. Ma Gedeon napja van.
Helytörténészek évösszegzése
2017-12-27 22:32:22
Helytörténészek évösszegzése

Helytörténészek évösszegzése

A 2017-es esztendő záró rendezvényét december 13-án, a FSzEK sétáló utcai könyvtárában tartotta a Csepeli Helytörténeti és Városszépítő Egyesület.

 

Dr. Bolla Dezső, a CSHVE elnöke mielőtt köszöntötte a terített asztal mellett helyet foglaló egyesületi tagokat, a háttérben (Széchenyi Péter vezetőségi tag gyűjtő munkájának köszönhetően) a vetítővásznon látható, a régi Csepelt megidéző képeslapokhoz fűzött kommentárt. Felidézte, hogy hajdan a Weiss Manfréd Művek gyártelepének Csepelhez legközelebb eső sarka a mai Károli Gáspár utca vonalában volt, a másik irányban pedig, nyugat felé megközelítette a Dunát. A Dunához ugyanis nem jutottak ki Weiss Manfrédék, csak a 30-as években. A háromszög alakú gyártelep déli irányban lenyúlott a későbbi Szerszámgépgyárig. Ez volt az alapításkori alap-gyártelep, csaknem másfél évtizeden át. A mai Károli Gáspár utca volt a Gyár utca, itt volt később a gyár bejárata, de eredetileg nem itt volt a kapu! A gyár eredeti kapuja a mostani „Kettes-kapunak” nevezett bejárattól beljebb volt: a porta egészen a Kaszinó épület sarkánál volt. A porta épülete ma is megvan, egy korabeli képen éppen a tűzoltók mennek be a gyár területére a kapunál. Ezért mondjuk, hogy amikor Weiss Manfréd régen kijött Csepelre, lement ahhoz a kapuhoz, s amikor már a nagyiroda megépült, a déli oldalán volt a kapu.

Már abban időszakban is, volt városvédelem, vagy községvédelem: nem engedték a lőszerüzemeket a település közvetlen közelébe.

 

Akkor kezdjük el most már.

Ha másból nem is vettük észre, hogy közeledik az év vége, a szép karácsonyi díszbe öltözött egykori Gyár utca ünnepi külseje figyelmeztetett bennünket. Az ünnepi fényekből is látható, hogy közeleg a karácsony, amire egyébként mindnyájan készülünk már, hiszen mindenki gondolkodik rajta, hogy családja tagjait hogyan köszöntse, s hogyan búcsúztassa el a 2017-es naptári évet, amely egyesületünk életében elég mozgalmas volt.

Erről fogunk ma beszélgetni, hogy mi történt velünk ebben az évben, amely ebből a szempontból elég mozgalmasra sikeredett – ezt majd Zémann István adja elő. Majd felelevenítjük azokat a dátumokat, amelyeknek 2018-ban kerekebb évfordulója következik, s ezekkel kapcsolatban beszélgetünk majd arról, hogy milyen rendezvényeket csináljunk jövőre? Ezt majd én (dr. Bolla Dezső – a szerkesztő megjegyzése) mondom el, s nyugodtan tessenek közbeszólni, kiegészíteni gondolataimat. Most még nem állapodunk meg abban, mit csinálunk a jövő évben, hiszen addig még tartunk egy vezetőségi értekezletet, s januárban pedig egy egyesületi összejövetelt. Most, csak előkészítésképpen soroljuk azokat a dátumokat, amelyeknek fontos évfordulójuk lesz jövőre. Az idei évről tehát Zémann István számol be nekünk.

 

Köszöntök mindenkit – kezdte mondandóját Zémann István. Ahogy Dezső is mondta, bővelkedtünk programokban. Anyagi helyzetünk nem túl stabil, bár az egyesület számláján van egy szép kis summa, ezért inkább az előadásokra fókuszáltunk és – szerencsére – a könyvtárral karöltve sikerült e programokat lebonyolítani. Nagyon szépen köszönjük ez úton is a lehetőséget a könyvtárnak, hogy együtt gondolkodhatunk velük, s közösen cselekedhetünk is. Közösen pályáztunk egy pár előadásra.

