| BORSI: Rákóczi születési helye |
|
| 2017-07-11 19:16:16 |
BORSI: Rákóczi születési helye
Üdvözlöm Önöket Borsiban, II. Rákóczi Ferenc szülőfalujában, a „magyar Betlehemben”! Borsit már nagyon régen megtaláljuk, írott formában a Százdi Apátság alapító levelében, ilyen néven, hogy Terra Borsy. A Terra azt jelenti, hogy föld. Az Árpád-korban, jó ezer évvel ezelőtt volt egy Bors nemzetség is, ők uralkodtak itt, ebből lett a Borsi településnév (sajnos szlovák neve is van: Borsa). Megvolt Trianon, s mi húsz év alatt letudtunk két világháborút – hát még megmaradtunk itt néhány százezren… Menjünk tovább. Úgy IV. Béla idejében, amikor a tatárok kivonultak a Kárpát-medencéből, s IV. Béla pedig hazajött (egészen Brac szigetéig szaladt szegény IV. Bélánk – ott voltam nászúton, azért tudom ilyen pontosan), s látta a tatár hatalmas pusztítását, egy felhívást intézett a magyar emberekhez, a magyar néphez (nem interneten, meg mobilon, hanem másképpen, lóháton, ugye…): ahol lehet, erődítményeket kell felépíteni! Akkor itt Borsiban felépült négy körbástyával ellátott, földszintes vízi-vára. Az egyik körbástya alapja még ma is látható, fel lett kutatva, majd megnézzük, jó? Volt ez a Pálócziaké, a Perényieké, a Zelemérieké, Lórántffy Mihályé. Hogy került Rákóczi-kézre? Úgy, hogy Lórántffy Zsuzsannát elvette feleségül I. Rákóczi György (II. Rákóczi Ferenc dédapja) erdélyi fejedelem. A két gazdag család a földszintes vízi-várat – amit még IV. Béla király építtetett annak idején – átépítették: Közép-Európa egyik legszebb reneszánsz várkastélyává alakították át.
Drága Testvéreim! Hát így! Nem szabad feladni soha! No, és ugye, akkor Ilonkánk elindult Sárospatakról. Ilonka nem szerette a számtant, éppen Borsin mentek keresztül, (meg sem álltak volna, mentek volna tovább) de muszáj volt megállni, mert a kis Rákóczi majdnem kipottyant… A kis Rákóczi csak tizennyolc hónapot volt Borsiban, majd átkerült Munkács várába. Közben édesapja, I. Rákóczi Ferenc – a gyerek 2 hónapos korában – meghalt, így a kis Rákóczit nem is látta, de a gyerek sem láthatta apját. Zrínyi Ilona második férje, Thököly Imre (Késmárk ura) lett. Belefér az időnkbe ez a nóta is: „Kézsmárk felől fújja a szél, árva magyaroknak panaszos a kenyér, kalász, kalász árva magyar kalász, miért sír a nép ott fönn a hegyekben?” Késmárkon voltam még rendes katona, jól tudom, ösmerem azt a vidéket ottan. Most hiányzik már a magyar fiataloknak az a katonaság? Igen?
No, menjünk tovább! Ilonkánk védte Munkács várát majdnem négy éven keresztül, de elfogyott a lőszer, ennivaló, innivaló, s fel kellett adni Munkács várát. Rákóczinak volt egy nála négy évvel idősebb Julianka nővérkéje is, akinek egy befolyásos osztrák tiszt volt a férje: Aspremont gróf, így hívták, s itt uralkodtak, még a szabadságharc után is. Jól mondtam? Jól! Így! Menjünk tovább.
A 10 éves Rákóczit – Munkács feladása után – elvitték mindjárt másnap Bécsbe (apjuk végrendelete értelmében I. Lipót gyámsága alá kerültek a gyerekek), s onnan elküldték iskolába a csehországi Jindřichův Hradecbe (német neve Neuhaus), a cseh-német-osztrák határ közelébe. Azt akarták a Habsburgok, hogy Rákóczi magyar szót ne tudjon! Majdnem sikerült is nekik! Mert ki beszélt Csehországban éppen ott magyarul? Hát senki! Ott négy évet töltött. Ez nem volt elég a Habsburgoknak, akkor szegény Rákóczit még elküldték Prágába, a Károly Egyetemre. Ez akkor a világ legjobb egyeteme volt, most is világhírű! Az is négy év volt. Még ez sem volt elég, akkor elküldték négy évre Genovába! Úgyhogy 12 évig Rákóczi magyar szót nem hallott! Ezt elérték az osztrákok. No, de azért Rákóczi tudott valamit magyarul, s meg is tanult egy-kettőre ott fönt Nagysároson – mert ott voltak, Nagysáros vármegye az övék volt. No, és akkor Rákóczi hazajött és átvette a hatalmat… Ja, közben nagykorúsították, mikor betöltötte a 15. életévét, és beiktatták Nagysáros vármegye főispánjának. Az ott van egészen fönt a magyar-lengyel határon (Szlovákiát kihagytuk), rendben van? Na, jó!
