Az idén, év elején – ahogy az szokott lenni a tavaszi haltelepítés alkalmával – március 17. és 22 között a (csaknem 12 ezer horgászt és 29 horgász tagegyesületet magában foglaló) Ráckevei Duna-ági Horgász Szövetség mintegy 61 ezer kilogram kétnyaras pikkelyes pontyot telepített a Ráckevei Duna-ág Ráckeve fölötti szakaszán. További 10 ezer kilogrammot meghaladó mennyiségű kétnyaras pikkelyes pontyot telepítettek a mellékvizekbe.

A haltelepítés Orosz Lajos (a szövetség halgazdálkodó partnere) tógazdaságából történt.

Néhány hónap múlva, május közepén, az egyik közösségi oldalon, horgászok áltak írt posztokból kiderült:

„Egyre többen aggódunk a fertőzött pontyok miatt. A héten láttam egy levelet mely szerint egy Lernea nevű élősködő okozza a fertőzést. Sajnos a hétvégén több pontyot is találtam elpusztulva az említett sebekkel. Ez elég aggasztó az egyre melegebb vízben...”

Már akkor feltették a kérdést: „Lehet valamit tenni a nagyobb halpusztulás elkerülése végett?”

A Ráckevei Duna-ági Horgász Szövetség honlapján szinte azonnal megjelent a következő közlemény:

„Az elmúlt hetekben a horgászoktól és halászati őröktől egyre több bejelentést kap szövetségünk, miszerint a halak betegek, fekélyesek. A betegség főleg kisebb halakon, de nagyobb halakon pl. csukán is előfordul.

A tavaszi pontytelepítés során az RDHSZ teljesen egészséges kétnyaras pontyokat telepített a vízterület több részére szétosztva, összesen: 71.144 kg-ot.
A mellékvizekre, csatornákra telepített halaknál ilyen problémát kisebb mértékben jeleztek.

A Ráckevei Duna-ág több részén vizsgáltuk a halak állapotát, hal és vízmintákat küldtünk be a Állategészségügyi Intézetbe (Budapest, Tábornok u.), laboratóriumi vizsgálatok céljából.

A mellékelt képek alapján jól látható hogy a pontyokat egy külső parazita, ún. Lernea cyprinacea károsítja. A kifejlett nőstény egyedek telepednek meg a pontyon, amelyek speciális fejüket akár az izomrétegig befúrják, így képeznek sebet a halon. (A hímek és egyéb életformái lárvák, peték a vízben élnek.) A sebek később kipirosodnak elfertőződnek. A sebek gyógyulásának természetesen nem kedvez, kedvezett az sem, hogy a telepítések idején két hónapig tartósan alacsony volt a Duna-ág vízállása és ezzel egyidejűleg a szennyvíz befolyók viszont rontották a vízminőséget. A fent leírtakat erősíti meg a csatolt Állategészségügyi Intézet eredményközlője is, amely letölthető innen.”

Ennek ellenére a szövetség június 16-án meghirdette az újabb, nyári telepítéseket:

„Júniustól augusztusig több ütemben háromnyaras pikkelyes pontyot helyezünk ki. A főágba mintegy 25 tonna, a mellékvizekbe pedig további 5 tonna ponty kerül kiszállításra. A tavaly őszi makádi telepítések ellensúlyozása végett a felső szakaszt ezúttal is nagyobb súllyal vettük számításba.”

Másnap, június 17-én pedig a következő közleményt tette közzé honlapján:

„Tisztelt Horgászok!

A szövetség a Ráckevei Duna-ágban tapasztalható halbetegség vizsgálata céljából vizsgálatot kezdeményezett.
Külső szakemberek bevonásával 2016. 06. 21-22. között elektromos halászattal fogjuk vizsgálni a vízterület halait, a betegség mértékét. A betegség jeleit mutató halakból mintát gyűjtünk be állategészségügyi vizsgálatok céljából.
A vizsgálati eredményekről, az esetleges intézkedésekről később honlapunkon beszámolunk.

RDHSZ”

Az aggasztó halmegbetegedésekről hivatalos magyarázat tehát még nem született. A halak sorra betegednek meg, ami egyáltalán nem bíztató hír (így az újabb haltelepítések előtt), tekintve, hogy valószínűleg egymást is fertőzik.

Az elérhető információkból tudható, hogy a betelepített halak honnan származnak.

Az Állategészségügyi Intézet eredményközlőjéből nem derül ki pontosan, hogy a vizsgált hal-és vízminták pontosan honnan származtak, s miért nem szálltak ki eddig sokkal több minta begyűjtésére?