A legelső volt a nagy folyónkról, a Dunáról szóló előadás, „Bölcsőnk, a Duna” címmel – ezt dr. Bolla Dezső és én tartottuk. Próbáltuk bemutatni a Dunát, mint történelmi helyszínt, s természetrajzi szempontból is fontos folyónkat, annak főként múltját, de jelenét és jövőjét is.

A második a sorban Ifjabb Petz Nándor előadása volt „A csepeli lakótelepek térhódítása” címmel, melyben nagyon jól bemutatta az anno felépült csepeli lakótelepeket, s ennek kapcsán beszélgettünk Csepel átalakulásáról, hiszen a lakótelepek magukkal hozták ezt is.

Majd egy természeti előadás következett Kókai Szabolcstól, aki „Madársereglet Csepelen” címmel expedíciós élményeiről számolt be, ehhez kapcsolódtak Kiss Sándor természetfotói.

 

Júniusban megtartottuk – ismét nagyon sikeresen – hagyományos szigetkerülő hajókirándulásunkat. A szervezésben nagy segítséget nyújtott a könyvtár (köszönet érte): ők fogták össze a jelentkezőket, mi pedig a Dezsővel helytörténetei szempontból levezényeltük magát a programot, a Petőfi híd pesti hídfőjétől indulva a Monarchia hajóval, végig le a nagy Dunán, majd a tassi zsilipnél visszafordulva behajóztunk a Ráckevei-soroksári Duna ágba, s a hazafelé tartó utat itt tettük meg, melyet Ráckevén néhány órás ebédszünettel és városnézéssel szakítottunk meg. Ez volt a kilencedik Csepelt megkerülő hajókirándulás, amit megszerveztünk és lebonyolítottunk, s népszerűsége még mindig töretlen. Olyannyira, hogy akár évente két alkalommal is megrendezhetnénk, akkora az érdeklődés folyamatosan. 150 fős a hajónk, s ezt a résztvevői létszámot összefogni elég nagy munka, s a programot lebonyolítani is kemény feladat, de ezt ezúttal is sikeresen végrehajtottuk.

A nyári pihenő után ősszel Horváth László két előadásával folytatódott a sor: dr. Koncz János jegyző és Robl kanonok életútja volt a téma, majd a következő előadásán Csepel sportélete került terítékre.

A hagyományos őszi programok sorában visszatérő alkalom a csepeli temetői séta, amit idén sem hagytunk ki. Körsétánk során Csepel „nagyjainak” síremlékeit kerestük fel: sikeres emberek és régi családok emlékét idéztük fel. Mindannyian tanulunk is minden alkalommal, s jobban megismerjük múltunkat – bár a csepeli temető egy délután alkalmával nem bejárható, ezért minden alkalommal újabb és újabb útvonalakat járunk végig.

Megkerestük az idei két friss sírhalmot is: egyesületünk tagjainak, Stork Józsefnek és Strein Oszkárnak végső nyughelyét.

Az idei utolsó előadásunk Diebold Hermannról szólt: dr. Bolla Dezső főként az építészet tárgykörét járta körül prezentációjában. Ez alkalommal vendéget is köszöntöttünk: Koppány Zsolt írót, aki a Diebold család rokonságához tartozik.

Benne vagyunk – ígéretünk szerint – egy könyv megírásában, amely most már csaknem száz százalékos állapotban van: ez a csepeli rendőrség egy évszázados története. Örömünkre bejelentkezett az önkormányzat, támogatási céllal. Így most az ügy kicsit függőben van: várjuk az önkormányzat döntését, a további történéseket. Mindenesetre mi készen állunk a könyv kiadására, melynek anyagát dr. Bolla Dezső gyűjtötte össze.