Ott van az a Nagysáros, s Rákóczi látta azt a hatalmas elnyomást az itt lévő nemzeteken, s írt egy levelet barátjának, XIV. Lajosnak: magyarok-franciák össze is verik ezt a szarházi Habsburgot. Igen ám, csakhogy ezt a levelet Rákóczi odaadta egy ronda belga tisztnek, akit úgy hívtak, hogy Longueval kapitány. Az szintén sz@rházi áruló volt, s útban Párizs felé, megállt Bécsben, s a levelet pénzért eladta. Na, hát milyen ember! Rákóczira meg (miközben otthon aludt a feleségével) éjszaka rátörtek a Habsburgok, elfogták, s Rákóczit becsukták a bécsújhelyi börtönbe! Volt Magyarországon annak idején az a Wesselényi-féle összeesküvés: annak kapcsán kivégezték Frangepánt, Zrínyi Pétert, Nádasdyt. Az ő börtönükbe került Rákóczi, akit ki is végeztek volna, mert azt mondták neki, ott fogsz meghalni te is, ahol az őseid.
De, amikor 1706-ban körbelovagolta Bécsújhelyet, Rákóczi Bercsényi Miklósnak azt a parancsot adta: törjetek be Bécsújhelybe, s az én megmentőm, Lehmann kapitány hamvait hozzátok haza. Kőszegen van eltemetve! Ha akkor, ő nem áldozza fel saját életét, akkor ma itt mi nem találkozunk… Hát így! Jó!
A szabadságharc megkezdődött (nem fogunk vele sokat foglalkozni) 1703-ban és 1711-ben, a nagymajtényi síkon (nem tettük le a fegyvert!) a zászlóinkat lefelé fordítva a földbe szúrtuk. Ezt csak mi tudtuk, a magyarok csinálni! Ez nem megadás! Tehát nem adtuk fel! Nem, nem! Soha, soha! Még ma sem! Pedig húsz év alatt elbuktuk két világháborút, és még mindig itt vagyunk! Na, akkor még lesz a magyarok Istene, és megsegít bennünket! Visszafoglaljuk az egész Kárpát-medencét! – lelkesedett bele mondandójába Kázmér István. Na, és még, akkor viccelek, lesz még majd közös magyar-japán határ is! Vagy kínai. Viccelek, de van benne valami!
Menjünk tovább. A szabadságharcnál tartunk. A nagymajtényi síkon földbe szúrtuk a zászlóinkot, és akkor vége lett a szabadságharcnak. Egyetlen magyart sem végeztek ki! Mindenkinek megbocsátottak! Mindenki szépen hazament békével, s néhány évtized következett, amelyet úgy-ahogy békének nevezhetünk. Az elbukott szabadságharc után Rákóczinak el kellett menekülnie Európából. Mindenki félt a Habsburgoktól! Még az angolok sem engedték be, pedig Gdanskban behajózott Rákóczi a Balti tengeren, hogy onnan indulva meg be Londonba. Amikor ment Párizsba XIV. Lajoshoz, nem engedték be az angolok, mert féltek a jelmondatától: „Istennel a hazáért és a szabadságért!” Párizsban viszont annál nagyobb örömmel fogadták XIV. Lajos király udvarában. Össze-vissza volt ott három és fél évet. Párizsban meghalt a király 1716-ban, s Rákóczinak politikai okok miatt el kellett hagynia Párizst. Hol kötöttek ki? Hát Rodostóban (Tekirdag törökül), a Márvány-tenger partján.
