Civilek: mélyponton? |
2014-11-28 04:52:31 |
A 2010 és 2014 közötti négy esztendő önkormányzati történései is azt bizonyítják, hogy eredményesebb és hatékonyabb lehetne Csepel, ha a térségben működő civil szellemi tőkét és aktivitást az önkormányzat behívná (beengedné) a városi döntések rendszerébe, és intézményesen is biztosítaná a társadalmi párbeszéd erőterét. Az együttműködés módszeréről - egy szeptember végi tanácskozáson - már kifejtette véleményét Lotz Károly, Csepel díszpolgára, az OECD korábbi magyarországi nagykövete, volt miniszter; Kuti Éva nonprofit szakterületi kutató (aki korábban az Általános Vállalkozási Főiskola tanára volt), Horváth Gyula, a korábbi önkormányzat civil ügyekért is felelős vezetője, és Kulinyi Márton szakértő.
Ezúttal Lénárt Béla, a Szabadkikötő Horgász Egyesület elnöke mondja el a civilek világában szerzett tapasztalatait.
Egyesületünket valószínűleg csak kevesen ismerik, mert viszonylag zárt egyesület volt: a Csepeli Szabadkikötő üzemi területén működtünk. Ma már rendkívül sok problémával küzdünk, mint mindenki más. Speciális gondunk, amely hozzájárul hangulatunkhoz, hogy a Szabadkikötő belső területeiről kitiltották a horgászatot, ami tulajdonképpen a mi alaptevékenységünk.
Negyven éve vagyok ott vezetőségi tag, húsz éve jogi képviselője az egyesületnek. Elmondhatom, hogy olyan mélyponton vagyunk mindenféle értelemben, anyagi és hangulati értelemben is, mint a civil szervezetek többsége Magyarországon! Itt, Csepelen meg különösen. Én itt is laktam Csepelen, másfél éve költöztem el Halásztelekre, de természetesen tovább végzem itt az egyesülettel kapcsolatos tevékenységemet.
Rendkívüli módon örülök a közös gondolkodás, a tapasztalatcsere lehetőségének, jó dolog ez a fórum, bár hajdan sokkal nagyobb létszámmal jöttek össze civilek.
A civil szervezetek anyagias gondolkodásának felvetésére reagálva azt mondhatom, hogy mi nem igazán voltunk anyagi érdekeltségűek, soha nem is került hozzánk korábban pályázati pénz. A 90-es évek második felében ott tartottunk, hogy Göncz Kinga személyesen írt levelet minden egyesületnek, hogy pályázzanak már, mert itt a sok pénz, nem tudjuk kinek odaadni…
Ez így indult. Meg kellett tanulni a rendszert, hogyan kell pályázni? Megtanultuk, pályáztunk, s tartott ez a viszonylagos jó világ 2009-ig, mert 2010-ben, amikor a Fidesz hatalomra került, még a megnyert pályázatokat sem fizették ki, nekünk sem, itt a kerületben!
Ha országos szinten nézzük a civil szervezetek helyzetét, akkor azt hiszem, hogy a valamikori jó hangulatból folyamatos romlás következett be.
Ha csak a saját szakterületemet nézem, a horgászatot, halászatot – azt kell mondanom, olyan intézkedéseket hozott a kormány, hogy az egyesületeknek minimum az egyharmada az utóbbi három évben befejezte tevékenységét. Olyan törvényt fogadtak el, amelyet a kisebb egyesületek lényegében képtelenek voltak betartani: tíz-húsz éves egyesületek képtelenek voltak számítógépeket venni, illetve olyan hozzáértő tagokat találni, akik képesek a minisztériumokkal elektronikus úton kommunikálni. Ezeket eleve nem tudták felvállalni. Nagyon sok egyesületnek idős emberek a vezetői, akik a számítógép kezelésével is küszködnek, tehát ilyen jellegű tevékenységbe nem kezdenek bele, s inkább feladják, megszűnik az egyesület.
Helyzetünkből adódóan bennem is megfogalmazódott a gondolat: adjuk fel. A zárt közösségünkből oda jutottunk, hogy a valamikori 350 fős egyesületből hatvan-hetven főre fogyatkoztunk. Akkor én feloldottam ezt a zártságot és megkerestem a módját annak, hogyan tudunk ismét fejlődni, mindenféle pénz nélkül? Egyszerűen csak a leleményesség, az emberi kapcsolatok révén ismét megnöveltük a létszámot a korábbira, s ezt tudnánk is tartani. De egyre nehezebb a helyzet, különösen így, hogy a pályázati pénzekhez nem jutunk hozzá.
Én 2010-ben még pályáztam az egyesület nevében, de hát hiába írtam jó pályázatot (elismerték, hogy nyerő pályázat), csak éppenséggel ötvenkilencediknek tettek be a sorba. Nyilvánvaló, hogy kik részesülhetnek a pályázatnyerés örömein kívül pénzben is, hogy segítsék az egyesületüket a működésben. Ez elég tragikus helyzet!
Ahogy itt a civil szférában megjelent a CÖF, az katasztrofális. Amikor mi elkezdtük ennek az úgynevezett civil törvénynek a végrehajtását, betartottunk minden feltételt. Nem tartottunk kapcsolatot pártokkal, nem fogadtunk el tőlük semmit és nem is adtunk pártoknak semmit. Úgy tűnik, ezt a szabályt most feloldották, de csak bizonyos területeken… Ez tűrhetetlen!
Még egyszer hangsúlyozom: olyan mélyponton van a civil társadalom, hogy erről a szintről, ahol most vagyunk – ha nem lesz több kivétel azon kerületek között, ahol másként kezelik a civileket, mint ahogy ezt általánosságban tapasztaljuk –, további romlás várható. Akár el is sorvadhat a valamikor állomány egyharmadára.
A társadalmi egyeztetés gondolatával egyetértek, csinálni kell! Amennyi az elképzelésekből megvalósul, annyit ér majd. Arra azonban felhívnám a figyelmet (s ezt saját felsőbb fórumainkon is el szoktam mondani), hogy a MOHOSZ-ban mindenki a saját belső szervezeti problémáival foglalkozik, s az egyesületekről szinte egy szó sem esik. Állandóan mindenféle egyébről beszélgetünk (hogy ki mennyit szenved), de hogy az egyesületek milyen nyomás alatt görnyednek, arról senki nem beszél.
A szép elképzelések és a program mellett az is fontos, hogy olyan erős érdekvédelmi szervezetet hozzunk létre kerületi szinten, ahonnan mindenféle jogi jellegű segítséget is megkapnak az egyesületek (olyan esetekben is, amikor a kormányzatnak nem tetsző egyesület vezetői kapnak például adó-ellenőrzést)
21. kerületi Hírhatár Online
|