. Ma Fülöp napja van.
Kiegyezés konferencia
2017-10-13 10:46:42
Kiegyezés konferencia

Kiegyezés konferencia

A konferencia bevezető előadásáról előző irásunkban tudósítottunk.

 

A kiegyezéssel kapcsolatban az első előadó, Ifjabb Bertényi Iván, a bécsi Collegium Hungaricum tudományos igazgató-helyettese leszögezte: nincs értelme aktuálpolitikai párhuzamot húzni a mával.

Az 1867-es kiegyezést 1918-ban tragikus vég követte. A háború utáni trianoni békeszerződés nyomán a történelmi Magyarország hevert a romok alatt.

Mégis, 1920-ban Szegfű Gyula a kiegyezésről szólva három nemzedék pozitív megítélését említette. Németh László valamivel később a kiegyezést vádolta, szerinte a kiegyezés miatt „veszett el a magyar a magyarban”. Bibó István szerint pedig a dualizmus eleve hazug rendszer volt, önbecsapás.

Kossuth Lajos az emigrációból Deák Ferencnek írt Cassandra levelében, még a kiegyezés parlamenti szentesítése előtt azt üzente: „Ne szavazzátok meg! Mert ha igen, az ország elindul a pusztulás útján. Ha halálraítélt hazugokkal szövetkezünk, mi leszünk a máglya, amelyen az osztrák sast megégetik, velünk együtt!”

Kossuthnak végül is igaza lett, de akkoriban nem hitt neki senki. A hatalom közelsége, a személyes előnyök megrészegítették a politikusokat…

 

Ám a kiegyezést fellendülés követte, melynek révén az ország közeledhetett a nyugati civilizációhoz.

Eötvös József is elismerte: a kiegyezés utáni helyzet olyan materiális jólétet biztosít, mint korábban soha: szükséges a haladás, a reform. Lónyay Menyhért is pozitívan értékelte a kiegyezés utáni időszakot, amely a modernizáció lehetőségét hozta magával.

Tisza István 1905-ben úgy látta: a kiegyezés békét hozott, melyben a pozitív munka feladataira lehetett összpontosítani.

 

Valóban, a kiegyezés következtében stabilitás, kiszámítható viszonyok alakultak ki az országban. Ez felkeltette a nyugati tőke figyelmét, s sorban jöttek (a haszon reményében) a nyugati hitelek.

A fejlődés ellenére azonban elhangzottak bírálatok is. A kiegyezés paritásai zökkenőkkel valósultak meg. Az osztrákoknak szerencsétlenség volt, a magyaroknak a megbocsátás hosszan tartó folyamatának lezárása a kiegyezés. Az engedmények miatt jó néhányan árulást emlegettek. Ez a kritikus hozzáállás a kormánypártot veszélyeztette. De végül is az uralkodó  iránti tisztelet erősebbnek bizonyult a szabadság igényénél.

 

A kiegyezés nem jöhetett volna létre, ha a császár eleve nem akart volna egyezkedni. De mivel igazából ő akart egyezkedni, mi, magyarok, csak hagytuk. Elfogadtuk az engedményeket. A császár kezdeményezésére tehát (politikai számításból) létrejött az „észbeli házasság”.

Ferenc József egyébként egy merev, fantáziátlan, érzelemmentes ember volt. Sokan felvetik, hogy a kiegyezés tulajdonképpen mégis csak az ő érdeme volt?

 

A dualizmusnak azonban – egy vesztes oldalon zárt világháború révén – Trianonnal vége szakadt. Lehet azt mondani, hogy Kossuth ezt előre látta…

Ám használható alternatívát a kiegyezés helyett senki nem tudott javasolni.

A kor európai hatalmi viszonyai között a magyaroknak kellett a szövetséges! Ez lehetett volna a közepes és kisebb államok közép-európai szövetkezése (1862. Duna-menti Föderáció elképzelése). Tény, hogy már akkor látszott: külső segítség nélkül nem megy!

Az állami függetlenség egyes elemeinek feláldozása szükséges volt. A választható partnerek közül azonban Bécs okosabb döntésnek tűnt, mint Zágráb.

Nem igazán valósult meg a nemzetiségekkel való kiegyezés, amely szinte egy önkéntes Trianont vetített előre.