Itt említem meg azokat a tagjainkat, akik folyamatosan segítenek bennünket az anyaggyűjtésben, a rendezvények lebonyolításában, szívvel-lélekkel. Az egyesületben végzett ilyen jellegű munka már túllép az önkéntesség határain.

Így az év végéhez közeledve összeállítottuk közösen a jövő évi tervezett évfordulókat, melyekről majd Dezső fog részletesebben beszélni. Kérjük szépen, hogy mindenki mondja el ezzel kapcsolatban véleményét, javaslatait.

Úgy gondolom, sikeres évet zárunk, annak ellenére, hogy még mindig gondot jelent számunkra a támogatások felkutatása, a pályázatokon való részvétel, mely az utóbbi időben kissé megakadt. Manapság nincs olyan kör, aki ezt tovább vinné, mint régen.  Korábban nagy segítségünkre volt – az általunk alapított, s az önkormányzat tulajdonába került – Helytörténeti Gyűjtemény, melynek aktív koromban alkalmazottja voltam. Most már egyre nehezebb. Jó lenne megint bekapcsolódni egy ilyen pályázati dologba, s kicsit nagyobb dolgokban gondolkodni, melyekkel most a szűkös anyagiak miatt nem próbálkozhatunk.

Nagyon nagy feladatunk az elöregedés megállítása, s fiatalok bevonása az egyesület munkájába. Szívesen és szeretettel fogadnánk tagjaink körébe fiatalokat – akiknek most fontosabb feladataik vannak, mint a helytörténeti hagyományok ápolása. Azt mondják, hogy a helytörténethez hozzá kell öregedni! E való igaz, mert az embert fiatalabb korában leköti a munka, a család, az egzisztencia megteremtése. Szerencsés esetben azonban az érdeklődési körbe belefér a lakóhely megismerése, amit mi messzemenőkig támogatunk.

 

Szervezeti gondunk a közhasznúság kérdésköre, ami még mindig zajló jogi folyamat (ügyvédünk segítségével). A Fővárosi Bíróságnál lassan történnek a dolgok: megközelítőleg már egy éve náluk van a dokumentum a telephelyünk megváltoztatásáról.

Sajnos, ki kellett mennünk a Királyerdei Művelődési Házból, bejegyzett telephelyünket kényszerűségből el kellett hagynunk. Ezt viszont be kell jelentenünk hivatalos helyen, a Fővárosi Bíróságnak. Ezt megtettük.

 

Dr. Bolla Dezső pontosította az információt: az egyesületünket az önkormányzat vezetése kitette a Királyerdei Művelődési Házból, ahol a Helytörténeti Gyűjtemény is működik!

 

Zémann István folytatta beszámolóját: igen valójában ez történt, s az ügy még nem zárult le, a Fővárosi Bíróság még nem jegyezte be új telephelyünket. Ez is egy olyan dolog, ami kicsit zavar bennünket.

A másik ilyen zavaró dolog az, hogy elvették közhasznúságunkat. Ez az év azzal telt el, hogy visszaszereztük a közhasznúságot egy hosszú jogi folyamatban. Minden követelménynek megfeleltünk, minden iratot beküldtünk, ez újabb ügyvédi procedúra (és költség). Most már csak meg kell tartanunk ezt a szintet.

A vezetőség tagjai sem fiatalodnak, mindenkinek vannak kínjai-bajai. Nekem ez egy vacak év volt: egyik kórházból ki, a másik kórházba be, s még mindig nem vagyok végén a dolognak. Azért próbálom magam összeszedni és teljes lendülettel bekapcsolódni a munkába. (Az epémben kőbánya van, s az ki kell onnan bányászni sajnos…)

 

Nagyon szépen megköszönöm mindenkinek ez évi munkáját, kiemelve természetesen a vezetőségi tagjainkat, akik tényleg nagyban segítenek, és a tagságunkat is, akik figyelemmel kísérik a munkát, s észrevételeikkel, javaslataikkal segítenek. Remélem, hogy a jövőben is így maradunk. Ezzel zárom az évet, s mindenkinek egészséget, boldogságot kívánva átadom a szót Dezső bácsinak.