Itt van a Bodrog folyó. Ha ez a Bodrog folyó (amely egyetlen folyó a világon, amelynek nincs eredete) Tokajnál belemegy a Tiszába, a Tisza Újvidéken a Dunába, a Duna a Fekete-tengerbe, ott van a Boszporusz, a Dardanellák és a Márvány tenger! Törökország európai részén, ott van az a bizonyos Rodostó, ahol Rákóczi élt még össze-vissza 19 évet, és ott halt meg 1735. április 8-án, nagypéntek napján, reggel két órakor.
Hova hozták haza Rákócziékat? Kassára! 1906. október 28-án! Százezer ember tolongott Kassán, a főutcán! Na, akkor még virágzott az Osztrák-Magyar Monarchia!
Hát ez sajnos így lett, ahogy lett! Thaly Kámán nagyon ügyes ember volt, hogy ezt el tudta intézni (de 16 évébe tellett: akkor is volt bürokrácia, nemcsak ma). Belgrádban is megállt az a vonat, meg Budapesten, meg Szaláncon. Nálunk, itt a Felvidéken, Szalánc az nem messze van Kassátul, s körbe van már szlovák falvakkal, de azt az egyet meg tudtuk tartani magunknak. Ott van egy hatalmas várrom a hegyen, ahol óriási tűzijátékot rendeztek már akkor, s akkor ott megállt a vonat Rákóczinak és társainak hamvaival.
Ezt a szobrot Mayer Ede alkotta, Mányoki Ádám festménye alapján 1907-ben. A szobor Zólyom városka főterén állt (az ott van Besztercebánya alatt, az is Magyarország területe volt), de Trianon után a sz@rháziak ledöntötték, s az volt a parancs, hogy menjen az olvasztó kemencébe. Az volt a szerencse, hogy ott volt egy sofőrke, aki ott állt a teherautóval, hogy majd felteszik az autóra és elviszi majd az olvasztó kemencébe, Alsó-Brevnovba. No, és akkor, elég az hozzá, hogy a fiatalember megvakarta a fejét, s arra gondolt: hogy lehetne ezt a szobrot megmenteni? Ügyes magyar gyerek volt, eldöntötte magában, fogta a csavarhúzót, a kalapácsot, bemászott az autó alá, s elhatározta: ameddig ezek a sz@rházik nem mennek haza, ki nem mászik az autó alól… Elment egy óra, két óra, három óra, öt óra. Október vége volt, rossz idő, esett az eső. Kérdezték a fiatalembert, mi van már az autóval? Rossz az autó, menjetek csak haza. Ezek örültek, elmentek haza. Ő meg begyújtotta az autót és elvitte haza, Zólyomba, a várba. Ott elásták a Balassa Géza bácsival (a fia Kassán újságíró, Balassa Zoltán). Ott volt egészen 1961-ig. 1961-ben átkerült a szobor Fülekre, ott volt 1969-ig. Ott ránk köszönt a dubceki demokrácia. (Dubcek nagyon rendes fiú volt, akármilyen kommunista volt, de f@sza gyerek volt. Azért kellett meghalnia. „Véletlen” karambolozott az autója.) Nagy intézkedések után sikerült 1969. május 29-én ezt a szobrot itt, Borsiban felállítani.
No, de mit ad Jóistenke: nem is olyan rég, három évvel ezelőtt királyhelmeciek (ez egy kisvároska itten) ellopták és háromfele vágták. Biza! Jöttem kiadni a munkát, nézek erre, mondom, Pisti, itt valami hiányzik! Nézem, behúnyom a szememet, kinyitom a szememet, egyiket, másikot: nincs Rákóczi!!! Csak jól láttam, nincs Rákóczi! Háromfele vágták, levágták a fejét, meg még függőlegesen is keresztülvágták. No, és akkor be akarták adni a MÉH-be, de már 10 órakor meg is voltak! Egy szomorú hír van ebben is, hogy a felbujtó egy borsi fiatalember volt, akinek az apja-anyja nem is tud szlovákul… Ez a borsi fiú nem volt roma (Testvérek, van Magyarországban olyan falu, mint Borsi, hogy nálunk egy roma sincs?). Királyhelmecről kellett idejönniük ezeknek, az25 kilométer. Ennyit erről.