Voltak vélemények, melyek szerint kivárásra kellett volna játszanunk: kiböjtölni, amíg a németek agyonverik az osztrákokat (Kossuth egy közeli háborúra számított). Ezt a lehetőséget az osztrákok is érezték, ezért is kellett nekik a nyugodt magyar hátország!

 

Akkor is teljesen világos volt nincs ráhatásunk az európai politikai környezetre.

1870 háborús válságában Magyarország kinyilvánította semlegességét. A dualista struktúra akkor megvédte az országot (átmenetileg).

1918-ra azonban Magyarország olyan rendezetlen anyaghalmazzá vált, melyet más építkezésekhez használtak fel…

 

Kossuth Cassandra levele a XIX. század viszonyaiból indult ki, s nem látta, nem is láthatta előre a XX. század konfliktusait. A kiegyezés egy ideig, több évtizedig sikeresen távol tartotta az orosz fenyegetést.

Az I. világháború azonban a konfliktusok intenzitásának más dimenzióját valósította meg.

 

A kiegyezést azonban nemcsak magyar szemmel lehet szemlélni. A Lajtán túli nézőpontot Lothar Höbel (Universitat Wien) vázolta föl előadásában.

A rendszerváltás idején Horn Gyula azt mondta: annak idején a német egység vezetett el a magyar szabadsághoz, 1989-ben ezt az adósságunkat törlesztettük.

A kiegyezés kezdetei a porosz-osztrák háború legnagyobb ütközete, a königgratzi csata előtt megszülettek. Afféle bizalomkeltő intézkedéseket hoztak, melyek lehetővé tették a monarchián belüli magyar külön út megvalósulását.

 A kiegyezés tulajdonképpen egy kompromisszum, mely nem előzmények nélküli a magyar történelemben.

1711-ben a Rákóczi-szabadságharcot a kompromisszumos szatmári béke zárta le. A szerződés szerint megkegyelmeznek a szabadságharc résztvevőinek és vezetőinek, a nemesség megtarthatja kiváltságait, ha hűséget esküszik a Habsburgoknak, a jobbágyok megtarthatják a kiváltságaikat, vallásszabadságot ígérnek, Magyarország és Erdély alkotmányának tiszteletben tartását. Rákóczi nem hajlandó erre, ezért Lengyelországba, majd Franciaországba, végül Törökországba ment száműzetésbe. Itt politikai okok miatt Rodostóba (ma Tekirdag) száműzik. Ez a béke egy kompromisszum, ahol a magyarok elfogadják a Habsburgok érvényesülését, mely előnyösebb volt a nemzeti önállóság fejlődése érdekében, mint a török hódoltság. A Habsburgok ennek érdekében lemondanak az abszolutizmusról.

Mária Terézia uralkodása idején (a hercegségek háborúját 1748-ban lezáró aacheni békeszerződés után) a Habsburg Birodalom megőrizte egységét és a békés fejlődés korszakába lépett. Magyarország számára is jelentős hatással bírtak későbbi felvilágosult abszolutista rendeletei, többek között az 1754-ben hozott kettős vámrendszer, az 1777-es Ratio Educationis, a Nagyszombati Egyetem reformjai és Budára helyezése, és Fiume Magyarországhoz való csatolása is. Mária Terézia korában Magyarországon nem voltak reformok. A törvényeket az uralkodó hozta, nem a rendek. A törvények végrehajtása nehéz volt: egyre inkább a rendek lettek a végrehajtók.

A szatmári béke után megmaradt megyerendszer révén Magyarország mindig tudott zsarolni az adókkal. A monarchia pénzügyi válsága (1859-1866) idején az osztrákok összeomlottak, a magyarok nem.

Az 1867-es kiegyezés keretében Magyarország kompetenciát adott át az uralkodónak, az uralkodó pedig a megyék javára lemondott bizonyos dolgokról, de a külügyet és a hadügyet megtartotta. A monarchia uralkodójának skizofréniája: mi legyen, ha a monarchia népei egymásnak esnek? Az uralkodónak elméletileg minden népe egyaránt kedves.

Felvetődött a központi parlament lehetősége. Ám ezt veszélyesnek ítélték, mert magában rejtette volna a diktálás esélyét – ez az uralkodónak nem volt szimpatikus.