 

Dr. Bolla Dezső megerősítette: Zémann Pista tényleg nehéz éven van túl, s betegségei ellenére is keményen helytállt, lebonyolította a rendezvényeket, elvégezte az előkészületeket. Nagyon fontosak ezek az egyesületi előadások – erre szeretném felhívni a figyelmet! Mi, akik előadunk (s remélem, hogy jövőre újabb előadókkal gazdagodik majd kis csapatunk) előzetesen olyan anyaggyűjtést végzünk a felkészülés során, amely gazdagítja a csepeli történetről szerzett ismereteinket. Akkor is, ha már többször tárgyalt téma, mint például az árvíz kerül terítékre. Mindig előkerülnek újabb források, vagy pedig nyílik az értelmünk (hajlott korunk ellenére is), s képesek vagyunk új ismeretekre szert tenni.

Fontosak ezek az előadások, melyeket a közönség végighallgat, s hogy szélesebb körhöz is eljuttassuk az elhangzottakat, Bárány Tibor vezetőségi tagunk (aki a háttérben igen komoly, elismerésre érdemes, létfontosságú, de nem túl látványos munkát végez) hangfelvételt készít ezekről, leírja, és az interneten közzé teszi ezeket. Így bárki olvashatja ezeket az előadásokat. Nagy munka, több hónapos tevékenység egy előadás előkészítése, megtartása, de legalább ilyen nagy munka az elhangzott szöveg olvasható formába öntése. Ezért is van nagy jelentősége az írásban megjelenő változatnak: így nem száll el a szó, s bárki számára hozzáférhetővé válik az információ, s az utókornak is megmarad!

 

Pista említette a rendőrség-könyvet, amely majdnem teljesen kész. Nagyon sokat dolgoztunk rajta, annak ellenére, hogy kész volt ez már kilenc évvel ezelőtt, de akkor nem adódott mód a kiadásra. Most felújítottuk, kiegészítettük, Bárány Tibor segítségével számítógépre tettük, az anyagba beillesztve hatvan kép- és dokumentum-mellékletet. Ez óriási munka volt, sok esténket, hétvégénket áldoztuk erre. Az anyag nyomdai előkészítése folyamatban van. Az önkormányzat úgy nyilatkozott a rendőrségnek, hogy elolvassa az anyagot, s utána eldönti, hogy támogat-e bennünket? Ez nem abból ered, hogy nem tart alkalmasnak bennünket a helytörténet-írásra, hanem, létezik valamiféle modern cenzúra, és attól teszik függővé, hogy alkalmas-e a könyv a megjelenésre… Visszaemlékezve az elmúlt évtizedek sorára, engem soha, senki nem cenzúrázott! Ez a cenzúra most nem tudom hol tart, de már kimentünk a századik évfordulóból, már csak két hét van vissza. Majd a 101.-re megjelentetjük, akkor is, hogyha az önkormányzat nem fog bennünket támogatni. A történet politikai vonatkozásait egyébként eléggé háttérbe szorítottuk, de egy községi, vagy kerületi rendőrségről nem lehet úgy beszélni, hogy politikai vonatkozásokra ne utaljunk.

 

Nagyon szépen megköszönöm a tagság részvételét: ez a terem mindig tele van az előadásokon, ahol a most jelenlévő alaptagság mellett sok-sok vendégünk is van. Nagyon szépen köszönjük a könyvtár dolgozóinak, hogy fogadnak bennünket. Tisztelettel kérjük a vezetőt, kedves Holczmann Krisztinát, fáradjon közelebb, hagy tapsoljuk meg, s szeretetünk, tiszteletünk és köszönetünk jeléül ezt a csekély elismerést átadjuk. Kedves kolléganőjét is köszöntjük, aki ott ül a vártán. Szeretettel gondolunk rátok és Évikére, remek felolvasásaira.

