. Ma Anita, Kármen napja van.
Csepel - képes levelezőlapokon
2020-03-22 16:23:08
Csepel - képes levelezőlapokon

Csepel - képes levelezőlapokon

Tények a képeslapokról:

 

1900 előtt Magyarországon: "A képeslap rohamos elterjedését úgy tehetjük könnyén szemléltetővé, ha figyelemmel kísérjük mekkora hányadát tette és teszi a levelezőlap-forgalomnak. Magyarországon az 1894-ik évben föladásra került összesen 45,787.680 darab levelezőlap között még alig volt több a magánipar által előállított, (vagyis nem a posta által kiadott) levelezőlapok darabszáma egy milliónál, 1895-ben 47,829.580 darab között 2,041.900, a tájképes levelezőlap rohamos elterjedésének évében, 1896-ban pedig 54,851.000 darab között már 6,109.000 volt képes levelezőlap."

 

"1910-ben pedig a Magyarországon föladott 140,547.062 darab levelezőlap között csak 60,487.500 darab volt kincstári kiadású, a többi 80,059.562 darab a magánipar által előállított, vagyis képeslevelezőlap volt."

 

"A világ levelezőlap-fogyasztása. A levelezés legolcsóbb eszköze a levelezőlap. A közönség nagy, része, különösen a kereskedők és más vállalatok, amelyek állandóan szem előtt tartják a kiadás mérséklését, ha csak lehet, levelezőlapon bonyolitják le ügyeiket. Ha a népszerűsége csakugyan jellemző az emberek takarékosságára, akkor a német a legtakarékosabb nemzet a világon, mert a német posta szállitja a legtöbb levelezőlapot: csak a belföldi forgalomban ezerhetvennégymilliót évenkint, az egész világon nincs ország, amelyben a levelezőlap forgalma ezt a számot megközelítené. A második helyen az Egyesült Államok vannak hétszázötvenmillió levelezőlappal. Nagybritannia négyszáznyolcvanhétmillió, Japánország négyszáznyolcvanötmillió, Ausztria százhatvanötmillió, India kétszázhuszénhétmillió, Magyarország körülbelül nyolcvankilencmillió, Oroszország nyolcvanötmilló, Olaszország hetvenkilencmillió, Franciaország hatvannyolcmillió, Belgium hatvankétmillió, Svájc ötvenegymillió levelezőlapot fogyaszt évenkint. Hogy ebből mennyi a képes levelezőlap, arról nincs külön kimutatás. Pesti Napló, 1912. december 29."

 

 

A CSHVE alelnöke, Széchenyi Péter egyik hobbijáról, a képeslapokról tartott előadást 2016. április 20-án a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár csepeli, sétáló utcai fiókjában rendezett összejövetelen.

 

Bevezetőben dr. Bolla Dezső, egyesületünk elnöke mondott néhány gondolatot a levelezőlep készítésről, amely mintegy 130 éves múltra tekint vissza Magyarországon.


A levelezőlapok nagyon jól őrzik a múltat. Általában nagyon jó fotókról készültek (a régebbiek természetesen nyomdai úton színezettek, hiszen akkoriban színes technika még nem volt).

Csepelről az első blokkot, mintegy 90 darab levelezőlapot, Antal Károly barátunk gyűjtötte össze, aki majd jön, de még nem ért ide az antikváriumból. Ez az alapja a gyűjteménynek, amelyet csaknem száz darabbal gazdagított Széchenyi Péter is. Közülük most jó párat megtekinthetünk a mai napon.

A vetítéshez Péter fűz majd némi szöveget, s ha bárkinek van hozzátenni valója, mondja el, nagyon örülnénk, ha általatok, a tagok által többet is megtudhatnábk a képekről. Ugyanis van néhány kép, amelyről fogalmunk nincs, hol lehetett, amit ábrázol?

(Hely hiányában valamennyi kivetített képeslapot e helyütt nem tudjuk bemutatni, csak ízelítőt adunk. - A szerkesztő.)

 











Széchenyi Péter utalt arra, hogy 2011 novemberében már tartott az egyesület egy hasonló eseményt, amikor a levelezőlapok nagy részét beszkennelve, elkezdtük kivetíteni, s beszélgetős formában próbáltunk meg új ismeretekhez jutni, mert a zöméről csak annyit tudunk, ami szövegként szerepel rajta.

A mai napon valószínűleg nem fogunk a végére jutni a témának, mert már öt évvel korábban is úgy terveztük, hogy ez majd egy többlépcsős folyamat lesz.

Ahogy válogattam a lapokat, menet közben több csoportosítási téma ötletem is felvetődött. Például a gyári (vagy más) üdülőkből Csepelre küldött képeslapok, amelyeknek személyes élményeket rögzítő szövegéből érdekes dolgok derülhetnek ki, mondjuk Csepel történetével kapcsolatban, ami könyvekben esetleg nincs is leírva.

Ilyen például az 1926-os gyári robbanás. Arról is van két ismert képeslap, melyeken grafikus ábrázolás található arról, hogy gyerekek hordóban látszanak, viszont a szöveg az érdekes, mert sok mindent leír arról, hogy mi történt – úgyhogy akár egy ilyen jellegű előadást is össze lehetne rakni.

 









Mielőtt elkezdenénk vetíteni a képeslapokat és beszélgetni róluk, én készültem egy néhány perces összefoglalóval a levelezőlapok, a képes levelezőlapok történetéről.

Az első levelezőlap az Osztrák-Magyar Monarchiában készült, (ez még nem képes volt) 1869. október 1-jén, illetve akkor került forgalomba. Emmanuel Hermann ötlete volt, hogy új formát adjanak a levelezésnek, az üzenet-küldésnek. Ezért ezeken még a Correspondes Cartes felirat szerepel. Kétféle volt: az egyiken az osztrák, a másikon az akkori magyar címer látható.

Egy hónappal később már Levelezési Lap felirattal készültek levelezőlapok: ezeken még semmi kép nem volt, ha csak a címert nem tekintjük annak. A hagyományos levéllel szemben, erre kevesebb szöveg fért el, rövidre kellett fognia a mondanivalót feladójának. A másik hátránya, hogy bárki, akinek ez kezébe került, elolvashatta az üzenetet – itt semmi nem védte a levéltitkot. Előnyeként könyívelhető el, hogy sokkal olcsóbb volt, mint egy levél feladása. Az akkori leveleket 5 Krajczárért lehetett feladni, ezeket a levelezési lapokat már 2 Krajczárért is el lehetett küldeni.

 

Alig egy esztendő múlva egy leleményes észak-német könyvkereskedő, August Schwartz, házi nyomdájában egy hivatalos levelezőlap sarkára nyomtatott egy kis képet, s ezt postára adta. Ez volt az első, ismert képes levelezőlap, 1870. július 16-án.

