikeres megszületésben!

Végezetül, de nem utolsó sorban, hálával és köszönettel tartozom Pákozd valamennyi lakójának, közeli és távolabbi szomszédainak, a település önkormányzatának és polgármesterének, amiért befogadták és elfogadták a szobrot. Amiért szurkoltak nekünk, amiért figyelemmel kísérték a szoborállítás mérnöki kihívásait és műszaki folyamatát.

Az én szerepem itt, most befejeződött! A szobor elkészült, felavatásával megkezdi önálló életét. A szobor innentől már a pákozdiaké, az országé, a katonáké. Őszintén remélem, hogy a gyermekeinké, hiszen nekik kell tovább adnunk őseinktől kapott örökségünk. Többek között a huszárságot, ezt a magyar hungarikumot is.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket, és illő módon, huszár-üdvözléssel köszönök el: erőt, tisztességet!

A műsor narrátora, Oláh László hozzá tette: Vlaszák Mihály szerényen elhallgatta, illetve alig érintette azt a majd tizenkét évet, amelyet ő és lelkes csapata a szobor megalkotásáért végigharcolt, végig küzdött, s amelynek eredményét itt láthatjuk.

Ezek után Oláh László felkérte a szobor felavatására dr. Benkő Tibor vezérezredest, aki a mikrofonhoz lépett:

– Tisztelt Kormánymegbízott Úr, Képviselő Urak, Tisztelt Polgármester Urak, Hölgyeim és Uraim! Kedves pákozdiak, környék-béliek! Tisztelt Katonák és Huszárok!

Úgy gondolom, hogy egy nagyszerű esemény helyszínén vagyunk, amely valóban 12 év küzdelmes munkáját mutatja. Vlaszák Mihály egyszerűen úgy fogalmazott: „Én nem vagyok katona, nem vagyok huszár hagyományőrző. Egyszerű vállalkozó vagyok.”

Sok ilyen vállalkozóra van szüksége Magyarországnak! Sok olyan vállalkozóra és magyar emberre, aki fontosnak tartja a magyar történelem hagyományainak ápolását, aki fontosnak tartja a magyar huszár, a magyar katona elismerését.

Ha már a huszárról beszélünk, és én Vlaszák Úr szavaiból kiéreztem, sőt ki is fejezte, hogy ez a tizenkettő év gyötrelmes munka, de eredményes, sikeres munka volt. Itt áll ez a Miskahuszár, amely nem hasonlít egyik más huszárra sem. Sem a zászló, sem az öltözete, sem a mentéje: ő egymagában testesíti meg a magyar huszárokat. Egymagában testesíti meg azt a huszárt, aki Magyarországért, a magyar népért, a magyar emberekért, ezért a hazáért harcolt. És aki megteremtette annak méltó elismerését, hogy a huszár név, az napjainkban is ismert, szinte szerte a világon.

Sokan próbálják magukénak vallani a huszár elnevezést. Sokan úgy gondolják, hogy ez nem is a magyar néphez, nem is Magyarországhoz kapcsolódó elnevezés. Legyünk rá büszkék! Igenis az!

Már a XV. században lehet találkozni ezzel a kifejezéssel: Mátyás király fekete seregében a könnyű lovasság kifejezésénél – bár latinul, de – szerepel az írásban, ott van a huszár név. És ki ne ismerné Hadik Andrást? Ki ne ismerné Simonyi Józsefet, Simonyi óbestert? Vagy éppenséggel, ki ne hallott volna Bercsényi Lászlóról? Lehetne sorolni még azokat a neves, magyar huszárokat, vagy Kováts Mihályról, aki az amerikai lovasság megtestesítőjeként szerepel a történelemben?

Igenis, ők magyar huszárok voltak! A magyar huszár név megtestesítői és plántálói a jövő nemzedék számára.

Nagyon jól tudjuk, hogy a huszár bátor, hősies, bajtársias, leleményes katona volt, aki legfontosabbnak a hazáért való küzdelmet és harcot tartotta. Mi, magyar katonák, akik ápoljuk ezeket a hagyományokat, és mindazok a katonák, akik ma Magyarországon szolgálnak, ugyanezeket a jellemzőket kell, hogy viseljék!

Legyenek bátrak, bajtársiasak, ne ismerjenek kihívást, és, ahogy eskünkben fogadjuk: ha kell, életünk árán is megvédjük hazánkat, országunknak, ennek az ország lakosságának érdekeit.

És teszik ezt katonáink, nap mint nap. Határon belül és határon túl, egyaránt. Szolgálják ezt az országot, ezt a nemzetet, követve huszár elődeik példáját.

