. Ma Gedeon napja van.
A Pannóniák világa
2015-05-01 19:37:37
A Pannóniák világa

A Pannóniák világa

A találkozó első részéről szóló tudósítást itt olvashatják. A második részről itt tudósítunk.

A Pannonia MGTSZ elnöke, Fóti Gyula ezek után visszaemlékezőket invitált a közönség elé. Elsőként Lakner Pál kezébe került a mikrofon: őt dr. Lovas László faggatta:

 

– Aki mellettem áll, talán sokan ismerik. Aki nem ismerné: ő Lakner Pál, aki már negyven évvel ezelőtt itt dolgozott, sőt talán már korábban is. Melyek voltak az első munkáid?

 

– Szeretettel üdvözlök mindenkit, jó napot kívánok! Az első és az utolsó munkám ugyanaz, végig ugyanazt csináltam: a szereldéknek voltam a gyártástechnológusa a Csepeli Motorkerékpárgyárban. Ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy ha bármi probléma volt a szerelés során, ha valami nem akart bemenni a helyére, vagy a csavarmenet nem volt a vázban, vagy mittudomén, bármi, akkor rögtön riasztottak, nézzek utána, miért nem lehet azt a bizonyos alkatrészt, vagy részegységet a helyére tenni, vagy felszerelni – hiszen a gyártósor nem állhat meg, ez alapszabály volt. Annak menni kellett, akár így, akár úgy. Akkor az volt a dolgom, hogy gyorsan számba vettem az összes lehetőséget , az összes technológiai részletet, hogy miért nincs benne mondjuk egy csavarmenet a vázban? Hiszen annak ott lenne a helye!

 

Akkor nyilván nem a keréküzembe mentem, hanem a vázüzembe, megnézni, miért nincs ott abban menet? Vagy megtaláltuk az okát, vagy nem – egy ilyen egyszerű kérdésnél persze megtaláltuk. De voltak bonyolultabb dolgok is, például edzésnél letört egy fogaskerék, vagy valami, azt már nehezebb volt azonosítani. Lényeg az, hogy én akkor dolgoztam jól, ha nem dolgoztam, azaz minden rendben ment.

 

Ilyen azért ritkán volt, meg kell mondanom. Én nagyon szerettem csinálni ezt a munkát, mert rálátásom volt az egész gyártásra, bárhova bemehettem, bárkitől kérdezhettem mindent, azzal a felhatalmazással, hogy a problémát meg kell oldani.

Ilyen alapon aztán én a helyemen nagyon ritkán voltam. Itt dolgoztam ebben a sárga üzemépületben, a technológia-kettőben (az első lent volt a régi üzemben, ahol a forgácsolás, a blokkszerelés, fogaskerék-gyártás, henger-, hengerfej-, dugattyú-gyártás volt), itt, a sárga üzemben, egészen víztoronyig, a nagytömegcikk működött, ami régebben itt volt keresztben és lőszer-gyártásra használták a gépeket. Az mind átkerült ide, amikor felfutott a gyártás, és attól kezdve a sajtoló és a vázüzem ott volt, a sárga épület után, egészen a víztoronyig. A blokkszerelde pedig itt volt ebben a sárga épületben, az volt a végcél, oda kellett összefutni mindennek. Mögötte volt a festőüzem, meg a krómozó.

 

 

– Felvetődik a kérdés, hogy akkoriban egy Pannónia – technológiai szempontból, anyagok, megmunkálás szempontjából – hogyan viszonyult egy MZ-hez, egy Jawahoz, egy Uralhoz, vagy egy Yamahához? Milyen szinten állt?

 

– Azt kell mondanom, hogy ha nem akartak túl sokat attól a szerencsétlen Pannóniától, akkor az megfelelt nagyjából ezeknek (a Yamahát azért vegyük külön ezektől), a többi szocialista motorhoz képest nem volt lényegesen rosszabb!