 

Utána eltelt öt év, közben nem történt semmi. 1875-ben valamilyen oknál fogva gyártott még egy ilyen lapot a könyvkereskedő úr, rányomtatva a kis képet, ezt is postára adta – ez volt a második példány. Hamarosan rájött, hogy ez jó üzlet lehet, haszon is lehet belőle, ezért elkezdett képekkel ellátott levelezőlapokat forgalomba hozni. Egész sorozatokat készített és árult, ezzel - saját haszna mellett – megteremtette a keresletet, felébresztette a képes levelezőlapok ránti kedvet.

 

Magyarországon (erről többféle adat is elérhető, attól függően, hol nézünk utána) nagyjából 1895-96-ra teszik az első képes levelezőlapok megjelenését. Az biztos, hogy a milleniumi ünnepségekre már készült egy – 32 tagból álló – sorozat. Előtte, az 1890-es évek elején már megjelent pár képes levelezőlap, mutatóban, de azok még nem tömegesen előállított lapok voltak. Tehát nagyjából a milleniumi ünnepségek kapcsán kezdődött el a képes levelezőlapok gyártása.

 

Az általam ismert legrégebbi csepeli képeslap 1900. júliusi. 1900-ból több képeslapom is van Csepelről, nem tudom, van-e ennél régebbi?

 

Az első ilyen képes levelezőlapok formája 1904-ig úgy nézett ki, hogy az egyik oldalon volt a kép, amely nem töltötte ki teljesen a lap méretét (ide lehetett írni, a kép mellé az igencsak rövidke üzenetet), s a túloldalon csak a címzésnek és a bélyegeknek volt helye. Ezeket hívják hosszú címzéses képes levelezőlapoknak. Persze a kreatív emberek bővebb mondanivalójukkal még a képre is ráírtak. Túlzottan személyes üzeneteket persze nem volt célszerű ilyen formában küldeni, mert más is elolvashatta, nemcsak a postások (mondjuk például a szülők). Ezért lehet találkozni olyan lapokkal, hogy le van áztatva a bélyeg, s az alatta levő helyen küldött az udvarló kisasszonyának néhány szavas pajzán üzenetet.

1904. november 23-a volt az, amikor az Egyetemes Postaegyesület elrendelte a képes levelezőlapok hátoldalának kettéosztását: ez a ma is ismert formátum. A hátoldal fele a címzésé és a bélyegé, a másik fele az üzenet helye. Voltak már előre bérmentesítettek, azaz rányomtatott bélyeggel ellátott lapok, voltak olyanok, ahol a bélyeg helye üresen maradt, ide lehetett ragasztani a bélyeget. Viszont a másik oldalt teljes mértékben kitöltötte már a kép.

1904 után tehát már javarészt ilyen képeslapokkal lehet találkozni, ahol a kép teljes mértékben kitölti a rendelkezésre álló lehetőséget.

 

Dilemma: milyen szempontok szerint rendszerezzük a képeslapokat?

Nekünk van egy – sok éve érlelt – tervünk, hogy ezekből a lapokból majd egyszer, valami könyvet összeállítunk. A lapok még mindig gyűlnek, kerülnek elő eddig ismeretlen lapok. Valahol majd meg kell húzni a határt, ezt itt lezárjuk, kiadjuk az első kötetet, aztán majd 50-100 év múlva valaki megcsinálja a második kötetet. Mert valószínűleg száz év múlva is előkerülhet még olyan képeslap, amiről addig nem tudtunk...

Tehát, sok szempont alapján lehetne ezeket csoportosítani. Igazából mi sem döntöttük még el, mi alapján fogjuk ezt megtenni? Néhány gondolatot, csak, hogy mi alapján lehetne ezt megtenni?

Egyrészt lehetne ezeket csoportosítani kiadási évük szerint, téma szerint (tájkép, épület, világháborús katonasággal kapcsolatos), tartalom szerint – bár ez a könyvbe valószínűleg nem kerülne bele, de egy előadást megérne a Csepelre küldött, vagy a Csepelről feladott lapok témája. Lehetne rendezni ezeket területi elhelyezkedés szerint (vannak már városokról készült képeslapos könyvek), s vannak olyan megoldások is, ahol utcánként mennek végig. Ez utóbbit Csepel esetében nem lehet megcsinálni, mert annyi képeslap még nem áll rendelkezésre, hogy akár csak a Fő utcát épületenként végig lehetne vinni.

Több formában is lehetne bontani: hosszú címzéses, világháború idején készült, vagy két világháború közöttiek. Aztán az 50-es évek gyenge minőségű képeslapjai.

Lehetne csoportosítani gyártási eljárás szerint is, attól függően, hogy milyen technikával, milyen nyomdai eljárással készültek? Eleinte voltak a fekete-fehérek, vagy az egyszínű nyomatok, utánszínezéssel. Több olyan csepeli képeslap is van, amelyből többféle színváltozat létezik.

Szelektálhatnánk kiadók szerint is. A Weiss Lipót-féle képeslapok nagyon jó minőségűek, Csepelről is készült néhány. A 60-as, 70-es években csak a Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalata volt, aki képeslapokat is kiadott.

Ennyit szerettem volna dióhéjban előre bocsájtani.

 

Most pedig vágjunk bele, s nézzünk meg egyesével néhány képeslapot, beszélgessünk róluk.

 

A képen a Szent Imre téri templom látható. Ebből nagyon sokféle verzió létezik. Ez talán egy 1901-es változat.

(Bolla Dezső: Nem egyszerű az időpontot meghatározni, mert a bélyeget a legtöbbről leszedték, s vele együtt a dátumpecsét nagy része is elveszett. Olyan lap is van, amit csak 1910-ben adtak fel, de már 1902-ben kinyomtatták.)

Eleinte még „rendes” emberek küldtek képeslapokat, s ráírták a dátumot, mikor adták fel.

























Ez egy 1910-es lap a térről.

(B. D.: A templomról annyit, hogy 1861-ben készült el, tervezőit nem ismerjük. S azt követően sokkal később készült el a paplak, amiről valószínűleg látunk majd képet is. A HÉV 1912-ben kezdett el járni, de 1911-ben már a teherforgalommal a gyárba befordult, az I-es kapun át ment be a WM gyárba. Eredetileg a gyárnak volt érdeke, hogy az anyagszállítás megoldódjon. A végállomás itt volt, az ott az indóház, itt váltottak sínt a kitérőnél.

A templom rézharangjait az első világháború idején leszedték, mert rézhiány volt, de a munkások eldugták a színesfémöntődénél és nem olvasztották be)

Ennek megvan a tervrajza, annak a kis épületnek!

(B. D.: Ez itt a rendőrség sarka, ott pedig a régi községház van – az új csak 1936-37-re készült el. A tér eléggé rendezett. A vonalat majd csak később hosszabbítják meg a mostani végállomásig. Szóval egy ilyen kép nagyon sokat mond.)

