. Ma Gedeon napja van.
Kenyeres Vince: 75.!
2014-08-17 22:47:05
Kenyeres Vince: 75.!

Kenyeres Vince: 75.!

Sok szeretettel köszöntjük Kenyeres Vincét, a Csepeli Szabadkikötő Sportegyesület elnökét 75. születésnapja alkalmából.

 

A négyhektáros területen elterülő szabadidős és sport-létesítmény Kenyeres Vince irányításával – 24 évvel a rendszerváltás után is – működik. A pálya és a gazda összetartoznak: a sportegyesület elnöke lelkén viseli a bázis sorsát, s a létesítmény pedig napi elfoglaltságot biztosít az immár 18-ik esztendeje nyugdíjas sportvezetőnek. (A Csepeli Szabadkikötő Sportegyesület, a pályakomplexum tulajdonosaként, az egyik leggazdagabb csepeli civil egyesület.)

 

Lapunk a Csepel újságban öt évvel ezelőtt megjelent – itt-ott aktualizált - interjúval kíván erőt, egészséget Kenyeres Vincének.

 

 

A Csepeli Szabadkikötő Sportegyesület elnöke, Kenyeres Vince (2014-ben már 75 éves) hajdan dokkmunkás volt, de élete már akkor összefonódott a sporttal. Évtizedek teltek el, s a sport szeretete megmaradt. Ma már nyugdíjas, mégis szinte minden nap a sporttelepre vezet útja: akkor nyugodt, ha saját szemével látja, jól mennek a dolgok… A csepeli önkormányzat tavasszal Csepelért-díjjal kitüntetésben részesítette Kenyeres Vincét, akivel e sorok írója több évtizedes barátságot ápol, így kérem, nézzék el nekünk a tegeződést.

 

Honnan jött a sport szeretete?

– Ötven évig folyamatosan sportoltam, tekéztem. Otthon, szülőfalumban, Tiszapüspökiben (idén ezer éves múltját ünnepelte), szegény apám szeretett kuglizni, s én voltam a bábuállítgató gyerek. Amikor volt lehetőségünk, mi, gyerekek is kugliztunk. Amikor aztán 17 éves koromban felkerültem Csepelre, a kikötőbe (1956. szeptember 6-án), az egyik közvetlen munkatársam, Árpi barátom levitt a kikötői tekepályára, amely akkor még a régi helyén volt, bent, a kikötő területén, ott, ahol most az új Ghibli-raktár áll. Elámultam: újdonság volt nekem ennyi sportpálya egy helyen! A tekepálya simasága is tetszett, s bátortalanul kérdeztem: Árpi, nekem is lehet ezen gurítani? Hát persze, azért jöttünk! – hangzott a válasz.

Éreztem, hogy szeretettel fogadtak, s ott ragadtam. Szorgalmasan jártam edzésre, s szigorúan megfogadtam az edző utasításait, tanácsait. Néhány hónap múlva már bekerültem a kikötő csapatába. Ekkor még a raktárban voltam mindenes. A tekézésben, az edzésben erősödtem is.

Amint aztán 18 éves lettem, dokkmunkássá válhattam. Később, amikor az „öreg” intéző (aki akkor jóval fiatalabb volt, mint én most) nyugdíjba ment, én lettem a csapatnál a teke szakosztály intézője: bejártam a szövetségbe, vittem a versenyjegyzőkönyveket. Közben tekéztem, majd hosszú évekig a szakosztály-vezetői feladatokat is elláttam Major Laci barátommal (és állítgattuk a bábukat, amíg nem volt automata berendezés).

 

Meddig zajlott ott, a régi helyen a sporttevékenység?

– A hetvenes évek elején a Merkur bővíteni akarta a kikötőtől bérelt területét, s ennek áldozatul esett a sporttelepünk, amelynek új helyét a Szabadkikötő út túloldalán jelölték ki. A tekepálya 1986-ig még a régi helyén működött, miközben itt már formálódott az új sporttelep. Aztán jött három év, amikor nem volt tekepályánk, mert a régi már nem volt, az új épület meg még nem készült el. 1989 végén vettük használatba mostani tekepályánkat.

 

Szerény épület ez, lehetett volna ide nagyobb bázist is építeni?