 

Holczmann Krisztina könyvtárvezető megköszönte a figyelmet, s jelezte Évike orvosnál van, azért nem tud jelen lenni. Megemlített egy érdekességet: 2007. decemberében, pár nap eltéréssel tíz évvel ezelőtt volt itt egy „Sajtótörténeti kiállítás”, azóta 23 előadás volt, több mint ezer ember részvételével. Volt tizenhárom hajókirándulás, kétezer ember részvételével (volt év, amikor kettőt is tartottunk). Az előadásokról – amíg létezett – mindig beszámolt a Csepel Újság, s a régi csepel.hu. A jelenlegi önkormányzat internetes honlapja is mindig közöl rövid tudósítást az előadásainkról. A kerületben szerintem nagyon sokan tudják, hogy a Csepeli Helytörténeti és Városszépítő Egyesület – és a könyvtár – milyen nagy munkát végez. Összeforrt már a nevünk, de ez nem baj, örülünk neki, mert az gondolom, tartalmas és jó előadások voltak. Volt vagy három közös könyvbemutatónk is. Remélem, hogy a következő esztendőben is mindenki jó egészségben tovább tudja folytatni ezt a munkát.

Akit érdekel a történelem, ajánlom figyelmébe az új internetes adatbázist, a hungaricana.hu-t, ahol Csepelről is sok érdekességet lehet kiböngészni, könyveket, képeket, stb.

 

(https://hungaricana.hu/hu/search/results/?list=eyJxdWVyeSI6ICJDc2VwZWwifQ)

320 ezer találatot ad ki, ha a Csepel nevet beírjuk!

Mindenkinek én is nagyon boldog karácsonyt kívánok, jó egészséget, boldog új esztendőt! Jövőre pedig sok-sok tartalmas munkát ehhez az együttműködéshez! Rajtunk nem fog múlni!

 

Dr. Bolla Dezső megerősítette: mindig nagy örömmel és szeretettel jövünk ide!

Kedves résztvevők, töltsük meg a poharakat és fogyasszuk el az ünnepi terítéket.

 

Miközben az összejövetel már kötetlenebb keretek között zajlott tovább, dr. Bolla Dezső a jövő évi évfordulókról is szót ejtett.

A legrégebbi évforduló 1138. szeptember 3.: II. (Vak) Béla király oklevele, melyben a Csepel név először szerepel.

A másik fontos évforduló Csehi Mihályé – ő azon csepeli ispánok egyike, akinek emléke egyedül megmaradt kőbe vésve! Ez a kőbe vésett anyag a tököli templomban van:

 

A vörös márvány főoltár, 1817; hátlapjába reneszánsz, 1519-ből származó vörös márvány sírlap van beillesztve. A kutatók szerint a sírlap Csehi Mihály ispán sírlapja, szép reneszánsz antikvabetűs feliratának latin nyelvű szövege a következőt tartalmazza?

„SEPULTURA EGREGII MICHA
ELIS DE CSEHI INSVLAE HV
IVS CHEPELIENSIS COMITIS QVI
OBBIT IN FESTO SANCTI AN
DREAE APOSTOLI ANNO
SALUTIS MDXVIIII

A felirat magyarul:

Síremléke a kiváló Csehi Mihálynak,

Ezen Csepel-sziget ispánjának, aki

Meghalt Szent András apostol

Ünnepén (nov.30.) az Üdvösség 1519.évében.”

