| Együttműködés, szolidaritás: a népek felemelkedésének, békéjének és túlélésének záloga |
|
| 2017-03-16 19:37:12 |
Együttműködés, szolidaritás: a népek felemelkedésének, békéjének és túlélésének záloga A Demokratikus Koalíció Csepel-Soroksár szervezete szervezete március 15-én, délelőtt 10 órakor ünnepséget rendezett a Béke téren, az Olvasó munkás szobornál.
Az egybegyűlteket Kál Károly köszöntötte, aki a Himnuszt követően Petőfi Sándor: Dicsőséges nagyurak című versét adta elő.
Petőfi Sándor: Dicsőséges nagyurak
Dicsőséges nagyurak, hát Tudjátok-e, mennyit kértünk Állatoknak tartottátok Ki a síkra a kunyhókból Ezer évig híztak rajtunk Hanem még se!... atyafiak, Legyünk nagyok, amint illik Felejtsük az ezer éves Nemes urak, ha akartok Nem érünk rá várakozni, (Pest, 1848. március 11. előtt.)
Et követően a Talpra magyar megzenésített változata hangzott el.
A dal elhangzása után Horváth Gyula, a Demokratikus Koalíció Csepel-Soroksár szervezetének elnöke tartott ünnepi beszédet:
Maroknyi, főleg fiatalokból álló gyülekezet jelezte hangosan, hogy az a rendszer amiben élnek, számukra nem megfelelő keret. A régi kötöttségek, és megszokások nem engedték a tehetséget és a teljesítményeket kibontakozni.
Mindig a haladás útjába került egy tekintély, egy magát felkentnek érző nagyúr, aki megakadályozta az előre menetelt. Az emberek kezdetben azt hihették, hogy kis lépésekkel egy-egy dolog megmásításával, lassan is célhoz lehet érni. Az ezredéves megszokás olyan béklyót kötött rájuk, hogy nem hitték, hogy a hirtelen és gyökeres változás is bekövetkezhet. A lázadást, a felkelést az idáig tort ülő hatalom mindig leverte, ezért kellett a szikra, a bátor kezdeményező, aki magára vállalta a vezetést. A maroknyi pesti 48-as forradalmi ifjaknak kellett felnyitni a sokaság szemét arra, hogy azaz út, amin eddig jártak nem járható már. Abban az esetben, ha így haladunk, továbbra is Európa hátsó traktusát nézhetjük csupán, miközben az nagy sebességgel elhalad mellettünk.
Magyarország már akkor is Európa része volt. Nem csupán földrajzi, hanem társadalmi értelemben is. A fejlődés az ember életét megkönnyítő találmányok és felfedezések Nyugaton keletkeztek. Ott, ahol a társadalmi viszonyokat egyre kisebb mértékben a születési előjogok, sokkal inkább a szabadság adta lehetőségek uralták. A tudás fejlődése, az emberi szabadság terméke, ami egyben a jobb minőségű emberi életet is elhozhatta. Minden népe a Kárpát medencének hallott, és vágyakozva nézett a haladás lehetőségeire. Nem kimaradni, hanem hozzá felzárkózni szeretett volna.
A mostanában mindent realizálók szerint, a forradalom egy napig tartott és az esti Bánk bán előadással le is zárult. Ezek azok, akiknek terhes 48 öröksége. Ők a Baradlai Kazimírok utódai. Azok, akik gyermeknappá, csimbumcirkusszá silányítják a nép önrendelkezésének és öntudatra ébredésének napját.
Lehet, hogy az 1848-as márciusi események befejeződtek, de az eszme, amit a forradalmi hevület a magyar emberek fejében felgyújtott, azóta is ég! A forradalom nélkül nem lett volna szabadságharc, és nem lett volna 1867-ben kiegyezés. Nem valósult volna meg az a hatalmas fejlődés ebben az országban, ami hazánkat Európa politikai tényezővé tette.
Minden fejlődésnek még az 1848 utáninak is voltak ellenzői. Sokan gondolták úgy; „ej ráérünk arra még!” Ezeket az embereket, ezeket a gondolatokat elfútta a forgószél!
Az 1848-tól eltelt 169 év nem kevésszer hozott fordulatot, hozott visszarendeződést szolgáló hatalmakat. Hozott magyarázatokat, és szép számmal félremagyarázásokat is. A több mint másfél évszázad alatt számtalanszor akarták a negyvennyolcas tizenkét pontot „sajátosan értelmezni”. Ezeknek az újraértelmezéseknek mindig az lett az eredménye, hogy csökkent a magyarok szabadsága. A szabadság hiánya azonban a teljesítmény hiányában és a kreativitás hiányában is megmutatkozott. Ahogy csökkent az emberek szabadsága úgy nőtt a kiváltságosak hatalma. Ezt a hatalmat pedig nem a teljesítmény hatékonyságára, hanem majdnem mindig az alárendeltek kizsákmányolásának növelésére használták.
Amikor visszavesznek a szólásszabadságból, amikor a cenzúrát, vagy annak civilizáltabbnak mondott formáját az öncenzúrát kényszerítik az emberekre, és újságokat szüntetnek meg, a többire meg a hatalom gazdasági holdudvara rak vesztegzárat, akkor egy folyamatot indítanak el. Olyan folyamatot, ahol mindenki legalább háromszor meggondolja, mielőtt lépne, vagy cselekedne. Ahol visszaállítják a dinasztikus előjogokat és mesterséges elit kialakításába kezdenek, ott a kontraszelekció törvényszerűen előjön.
Ahol kontraszelekció van, ott nem az objektív valóságnak, hanem egy mesterségesen kreált illuzórikus világnak akarják megfeleltetni a hazát. Ott el lehet mondani, hogy nem mi vagyunk a hibásak, hanem azok a csúnya nyugatiak, akik itt hagynak bennünket. Mert rájuk lehet fogni, hogy miattuk éheznek ezerszám a gyerekek, miattuk épülnek újból bádogtelepek Csepelen, és miattuk halnak Semmelweis hazájában százak a kórházakban. Az atyai hatalom pedig erejét nem kímélve megvéd minket, a nálunk élni egy napot sem akaró menekültektől.
Igen mondani, írni mindent lehet! A szó elszáll, a papír pedig nem pirul el a hazugság alatt!
De a nép szenvedése nő! Hiába adják a lidokain löketek garmadáját, - hazugságok, és gyűlölet ingerek formájában - az immunrendszer reagál, a fájdalmak leplezése megszűnőben, így hamarosan átüt a gyötrő valóság! Magyarországon ez idáig a népnek fájdalmat okozók csúnya véget viseltek. Egy darabig követték, a hamis csábításaikat, de amikor lelepleződött igazi szándékuk megkapták büntetésüket.
Az igazi megoldás csak a megelőzés lehet. Nem sok időnk van ahhoz, hogy még a megelőzés útját választhassuk. Ehhez azonban a demokratáknak nem azt kell keresni, hogy mi az ami szétválaszt minket, hanem azt, hogy mik azok amik összekötnek bennünket. Az együttműködés és szolidaritás Európában és Magyarországon a népek felemelkedésének, békéjének, és túlélésének záloga. Akkor leszünk hívek a negyvennyolchoz, ha nem engedünk ebből az elvből! Mert: ….”Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább. Nem leszünk!”
Magyarországért, a köztársaságért!"
Horváth Gyula beszéde után A Bánk Bánból hangzott el Bánk áriája Simándy József előadásában, majd a Szózattal zárult a rendezvény.
Utoljára frissítve: 2017-03-16 19:46:09 |
"1848. március 15-én forradalom volt Pesten.