Én szeretném, ha ez a Miskahuszár igenis megtestesítője lenne annak az egységnek, annak az egybeforrott egységnek, amelynek eredményeként 169 évvel ezelőtt, itt, Pákozdon, az első magyar honvédsereg megszerezhette első győzelmét.

Gondoljunk csak bele, 169 év alatt hányszor hoztak még áldozatot a magyar katonák, a magyar huszárok az első és a második világháború időszakában? Majd a történelem folyamán a fegyvernem korszerűsödésével, modernizálásával hogyan halt el ez a csodálatos magyar fegyvernem. De csak maga a fegyvernem az, amely elhagyhatott minket, de ennek hagyománya, ennek szellemisége ott kell, hogy legyen mindennapjainkban!

Erőt kell, hogy adjon ahhoz az előttünk álló úthoz és célkitűzéshez, amellyel szembe kell néznünk. Erőt kell, hogy adjon ahhoz, hogy igen, ebben a változó világban, ebben – sajnos azt kell mondani – egyre nehezebb biztonsági környezetet teremtő világban találjuk meg a helyes utat! Találjuk meg azt, hogy hogyan tudunk gyermekeink, unokáink és majd a leszármazottak számára olyan biztonságos környezetet teremteni, hogy nyugodtan elengedhessük őket az iskolába, elengedhessük őket a szórakozóhelyekre, bárhová, mert biztosak lehetünk abban, hogy épségben és egészségben térnek majd vissza.

Én tiszta szívből gratulálok a Miskahuszár ötletének szülőatyjainak, talán kezdjem Vlaszák Mihállyal, gratulálok az alkotásban résztvevőknek, gratulálok mindazoknak, és köszönöm a segítségüket mindazoknak, akik segítettek megvalósítani ezt a csodálatos, és mondhatom, világra szóló, egyedülálló emlékművet és emlékhelyet.

Kívánom azt, hogy valóban, ez a Miskahuszár legyen Pákozd egyik dicsősége! Legyen ez a hely azon találkozók helyszíne, ahol a huszár-hagyományok vonatkozásában azt mondhatjuk, hogy igen, teljesen mindegy, hogy 22-féle huszárbandérium létezett, a céljuk, az akaratuk, a szándékuk, mindig egy, és ugyanazon volt!

Kívánok Önöknek nagyon jó egészséget, nagyon szépen köszönöm, hogy eljöttek erre az avató ünnepségre. Érezzék itt jól magukat, érezzék ezt a szobrot saját magukénak, hiszen azt mondta Vlaszák Úr, hogy az ő küldetése itt befejeződött (én nem egészen így gondolom – de hagy mondjak ellent a mű kitalálójának, alkotójának). Kívánom azt, hogy az egység, amiről én beszélte, az legyen meg a magyarság és Magyarország viszonylatában, örökre!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Dr. Benkő Tibor vezérezredes köszöntő gondolatai után Oláh László narrátor felkérte a vezérezredest, hogy az avatás hivatalos mozzanataként oldja le a nemzetiszínű szalagot Miskahuszárról.

Halk fúvószene idézte Bánk Bán áriájának dallamát, miközben a szalag lekerült a szobor csizmájáról, s a háttérben négy ágyúlövés tette még ünnepélyesebbé az aktust.

A szobor hivatalos felavatása után elismeréseket adtak át az alkotóknak.

Magyarország Honvédelmi Minisztere úgy határozott – a társadalmi szervezetek és a nyugállományúak egyesülete javaslatára –, hogy a honvédelem ügye érdekében huzamos időn át végzett áldozatos munkája elismeréseként, Miskahuszár szobrának felavatása, 2017. szeptember 29-e alkalmából, a „Honvédelemért!” kitüntető cím elismerést adományozza Rohonczi Istvánnnak és Vlaszák Mihálynak.

Az avató ünnepség hivatalos része a Szózat eléneklésével, a huszár-egység, a történelmi zászlók és a katonai zenekar ünnepélyes elvonulásával ért véget. A résztvevők – Matus Mihály tárogatómuzsikájának hangaira – közelről is megtekintették, körbe járták a világrekorder nagyságú, az őszi verőfényben szépen csillogó szobrot. A közelben felállított sátrakban a gyerekeket fémkatona-öntés, ajándék mézeskalács-huszárok, a felnőtteket ingyenes borkóstoló, lilahagymás zsíros kenyér és Miskahuszár-csoki várta a résztvevőket, akik kiadványokat, és huszáros ajándéktárgyakat is vásárolhattak emlékül. A színpadon pedig néptáncos és népzenei program szórakoztatta az egybegyűlteket.

Az ünnepség fénykép-galériáját (Bárány Tibor felvételeit) megtekinthetik itt.

21. kerületi Hírhatár Online – Bárány Tibor

Video: Facebook.com/Ervin Szabo