Péntek délután egy ismerősöm hívott fel tudok-e arról valamit, hogy a Csepeli Piac őstermelői csarnokának déli részén igen szorgalmas munka folyik. Fúrnak, faragnak, a betont verik fel, s a helyhez nem egyáltalán nem illő kifejezetten randa építmény felállításán serénykednek az oda kivezényelt munkások. Teszik ezt úgy nekiveselkedve, hogy a mellettük lévő boltok árusítását szinte ellehetetlenítették. Szállt a por, és az ajkak – vásárlók és kereskedők által – között kipréselt mondatok. Azt ezek után biztos gondolhatja a kedves olvasó, hogy a közönség nem hozsannázott.

A telefonon elmondottak arra inspiráltak, hogy saját szememmel és fülemmel győződjek meg az elmondottak valóság tartalmáról. Amit hallottam az szemeim előtt beigazolódni látszott. A vecsési káposztások és a velük szemben lévő húsbolt között, az őstermelői asztalok helyén, már ott terpeszkedett egy sötétbarnára pácolt, a rendelkezésre álló csöppnyi helyet figyelembe véve, bazi nagy faház, a teraszával együtt.

Akár nyaraló is lehetne- gondoltam. De ki az az együgyű, aki egy piacon, ahol a kisemberek (lásd mint fent) dolgoznak, vásárolnak, - vagy inkább dolgoznának, vásárolnának - a drága szabadidejét pihizéssel töltse. Még a nap sem süt be oda, az órmótlan faház pedig még azt a kevés világosságot is elveszi a környezetében, ami eddig a piac tető ablakán beszivárgott.

Biztos, hogy más itt a megoldás. Kicsit füleltem, hallgattam a körülettem lévő zsongást, s a köz beszédéből kezdett kialakulni a kép. Kérem szépen, ezen a helyen valamilyen szabolcsi cég bemutató helyisége lesz. Többször hangzott el azonban, hogy a zöldség, gyümölcsön kívül, gyümölcs párlatot is árusítani fognak. Többen konkrétan kimondták PÁLINKÁT.

Hoppá, akkor ez most itt tényleg a szabadidő eltöltésére alkalmas hely lesz! Ha ez így van, talán lehet is, persze ez még nem biztos, mert hivatalosan senki nem mondott senkinek semmit. Mindegy is. Akár kocsma is lehet!

Erre utalhat az a tény, hogy a belsejében egy nagyobb tér, majd onnan egy közlekedő helyiség, majd jobbra és balra egy-egy kisebb helyiség lett kialakítva. Ami a gyanút erősíti, hogy oda volt készítve, de lehet, hogy ott hagyták, egy igazi szép fehér fajansz angol WC kagyló. (Ülőke még nem volt rajta.) Megjegyzem, nem látszott használtnak.

Ami még elgondolkodtató, hogy a helyiség ablakai a piac légterébe nyílnak. Hm. Ez azért durva. Ha valaki esetleg egy jót könnyít magán, akkor az illatnak igazán nem nevezhető ájer az élelmiszerpiac légterébe távozik.

Az is aggasztó, hogy a faház és a káposztások között igencsak keskeny a gyalogút. Vásárolni és közlekedni egyszerre egy erős csütörtöki, szombati napon elég nagy mutatványnak számít. A hentesboltot megközelíteni pedig csak egy irányból lehet, ha valaki a takarásban lévő üzletet észreveszi. Ez csak egy szelete ennek az ügynek.

Feltételezve, de nem megengedve, ha katasztrófa helyzetben el kell rendelni a piac kiürítését, az egyik menekülési útvonalon a távozás a tömeg összetorlódása miatt lehetetlenné válik! Kocsma ide vagy oda, lehet bemutató ház is, az már ezen tényen cseppet sem változtat! Pedig Polgármester Urunk a Katasztrófa Védelemnél dolgozott még képviselősége előtt, tehát szakmai hozzáértése szerintem kéne, hogy legyen, a helyzet megítéséhez. Vagy talán ezt más érdekek felülírják?

A történet itt abba is maradhatott volna, ha szombaton véletlenül nem dobják be hozzánk (nem mindig szokták) a Csepeli Hírmondót. Van ebben egy cikk, ami valószínűleg erre a körülményre utal.

Idézem: Hamarosan a Csepeli Piacon is árusítják a szatmári és beregi gazdák különleges értékekkel bíró termékeit……”. „ Az ügyet Német Szilárd országgyűlési képviselő karolta fel… A csepeli önkormányzat, valamint a szatmári és beregi gazdákat képviselő Agricolae kft. cégcsoport együttműködési megállapodást kötött, melyet Borbély Lénárd polgármester és Szoboszlai Zoltán, az Agricolae Kft. képviselője írt alá a polgármesteri hivatalban március 12-én.”

Azért ebből a hírből már többet meg lehet tudni. De azért még mindig van min törni az embernek a fejét.

- Egy cégnek az őstermelők helyén valaki épít, vagy építtet egy faházat a fentiekben leírt körülmények között.

- Erről a piaci kereskedőket senki meg nem kérdezi, nem egyeztet velük, pedig a Csepeli Piac az ott dolgozó kereskedők többszáz milliós hozzájárulásával valósult meg. Természetesen a kerületi önkormányzat is százmilliós nagyságrendű összeggel szállt be a felújításba. Ennek révén alakult ki az a jelenlegi helyzet, hogy a kereskedők és az önkormányzat, mint tulajdonosok, kvázi társasházi jelleggel működtetik a piacot. Az őstermelők helypénzt fizetnek, a kereskedők a saját tulajdonukban lévő boltjaik után földhasználati díjat (mert a terület az önkormányzaté) és üzemeltetési költséget fizetnek.

- Az Agricolae kft. milyen anyagi kondíciókat kapott az önkormányzattól az együttműködési megállapodás alapján? Ezzel jelentős versenyelőnyre tehet szert a többi piaci kereskedővel, árussal szemben? Ez egy kérdés, nem állítás, de illene megválaszolni.

- Ki finanszírozza és milyen pénzből a „bemutatóház” víz csatorna és elektromos árammal való ellátását?

- Ki a tulajdonosa a megépült bemutatóháznak? Ebből értelemszerűen következik, hogy fizet-e valaki földhasználati díjat, üzemi költséget, stb.?

- Ha nem jön be az üzlet, ki fogja finanszírozni az eredeti állapot helyreállítását.

- Az együttműködési megállapodás ezekre vonatkozóan tartalmaz valamilyen passzust?

Zárszóként. Nem vagyok ellensége a választék bővítésének. Annak sem, ha magyar gazdák magyar termékeit árulják a Csepeli piacon.

Sőt! Mondhatnám ez örvendetes.

Azonban nem lett volna jobb helye ennek a faháznak az őstermelői csarnokon kívül a déli kapu bejárata mellett, vagy netán az oda közel eső parkolóban? Tudtommal a déli parkoló egy az egyben az önkormányzat saját tulajdonú területe.

Kép és szöveg: Kál Károly