 

A baj az volt, hogy a motorkerékpár gyártás itt Csepelen soha nem volt igazán népszerű, jobban mondva a gyár vezetősége nem tartotta helyénvalónak! Mert itt ugye nagy technológiák zajlottak, öntészet, meg csőgyártás, stb. Ez abból kilógott egy kicsit, talán azért is mert kicsit bonyolultabb dolog volt – okosabb embereket követelt volna (vegyük úgy, hadd legyek szerénytelen).

 

Pontosan tudtuk, mi a nem jó a Pannóniában. Csak ahhoz, hogy megoldjuk, vagy nagyon sok pénz kellett volna, vagy akarat – főleg. Pénz az viszont sosem volt. Mondok egy példát: a P20-as hajtókar felső csapágyazására a BZ5-ös minőségű bronz nem felelt meg (az egyhengeres T5-ösben működött, mert az csak 5-6 ezret forgott, de a kéthengeres P20-as, az 7500 felett forgott – oda már nem volt jó), oda legalább BZ7, vagy BZ9 minőség kellett volna, de nem volt. Dunaújvárosban gyártottak ilyet, de a számunkra szükséges évi 150 kilónyi bronz miatt nem állították át a kohót. Azért megkérdezték, milyen célra kell: mondtuk, hogy motorkerékpár – ekkor pedig pláne elhajtottak bennünket, mert ezt a minőségű bronzot csak hadicélokra gyártották. Itt volt a megoldás, tőlünk 60 kilométerre, egy szocialista üzemben, s nem tudtuk elérni, hogy kapjunk jobb minőségű bronzot. Igazából a bronzcsapágy helyett tűgörgő kellett volna, de ilyet idehaza nem gyártottak – Németországból lehetett volna vásárolni, darabját 2 márkáért – ez nagyon sok pénz volt. Nekünk pedig vagy 40 ezer darab tűgörgő kellett volna! Ennyi valutát nem kaphattunk… Ezért aztán soha nem lett igazán jó az a hajtókar-persely. Meg is állt rendszeresen, főleg, ha valaki nem figyelt oda. És ez csak egy példa volt a sok száz közül…

A MAN ugyanúgy bronzperselyt használt, csak ők nem a 3 mm vastag perselyt sajtolták be a hajtókarba, hanem rágalvanizált a hajtókarra 0,3 millimétert, azaz az egytized részét (és beírták a gépkönyvbe, milyen minőségű olajból mennyit kell hozzá használni – ha azt használják, soha, semmi baja nem lesz, ha nem, magára vessen – ők szóltak előre).

 

 

– Arról is szól a fáma, hogy Lakner Pál keze benne volt a prototípus-fejlesztésben is. Ismert, hogy a 70-es évek elején a csepeli gyárban rengeteg fajta prototípust csináltak: 175-öst, 125-öst, 350-est. Hogy volt ez?

 

– Kifejezetten nem volt ez a feladatom – erre külön volt egy osztály –, de nagyon közel voltam hozzá. Egyrészt szoros kapcsolatot tartottunk a fejlesztésekkel, másrészt akkor én voltam a már egyedüli gyári versenyző. Nem hivatalosan, de azt mondták, csináld, ha akarod, de semmiféle támogatást nem adunk – kivéve, hogy mennyiségi korlátozás nélkül használhattam fel alkatrészt, de csak a selejtládából! De ez is segítség volt! Istenem, ha a dugattyú kicsit jobban lötyög a hengerben, legalább nem sül meg! Ezt azzal háláltam meg, hogy 1974-ben és 1975-ben a Magyar Bajnokságot megnyertem, utolsóként a gyárban.

 

A gyár meg azzal hálálta meg, hogy azt mondta a főnök, mikor bevittek hozzá: „Tele vagyok bajnokokkal!” Igaza volt. Volt ott 8-10 magyar bajnok az üzemben, összességében 40-50 bajnoki címmel, s a gyárnak egyáltalán nem volt érdeke, hogy egyet, vagy kettőt még hozzácsapjon. Ez volt a hivatalos hozzáállás. Nem nagyon foglalkoztak vele, mi történik, mi nem történik?