Szóval van többféle verzió, szövegben is, minőségben is. Van róla kép oldalról, amelyen a környező kerteket, házakat lehet megnézni. Meg van örökítve hátulról is, hogy nézett ki.

Ami még érdekes lehet, azok a belső képek. Abból is van jó néhány.

(Az oltárképet Erzsébet királyné adományozta a templomnak, sajnos az 1944-es bombázás alatt elpusztult. Tehát ilyen volt a régi templombelső. A kereszt ma is ugyanott van, mint ahol régen volt.)

Van egy olyan képem, amin nem volt kereszt, de most nem tudom hirtelen előkaparni.

Tehát a templomról egész sok kép van. Talán a Szent Imre téri templom az, amiről a legtöbb képes levelezőlap készült Csepelen.



















Ez már egy későbbi felvétel, itt már az első világháborús hősök szobra is látható, 1926-28-ból.

(A háború után a kereszt megsérült a templom tornyán, s a csőgyári lakatosok készítették el újra és szerelték fel. A tetőszerkezet is csőből van, s a kesztet tartó gömbbe belevéstek egy ötágú csillagot „világ proletárjai, egyesüljetek” felirattal. Az még most is ott van, a manapság megint elferdült csőkereszt alatt. Miközben nagyon jó barátságban voltak az akkori egyházzal, akkor még nem volt tapasztalható a 45-46-ra megerősödő egyházellenesség a pártoknál. A templom órája pedig a lokálpatrióta helytörténészek, azaz a helytörténeti mozgalom kezdeményezésére lett helyreállítva a millecentenáriumra – addig nem működött.)

Ez itt a Béke téri templom. Ebből is van többféle verzió.

(Jézus szíve Templom a neve.)

Itt is többféle színváltozat ismert.

 

 
























A református templomról is van egy-két kép. Meg az evangélikusról is.

(A református templom végső formáját Nyíri-Lauber páros adta meg. Eredetileg Lovag Ybl tervezte, de azt nem fogadta el az akkori egyház, ezért ez a két fiatal, zseniális építész készített új terveket. Később nagyon nagy nevet szereztek a magyar építészetben, bár nem éltek sokáig: mind a kettő 1953-ban meghalt. Nyíri építette a Csepeli Postát.)

 


















(Ilyen puszta volt a kis-piac és környéke annak idején. Mert az igazi piac a Szent Imre téren volt. A nagy piac körben az egész téren. Például, ahol az óra van, ott árulták a dinnyét még gyerekkoromban is. A piac igazi része hátul volt.

Most az evangélikus templomnál vagyunk. Ehhez a templomépítkezéshez is hozzájárult a Weiss-család. Különlegessége a templomnak, hogy a harangja öntöttvasból van. Nem tudom miért, mert akkor már nem volt rézhiány, amikor ez készült. Lehet, hogy ez olcsóbb volt... Még jó a hangja, de most tervezik a megtisztítását.

A templom kéttornyúra lett tervezve, de azért nem épült meg a másik torony, mert nem volt meg rá a pénz, de az engedélyt csak úgy adták meg, ha mindkét torony szerepelt a tervrajzon.)

 

(Itt a környezet is érdekes, hogy nézett ki akkoriban a kertvárosi rész? Akkor már ugyanis létezett a Kertváros, s éppen a templom mögött kezdődött. A templom mögött volt egy barakktelep...)

Ha kicsit belenagyítunk, láthatjuk: itt vannak házak.

(Ott kezdődik tulajdonképpen a Kertváros a templom tengelyében, mert a Kertváros a Katona József utcától délre számít.

Nyáron tervezik a tatarozást, megint. Az előző annyira rossz minőségben sikerült, hogy a homlokzatról teljesen lepergett a festék...)

Ha itt a két képet megnézzük, a megvalósítás meg a terv között van némi különbség, főleg a torony kinézetében.

Ez még azt hiszem az a lap, amikor még pénzt gyűjtöttek, meg adományokat, azaz a templom még csak tervben létezett. (A tervrajz inkább neoromán jellegű, mint az elkészült épület.)

 

(No, ez pedig egy külön ügy. Valaki tud erről az épületről valamit? Mert én igen. Smith Mihály volt a bíró Csepelen. A háza a „pártbizottsági” épülettől számított harmadik ház volt,a Király utcában. A házat leállamosították, s amikor a szanálás megtörtént, kiderüt, hogy a telek felén lévő épületeket elfelejtették államosítani. Na, de ez egy más történet. Smith Mihály jellegzetes csepeli alak volt. Pék családból származott bíró volt, s erősen megggazdagodtak. Akkor építette ezt a Smith Panziót, amit az 1937-es csepeli útikönyvben még úgy hirdettek, hogy a Kis-Dunához közel van. Ez a „közel” kb. 2 kilométer. Madárfüttyöt és fenyőillatot is ígértek a hirdetésben. A fenyők megvoltak akkor is, gyönyörű fenyők vannak ma is az udvarban. Szobát néhány órára is ki lehetett venni. Aki arra túrázott, elfáradt és le akart pihenni...

Ezután nagy fordulat játszódott le. Nem tudom, hogy milyen megfontolásból kerültek ide a lazaristák, de az épület a lazaristák templomává lett. Ahogyan ez a levelezőlapon is látható. Ez a lazarista kapcsolat tartott egészen a 80-as évekig: azért helyezték ide Sebestyén Imre lazarista papot plébánosnak, a Béke téri plébániára, mert a lazarista hagyomány élt. A Kispál Gyuri, aki most plébános, elhelyezték innen. Így került Sebestyén Imre a Béke téri templomba, akit azzal a céllal küldtek ide, hogy azt a lazarista templomot, amelyet Weichinger Károly tervezett a Királyerdőbe, valósítsa meg.

A lazarista missziósház épülete 1946-ra óvoda lett, majd az óvoda megszűnése után ez lett a Bagi Ilona Kultúrotthon, a Rideg Sándor Királyerdei Művelődési Ház elődje. Hosszú éveken át így funkcionált, aztán öregek otthona lett egy időre. Most a református egyház királyerdei temploma.

- Tudom, hogy templom volt, sokáig oda jártam ministrálni, s akkor még a pap a hívőknek háttal végezte a szertartást, ami latin nyelven zajlott.)

Amikor néhány éve felújították, az ablakokat befalazták, lőrés-szerű üvegtéglás részeket építettek be helyettük.

(- A sekrestye ott volt régen baloldalt, s fent az emeleten a szobákban ott voltak a papok.

Szép kovácsoltvas kerítése volt...

Azt ellopták...

Tudom melyik családnál volt, mert nekem akarták eladni, hogy a balatoni nyaralómban a kerítést abból csináljam, de olyan árat mondott..., meg egyáltalán, egyből szóltam a megfelelő helyen, hogy a lopott kerítést azonnal szedjétek vissza.)

A képen látszik is az ominózus kerítés...