Itt van most a szobor a kastély előtt, ismét. Egy magyar szobrászművész, Gere László restaurálta Budapestről – ja, hát persze, 1 millió forintért. Nem nagy pénz az forintban! Mayer Ede alkotását az Észak-magyarországi Mozdonyvezetők Egyesülete rendelte meg annak idején. (Látják, ahogy mutogatok, itt a kötést az ujjamon – tegnap engem még a nyúl is megharapott.) A kastély 1993 óta a község tulajdonában van, felújítását az 1991 óta létező II. Rákóczi Ferenc Polgári Társulás évenkénti táborok szervezésével támogatja.
A csoport tagjai elénekelték a magyar Himnuszt, majd a Honismereti Szövetség Országos Honismereti Akadémiája nevében koszorút helyeztek el a Rákóczi szobor talapzatánál.
Ezek a bitang csehszlovákok Trianon után szétverték az emléktáblát, az volt ott az eredeti. Ez meg itt az újraalkotott változata: az olvasható rajta, melyik város, vármegye mennyi pénzt adott a kastély felújítására. 30 ezer pengő jött össze, de ez még kevés volt, de Horthy Miklós kipótolta, és lett belőle 120 ezer pengő. Köszönik a rengeteg adományt.
Ez az összeg olyan erős volt, hogy ennek köszönhetően az 1940-es évek elején Lux Kálmán és fia, Lux Géza végeztek felújítást a kastélyban, de a tervezett múzeum kialakítására már nem kerülhetett sor. Képesek voltunk akkor ezt a kastélyt berendezni és rendbe tenni. 1944-45 karácsonyán bejöttek az oroszok és vége lett mindennek. Kirabolták, de szerencsére nem robbantották fel.
Az épület végénél egy pincelejárat látható, az egy alagútba vezet, amely állítólag egészen Sárospatakig húzódott a föld alatt…
Itt volt Kövér László, a parlament elnöke, s azt mondta nekünk március 27-én, a nagy ünnepségen, II. Rákóczi Ferenc születésnapján: ne féljenek a borsiak, mert Budapesten már jóvá van hagyva 1 milliárd forint – az nagyon sok pénz (Euróban mondta, s kiszámoltuk, hogy az forintban egymilliárd.) Azzal már lehet valamit kezdeni…
A lépcsőn majd vigyázzunk, mert részben építési területen járunk. Azért már valamit csináltunk: a tető megvan, a víz és a gáz bent van…
Testvéreim itt vagyunk abban a helyiségben, ahol Zrínyi Ilonkánk megszülte gyermekét 1676. március 27-én. Itt látható Ilonkánk első férje, I. Rákóczi Ferenc, aki meghalt, amikor a kis Rákóczi 2 hónapos volt. Ő pedig Thököly Imre, Ilonkánk második férje. Azon a képen, fönt, Rákóczit láthatjuk, amikor még a Károly egyetemre járt, s fent pedig két gyermeke látható: György és József. Ők nem sokra vitték, mert az első perctől kezdve a Habsburgok nevelték őket. Hároméves gyerekből azt csinálok, amit akarok.
Menjünk tovább.
A gyűlés legfontosabb napja június 13. volt, mikor maga Rákóczi azt az előterjesztést tette, hogy a rendek az ország romlására törő ausztriai ház uralmát megszűntnek nyilvánítsák, s I. József magyar királyságát megtagadják. Ekkor mondta Bercsényi gróf gyújtó beszédét, mely az emlékezetes «Eb ura a fakó!» kiáltással végződött, mire a rendek törvénybe iktatták az elszakadást Ausztriától. Itt látunk még szép dolgokat abból a századból. Bercsényi fia, László, huszárai élén részt vett a korabeli Franciaország minden nagy fegyveres konfliktusában. A franciaországi Bercsényi-huszárok – névadójukra emlékezve – a mai napig indulójukat „Himnuszként” tisztelve éneklik rendezvényeiken: „Gyenge violának letörött az ága…”
Egy tárlóban pedig a Zrínyi Ilona által viselt trikolóros ékszer újraalkotott változata látható, melyet Mezősi László készített Sátoraljaújhelyen jáspisból, tejkvarcból, amanturin kövekből, Rákóczi fejedelem születésének 324. évfordulójára, 2000-ben. A II. Rákóczi Ferenc emléktársaságnak adományozta. Annyi helyiség van ebben a kastélyban, mint égen a csillag. Képzeljék el, szegény magyarok húsz évvel Trianon után ezt rendbe tudták tenni három év alatt.
Az a hír járja a történelemben, hogy nincs Rákóczi utód. Hát van!
