Az azóta eltelt időben a tárház mindig meghatározó szerepet játszott a gabonakereskedelemmel kapcsolatos rakodási és raktározási folyamatokban. A Mahart Gabonatárház Kft fő profilja gabona rakodása és raktározása, emellett vállalják ömlesztett és darabáruk nyílt téren történő raktározását és rakodását is.

A Mahart Gabonatárház Kft. raktárépületében jelenleg kb. 30.000 tonna ömlesztett gabona, (búza ekvivalensre számolva) egyidejű raktározása lehetséges, ezen belül kb. 10.000 tonnát silóban, kb. 20.000 tonnát padozatos tárolóban tudnak elhelyezni. A tárház kialakítása lehetővé teszi a betárolásra kerülő áruk elkülönítését a megbízó igénye szerint.

A Gabonatárház vállalja a betárolt áruk rostálását, gázosítását, be- és kitárolását különböző fuvareszközökre, figyelembe véve az egyedi igényeket is. A rakodás fedett helyen történik. Az árut közúton és vasúton fogadják, a kitárolás közútra, vasútra és hajóba lehetséges. A tárházban lévő független minőségvizsgáló labor a beérkező áruk teljes körű vizsgálatára alkalmas, a megbízók igénye szerint.”

Egyebek között ezt is megtudhattuk a Csepeli Helytörténet Gyűjtemény által szervezett Gabonatárház-látogatáson a minap. Az információk persze nagy vonalakban kitértek Csepel, és a – a Duna-Majna-Rajna vízi út dunai szakaszán, az 1.639,8-as folyamkilométernél található – Szabadkikötő történetére is.

Három turnusban, szakszerű vezetéssel járhatták be az érdeklődők a Gonda Béla, Hoszpotzky Alajos és Sajó Elemér tervei alapján készült, hajdan Magyar Királyi Budapesti Vámmentes Kikötőnek hívott bázis egy kis részét. A 13 emeletes vasbeton Gabonatárházat – tetején az53 métermagasra nyúló toronnyal – Mihailich Győző tervezte.

A vasbeton építmény állja az idő próbáját – bár külseje kissé megkopott, megfeketedett, s itt-ott a vakolat is hiányos. Belül viszont ujjnyi vastag porréteg borít mindent, melyet a látogatók útvonalán ugyan a padozatról megkíséreltek eltakarítani több-kevesebb sikerrel.

A földszintről lifttel jutottunk fel a kilencedik emeletre, s onnan gyalog lépcsőztünk fel a toronyba. Lefelé pedig ugyancsak lépcsőztünk – összesen 268 lépcsőfok vezetett a földszintre. Közben fotózásra is volt alkalom, s vezetőnk az épület belső szerkezeteinek működését is elmagyarázta: a silós tárolásra alkalmas egyik oldalét és a zsákos tárolásra alkalmas másik oldalét.

A torony tetejéről még a kissé borús időben is jól látszott a Petróleum-kikötő öble, s mögötte a távolban a Csepeli Erőmű kéményei, a kerületi és a gyári víztornyok kelyhei, a lakótelepek. A másik oldalon a konténer-terminál, a Ro-Ro, azaz kombinált vízi-közúti szállítást kiszolgáló kikötő-medence, s a negyedik medence hűlt (azaz betemetett) helye. Háttérben pedig a Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep.

Dokkmunkást csak egyet láttunk, az is bronzba öntve állt, vállán a bálával (Szabados Béla alkotása), a kikötő főbejáratának közelében.

Galambból viszont annál több volt: hiába, e madarak is szeretik a magvakat…

B. T.