Ráckevei Fekete Holló Étterem épülete és a Szerb Templom is régebbi, de kőbe vésve ilyen adatot nem ismerek másikat. Annak idején sikerült lemásoltatnunk ezt a sírkövet. Ha Tökölön járnak, a templom bejárati ajtajával szemben van most már elhelyezve, s a másolat pedig Csepelen, a Helytörténeti Gyűjteményben található – remélem nem dobták ki azóta. (A másik ilyen régi, lemásoltatott emlék, az a római kori sírkőtöredék, amely a gyűjtemény bejáratánál van, az 3,5 mázsás…)

Erre az ispán-ügyre is érdemes volna visszatérni. Nagyon helyesen tették a két háború között, hogy utcákat neveztek el róluk, s ezek az utcák őrzik a nevüket. Csak, ugye, az egyiket eltörölték, a Gál ispánt, mert, ugye, az ispánok nem voltak közkedveltek ’45 előtt, meg ’45 után sem. Akikről mi beszélünk, azok az ispánok királyi adószedők és országos rangú megyefőnökök voltak. Azok az ispánok, akikre ők gondoltak, ’45 előtt és a cseléd-korszakban a földesurak hajcsárai voltak. Azt hitték, Gál ispán is ilyen ispán volt, s ezért eltörölték a nevét. Martinász utca lett a Gál ispán utcából – ma is az. A rendszerváltás után aztán ismét utcát kapott Gál ispán, a korábbi Kertész Mór utcát keresztelték át erre a névre. Igaz, ezzel belezavartak egy kicsit a csepeli utcaelnevezések rendjébe.

Viszont Kertész Mór nevét el akarták törölni. Ő egy csepeli fa-csemete kert vezetője volt, kereskedő ember (a telep a mai posta és rendőrség épületei helyén volt, a Szent Imre tér északi oldalán). 1919-ben, a kommün alatt a Rögtönítélő Forradalmi Törvényszék elnöke volt. Csepelen nem találtak senkit, akit kivégezzenek (bár, ahogy később kiderült, egy áldozat volt, Nógrádi Laci nagyapja, Thomasz Antal). Volt egy ellenforradalmi próbálkozás Ráckevén, nem tudom pontosan a történetét, de a lényeg az, hogy ez a csepeli Forradalmi Törvényszék levonult oda és halálos ítéletet hozott, amelyet végre is hajtottak. Ennek fejében 1920-ban őket is kivégezték.

 A következő évforduló: 110 éve létesült az első csepeli plébánia. Egyházi szempontból nagyon fontos volt, de közigazgatási szempontból is: egy község akkor vált igazán községgé, ha volt bírója, jegyzője, plébániája és iskolája (a plébánia feladata volt az iskola irányítása). Remélem meg tudjuk nyerni Kispál György plébános urat, hogy erről tartson egy előadást. Jó barátunk, lehet, hogy hajlandó lesz rá, vagy legalábbis talál valakit, aki foglalkozik egyháztörténettel.

Egy másik fontos évforduló, az 1838-as jeges árvíz, amely 180 éve volt. Ehhez kapcsolódik a község ujjá születése. Ez már sokszor volt téma, sokszor beszéltünk róla, nem tudom, hogy napirendre tűzzük-e? Aktualitását nem vesztette el, legalábbis szóba hozzuk mindenképpen, hiszen 1938-ban nagy ünnepséget csaptak ebből az alkalomból és nekünk is volt lehetőségünk nagyon méltó módon megünnepelni a 150. évfordulót 1988-ban, itt, Csepelen. Több hetes rendezvénysorozattal, emléktábla-avatással, községfejlesztéssel, hasonló módon, mint 1938-ban.

Zémann István javasolta, hogy a 2018-as hajókirándulást ennek a jegyében vezényeljük le.

Annál is inkább, mert akkor az egész Csepel-szigetet elöntötte a Duna – folytatta dr. Bolla Dezső. Az árvizet követő folyamszabályozás eredményeként (köszönhetően Petz Ferenc csepeli bírónak) a legközelebbi árvíz, 1876-ban Csepelt már nem, de a sziget déli részét ismét elöntötte.