Az is egyértelmű, hogy a Ráckevei-Soroksáti Duna-ág területén az RHDSZ halgazdálkodási, halvédelmi és halőrzési, jegyforgalmazási, valamint víz- és környezetvédelmi, továbbá oktatási tevékenyéget végez. Ennek keretében:

„A vízminőség változásáról folyamatos képet biztosítanak a Közép-Duna-Völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség Környezetvédelmi Mérőállomása által a Duna-ág teljes hosszán négy mintavételi szelvényben, kétheti gyakorisággal végzett mintavételek alapján készített összefoglaló jelentések, melyet negyedévenként küldenek meg számunkra. 
Emellett még a MOHOSZ szakszolgálatával kötött vízminőség vizsgálati megállapodásunk lehetővé teszi, hogy a kritikusabb időszakokban és helyeken bármikor vizsgáltatni tudjuk a Duna-ág vízminőségét halélettani szempontból.

A mérési eredményekből kialakult vízminőségi trend segítséget nyújt a telepítések helyének és idejének szakmailag megfontoltabb megtervezéséhez. A zártabb és sekélyebb vízrészeken (hókonyok) helyileg kialakult kritikus vízminőségi helyzet esetén (pl.: algavirágzás) a víz gyors bevizsgáltatása alapján lehetőségünk van az esetlegesen szükséges vízkezeléseket időben elvégezni. „

Nos, a szükséges vízkezelések, úgy tűnik, késlekednek.

A Duna-ág vízgazdálkodásáról a Vízügyi Igazgatóság tájékoztatója („Miért is változtatjuk oly hirtelenszerűen és esetenként a Ráckevei/Soroksári/Duna üzemvízszintjét?”)  megtekinthető itt.

A nem túl bíztató fejlemények láttán igen sok kérdés felvetődik horgászokban és a laikus lokálpatriótákban is:

Vajon, egészséges halakat telepítettek tavasszal a Kis-Dunába?

Ha nem, akkor ezért ki a felelős? Ha igen, akkor valójában mitől betegedtek meg?

Egyáltalán: mit kéne tenni ebben a helyzetben?

Íme néhány – hozzáértő horgászoktól származó - ötlet a helyzet normalizálására:

„- Hozzáértő, halspecialista állatorvos(ok) által javasolt gyógytáp etetésének azonnali elkezdése. Az antibiotikum tartalmú gyógyszer miatt a kifogott halak (rabló is!) elfogyasztásának tilalma a kezelés időtartamára, plusz az élelmiszer biztonsági várakozási idő leteltére. Ezt az FM, a NÉBIH, és a Kormányhivatal illetékes szakszerve rendelheti el.

- Az elhullott egyedek eltávolítása. (Ez, de csak ez, jelenleg zajlik.)

- A halgazdálkodási hatóság bevonásával, tekintettel a vészhelyzetre átmenetileg azonnal fel kellene függeszteni a ponty méret- és darabszám korlátozását az érintett beteg halak vonatkozásában.

 
- A horgászok által kifogott- és élve tartott beteg halakat gyűjteni kell nem pedig visszaengedni ! Pl. a horgász elrakja a szákba és kitűz egy sárga zászlót a stégre, jelezve ezzel a gyűjtőcsónaknak, hogy jöhet üríteni.

- A beteg halak eltávolítását hatékonyabbá lehetne tenni a dunaágon tevékenykedő horgászegyesületek bevonásával. Rendezzenek nagy létszámú horgászversenyt mindenhol, minél gyakrabban. Célzottan - finom szerelék - a kistestű pontyokra. Az ott kifogott beteg halakat gyűjtsék élve össze. 

- Az összegyűjtött halakat lássa halhoz értő állatorvos vagy víziállat egészségőr. Bírálja el őket: a.) Menthetetlenek: kíméletes, gyors leölés után ATEV megsemmisítő. b.) Menthetők: gyógykezelés egy kis vízterű tóban, pl halastó telelőjében, ahol megfelelő gyógytáppal és koncentrált fertőtlenítő fürdetéssel meg lehet gyógyítani őket. 

- És persze folyamatos monitoring halra, vízre. De nem két ponton, melyből az egyik egy szennyvízbefolyó torkolata...

- Napra kész információáramlás a horgászok felé !”

Bizonyára van még sok minden ami az ötletek között nem szerepel.

Nem esett szó a vízminőségről, mely mint tudjuk iszonyatos és nagyban felelős jelen állapot fennmaradásáért és fokozódásáért.

Ennek változtatása - ha sikerül is - nagyon hosszú folyamat lesz. 

Egy biztos: a hallgatás, a terelés, továbbá 30 tonna egészséges ponty telepítése jelen körülmények közé nem biztos, hogy előre viszi az ügyeket...

21. kerületi Hírhatár Online – Bárány Tibor

Forrás: rdhsz.hu, mohosz.hu, facebook.com