(Arról is esett szó, hogy odakerüljön a motor-múzeum, amikor éppen a Pannónia-múzeum létrehozásáról gondolkodtunk, de aztán az akkori önkormányzati vezetés elmismásolta az ügyet. Végül egy méltóbb helyre került annál ahol korábban volt, a királyerdei református egyház.)

 

(Ez az a bizonyos terv, Weichinger Károly 1942-44-es terve. Amikor Dégen Imre parcellázta a Királyerdőt, öt közösségi helyet kihagyott a parcellázásnál. Az egyik ilyen községi üdülőterületre – a mai Csalitos utcánál - került volna ez a templom, amelynek az alapozása meg is kezdődött.

- A Bokros-Csalitos utcák kereszteződésénél...

Tetszenek látni, ez egy bazilika méretű épület lett volna, neoromán stílusban. A Szabadság híd budai hídfőjénél, a Gellérthegy lábánál lévő Pálos Kolostor is az ő alkotása, de épített ő Pécsett is templomot, meg még több helyen. Itt van kedves kolleganőnk, aki tanítványa is volt.

A templomról annyit, hogy 1945-re az alapokat már lerakták, altemplommal épült volna, amely temetkezési helyül szolgált volna. Az alapkő-lerakás nagy ünnepség keretében történt, a székesfehérvári püspök jelenlétében – voltam is olyan családnál, aki a püspököt vendégül látta a tér sarkánál.

1945 után az alapokat széthordták. A politikai rendszerből következően templom építést nem forszíroztak. Sebestyén Imre pedig úgy került el innen és úgy halt meg, hogy nem építette meg ezt a templomot. Viszont ő kezdeményezte azt az öregek otthonát, amelyet a Béke téri katolikus templom mellett építettek fel. Szomorú sorsa lett a plébános úrnak, reméljük utódja, Kispál Gyuri ebben nem követi. Elődének, Thurzó Tóni bácsinak is mind a két lábát levágták cukorbetegség miatt, és sajnos Sebestyén Imrének is. Reméljük, hogy a cserkészetben öregedő plébános úrnak nem lesz ilyen baja.

De Weichinger Károly műve itt van Csepelen: ha nem sikerült felépíteni a templomot, akkor megvalósult a pártbizottság épülete 1952-ben, mert azt ő tervezte. Azért lett ilyen nagy az épület (Csepelnek ekkora pártbizottság nem kellett), mert ott állt a telek, melyre középre került a pártbizottsági irodaépület, s két oldalára pedig a lakóházak.

Most már a mozaik lapok következnek, amelyeken több kép is van. Ebből is számtalan verzió létezik, különféle színváltozatban. Van köztük nyomdahibás is, ahol véletlenül a szövegeket felcserélték. Például aVámmentes Kikötő Irodaháznál...

(...a Szent Imre téri Hősök szobrának aláírásával.)

Igen. Ez gyakorlatilag ugyanaz a téma, csak sokféle színben jelenik meg. A Református templom, a Szent Imre téri templom, a Béke téri templom és a Szabadkikötő irodaháza, illetve a Szent Imre téri Hősök szobra, többféle összeállításban.

 

Aztán van egy másik mozaik lap: az Országzászló a Szent Imre téri templom, az új Községháza, a Hősök szobra. Ebből is van többféle.


(Az új Községháza 1937-re készült el, ahogy akkor írták – ilyen építészeti stílus egyébként nincsen – erdélyi magyar-szász stílusban. A magas tető Erdélyre emlékeztet. A plébános, meg a főjegyző, Koncz János erdélyi volt, az erdélyi ízlés innen jöhet. Molnár László tervezte, akinek a nevéhez a gallyatetői Nagyszálló tervezése is fűződik. Akkoriban nagyon modern épület volt, minden helyiségben volt kézmosó csap is! Annak idején, a maga idejében ez egy színvonal volt! Nagyon komoly községháza volt, amelynek a tornyára azért tették a „fiatornyot”, mert valahol el kellett helyezni a szirénát. Szabó Géza mesélte, hogy ez az ő ötlete volt, hogy ne éktelenkedjen ott a sziréna a Községháza felett. Ahol a „KÖZSÉG” felirat van, oda az 50-es években egy nagy ötágú csillag került.

1956-ban éppen a téren voltam, amikor az ötágú csillagot szedte le a tűzoltó, aki az erkélyről kötéllel rángatta le a csillagot. Annak egyik ága elengedett és a tűzoltó sisakján landolt: ezt látva az összegyűlt tömeg röhögni kezdett. A fejbe vágott tűzoltó pedig félbehagyta az ötágú csillag leszerelését.

Érdekes módon, 1956 után lebontották ezt a tornyot. Azóta nem lehet ráismerni az épületre, amely eredetileg egy zsalugáteres, magyaros hangulatú épület volt, mert eltűnt róla az alpesi tető (amelyet egyébként – nem Csepelről kiindulóan – a nyaralóépítésben, a 60-as években nagyon sok helyen alkalmaztak.) Lebontották, s most már nem lehet ráépíteni az épületre, amelyen minden új önkormányzat alakít, változtat valamit. Eleinte csak parkolni nem lehetett a ház előtt, ma már megállni sem lehet, így senki sem megy oda autóval.

De az épület áll és létezik, s egy építészeti egységet képez a mellette lévő (régi Rákóczi) iskolával.

Úgyhogy annak idején is volt az építészekben gondolat és törekvés a téralakításra.

 

Itt már megjelenik a gyár, a Kultúrház, és a Szent Imre tér és környéke, amely nagyon népszerű volt.

(Érdekes módon, ebből az elől lévő öt gyárkéményből ma mindegyik megvan.)

 

Aztán itt jön a zárógát, meg Marx Jenő vegyeskereskedése.

(A zárógátról egy pár szót?)

1872-ben készült el...

(Ez nem az a gát, ez egy későbbi, modernebb változat. Az eredetiről nincs semmilyen képünk, sem anyagunk. Csak annyit tudunk róla, hogy a folyamszabályozás érdekében csinálták ezt a gátat. A Szigetcsúcson és környékén a folyószakaszt olyan szépen rendezték, hogy ott már nem lett baj. 1876-ban volt egy nagy árvíz, amely Budafok alatt keletkezett, s akkor még olyan nyomás nehezedett az akkori zsilipre, hogy Petz Ferenc erőszakkal hajtotta ki a falu népét a védőgátakat erősíteni.

Ezen a gáton át jött be Csepelre Erzsébetfalvától a HÉV 1912-ben, felsővezetékei közeli képen láthatók. A gát az erzsébeti HÉV állomás fölső részével volt egyvonalban, az evezős telep északi kerítésének magasságában. A sín a Védgát utcán vezetett ki a Pesti (ma Ady Endre) útra, az akkori OTI épületnél. Tehát 1924-ig nem a Gubacsi hídon jött át a HÉV.

