A 2010 és 2014 közötti négy esztendő önkormányzati történései is azt bizonyítják, hogy eredményesebb és hatékonyabb lehetne Csepel, ha a térségben működő civil szellemi tőkét és aktivitást az önkormányzat behívná (beengedné) a városi döntések rendszerébe, és intézményesen is biztosítaná a társadalmi párbeszéd erőterét. Az együttműködés módszeréről - egy szeptember végi tanácskozáson - már kifejtette véleményét Lotz Károly, Csepel díszpolgára, az OECD korábbi magyarországi nagykövete, volt miniszter; Kuti Éva nonprofit szakterületi kutató (aki korábban az Általános Vállalkozási Főiskola tanára volt), Horváth Gyula, a korábbi önkormányzat civil ügyekért is felelős vezetője, és Kulinyi Márton szakértő.

Ezúttal Zémann István, a Csepeli Helytörténeti és Városszépítő Egyesület titkára mondja el gondolatait a civilek helyzetéről.

Van bennem egy kis szálka: a civil szervezetek helyéről, szerepéről már két-három évvel ezelőtt el kellett volna kezdeni beszélgetni! Folyamatosan napirenden tartani, nem abbahagyni, folytatni, és az asztalra csapni. Megmondani minden héten - ha kell -, de sajnos a Németh Szilárd-féle önkormányzattal nem lehetett szót érteni, az új szándékairól még nem hallottunk.

Egyetértek azzal, hogy nagyon fontos a közös cél, de ehhez az együttműködő partnereknek, mindkét oldalon egyenlőknek kell lenniük. Egy partneri együttműködés ezt feltételezi. Mindkét oldalnak tudnia kell, hogy mit akar, de azt is, hogy mit tud segíteni a másik oldalnak!

A civilek eleve így működnek, s ha jól működnek, akkor szinte nem is kell számonkérés!

A civilek és az önkormányzat közötti kapcsolatok mindig is az önkéntesség, a pártsemlegesség és a lokálpatriotizmus alapján álltak, s ebbe az irányba kellene most is haladni!

A civileknél tényleg a szakterületeket kellene megfogni, s a szakembereket kellene összeszedni, akármilyen témáról is van szó.

Ha így mennek tovább a dolgok a következő öt évben is, mint az előző négy évben, az a civil szervezetek halála.

A civil szervezetek alapszabályában benne van a cél és a terület, ahol dolgozni szeretnének. Ezeket a célokat, területeket az önkormányzatnak meg kellene ismernie! Át kellene tanulmányozniuk, hogy mikor, kire, miben számíthatnak?!

Aztán engednie kellene a civil szakembereknek, hogy végig követhessék a programot, amelyet közösen csinálunk az önkormányzattal!

Egy ilyen egymásra utalt kapcsolatban nincs két külön oldal: felek vannak, akiknek együtt kell dolgozniuk, egymást tisztelve, becsülve…

A civil szervezeteknek nagy támaszt jelentenének a kulturális- és művelődési házak: ha ezek az intézmények együtt működnének a civil szervezetekkel. Másképp ezt nem lehet! Példa erre a Királyerdei Művelődési Ház is.

Példa: amikor megszüntették, bezárták a Helytörténeti Gyűjteményt, a CSHVE éppen benne volt egy 2 millió forintos pályázatban. Ezt mi, a civil szervezet nyújtottuk be, a Királyerdei Művelődési Ház javára! Elnyertük a pénzt, de nem tudtuk befejezni a projektet, a pénz elveszett. A Helytörténeti Gyűjteménynek soha az életben nem lesz ennyi pénze, amennyi ott elúszott… Kellett volna csinálnunk, de nem lehetett!

Azt is látni kell, hogy minden civil szervezet valamilyen fokig a pedagógiához kapcsolódik! Itt nem szabad az oktatást kihagyni! Az óvodáktól az iskolákig és a felsőbb iskolákig együtt kell dolgozni a gyerekekkel. Hiszen a civileknek is az egyik kötelességük, hogy a fiatalságot oktassák, neveljék, saját tudásukkal.

 21. kerületi Hírhatár Online