Budapest határában, Szigetszentmiklós Lakihegyen – nyolcvan éve – 1933. december 2-án az akkori miniszterelnök beszédét sugározta először a frissen átadott, Blow-Knox-rendszerű önsugárzó adótorony. Építésének elsődleges célja volt, hogy az egész ország területén az 540 méteres középhullámon jó minőségű vételt biztosítson. A 120 kW-os adóval a magyar rádiózás műszaki tartalmát tekintve a világ élvonalába került, a torony pedig Európa akkori legmagasabb építménye volt.

A torony Budapest közigazgatási területén kívül, a Szigetszentmiklós-Lakihegyet Halásztelekkel összekötő műút és a Lakihegyet Szigetszentmiklós többi részével összekötő út (Massányi Károly út, melynek folytatása a Petőfi út) kereszteződésénél áll (a kereszteződés középpontjától délre, 255 méterre).

A Lakihegyi Rádió-adótorony, amely érdekes rácsos tartórendszerével, 314 méter magasságával a század első felének bravúros technikai újdonsága volt Európában.

Miért pont ilyen magas lett a torony? Az első világháborút lezáró békeszerződésekbe a franciák "belobbizták", hogy a kereken 300 méteres Eiffel toronynál magasabb építmény Európában nem építhető, sőt, az épületek, építmények magassága a 280 métert sem érheti el. Ez a korlátozás az 1925-ben épített német königs-wusterhauseni rádióantenna tervezésénél jelentkezett először: az eredetileg 280 méteresre tervezett torony helyett csak egy 243 méter magasat építhettek az ottani szakemberek. Ezért maga az acélszerkezetű torony Lakihegyen is csak 284 méteres lett (már ez is magasabb volt 4 méterrel az akkori korlátozásnál), de ezt megfejelték egy 30 méteres, kitolható úgynevezett hangoló-toldattal. Ha belegondolunk, maga az acélszerkezet 284 métere is óriási, de a tetején csücsülő toldat is akkora, mint egy tízemeletes panelház. A torony és a toldat együtt adják ki a 314 méteres magasságot.

Az antenna műszakilag legérdekesebb része a talpcsukló. A vasszerkezet teljes tömegét két, egymással szembe fordított, különleges szilárdságú porcelán csonka kúp és az ezekre ágyazott acél félgömbök tartják. A mindössze 9 cm vastag, üreges kerámiadarabok a súlyterhelés felvétele mellett a kellő villamos szigetelést is biztosítják. A hangoló-cső végén, vagyis az antenna legtetején egy nagyjából kosárlabda méretű üreges acélgömb helyezkedik el. Az 1968-as felújításkor ezt a gömböt újra cserélték és a – villámcsapások által alaposan kilyuggatott – régit a budapesti Postamúzeumban állították ki.

A torony amerikai terveit Tantó Pál mérnök adaptálta a Csepel-szigeti homokos talajviszonyoknak megfelelően. A tervezés közel négy évig tartott és 1933. július 1-én a MÁVAG szerelői Massányi Károly vezetésével megkezdték a 314 méter magas, elnyújtott oktaéder alakú torony építését. Tervezői: McLean angol, Sárközi Géza Standard gyári, Magyari Endre posta-, Czeglédi György és Istvánffy Edvin Standard gyári mérnökök voltak.

A következő években a lakihegyi adótorony a Magyar Rádió jelképévé vált, ám a második világháború pusztító hatását nem kerülhette el. A visszavonuló és ideiglenesen Lakihegyen állomásozó német hadsereg egy műszaki alakulata 1944. november 30-án a tornyot tartó nyolc feszítőkötélből hatot robbantással elvágott, aminek következtében a torony eldőlt és összetört. Igaz, nem arra, amerre a németek tervezték: az elképzelés ugyanis az volt - tudtuk meg az adóállomás korábbi vezetőjétől, Eiselt Ferenctől -, hogy a torony rádől a közeli, Csepelre vezető országútra, ezzel akadályozva az ottani közlekedést. Az "öreg szivar" azonban máshogy gondolta, és nem az útra dőlt, hanem más irányba... A dőlés következtében az antenna legszélesebb része két méter mélyen fúródott a talajba, legalsó pontja pedig nyolc méterre eltávolodott a talapzattól. Az újjáépítéshez összetört torony alig negyedét tudták felhasználni, s miközben szedték szét a romokat, az új torony szerelése már folyt. Végül 1946. március 30-án adták át az újjáépített adótornyot.

A világháborút követően a „szivart” 1946. december 22-én először 50 kW, majd az 1948-as rekonstrukciót követően 135 kW teljesítménnyel helyezték üzembe. A rádióadón 1968-ban történt még jelentős átalakítás, majd 1983-ban (ennek éppen harminc éve) a lényegesen korszerűbb, kétszer 1 MW-os solti adó üzembe helyezését követően a lakihegyi adó annak tartalékává lépett vissza.

Szerepe egyre kisebb lett, a lebontása mellett döntöttek, amelynek hírére magánszemélyek és számos egyéb társadalmi szervezet tiltakozására iparai műemlékké nyilvánították.

A szerkezet súlya (tömege) 280 tonna, függőleges helyzetét 178 méteres sugarú körben nyolc, egyenletesen elhelyezett feszítőkötél biztosítja, amelyek egyenként 220 méter hosszúak, 88 tonnás betontömbökhöz kapaszkodnak, feszítőerejük 70 tonna (700 kN), szélessége a talpánál 0,65, középen 14,65, legfelül pedig 1,39 méter. A torony a hajdani magyar műszaki és iparos szakemberek büszkesége.

A lakihegyi antennát 2006-ban újították fel: a fémig lemarták róla több évtized ráhordott festékrétegét, újrafestették, felújították talpszigetelését, a korábban sok mászást, karbantartást igénylő akadályjelző lámpákat ledesre cserélték, s az adót is elindították: Lakihegy ma is él. Egy hozzá kapcsolt hosszúhullámú adóberendezéssel olyan ipari rádiójeleket sugároz, melyeket a hazai és a környező országok elektromos művei használhatnak egyebek mellett a közvilágítás fel- és lekapcsolásához. Az Antenna Hungária tulajdonában lévő antenna továbbá a solti nagyadó tartaléka is: adókarbantartás vagy műszaki hiba esetén innen sugározhatják a Magyar Rádió adásait.

Forrás: Csepel Újság, szigetszentmiklos.hu, wikipédia.org, origo.hu