A Marx-féle üzlet épülete még mindig áll, a rendőrséggel-bírósággal szemben, a II. Rákóczi Ferenc út túlsó oldalán. Nemrégiben volt ott egy gázrobbanás – szemben a tízemeletes házzal -, azon az oldalon, amely 1944-45-ben komoly bombatámadást szenvedett el.

 

Itt van egy másik mozaiklap a templommal, és Sachnauer József házával, amit szintén nem tudunk helyileg beazonosítani. Ilyen saroképületből rengeteg volt Csepelen, Királyerdőben is, a Kertvárosban is.

(Igen, ezeket direkt úgy építették, hogy üzlet legyen bennük. Barcelona mintájára, ahol szintén nincs derékszögű sarok, csak az a város valamivel szebb, mint Csepel.)

Ez még némi kutatást igényel, hogy beazonosítsuk, hol is volt. Egyébként a múltkor Kanadából kaptam egy levelet: a IV-es kapuval szemben volt egy (Mór, vagy valami ilyesmi) vendéglő, s az ő unokája írt egy e-mailt, hogy találkozott az interneten egy képpel. Ő is küldött egy olyan képet, ahol ott állnak az üzletnél. Most ott le van falazva, meg be van vakolva, de van egy képünk az eredeti állapotról.

(A Sachnauer kocsma Munkásotthonként működött. Ez viszont lehet az a sarok, ami ma a Táncsics Mihály utca és a Vermes Miklós utca sarka, a kis üzlettel.)

De akár lehet a másik sarok is, a református templommal szemben, az is ilyen kialakítású. Szóval ezekkel van még némi munka, hogy beazonosítsuk, merrefelé voltak?

(Ezek első világháború előtti képek.)

 

Ez más irányból a városháza, illetve akkor még csak községháza, mert Csepel község volt. A templom környékén is a fák még igen csenevészek voltak.

(Jól látszik az iskola modern tömbje, amely 1941-re készült el.)

 

Ez itt a gyár bejárata.

(Ez pedig a Csepel pálya kapuja – még a WM jelvénnyel -, amely eredeti formáját őrzi ma is, amíg össze nem dől. Nagyon szép, modern kapuegyüttes, kétoldalt pénztárakkal, amelyeknél meccsek előtt kétszáz méteres sorokban álltak a drukkerek. Előtte pedig lovasrendőrök mozogtak, még az ötvenes években is kijöttek a nagyobb meccsekre.

Az a másik pedig a Sportcsarnok bejárata, ahol filmvetítéseket is tartottak, s annak a plakáttartója is látszik.)

 

Megint a templom, meg a Hősök szobra...

(...amelyet Homonnay Jenő tervezett)

Aztán eljutunk megint a Kultúrházhoz.

No, itt a Sporttelep, panorámaképen is...

(...ezek 1945 utáni képek. Az OTI épülete 1948-ban lett felavatva, s ez pedig, ahogy akkoriban nagyon büszkén mondták: Közép-Európa legmodernebb sporttelepe. Tervezését úgy készítették elő, hogy akkor Svédországban, Finnországban volt a legmagasabb szinten a sportkultúra Európában, az 1930-as évek közepétől, s oda kiküldtek csepeli tervezőket, hogy tanulmányozzák a svédországi és finnországi sportcsarnokokat. Emlékszünk rá: svédtorna, svédszekrény – jól álltak a sportban. Az ott látottakra alapozva készült el a csarnok, amely több funkciós lett: mozi- és filmelőadásokra, valamint különböző sportrendezvényekre is alkalmas volt, sőt bálokat is tartottak ott. A berendezés is ennek jegyében készült, összecsukható székekkel, a könnyebb átrendezhetőség érdekében.)

 

Itt egy másik gyárkapu verzió, ahol a bejárat fölött van valami szöveg.

(Ez az I-es kapu, s felette valami propaganda-szöveg a három éves tervről. Nem véletlenül volt három éves a terv, amelyet itt, e gyárban jelentettek be 1947 nyarán. Ha valaki nem tudná, a 3 éves terv 1947 és 1950 között zajlott, s a háború utáni újjáépítést célozta. Sikeres is volt. Utána jöttek az ötéves tervek, azok már sokkal több gonddal és bajjal jártak.)

 

Ez megint egy ilyen mozaiklap, egyrészt a gyár látképével (valószínűleg a Szent Imre téri templom tornyából készült), illetve már a Kikötő is megjelenik, mint új elem. Itt még a régi daruk látszódnak.

(Ezek a daruk elkészültek már az átadásra, 1928-ra. Portáldarunak hívják őket, nagy magyar exportcikk volt, még Dél-Amerikát is megódították. Talán még ma is van belőlük mutatóba. Azért ilyen lábakon gördült, mert így a vagonok el tudtak haladni alatta.)

A mostani két, nagy sárga daru valamikor a 80-as években került a helyére.

(A kereskedelmi kikötő déli oldalán lévő régi daruk helyett már újabb, csővázasok is dolgoztak, amikor még szénlerakó volt.)

 




















Még egy Kultúrház és más épületek.

(Ez a régi Községháza, és az iskolaépület. Nagyon helyes, kis kúria jellegű községháza volt, csak kinőtte a község a 30-as évekre, s akkor lebontották. Ez egy nagyon korai kép, első világháború előtti. Még kétnyelvű.)

Erről is többféle verzió létezik. A kerítés ezen is látszik. Van olyan fajta is, amikor valamilyen tintába belerakták. Uitt nagyobban is látszik. Mindenhol Városháza szerepel, de ez valójában a Községháza volt.

(A vágy benne volt. 1949. októberéig Csepel község volt!)

 

Ez itt a Hősök szobra...

(Itt nagyon jól látszik a tér piaci része is. Azok ott hátul a piaci bódék. Körben is, meg a parkon belül is működött a piac. A búcsút is körben tartották, bár 1944-ben már nem volt búcsú. A búcsú hajdan a Szent Imre tértől kezdve tartott a Kis-Piacig. Akkor már működött a Deák téri piac és az is tele volt eladókkal, meg körhintával, meg mindennel... Hihetelenül nagy ünnepség volt a búcsú.

A Hősők szobrával pontosan szemben volt a Kultúrház.)

 

A Kultúrházról is több változatban készültek képes levelezőlapok. Én annyit tudok róla, hogy a második világháborúban megsemmisült. Dezső bácsi többet tud róla.