Magyarországnak saját alkotmány és parlament kellett – a megfelelő ellensúly megteremtése érdekében. Az információhiány miatt – főleg az osztrák sajtóban – rémhírek kerengtek a kiegyezés esetleges következményeiről. A pénzügyekkel nem volt nagy baj, azonban a hadsereg szétválasztása már okozott fejfájást, tartani lehetett káosz kialakulásától.

A monarchia tulajdonképpen nem élezte ki az amúgy is meglévő nemzetiségi kérdéseket. A szláv többség osztrák-magyar elnyomása az előadó szerint csak mese, mert a szlávok sokszínű, nem egységes masszát alkottak.

Tény, hogy a kiegyezésnek voltak nyertesei és vesztesei! A tiszta nemzetállam csak álom, vízió maradt, a pragmatizmus, a gyakorlat működése mást mutatott.

Az első világháború alatt a szélkakasok mindkét lehetőséget támogathatónak látták: ha nyer a monarchia, lojálisan megmaradtak volna keretei között, ám a vereség hatására felerősödtek a különböző elszakadási törekvések.

A vesztes háború előre nem látható szituációkat eredményezett: őszirózsás forradalmat, polgári kormányt – majd annak kudarca után, és Tanácsköztársaságot. Aztán ellenforradalmat és román megszállást.

 

A XIX. századi osztrák-magyar-horvát kiegyezésről Zeljko Holjevac horvát történész beszélt előadásában. 1867-et a horvát perspektívából mutatta be.

Horvátország a magyar korona országa volt, s ezért 1868-ban egy kis kiegyezés zajlott le Budapest és Zágráb között: a két ország közösen intézte ügyeit, összetett kompozit államot alkotva. (Hasonlóan az 1867-es-hez, ennek is voltak ellenzői).

A horvátok szerint is 1867. kompromisszum volt a magyar vágyak és az osztrák uralkodói hatalom között. a tét ez volt: a függetlenségről lemondva túlélni, jól élni! A horvátok, mint társult királyság képviselői részt vettek a magyar delegációban.

A koronán belüli ügyek rendezése nem alapozta meg a horvát függetlenséget, mégis előnybe kerültek más szláv nemzetekkel szemben! A dualizmus elfogadásáért cserébe horvát autonómiát kaptak (nem önállóságot!), ami inkább különállást jelentett, amellyel a többi nemzet nem rendelkezett.

1867. egy államközösséget eredményezett, egy államot, amely őfelsége igazgatása alatt állt. A horvátok az abszolutizmus működése nyomán léptek az alkotmányos útra. Az alkotmányosság bevezetése a kiegyezés része volt.

A magyar fél távolságtartással szemlélte az eseményeket: úgy vélték, a horvátok nem egyenrangúak, de jobb helyzetben vannak a többi szláv nemzetnél.

A dualizmus lényege a két állam együttműködése – ez az együttműködés a horvátokkal három államra bővült.

 

21. kerületi Hírhatár Online – Bárány Tibor

Fotók: Bárány Tibor

Utoljára frissítve: 2017-10-13 11:02:13

További híreink
Légy igazi hős!
A Magyar Vöröskereszt önkéntes véradást szervez a Csepel Plázába, június 7-én.
2019-05-20 20:59:38, Hírek, Kultúra Bővebben
Találd meg magadban a hőst! Adj vért!
Május 10-én, a Csepel Plázában ismét önkéntes véradás lesz. Most mindenki bizonyíthatja együttérzését és bátorságát! Könnyen hős lehet, ha vért ad!
2019-05-01 18:39:23, Hírek, Kultúra Bővebben
A csepeli kerékpárgyártásról
A CSHVE és a FSZEK sétáló utcai könyvtárának idei első közös rendezvénye, a Helytörténeti esték sorozat keretein belül, április 10-én, szerdán, 17 órakor.
2019-04-06 14:24:04, Hírek, Kultúra Bővebben

Hozzászólások

Még nem érkezett be hozzászászólás! Legyen ön az első!

Hozzászólás beküldéséhez kérjük lépjen be vagy regisztráljon!
Oldal tetejére
Ezt olvasta már?
Egy politikai korszakokon átívelő, alapvető fontosságú téma, a szakmunkásképzés csepeli története kerül teríté...
Bővebben >>