Az árvíz után pontosan tíz évvel, 1848-ban szabadságharc tört ki az országban. Ennek csepeli vonatkozásairól is ejtettünk már szót korábbi évfordulókon. Ha találunk újabb adatokat, információkat, erről a számunkra nagyon fontos és szent évfordulónkról is megemlékezünk.

Száz évvel ezelőtt volt 1918, amely az első világháború záró éve volt. Csepel és a csepeli gyár történetében is fontos évforduló, csak úgy, mint a hazai közélet történetében. Nem árt majd szólni az Őszirózsás forradalomról, mert azzal kapcsolatban is sok zavaros elmélettel lehet találkozni. Mindig jó egy ilyen nagy történelmi évfordulót helytörténeti szempontból értékelni. Mart a helytörténet mindig alapos és tényeken nyugszik. Itt nem lehet mellébeszélni, itt nem lehet politikai lózungokat előadni. Ha már nem is élnek az akkori történelmi események szereplői, de itt vagyunk mi leszármazottak unokák, dédunokák, akiknek vannak emlékei az eseményekről.

Ehhez kapcsolódóan Zémann István javasolta, hogy a 2004-ben (az akkori önkormányzat és a lakosság összefogásával – az ő kezdeményezése nyomán) szépen felújított első világháborús emlékmű előtti örökmécsest visszaállítani. Az emlékműn szereplő 163 áldozat emléke megérdemelné. Érdemes lenne ezt bevinni a képviselő-testület elé is, hátha az önkormányzat ezt is felkarolja.

Viszonylag kevés volt a csepeli áldozat, mert a WM hadiüzem volt, amely felmentést adott dolgozóinak a bevonulás alól.

S itt felvetődik egy másik szempont is: hány ember halhatott meg vajon a Csepelen készített lőszerektől a világháborúban? Elgondolkodtató ez is, annak ellenére, hogy ezeket a lőszereket apáink gyártották. Bár a lőszer egészen addig, amíg nem használják fel, egyszerű árucikk.

Lehet ezt felesleges okoskodásnak is tekinteni. Az első világháború vége bebizonyította, ha akkor az Osztrák-Magyar Monarchia győzött volna, a németekkel szövetségben, akkor nem kerül sor Magyarország feldarabolására. Ez is hozzá tartozik a történethez. Annak ellenére, hogy a világháború utolsó szakaszában már nem volt népszerű Weiss Manfréd, és a lőszergyártók, meg a háború eszméje sem – miután volt már hárommillió áldozat a monarchiában!

 

A másik nagy évforduló, az 1928, a kikötő átadásának 90. évfordulója. Ennek kapcsán nem árt elmondani, hogy a két világháború között a csepeli monokultúrás nagyipar (amely tulajdonképpen a WM gyárból állt) kibontakozott. Létrejött a WM gyár függvényében a Posztógyár, megalakult a Papírgyár, megépült a kikötő és a környékén a kőolajfinomító és kőolaj ipar is. Ebben a korszakban Csepel sokat adott Magyarország föltámadásához, újjászületéséhez. Az első világháború utáni nagy veszteségek után nagy jelentősége volt – erről nem árt szólni. 1928-ban nyitották meg a kikötőt, s fejlesztették folyamatosan. A rendszerváltás után néhány évvel elkezdődött, s ma is folyik az újabb fejlesztési hullám a Szabadkikötő területén. Nem ártana felvenni a kapcsolatot a kikötő mai vezetőivel. 2008-ban is a CSHVE hívta fel a vezetők figyelmét az évfordulóra, s mi provokáltuk ki a kapcsolódó ünnepséget és kiállítást.