(A Munkásotthon hamarabb született meg, mint a Kultúrház. Gyenge volt, nem volt erős a csepeli polgárság. Akkoriban a Stein Kúriája (a mai Ady Endre úton) volt a legjelentősebb épület, s az lett a Kultúrház, de elhatározták, hogy létrehozzák a Szent Imre tér sarkán a Kultúrházat. Mellette a paplak az megmaradt. Akkor – nagy összefogással – felépítették a Templom utca sarkán ezt a Kultúrházat. Remek épület volt. Ennek a tervezője is ugyanaz volt, aki a Munkásotthont is megtervezte: Diebold Herman. Az ő nevéhez fűződik a Kórház és a gyári Nagyiroda tervezése is. Itt sokkal egyszerűbb dolga volt, mert egy teljesen új épületet kellett létrehozni. Az akkori polgári ízlésnek megfelelően, nemes anyagok felhasználásával, nagy színházteremmel, klubszobákkal és egyebekkel készült el. Attól kezdve ez lett a csepeli polgárság gyülekezési helye. 20-25 különböző (irredenta és sport-) egyesület működött itt. A polgárság kedvenc helyévé vált. Filmvetítés egyedül itt volt, mert a Munkásotthontól elvették a filmvetítési jogot. Aki a Munkásotthonba járt, az nem járt a Kultúrházba! Akkoriban a nyakkendő viselése általános volt, nagyon kulturáltan viselkedtek az emberek, templomba sem mentek atléta-trikóban. Így a kultúrházakba is megfelelő öltözetben mentek. Nagy társadalmi élet folyt itt, én magam is voltam ott moziban. Emlékszem a reklámra: jött egy levente, célzott, és a kör közepébe lőtt. A reklámszöveg így szólt hozzá: Eltalálta, ruháját Pál szabó csinálta. A filmre már nem emlékszem, de a reklám megragadt az emlékeim között. Pál szabó szabászata a Fő úton volt.

Az 1944 júliusi bombázásnál súlyos károkat szenvedett az épület. Pincéjében akkor jártam, amikor már teljesen romokban volt az épület. Srácok elcsaltak magukkal, félelmetes dolog volt, teljesen sötétben lent mászkálni.

Az ez után kialakuló baloldali vezetés nagy örömmel számolta fel a Kultúrházat (ezt nem építették újjá). A kultúrház-építésről azonban nem mondtak le: ott, ahol most a buszvégállomás van, oda terveztek egy nagy művelődési házat, természetesen a moszkvai Moszkvics Autógyár kultúrházának mintájára. Ez a terv az 50-es évek eseményei folytán kútba esett.

A 80-as években újabb ötletgyártás folyt, hogy mit tegyünk oda? Abban már magam is részt vettem, s javasoltuk oda a helytörténeti gyűjteményt is. A mai napig nem épült meg az épület, nincs is rá szükség, mert a jelenlegi kultúrházak elégségesek a kerületi igények lefedésére, kiszolgálására.

A volt Kultúrház helyén pedig az 50-es években felépült egy U-alaprajzú lakóház, melyben 80-100 lakás található. Ehhez viszont szanálni kellett a plébánia épületét is, amelyik ennek a képnek a bal oldalán helyezkedett el, s valamikor az 1890-es években épült.

Nagy kár a Kultúrház épületéért, amelyben szép freskók, Csepel történetére utaló mozaikok, faldíszek is voltak.)

Olyan képeslapról nem tudunk, amely a ház belsejét ábrázolja, de fényképekből néhány fennmaradt.

 

Folytassuk akkor ott, ahol abba hagytuk. Belenagyítok, hogy jobban lehessen látni: Csepel Királyerdő. Ez valamilyen építmény, előkerttel, belsőkerttel, táncparkettel... A táblán, ha jól látom „Üdülőkert vendéglő” látszik. Hogy ez hol volt? Nem tudom.

(Talán a Hollandi út elején. Csepelen akkoriban táncparkett nélkül elképzelhetetlen volt egy szórakozó hely. Soha nem láttam ezt a képet, ez a Te szerzeményed.)

Igen.

(A Sportpálya kerthelyiségében is volt táncparkett, sőt, alsó megvilágítása is volt! Akkor ezt nem tudjuk. A rendszerváltáskor még élt a Hollandi Csárda tulajdonosa, s az övé volt az a kocsma is, amelynek a helyén most szabad tér van. Kedves bácsi volt.)

 

Ez a Seidl-villa.

(Erről az életben nem hallottam! Ez az első világháború előtti korszak.

- Vagy a Fő (Rákóczi) úton, vagy a Pesti úton lehetett. Az épületen Irma-lak a felirat... Ez sem visz előbbre...

Jellegzetes csepeli ház ezzel a féltetővel, jó fehértéglából. Ez egy gazdag polgárház, akár Kőbányán, vagy Erzsébeten is lehetett volna.)

 

Kádár-villa.

(Hol volt? Ezt sem tudjuk! Olyan érzésem van, mintha a Rákóczi utca fölső szakaszán lett volna, a volt Weiss Manfréd úton.)

Itt van egy Burián-villa.

(Azt sem tudom, ki volt a Burián?)

Nemes-villa. Szóval van egy-kettő, amelyekről semmit nem tudunk, csak annyit, hogy a szöveg alapján csepeli...

(Beállított kép, megkérte a fotós a közönséget, hogy ne mozogjon, amíg a kismadár ki nem repül...)

 

Suppán-villa.

(Soha nem fogjuk megtudni...)

 

Van egy fénykép (az nem képes levelezőlap), a Kolozsvári utca 4. szám alatt, ott valami imaszoba, vagy imaház volt, vagy valami ilyesmi. A hátulján egész hosszú kézzel írt leírás van. Ott még nagyon kopár minden, három ház van egymás mellett, de fa egy sincs a környéken.

Ha legközelebb is tartunk ilyet, s a továbbiakban lesz erre igény, azt is belerakom.

 

(Ez a másik, a Havasi fűszerüzlet. Ki volt ez a Havasi? Lehet egy zsidó, vagy sváb család, akik erre magyarosítottak. Havas család az ismert, de ezek meg a Havasi nevet használták.)

 

És akkor itt elérkeztünk a gyári képes levelezőlapokhoz.

(Ez még a gyár első korszaka, de nem a legelső.)

Itt még Weiss Manfréd -féle gyár szerepel, itt Patrongyár néven fut a dolog. Ez 1900. augusztus 1. Igen, 1900-ból azért több is van.

(A gyár az akkori engedélyek alapján, lévén, hogy lőszergyárnak, lőszerszétszerelőnek indult, messze a falutól helyezkedett el. Ahol a Nagyiroda van, az volt a legközelebb eső sarka a gyárnak. Alapterülete egy háromszöget formázott. Nem mehetett ki a Duna-partra, mert az állami terület volt. Utána, az 1910-es években növekedett a község irányába, szinte ránőtt a településre... Közelebb, és közelebb jött. Ennek ezen a képen még nyoma sincs. Szerencsére a későbbi korszakokról is van levelezőlap.)

 

Most három víztoronyról tudunk Csepelen, a régiekről nem sok ismeretünk van. Ennél van még régebbi is, az az 1929-es Est Évkönyvében, egy fényképen szerepel, meg itt látszik ez. A régi, gyárról készült rajzon szereplőt van ahol víztoronyként, van ahol lőpor-tároló toronyként említik. De nem tudom, hogy a lőport, azt tényleg toronyban tárolták-e régen?