Itt pedig már Rodostó képei láthatóak, a madzsarok utcája – voltak ott vagy hetvenheten, bujdosók.
21.kerületi Hírhatár Online - Bárány Tibor
Fotók: Bárány Tibor, mapio.net, beszelamarvany.lapunk.hu, mult-kor.hu
Utoljára frissítve: 2017-07-11 20:31:36 |
Szeretett Magyar Nemzettestvéreim!
Akkor élte fénykorát, amikor II. Rákóczi Ferenc szülei, I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona uralkodtak itt. Zrínyi Ilona terhesen indult el Sárospatakról a jól védhető Munkács várába, hogy ott megszülje gyermekét. Kárpát-alja vagy száz kilométer ide. Az sem mienk ma, de a mienk lesz, mert sosem vagyunk kétségbeesettek…
Így aztán Rákóczi megszökött. De hogyan? Volt ott egy porosz tiszt, a Lehmann dragonyos kapitány, akinek szép felesége volt, szép gyermeke volt kettő, akire Rákóczi (és jelmondata: Istennel hazáért és a szabadságért! – Cum Deo Pro Patria et Libertate!), olyan hatással volt a bécsújhelyi börtönben, hogy kicsempészte a várból, s eljuttatta lengyel földre. Szegény Lehmann kapitányt aztán letartóztatták, halálra ítélték, kivégezték, felnégyelték, és a bécsújhelyi börtönre kiszögezték.
Akkor gyorsan most valamit a szoborról.
Testvérek, akkor most, mielőtt tovább megyünk: koszorúzás.
Ezt követően belülről is megtekintettük a kastélyt, amely éppen felújítás alatt áll. A tetőt már kicserélték rajta, s belül is felénél-harmadánál tartanak a felújítással. Vannak már látogatható szobák is.
A boltíves kapualjban két márványtábla található.
Ha az udvarról rátekintünk az épületre, láthatjuk az egykori bástyák helyét – alapjaikat egy fél méterrel megmagasítottuk, kihúztuk a földből. Ennyit engedtek.
A belső falon látható márványtáblát is össze akarták törni, de úgy megjárta az a cseh katona, aki 1944 végén csákánnyal nekiment, odaütött neki. De ez egy Észak-Olaszországból származó, 2 mázsa 80 kilós gránit-tábla, amely úgy visszarúgta a csákányt, hogy majd szétverte a saját fejit. Így kellett a marhának!
Tessenek ide bejönni.
Ott látható az Ónodi Országgyűlés 1707-ből, ahol az országgyűlés a rendek egy részének hagyományos sérelmi politikájával vette kezdetét. Június 6-án a háborús terhek és az elértéktelenedő rézpénz körül kirobbant vita hevében 
Itt pedig látható annak a Rákóczi által saját kezűleg faragott karosszéknek a másolata, melyet Rodostóban készített, s amelynek eredetije Kassán van, a Rodostó-házban. Volt neki ott egy asztalos műhelye, megengedte neki a török szultán, hogy ott dolgozzon.
A karosszék mellett pedig Rákóczi bölcsője látható.
Itt látható a francia hölgy képe. II. Rákóczi Ferenc fiától született egy francia bárónőnek gyermeke, akinek leszármazottja (nyolcadik generációban) a képen látható hölgy, Jacquelin Rákóczi. Az ő fia, Stephen Rákóczi, már a kilencedik generációt képviseli. (Átvették a Rákóczi nevet. Voltak itt Borsiban, vagy ötször. Majdnem minden márciusban jönnek.)
A másik képen pedig a párizs-környéki emlékhely, ahol Rákóczi szívének maradványai vannak eltemetve – végrendelete szerint. A Párizs környéki Yerres (egykor Grosbois falucska) Kamalduli kolostorának volt lakója II. Rákóczi Ferenc 1715-1717 között. A kolostor magányában talált megnyugvást a hányatott sorsú fejedelem zaklatott lelke, s végakarata szerint szívét a kolostorban temették el. A kamalduliak némasági fogadalmat tettek. A némasági fogadalom alól csak a december 28. és január 2. közötti napok voltak kivételek: ekkor a refektóriumban gyűltek össze, máskor azonban cellaházuk telkét is csak engedéllyel volt szabad elhagyniuk. Magyarországon a majki kamalduli remeteség országos szinten is kiemelkedő épületegyüttesnek számít.