 

Volt egy alapszerződésünk a Szovjetúnióval 1958 óta, amikor németh emil barátunk egy óriási krosszversenyt nyert Moszkvában. Akkor figyeltek fel a Pannóniára – nem is olyan rossz motor ez, ebből kéne sokat venni, lehetőleg olcsón. 15 éves szerződés volt, pont 1975-ben járt le. Az oroszok akkor azt mondták, köszi, ebből többet nem kérünk, csak jobbat, de ugyanannyiért! Ez meg nem szokott menni! Tehát a gyár ezzel gyakorlatilag halálra lett ítélve.

 

Pénz nem volt, de a kerékpárgyártást meg éppen felfuttatták. Az eldöntendő kérdés az volt: a kerékpárgyárnak adjunk 2 milliárd forintot, vagy a motorkerékpárgyárnak? Akkor az egy iszonyatos pénz volt, biztos lehetett volna belőle valamit fejleszteni. Az akkori vezérigazgató, Báder Imre a kerékpárgyártást favorizálta. Ezzel aztán is pecsételődött a motorkerékpárgyár sorsa. Se vevő nem volt, se pénz nem volt.

 

 

– Milyen volt a 175-ös prototípus?

 

A 175-össel speciel az volt a baj, hogy kellett volna egy új motort kifejleszteni ebből a kategóriából, ami nem volt a piacon. Így a gyár sebtében, gyorsan – szokás szerint – összeállított egy motorkerékpárt: egy P20-as vázban volt egy vadonatúj 175-ös motor. De a kettő nem volt együtt fejlesztve, azért így együtt egy kicsit hülyén is nézett ki, elég csúnya is volt, és nem is volt igazán jó! Mert idő nem volt a kifejlesztésre. A kereskedők köszönték, nem kértek belőle – csináljunk valami mást. Csináltunk egy másikat, az már jobban sikerült, szebb is volt, arra meg azt mondták: túl hippis! Így nem lehet motorkerékpárt gyártani, hogy egyik héten ez legyen benne, másik héten az legyen benne! A 175-ös tehát ezért szűnt meg, fényképek vannak róla. Hajdan a Műszaki Klubban voltak a tárgyalások: ott állt a 175-ös, a 350-es, a verseny-Pannónia – és végül is egyik sem kellett a kereskedelemnek! Ha nekik nem kell, akkor mi hogy adjuk el? Akkoriban bonyolult folyamata volt a kereskedésnek.

 

Ugyanez volt a 125-össel, meg az összes többivel is, amelyeknek az új gyártásához rengeteg pénz kellett volna. Pénz meg nem volt. Akkor hogyan gyártsuk? Új gépek, új technológiák, új anyagok kellettek volna! Ez sosem volt. Mindig csak a tűzoltó-munka ment, az orosz motor gyártás kedvéért, mert az egy stabil dolog volt. – addig, amíg volt!

 

 

– Annak idején a Yamaha Európában keresett gyártó partnert, s jártak itt Csepelen is, sőt innen is ment ki Japánba vezetői delegáció tárgyalni. Hogy történt ez?

 

– A Yamaha-kapcsolat az egy nagyon neuralgikus pont: negyven éve mindenki azt mondja, hú de kár, hogy nem lett belőle valami! Micsoda motorkerékpár gyártás lenne akkor itt! Igen, valószínűleg lenne.