(Ha a Csepeli Papírgyárban, 50 méter magasan, a mostani tízemeletes épületek 8.-9. emeletével egy szinten pörkölték a kénhez az anyagot, akkor a WM-ben tárolhattak magasan lőport is.)

Nagyon masszív, ácsolt faszerkezet volt alatta.

(Látszik, hogy micsoda homokos, sívó területen volt a gyár. Gyerekkorunk királyerdei hangulatát idézi ez a kép. Gaz és homok.)

 

Aztán itt már Lőszergyárként említik.

(A Kaszinó mellett volt a porta. Az eredeti Weiss Manfréd gyár bejárata a Kaszinó mellett volt. A portaépület ma is áll.)

Ez a Kaszinó, azaz a későbbi Pártbizottság épülete! Mellette a porta épülete, amelyben a KISZ-bizottság volt az emeleten, a földszinten pedig a Csepel újság szerkesztősége.

(Weiss Manfréd úgy járt be a Nagyirodába, amely a Községház-Tanácsház utcával egyvonalban van, hogy ezen a kapun ment be. Tehát délről jött visszafelé. A Kaszinó emeletén tisztviselők laktak, s volt benne könyvtár, dalárda is, s az alsó részen munkás-étkeztetés is volt.)

Ha minden igaz, akkor még a nagyteremben ma is ott van a Lenin-freskó. Csak oda még nem sikerült bejutni.

 

Ez azért érdekes, mert ezt valami oknál fogva fordítva nyomtatták ki – elrontották, s a tükörképet nyomtatták ki.

Aztán vannak ilyen távlati képek...

(Itt látható, amit mondtam, ahogy a sín megy be a gyárba, az I-es kapuhoz. Ez még az 1912-es kép, a gyár még messzebb van a tértől. A távolban, az utolsó víztornyon túl, ott van az eredeti gyártelep.

Ez meg a Martin-üzem, ez is 1912-es kép. A templomtoronyból fotózták. Ha összehasonlítjuk egy első világháború végén készült képpel, döbbenetes a különbség, milyen sokat terjeszkedett a gyár négy év alatt...

Többféle színváltozat is van, ezeket még kézzel színezték. Itt például kék a háztető, ott meg piros.

Ez a gyárnak a főbejárata.

(Ez az I-es kapu láványa.)

Ez meg itt a gyógyszertár.

(Ez is 1956-ban ment tönkre. Aki nem tudja, elmondom, mi épül ennek a helyén, én is tegnap tudtam meg: egy kis sportpálya, lelátóval – az önkormányzat szurkolói arénának nevezi. Ott lehet majd közösségben nézni kivetítőn, sörözés közben az Európa Bajnokságot.)

Közelebbről egy kép a bejáratról.

(Igen, ez a kapu. Na, most erről hadd mondjam el – bár erről inkább Bandinak kellene beszélnie, mert ő házuk ettől 50 méterre volt -, hogy péntekenként volt a fizetés, s mi rendszeresen mentünk az édesapám elé a kapuhoz, de anyám mindig mondta: Dezsőke, pénteken nem megyünk apád elé, mert akkor mentek a munkásasszonyok. Tucatszám álltak a kapunál, hogy nehogy a közelben lévő két nyilvánosházban, vagy a számtalan kocsma egyikében kössön ki a családfő a heti fizetéssel együtt.

- Mint ahogy most a posta előtt állnak az asszonyok, az önkormányzati szociális segélyt hozó postást várva...)

 

(Tessék nézni, ugyanaz. Kéményerdő!)

Ez is többfajta színváltozatban, többféle ráközelítéssel készült. Az ott a Nagykalapács lehet.

(Valami vállalkozó átépítette, s most árulja. Szépen föl van újítva. Nagyon masszív szerkezet, mert bírta a nagykalapács keltette rezgéseket, s kibírta a bombázást is.)

 

A Csepel Művek azért is érdekes, mert nagyon sok olyan épület található benne, amely egyébként az ország más részein megtalálható, így építészettörténetileg, de itt egy helyen koncentrálódnak ezek az épületek.

A 80-as években készült egy műegyetemi tanulmány, amelyben 19 épületet emelnek ki, amelyek védelemre érdemesek lennének. A Nagykalapács csarnokát is megemlítik benne, mint a legnagyobb fesztávú, meg belső magasságú acélvázas szerkezet Magyarországon.

 

Itt egy kicsit messzebbről, a környező házak is látszanak.

(A siló jól látszik abban a vonalban. Előtte volt a Gázgyár, utána kivitték a Gázgyárat a Duna partra.)

 

Ha a szövegeket nézzük, vagy ez alapján nézzük a lapokat, akkor nagyjából két kategória van. Vannak a szép, kalligrafikus írással megírtak, amelyek olvashatóak, jó helyesírással születtek, s vannak azok az irka-firka ákombákomok, melyeket elég nehéz kibogarászni, miről is szólhatnak, s még a helyesírásuk is borzasztó. Tartalmuk viszont mindkettő fajtának érdekes!

Zsebkendő, betegség – ilyen érdekes üzenetek is vannak.

 

Ez a Sporttelep, 1940-41-ből.

Aztán itt egy-két belső kép. Ez meg a Sportcsarnok, a színpad, a főbejárat, egy futó sportoló, régi lámpák. Ez meg valószínűleg az étterem.

(A színpadon meg sakkoztak, szpartakiád volt.)

Ez megint a bejárat, meg a Stadion. A feliratban még Weiss Manfréd neve szerepel.

(Az 1940-es évek eleje lehet.)

Itt meg a környék, a közeli házak.

(A Szélesi kocsma, úgy hívták. Később Kapufa étterem lett, most Nemzeti Dohánybolt.)

 

Ez megint ugyanaz, csak más elrendezésben.

(Az ott fönt balra, az éttermi rész.Ott volt egy terasz is.)

 

Kis-Duna, kajakbajnokság. Itt még a régi csónakház látszik, ami a BNV-n volt kint kiállítási épület. Aztán utána hozták ide a Duna-partra, az 1930-as években.

 

Aztán van olyan képeslap is, amely az 1942-43-as labdarúgó bajnokcsapatot ábrázolja.

(Amikor a Csepel bekerült az NBI-be, mindjárt megnyerte a bajnokságot, aztán még egyszer.)

 

Akkor itt jönnek a kultúrházak. Ezeket már megnéztük.

 

Itt a Kikötő, amely 1928-ra készült el, Gonda Béla, Hoszpotzky Alajosés Sajó Elemér tervei alapján. Még nincs a tetején a légó megfigyelő bunker.

(Igen, ott meg a Gabonatárház, melyet Mihailicz Győző tervezett. Mostanában a tetőborítását javítják.Kenyeres Vince jóbarátunk, a Szabadkikötő SE elnöke is nyugalomba vonult már.)