– Szerény, igaz, mint maga az egyesület. De a fenntartása még a jelen pillanatban is biztosítva van! (Más, hatalmas sportlétesítmények pedig elvéreztek a rendszerváltás utáni időkben…). Működünk, és sok kikötői dolgozónak és sok kerületi lakosnak is ki tudjuk elégíteni a sportolási igényét. Május elsejétől indul a szabadtéri szezon, s a jó időben több nagy, sok embert megmozgató rendezvénynek is helyt adunk. Nyáron öt teniszpályánk is működik, van jó állapotú salakos és füves labdarúgó pályánk, kosárlabda- és kézilabda pálya esti világítással. Az automata tekepálya mellett pingpongozási, sakkozási lehetőség van. Három éve korszerűsítettük a fürdőt-öltözőt, és már szaunánk is van. Ma az egyesületnek van asztalitenisz és labdarúgó szakosztálya verseny-csapatokkal, és szabadidősport szinten működik a teke szakosztályunk is.

 

 

Mikor lettél az egyesület elnöke?

Dancs Imre, az egyesület hajdani elnöke, akit 1975-ben (36 éves voltam akkor) én váltottam ezen a poszton, tekézett is, futballozott is, atyai jó barátom volt. (1946-tól számítva az egyesületnek csak két elnöke volt: Dancs Imre és én…) Új elnökként az új telep kialakításában is meghatározó szerepem volt: ami itt felépült, mind önerőből valósítottuk meg. A pálya által elfoglalt 40 ezer négyzetméteres terület ma már komoly értéket képvisel.

 

Elnökként is tekéztél?

– Ötven évig tekéztem, s ebből harminc évig szövetségi bajnokságban játszottunk. A közösség miatt jártam tekézni, mert hihetetlenül jó csapat gyűlt ott össze. A mi csapatunk legjobb teljesítménye idején Budapest első osztályában játszott. Volt olyan év, amikor én is elértem az első osztályú szintet (egy éven belül legalább ötször, idegen pályán, 450-et üt). Még a mai napig is tekézek időnként, nem lehet ezt végleg abbahagyni!

 

Kik az elnökség tagjai?

Magda Mihály, Kovács Zsigmond, Tari Jani, Jordanics Tamás és Somlóvári László, a korábbi kikötő-igazgató.

 

Embert próbáló lehetett a dokkmunka, hiszen akkoriban – gondolom – a „rendetleneket” kivetették maguk közül a lelkiismeretesen dolgozók.

– Bizony, ez így működött, hogy aki nem oda való volt, az gyorsan „lapátra került”, azaz mehetett másfelé. Tiszteltük egymást, s megbecsültük, elismertük egymás munkáját. A legalacsonyabb szintű munkavezetőnek is nagy tekintélye volt, hiszen munkája révén, a dolgozótársai javaslatára válhatott irányítóvá. Mindig a legjobb dokkmunkás volt a munkavezető, aki ráadásul ugyanúgy dolgozott tovább, mint a többi társa!

 

Egészséges életmódot éltél?

– Jó hatással volt rám a környezetem. Vigyáztam magamra, sportolóként éltem, tíz évig még versenyszerűen teniszeztem is. Hetente kétszer-háromszor kocogtunk, még ma is járok úszni hetente. Soha nem dohányoztam, a lumpolás sem volt rám jellemző. Persze eljártunk vacsorázni, ittunk is kicsit, de nem vittük túlzásba. Sajnos

hajdani barátaim, sporttársaim zöme már az égi tekepályán gyakorol. Hiányoznak, nagyon. Mutatok egy fényképet: „Nádler testvérek – fiúk, mindig velünk vagytok! Tibor és Gábor” – ez van ráírva. E két emberből sugárzott a sportszeretet, s a másik megbecsülése. Az ő tiszteletükre minden évben rendezünk emlékversenyt, ahova meghívjuk a családot. A befolyt nevezési díjakból pedig a családot támogatjuk. Tele voltunk ilyen típusú emberekkel, s én ma is úgy élek, mint ők hajdan. Követendő példák voltak számomra. Ma már a pénz mellett az ilyen mentalitású, önzetlen, sportszerető emberek is hiányoznak a sportból – és ez az igazi nagy baj.

 

Az ötvenéves sportaktivitás évfordulója és a hetvenedik születésnap ünnepe mellé jött ez az önkormányzati elismerés. A hajdani dokkmunkást az idők azonban más foglalkozáshoz terelték. Előbbre léptél. Kellett ehhez munka mellett tanulni?

– Közgazdasági technikumot végeztem, majd később kétéves nemzetközi szállítmányozási és raktározási tanfolyamot. Erre is jutott energiám a dokkmunka és a sport mellett. Egy nap hivatott a kikötő igazgatója, s közölte, a következő héten ott, ahol addig dokkmunkás voltam, én leszek a gazdálkodási egység vezetője: dolgoztunk ott vagy százan! Megbíztak bennem, segítettek mindenben.