Aki a HÉV-en utazik naponta figyelemmel kísérhette, hogyan bontják le a művelődési házat a kikötőben, s kezdik lerombolni a műemlék igazgatósági épületet. Itt – érthetetlen módon mégis leálltak a bontással, s most egy épület-torzó maradt állva. Kétharmadát eltüntették, egyharmadát meghagyták. Miért? Senki sem tudja. Kinek volt útjába? Valószínűleg valamit építenek majd a helyére. Az is lehet, hogy nem tervszerű volt a bontás, hanem ötletszerű, s valamiféle tiltakozás nyomán hagyták félbe a bontást. Nincsenek hírek Csepelen, az emberek csak találgatnak.

Mindenképpen kitérünk a kikötőre. Szegény Marton Gyula bácsit, aki kitűnő könyvet írt a kikötő történetéről, csak nagy nehezen hívták meg a 2008-as ünnepségre. A kikötő ma már inkább raktártelep, mert hajó csak igen ritkán fordul meg az öbölben.

Trimodális logisztikai központ – pontosított Bárány Tibor – ahol adott a közúti, vízi és vasúti áruszállítás találkozása, az átrakodás lehetősége.

A vasúti szerelvények viszont sokszor fél órára is lezárják a Weiss Manfréd utat, és a Corvin-csomópontot a közúti közlekedés elől. Elmaradt az oda kívánkozó felüljáró megépítése, s így maradt a szintbeli kereszteződés, amely magával hozza a dugókat. A rendszerben gondolkodók viszont azt állítják, hogy egy felüljáró nem oldana meg semmit: a szigetnek újabb hidakra és utakra van szüksége, hogy megoldódjon a fővároshoz való zökkenőmentesebb kapcsolódás és jobb legyen a kerület átjárhatósága.

Az 1948-as év is fontos volt: október 9-én lesz az OTI megnyitásának 70. évfordulója.  Ez a fordulat éve volt: államosításokat, politikai hatalomátvételt hozott. Csepelen nagy ünnepségsorozat volt 1948-ban, Fekete tanár úr vezényelte a „Forr a világ bús tengere” című művet. Nagy évforduló volt, néhány utcát elneveztek a 48-as szabadságharc hőseiről, de jóval több utcát neveztek el szovjet katonákról Csepelen.

Ugyancsak 70. évfordulója lesz annak, hogy a Csepel SC focicsapata bajnokságot nyert.

1968-ban megújult a Csepeli Munkásotthon – 50 éve.

1978-ban a Boráros téren HÉV-tragédia volt.

Ennyit az évfordulókról – kellemes ünnepeket mindenkinek!

 

21. kerületi Hírhatár Online - Bárány Tibor

Fotók: Bárány Tibor 

Utoljára frissítve: 2017-12-27 22:49:13

További híreink
Magyar Péter a Varga Judit-interjúról
Épp csak a kegyelmi botrányról és a kormánytagokat érintő korrupciós bűnügyről nem volt szó – reagált Magyar Péter a volt feleségével, a volt igazságügyi miniszter Varga ...
2024-03-28 21:01:25, Hírek, Aktuális Bővebben
Már református értelmiségiek is követelik Balog Zoltán lemondását
Református értelmiségiek, köztük egyetemi tanárok, lelkészek, fordítók és költők, nyílt levélben követelik Balog Zoltán lemondását, komoly visszaélések miatt vádolva őt a...
2024-03-22 12:57:56, Hírek, Aktuális Bővebben
70 milliós vesztegetéssel vádolják az MSZP két vezérét
Korrupció miatt gyanúsítottként hallgatta ki a nyomozó főügyészség Baja Ferenc volt szocialista minisztert.
2024-03-09 13:31:55, Hírek, Aktuális Bővebben

Hozzászólások

Még nem érkezett be hozzászászólás! Legyen ön az első!

Hozzászólás beküldéséhez kérjük lépjen be vagy regisztráljon!
Oldal tetejére
Ezt olvasta már?
Baloldali, szociáldemokrata, zöld választ adna a DK, az MSZP és a Párbeszéd a jelenlegi belpolitikai krízisre....
Bővebben >>