Ami még érdekes: nagyon sok tarnaőrsi munkás dolgott az építkezésen. Sőt, Tarnaőrsön külön emlékmű áll a Csepeli Szabadkikötőt építő munkások emlékét őrizve. Nagymamám Tarnaőrsön született, s soha nem értettem, miért jöttek Csepelre? Aztán kiderült, hogy nagyapám dolgozott itt.

(- Szentesi kubikusok ásták ki az öblök gödreit.)

(Az is érdekes, hogy az a fehér építmény, a pneumatikus szívórendszere a Gabonatárháznak – az is kerekeken gördíthető volt, az öbölben kikötött uszályokhoz. Az egész épületben lévő gabonamennyiség pár óra alatt kicserélhető volt, a szívórendszeren keresztül. Ma is működőképes, ipari műemlék. Ezek a kis épületek is érdekesek, vasbetonból készültek, s be voltak számozva.)

 

Ez a zsilip.

Ez meg a Gubacsi híd.

(Ez az 1924-es híd, amely akkor az ország legszélesebb hídja volt. Három vasúti vágány megy rajta keresztül: a MÁV vágány, a HÉV kettős vágánya és a gyalogút, de nincs használatban a HÉV vágány, mert nincs rá szükség.)

Most már csak egy vágány megy rajta, a vasúti.

(Amíg össze nem dől, mert már tavaly, amikor ott jártunk, akkor is gyalázatos állapotban volt, eszi a rozsda.)

(- Volt ott egy sorompó, amíg meg nem épült a felüljáró, azzal mi lett?)

(Elbontották, amikor háromszintű lett a közlekedés, bár előtte is kétszintű volt. 1886-88-ban épült meg ott a zimonyi vasútvonal, amely Belgrád külvárosáig, Zimonyig ment! Az volt talán a legdélebbi magyar város. Erzsébetre akkor – a dunaharaszti HÉV síneit keresztezve – a sorompónál lehetett átmenni.)

Ami még érdekes, hogy amikor a kitérő-vágányt építették, a hídra ráforduláshoz, addigra már megvolt a lesüllyesztése a vasútvonalnak is (illetve egyszerre építették ezeket a dolgokat), s amíg az építkezés tartott ugyanabban a megállóban állt meg az Orient expressz, meg a csepeli HÉV is.

(- Azért nevezik Kikötőhídnak, mert a tervek szerint a Szabadkikötőnek a Kis-Dunáról is lettek volna öblei, melyekből csak a Franciaöböl épült meg.)

(A kikötőhöz kapcsolódóan építették meg, hogy megoldják a MÁV-összeköttetést.)

Valóban, a tervvariációk között vannak olyanok is, ahol a szigetcsúcsot kétoldalról befűrészfogazták az öblökkel.

 

Ez meg a zárógát kőhídja, zsilipe, itt még nincs rajta a HÉV-sín.

(Perényi leírja, hogy a zsilip nyakánál volt egy kiserdő, s a XIX. század végén ide jártak párbajozni a pesti urak.)

Itt már látszanak a HÉV vezetékeinek tartóoszlopai. Gyakorlatilag 13 évig járt a zárógáton a HÉV Erzsébetről Csepelre, 1911-től 1924-ig. Utána kerültek át a sínek a Gubacsi hídra.

 

Ez pedig „Üdvözlet Erzsébetfalváról”, de ez is a zárógáti zsilipet ábrázolja.

(Azért kellett Védgátat építeni a szigetcsúcsra, mert oda mindig bejött az árvíz. Amíg nem épült meg a Kvassay-zsilip, addig bejött a szigetre az árvíz. Gáttal kellett elzárni. Amíg Tasson nem volt meg a zsilip, ott meg bejött egész Ráckevéig.)

 

Ez is a zsilip, csak felülről, ebből van egy színes is.

(Jellegzetes korabeli kép, makadámút, mellette gátőrház. Ott meg egy kerékvető kőoszlop.)

 

Ez egy madártávlati kép, talán a Szent Imre téri templom tornya kivehető. Szerintem Erzsébetről készült. Van egy olyan is, ami Budafokról készült, s ahol gyárkémények is vannak.

 

Ha minden igaz, hamarosan letelik az időnk. Még pár kép. Ez a Posztógyár, háttérben a WM Művek. Ez meg itt a kórház épülete, itt megy ki a vasúti sín a Posztóból, s itt a kolónia.

(A Posztógyár eredetileg a Weiss Manfréd Művek első világháborús lőszergyára volt.)

 

Ez a Csillagtelep.

Ez meg az egyik Niederkirchner vendéglő (a Nándoré).

(Ez az, ami most már lassan romokban lesz. Nem tudom, valami késztetése van gazembereknek, hogy letolják róla a cserepet, egyre kevesebb a cserép a tetején. Ettől három hányira volt a gázrobbanás. Mellette van a Thomasz-ház. Ez tulajdonképpen a HÉV elágazás megfigyelőháza. Tetőterében, a sarkon volt az az irányító-fülke. Ahonnan a lovak jönnek, az a Budafoki út. Ebben a házban volt az állatorvos. A kereszt helyén most a kisebbség-lakta szociális bérlakások vannak.)

Ez egy másik Niederkirchner vendéglő (az Antalé), ami a nyomda volt, ma Egressy Zeneiskola.

 

Letelt az idő, innen folytatjuk legközelebb...

Köszönöm a figyelmet.




21.kerületi Hírhatár Online - Bárány Tibor

Fotók: Bárány Tibor

Képeslap illusztrációk: Antal Károly és Széchenyi Péter gyűjteményéből


Utoljára frissítve: 2020-03-23 08:47:02

További híreink
Önzetlenül, önkéntesen
Véradásra hívunk és várunk mindenkit, aki úgy érzi, hogy segíteni tud! A Csepel Plázában, az első emeleten, ma 11 és 16 óra között.
2020-05-06 09:52:24, Hírek, Kultúra Bővebben
Még egyszer a - most - 150 éves postai képes levelezőlapokról
2018. december 12. Széchenyi Péter, a CSHVE alelnöke a képes levelezőlapokról tartott ismét bemutató előadást. Így 2016 után most már második alkalommal került elő ez a t...
2020-04-25 15:28:02, Hírek, Kultúra Bővebben
Reitter Ferenc Duna-szabályozási terve
Reitter Ferenc hajdan a mai Nagykörút vonalán, a Margit híd környékétől a Csepel-szigetig - az egykori Holt-Duna-ág mentén - egy hajózható csatornát tervezett.
2020-04-22 11:35:08, Hírek, Kultúra Bővebben

Hozzászólások

Még nem érkezett be hozzászászólás! Legyen ön az első!

Hozzászólás beküldéséhez kérjük lépjen be vagy regisztráljon!
Oldal tetejére
Ezt olvasta már?
Lélegeztetőgépek helyett ugyanis olyan készülékeket sikerült beszerezni és leszállítani több, koronavírusos be...
Bővebben >>