 

Én is így gondoltam húsz éven át, aztán sikerült a Yamahánál dolgoznom öt évet, majd a Suzukinál négy évet, s rájöttem, most már ezt egészen másként látom! Itt, az I-es kapunál valószínűleg lenne egy hatalmas Yamaha felirat, s dolgozna itt vagy harmincezer ember a Yamahának rabszolgaként! Megválogatnák az embereket, de nem fizetnék meg őket! Megkövetelik a minőséget és a mennyiséget, mert el akarnak adni a világpiacon – de a fizetés nem olyan, mint egy nyugati munkásé, mert akkor nem jönnének ide! Ezt kell tudomásul venni! Ők tőkések, azért jöttek volna ide, hogy minél nagyobb profitot termeljenek! Gyönyörűek a motorjaik – azért kerestek meglehetősen nagy területet, ahol némi motorkerékpár kultúra is van, mert ott sokkal könnyebb lett volna bevezetni az egészet a piacra.

 

Ez nem történt meg, ezért ma Európában a Yamaha 17 gyárat működtet! Ha akkor megvalósult volna a kooperáció, lehet, hogy csak ez az egy lenne a Yamaha nagyon sok mindent gyárt, a dróntól a hangszerekig. A motorkerékpár inkább csak egy reklámrészlege a Yamahának.

 

Valóban jártak itt, én is kísértem őket reggel nyolctól este tízig, idejött tíz ember, A4-es füzetekkel, mindent végigjártak. Az első hét végén már jobban tudták, mint mi, hol van vízcsap, vagy konnektor. Mindent felírtak. És küldték a komplett gyártási dokumentációt! Hatféle motor dokumentációját küldték el, és hatféle motort is, két évre előre, napra lebontva, mikor, mit, mennyit akarnak gyártani. Amikor még alá sem volt írva a szerződés! Ők ezt így kidolgozták, japános alapossággal.

 

Aztán valóban kiment a csereküldöttség, négy-öt ember innen a vezérek közül. Egy hétig tárgyaltak ott kint, reggeltől estig, s a végén, amikor nyilatkozni kellett, hogy mi legyen, akkor azt mondták, hogy NEM!  A japánok meg csak néztek: miért voltak itt ezek egy egész hétig, nyilván már érkezésükkor tudták, hogy ez lesz a válaszuk.

 

Igen, jó lett volna, a gyár megmenekült volna, de a japánok megválogatták volna az embereket, s aki nem odavaló, azt elküldték volna. Nem véletlenül kérték a személyzeti anyagot is… sokakat érintett volna, főként a felső vezetésből, akik bizonyára nem kaptak volna ilyen magas posztot – e célra küldtek volna a japánok saját embereket!

 

(Folytatjuk!)

 

21. kerületi Hírhatár Online

Utoljára frissítve: 2015-05-06 08:12:04

További híreink
A dezertőr, mint politikai playboy – kommentálta Magyar Péter felbukkanását a PHSZ
Magyar Péter bejelentése csalódás. Remény helyett további reménytelenséget, válaszok helyett további kérdéseket vett fel - állítja az immár politikai párttá szerveződött ...
2024-03-26 18:23:19, Hírek, Színes Bővebben
Dobrev Klára szerint nem Magyar Péter kell Magyarországnak
Varga Judit lemondott igazságügyi miniszter volt férje még a Demokratikus Koalíció vezetését is megrengette, miután többtízezres tömeget tudott összehívni március 15-én B...
2024-03-17 11:52:01, Hírek, Színes Bővebben
Tarlós a honvédelmi miniszter feleségét szeretné főpolgármesternek
A volt főpolgármester szerint Vitézy Dávid semmihez sem ért a közlekedésen kívül, Szentkirályi Alexandra – akit valamikor ő talált ki – viszont ismeri az önkormányzati m...
2024-03-17 11:51:59, Hírek, Színes Bővebben

Hozzászólások

Még nem érkezett be hozzászászólás! Legyen ön az első!

Hozzászólás beküldéséhez kérjük lépjen be vagy regisztráljon!
Oldal tetejére
Ezt olvasta már?
Szerinte Magyart elhagyta a felesége és ez bosszúállásra sarkallja.
Bővebben >>