A kikötőben nem is a magas iskolázottság volt a fontos, hanem a tapasztalat, a munkaviszony hossza, a rálátás képessége. Érteni kellett persze a raktárgazdálkodáshoz, de még fontosabb volt, hogy a vezető értsen a dolgozók nyelvén.

 

A dokkmunkásoknak is volt egyenruhájuk, ugyanúgy, mint a tengerészeknek?

– Igen. Ugyanolyan volt a miénk is, mint a tengerészeké! Sötétkék, fényes gombos, tányérsapkás, rangjelzéses, nagyon elegáns. Büszkén viseltem! Ebben jártam be dolgozni is… Azok kapták, akik 1957 előtt jöttek a kikötőbe: én még beleestem ebbe a szórásba. Még a rendszerváltás után is lehetett csináltatni egy-két évig, aztán megszűnt. Sajnálom, hogy már nincs egyenruhám.

 

Tulajdonképpen Te ma is hordod ezt az egyenruhát, belül, a lelkedben.

– Jól látod: az, hogy hova tartozunk, nem a külsőségeken dől el, hanem belül. Nekem a mindenem a Szabadkikötő és a sport!

 

Mióta vagy nyugdíjas?

– 1996-ban, 57 éves koromban hagytam abba az „aktív” munkát. Ekkortól – mivel párom, Ágika Pestszentlőrincen lakik – már legalább annyira vagyok lőrinci is, mint csepeli.

 

Elégedett vagy a nyugdíjaddal?

– Nem vagyok elégedetlenkedő típus. Békében élek önmagammal és a világgal. Sosem volt gyűrűm, nyakláncom, még karórát sem hordok! Sosem volt meggazdagodási igényem. Ingyen se kellene nekem sem autó, sem nyaraló. A modern technikai vívmányok sem nagyon érdekelnek, nem kell a plazma tévé, jó a régifajta is. A mobiltelefont is legszívesebben sokszor kihajítanám a villamos ablakán.

Életem alakulásából semmit nem bántam meg, s ha még egyszer elölről kezdhetném, megint így csinálnám… Ahogy most múlnak az évek, tudomásul kell vennem, hogy már csak a kisebb része van hátra. Lehet ezt szépíteni, de a tényen nem változtat, tisztában kell lenni a korral. Ilyenkor jön rá az ember: az a legfontosabb, hogy ne legyen beteg! A többinek nincs is jelentősége, az összes más gond eltörpül e mellett. Erre sincs garancia, hogy ez így marad… Mi lesz holnap, ki tudja?

 

Nagy dolog az, hogy sportról, emberi kapcsolatokról beszélgethettünk, miközben a világ másik, jelentős része nem ilyen békés dolgokról szól. Gazdasági válság, politikai acsarkodások dúlnak. A Szabadkikötő Sportegyesület a béke szigete ebben a kerületben. Köszönöm szépen a beszélgetést, és a lap nevében is gratulálok.

 

Bárány Tibor"


Forrás: Csepel Újság archív, 21. kerületi Hírhatár Online

A Csepelért-díj átvételét Mizik Zsuzsa fotója örökítette meg.

Utoljára frissítve: 2014-08-17 22:57:17

További híreink
Kovács államtitkár Magyar Péterről: ezt következmények nélkül nem lehet hosszú távon művelni
Szerinte Magyart elhagyta a felesége és ez bosszúállásra sarkallja.
2024-03-22 12:58:01, Hírek, Sport Bővebben
A Momentum szerint Sulyok Tamás méltatlanná vált a köztársasági elnöki pozícióra
Bedő Dávid, a Momentum frakcióvezetője szerint két hét alatt vált méltatlanná Sulyok Tamás a köztársasági elnöki pozícióra, ugyanis hazudott a családjával kapcsolatban.
2024-03-22 12:57:58, Hírek, Sport Bővebben
A látványos álviták után külön egyezséget kötött a Momentum és a DK
A DK visszalépteti eddigi csepeli jelöltjét és beáll a momentumos Dukán András Ferenc polgármester jelölti kampánya mögé.
2024-03-02 16:17:16, Hírek, Sport Bővebben

Hozzászólások

Még nem érkezett be hozzászászólás! Legyen ön az első!

Hozzászólás beküldéséhez kérjük lépjen be vagy regisztráljon!
Oldal tetejére
Ezt olvasta már?
Az Orbán család már hosszú évek óta építgeti, szépítgeti a hatvanpusztai luxusmajorságot, József nádor egykori...
Bővebben >>