A 2010 és 2014 közötti négy esztendő önkormányzati történései is azt bizonyítják, hogy eredményesebb és hatékonyabb lehetne Csepel, ha a térségben működő civil szellemi tőkét és aktivitást az önkormányzat behívná (beengedné) a városi döntések rendszerébe, és intézményesen is biztosítaná a társadalmi párbeszéd erőterét. Az együttműködés módszeréről - egy szeptember végi tanácskozáson - már kifejtette véleményét Lotz Károly, Csepel díszpolgára, az OECD korábbi magyarországi nagykövete, volt miniszter; Kuti Éva nonprofit szakterületi kutató (aki korábban az Általános Vállalkozási Főiskola tanára volt), Horváth Gyula, a korábbi önkormányzat civil ügyekért is felelős vezetője, és Kulinyi Márton szakértő.

Ezúttal Tari Tamás, egy országos egyesület, a Magyar Májtranszplantáltak Környezetvédelmi és Sportegyesületének elnöke mondja el gondolatait a civilek feladatairól.

Sokan ismernek, mint régi csepeli lokálpatriótát, bár egy ideje már nem Csepelen lakom, mégis minden idefűz gyakorlatilag.

Nagyon fontosnak tartom Kulinyi Márton gondolatát, hogy a civileket szakterületenként kellene csoportosítani, s így megszervezni egy-egy cél érdekében, mert nekik van erre igazán rálátásuk. Ennek viszont legegyszerűbb módja szerintem a statisztikai adatlap, amelyet minden évben, minden egyesületnek be kell nyújtania. Azon rajtra van 17 kategória, amelyek meghatározzák az egyesületek működésének rendjét.

Az enyém például az egészségügyben dolgozó egyesületként van nyilvántartva, de ugyanakkor foglalkozunk érdekvédelemmel és foglalkozunk sporttal (mert ezek mind benne vannak az egyesületem alapszabályában).  Tehát ugyanúgy szerveztem ide, Csepelre világbajnoksági versenyeket, edzőtáborokat, mint ahogy akármelyik csepeli májátültetettnek bármilyen érdekvédelmi gondját is megoldottam, amely gyógyszerrel, vagy orvosi ellátással volt kapcsolatos. Ezeket mind meg kellett oldanunk! Emellett, itt részt vettem (amennyire lehetett) a munkában.

Addig működtek a civil szervezetek jól, ameddig párton-kívüli volt megítélésük.

Én több mint tíz évig voltam a Szervátültetettek Érdekvédelmi Szövetségének érdekvédelmi vezetője. Heti rendszerességgel jártunk a parlamentbe, különböző lobby-ügyeket megtárgyalni az egészségügyben. Annak a szűk három-négyezer embernek (mert ennyi szervátültetett volt anno Magyarországon) az érdekeit elintézni. Megváltoztattunk törvényeket, lobby-csoportokat hoztunk létre különböző pártok egészségüggyel foglalkozó embereiből. Soha, egyetlen szó, vagy rövidebb szövegrész megváltoztatása nem működött úgy, hogy csak egyetlen párttal szövetkeztünk! Mindig az összes parlamenti párttal szövetkezni kellett ahhoz, hogy a javasolt témánk egyáltalán a parlament elé kerülhessen.

Ha ez nagyban így működött, akkor kicsiben, egy kerületben is ezt a módszert volna hasznos követni. Most minden párttal együtt kell működni, s tárgyalni és akkor lehet eredményes munkát végezni a civil társadalomnak.

Ezért tehát a civileknek pártatlannak kell lenniük, nem kötelezhetik el magukat egyik oldal, vagy egyik párt mellett sem! Csak a saját tevékenységük mellett kell elkötelezettnek lenniük.

21. kerületi Hírhatár Online